2010. október 17., vasárnap

Jó éjszakát!


Leszáll az este.
Csend borul a tájra.
Halvány fényükkel kigyúl
A csillagok fáklyája.
Madárka röppen át a hold előtt,
Fa levelek suttognak a szélbe,
Elringat mindenkit az éjszaka varázsa,
Lelkünkbe költözik az isteni béke.
Vigyázzák hát álmodat mosolygó angyalok,
Ragyogják be éjszakád hunyorgó csillagok.
Repítsen a csillagokig egy gyönyörű álom,
Hogy szép legyen az éjjeled szívből kívánom!
 

Csendes csodák!


Reményik Sándor:


Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennapok kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.


Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?


Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

2010. október 7., csütörtök

Szakály Éva : Alkudozás!






   ALKUDOZÁS!

Uram, ma lettem 80 éves
Túl gyorsan múlnak az évek
Még olyan sokat szeretnék tenni,
Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni. ,

2. / A pár kis tervem , mi még lenne,
ha tán több időt igényelne,
s egy év nem lenne elegendő,
Add, hogy legyek nyolcvankettő

3. / Jól enne még sokat utazni,
Újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még várhat,
Megérhetném a nyolcvanhármat?

4. /Uram! Te látod a világot
Gyorsan jönnek a változások
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy
Esetleg lehetnék nyolcvannégy?

5. /És ahogy a technika halad
Sok újat lát aki élve marad
Még oly sok minden ideköthet
Örülnék a nyolcvanötnek.

6. / Az emberiség sokat tehet
A világ oly csodás lehet,
Jó annak ki itt maradhat,
Nem olyan sok az a nyolcvanhat.

7. /Tudom Uram, sokat kértem,
Hisz olyan szép lehet fenn az égben,
S én mégis tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet

8. / Elfáradok a hosszú úton,
El is kések sokszor, tudom.
Tudasd velem, ha meggondoltad,
Hogy megérem a nyolcvannyolcat.

9. /Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam
Mily nagy kár lenne, ha elmennék
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

10. /Már igazán csak egyet kérek
Uram, ne vedd szemtelenségnek
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

11. /És hogy ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már ugyis mind egyremegy
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

12. / Minden szemérmet félreteszek
Hogyha még egyet kérdezthetek
Tudom ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.

13. / Úgy megszoktam az életemet
És hátha lesz még ki megszeret,
Ki pótolná elveszett párom,
Ha lehetnék kilencvenhárom


14. /Addigra már reszket kezem
De ha még helyén az eszem,
A magas kortól én nem félek
Megadod a kilencvennnégyet ?

15/A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

16. /Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat
Ezt talán én is megvárhatom
Segíts át a kilencvenhaton.

17. Ha még hirtelen meg nem halok
Kis vagyonkámmal rendben vagyok
Elég lesz talán még egy évig
Kihúzhatnám kilencvenhétig ?

18. /Hála neked, nagy családunk
Még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket? Ugye azt mondtad
Megadod a kilencvennyolcat.

19. /Sok évet kaptam, nem egyet-kettőt
Megköszönöm a sok esztendőt,
És még kérem-tán el sem hiszed
a kilencvenkilencediket.

20. / Még egy év és akkor valóban
A népek azt mondhatják rólam
Ez aztán igen szép kort ért meg,
hisz tegnapelőtt volt 100 éves.

21. / Uram, az életet Te adod,
úgy veszed el, ahogy akarod
Nem is zavarlak többet Téged,
Ne vedd komolyan, amit kérek,
csak BESZÉLGETNI vágytam Véled.

Szakály  Éva

                     

Ha eljön a nap...!!


Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.
Ha leeszem a ruhámat., ha nem tudok rendesen felöltözni. légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot. , ne szakíts félbe., hallgass végig Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,. adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak sok mindenre. hogy egyél jókat, öltözködj szépen. hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát. adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson. és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges. és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám.
Ha valaha nem akarok enni, ne eröltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni... . nyújtsd a kezed. ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni. hogy meg akarok halni. ne légy dühös. egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem. Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked. Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél. Segíts járnom. segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek
Ismeretlen szerző 


A CSODA !!


Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy
lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan
számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon
pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a
pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy
vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. A patikus éppen nagyon el volt
foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a
lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, ahogy a legkellemetlenebb
csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét
az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően
bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már
ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem
vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni
veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt
mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani,
mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.. Sajnos nem tudok
neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem
lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi
volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak
azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami
operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném
odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig
hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a
Férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy
kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni
a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te
szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az
idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem
telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig
vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon
mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy
dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen
hitébe.

2010. október 6., szerda


Jó éjt vers!

Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj boldogan,
s mindennek örülj, mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!

Évszázados fák közt hűs patak csordogál.
Amerre csak nézel,minden mosolyog rád..
Bár csend van,de lelkedben egy dallam felcsendül,
úgy érzed a gondod,Tőled messze került.
Nem beszél senki,de mégis érted minden szavát..
Így kívánok szép jó éjszakát.





Gárdonyi Géza :

Aludjál, aludjál !

Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,
Egy fényes csillaggal,
Egy csengő csengővel,
Asztalra rakható
Szép arany erdővel.
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó.
Anikó szobája
Tele van virággal,
Virággal, madárral,
Cicával, babával.
A virág kinyílik,
A madár danolgat,
Cica a babával
Föl-alá táncolgat.
Ha szemed lehunyod
Sokáig-sokáig:
Meglátod Anikót,
Ő is hogy bokázik.
Tied lesz a kis ház
Az arany erdővel
A fényes csillaggal,
A csengő csengővel!




SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET!

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek, az öregeket,
A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos, eres kezeket, az elszürkült sápadt szemeket,
Én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket,
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet,
Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek!
Ne tegyétek őket szűk odúkba, ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat, enyhítsétek meg bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok, legyen számukra mosolyotok,
Én nagyon kérlek benneteket, szeressétek az öregeket!
Ha majd az örök szeretet elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket, mert ti lesztek majd az öregek!
S mindazt, mit nekik tettetek, azt adják nektek a gyerekek!
Azért előre intelek titeket, szeressétek az öregeket!

2010. október 3., vasárnap

Petőfi Sándor: - Az alföld !





AZ ALFÖLD


Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja
.
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza
.
Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek
.
Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. -

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.

Pest, 1844. július

PETŐFI SÁNDOR : A TISZA!!





A TISZA

 

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek
.
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

Pest, 1847. február


Petőfi Sándor : -Szülőföldemen!






SZÜLŐFÖLDEMEN


Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Úgy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember, úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Megkondul az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom s félálomban vagyok már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"... - -
Félegyháza, 1848. június 6-8.





Hogyan ébresszünk......??





HOGYAN ÉBRESSZÜNK SZERELMET EGY NŐBEN?

 Beszélik, hogy Tibet legmagasabb hegycsúcsán él a világ legbölcsebb
             embere. Egyszer egy ifjú elment hozzá, hogy megtudja , milyen út vezet

            annak a nőnek a szívéhez, a kibe beleszeretett. Amikor találkozott
            vele a hegytetőn, megkérdezte:
           - Mondd meg nekem, mesterek mestere,
            mi a legrövidebb és legbiztosabb
             út egy nő szívéhez?
          
              A mester így felelt:
          
             - Nincs biztos út egy nő szívéhez, fiam;
              csak szakadékok menti
             ösvények, térképek és iránytű nélküli utak
               tele szirtekkel,
              tüskés bozóttal , és mérges kígyókkal!!-
             De mester, akkor mit tegyek,
              hogy meghódítsam szerelmesem szívét?-
             Jegyzed meg, kedves tanítványom:
             vésd elmédbe és szívedbe
             tanításaimat és tanácsaimat,
             melyeket most adok neked...
             Kövesd őket,és el fogsz jutni
              a szeretett nő szívéhez.
1. Moss fogat.
2. Ne vakard előtte a töködet
3. Vigyél neki virágot és sok-sok ajándékot
.4. Vizelés előtt emeld fel a WC deszkáját,
 és után a ne felejtsd  lehajtani.
5. Moss kezet, mielőtt kijössz a mosdóból.
6. Ne csámcsogj.
7. Ne böfögj hangosan,
vagy inkább sose böfögj.
8. Ne fingjál.
9. Ne beszélj csúnyán az anyjáról,
szeresd őt, mint a saját anyádat.
10. Ne káromkodj.
11. Mindig nevess a rossz viccein.
12. Ne légy rá féltékeny,
 vagy ha mégis, csak kicsit
13. Hagyd, hogy ő féltékeny legyen rád. Neki szabad.
14. Ne növessz pocakot. Sőt mi több,
sose hízz meg. Neki viszontszabad (de sose mondd neki).
15. Ne időzz a fürdőszobában.
16. Ne hagyd ledobva a törülközőt.
17. Ne mondd neki, hogy nem tud vezetni.
18. Ne gyere későn haza.
Indulj el a munkából és azonnal menj haza.
19. Ne szórakozz a barátaiddal.
Vagy inkább ne is legyenek barátaid.
20. Ne álmodj barátnőkről.
21. A barátnőinek mellét és seggét,
  ne nézd és szóba se hozd.
22. Ne légy fösvény. Használj legalább két
hitelkártyát és két betéti kártyát.
23. Ne nézz más nőkre. Sőt, értsd meg egyszer és
mindenkorra, hogy más nők nem léteznek.
24. Ne beszélj az ex nődről.
Neked sosem volt más valakid előtte.
25. Mondd neki, hogy 'szeretlek' legalább 24-szer naponta.
 26. Tanulj meg főzni
.27. Mosogass és tartsd tisztán a konyhát.
28. Ágyazz be (mindig).
29. Hívd fel őt, akárhol és akármilyen elfoglalt is vagy.
30. Hagyd, hogy ruhát, cipőt vegyen,
amikor csak akar. Sőt, segíts neki
az órákig tartó vásárlásban és válogatásban.
 (És mosolyogj eközben.)
31. Hagyd, hogy órákig beszéljen telefonon,
és ha lehet, fizesd a mobilját
32. Ne horkolj.
33. Jusson eszedbe, te nem szereted
a focit és utálod a Forma-1 versenyeket.
34. Borotválkozz naponta, nehogy felsértsd a bőrét.
35. Ne gondolj csak a szexre, de túlzásba se essél;
 javasold neki gyakran, még ha fáradt vagy is.
36. Tartsd tiszteletben, ha fáj a feje,
de h a ő kéri tőled, azonnal járj a kedvében.
Ah!, és nehogy azonnal elaludj, a mint befejezted;
nézz a szemébe és simogasd,
 míg ő alszik el szép csendben.
37. Mondd neki minden percben,
hogy ő a legszebb nő, akit valaha láttál.

A kimerült tanítvány megfordult,
 hogy lemenjen a hegyről.
A mester ígyszólt utána:-
Várj fiam, gyere vissza!

Mire a tanítvány:

              -Neeem, mester...
               Most már értem, miért van annyi buzi!


ÜZENET HAZA !!




Wass Albert:

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…
Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.