Mozaik!: január 2017

ÉDES KÖTELÉK

Írta : Hankovszki Ilonka

Úgy élsz bennem mint fákon az inda,
Forró közelség ami égve éget
Fullasztó hőségben ölelsz magadhoz,
Vonzva ,éreztetve minden ellentétet.

Így együtt napfényben, zuhogó esőben,
Vigyázol rám, hogy még szét ne essem,
Így vagyunk egyek,nincs már távolság,
Térben időben mégis két ismeretlen.

Nem tudok szabadulni,már nem is akarom,
Mert bennem élsz, s hogy mit várok tőled?
Kérlek vigyázz rám ameddig fölnövök,
S én átölellek mint a nap a földet.

Mint az őserdőben érintetlen tájon,
Fölfelé kúszunk, csak a fény vezet,
A gyökerek már nagyon mélyen vannak,
Egymásba fonódnak magasban a kezek.

Rám tapadó inda, édes kötelék,
Trópusi eső mi szemedből árad,
Ölelj magadhoz egyre szorosabban,
Ne éreztesd soha, hogy a kezed fárad.

Ne engedj el, szűkségem van rád,
Veled erős vagyok ha a vihar támad,
S ha leszakad rólam ölelő karod
Nem kell a fény,megfordulok utánad.

Megvárom míg újra átölelsz,
Esőt sírok majd a fellegekkel,
A lombok között átengedem a fényt,
És biztatlak nagy életszerelemmel.

Maradj velem, Szükségem van rád,
Már nem tudok elmaradni tőled,
Úgy ölelj mint napfény a világot,
Mert szeretlek mint az ég a földet.

OOOOOOOOOOOOOOOO

SZERELMES KÖLTŐ
Írta : Hankovszki Ilonka

Szeretlek téged, miattad lettem költő
Álmatlan éjszakákon a hulló csillagok,
Arról beszélnek ez a föld a bölcső
Mi elringat ha egyszer meghalok .

De addig , több ezerszer elmondom ,
Papírra hintem szívem bús dalát ,
Még szól a lant álmatlan éjszakákon,
Szerelmet vallva téged ölel át .

Ne engedj meghalni, szükségem van rád,
Ha nincs múzsa nem születik a vers,
A költő szívének soha nem kell más,
Minden nap le írja, jöjj és szeress.

OOOOOOOOOOOOOOOOO

Alszol...

Írta Pénzár Miklós

Alszol nyugodtan,csendesen

ahogy karomon elért az álom

ahogy utolsó pillantásod látom

él bennem két karod ölelése

csókod mámoros finom fűszere

ahogy fülembe suttogod élek

és mindennél jobban szeretlek

hagyod,várod a szép szavakat

a mámorban elsuttogottakat

a szoros ölelő édes simulásokat

elsuttogott szépséges szavakat

a beteljesült csodálatos vágyat

az egymásnak adott csókokat

egymást becéző ujjak melegét

a soha el nem feledés örömét

az eggyé tartozás győzelmét

imádom Benned drága párom

OOOOOOOOOOOOOOO

FÁY FERENC

Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.

OOOOOOOOOOOOOO

Amíg őriz a szemed,
amíg lehúnyt szemmel látsz,
lehet, elmegyek, de itt leszek,
a lábnyomomban jársz,
amíg érez a kezed,
amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer
majd újra megtalálsz
/Kipling/

OOOOOOOOOOOOOOOO

Szeretnék veled lenni minden éjszakán,
Bevallani, hogy szeretlek igazán.
Nézni csöndesen két égő szemed,
Egy forró csók után bevallani,
Hogy nem tudok élni nélküled.

Szeretném, ha tudnád,
Hogy szeretlek téged,
Szeretném, ha tudnád,
Hogy csak miattad élek.

Szeretnék a szemedbe
Mélyen belenézni,
És elmondani, hogy nélküled
Nem tudok élni!

OOOOOOOOOOOOOO

Bocsásd meg, hogy vágyom az ölelésed,
simogató érintésed

Bocsásd meg, hogy vágyom a szád,
csak egyetlen szóra, mely oly fontos tőled,
csak egyetlen csókra mely oly édes tőled

Bocsásd meg, hogy vágyom a szemed,
az óvó smaragd tekinteted

Bocsásd meg, hogy vágyok Hozzád bújni,
lelkemmel lelkedhez simulni

Bocsásd meg, hogy vágyom a Szívedbe,
egy örök otthonra, egy igaz helyre.

OOOOOOOOOOOOOOOOOO

Komjáthy Jenő
Ha eltaszítasz...

Ha eltaszítasz: összetört szivemmel
Bejárom sírva a világot;
Szilaj fájdalmaimtól ostorozva
Örvények éjjelébe hágok.
Ahova lépek, ott a fű kiszárad,
Virág lehervad egy lehemre,
A lomb haraszt lesz, élet ere posvány,
Aszú a rétek üde selyme.
Ha eltaszítasz: halhatatlan bánat
Fog űzni a sötét vizekre.
Megyek. Utamnak célja végtelenség, -
Élet s halál között lebegve.
Szirtek között, rémséges éjszakákon
Rohan velem a szörnyü gálya;
Nyomomba démonok kacagva törnek,
Magam a démonok királya.
Ha eltaszítasz: egy világot ölsz meg,
Örökre, visszahozhatatlan.
Nem test, a lélek az, amit temetnek,
Az éden is így lett lakatlan
Gyilkot merítesz egy világ szivébe,
Hiába sírsz, hajad hiába téped!
Elvérzik a természet mély sebébe,
Reszkess! Iszonyu lesz a bűnhödésed!
Ha eltaszítasz: összetört szivemmel,
Halott szivemmel mégis fölkereslek;
Kioltád életem, de temetetlen
A szörnyü érzés: halva is szeretlek!
Elérlek! Árnykezemmel égbe érek;
Utánad nyúlok daccal és merészen,
És lángoló, véres szívemre vonlak,
Enyém leszel mégis, enyém egészen!

OOOOOOOOOOOOOOOOO

Festenék Neked csodás világot,
Égi ecsettel mennyei képet…
Hintenék feléd sok száz virágot,
Cserébe tőled csak ennyit kérek:
Csak fele annyira szeress engem,
Mint az én szívem parázslik érted.
És én nevedet himnuszba zengem,
S testemet adom: legyen az vérted.

OOOOOOOOOOOOOOOOOOO

Halálos
Nyugalom
Végigfeküdni
Néhány szavadon
Puha párnám
-Szeretlek
Ölelő takaróm
-Féltelek
Rejtett kis szobám
-Csak veled
S mindehhez
Vibráló csillagok
Zöld szemed
Nyugtató holdfény
Illatod
Bár most egyedül
Mégsem magam
Vagyok
Mert a sötétben
Titokban
Újra és újra
Elloptam
A világtól
A szépet
A boldogság
Madarától
A kéket

...Hogy soha többé
...Ne érjen véget

Add a kezed
Dobbanás égeti
Tenyered
S benne a világ
Világom

...Rád bízom
...Hogy az álmom
...Összebújva
...Ránk találjon

OOOOOOOOOOOOOOOOOO

Két karod közt lebegni vágyom,

Két karod közt úszni a legcsodásabb álmom,
Ajkaid érintését várom,
Mert benne a zuhanást megtalálom,
Zuhanok véled súlytalanul,
Édes bűnt követünk el ártatlanul,
Vétkezünk,
Egy új világba érkezünk,
Siess, én készülök,
Belegondolok, beleszédülök,
Két karodba, bőrödbe, szemedbe,
Örökké ölelve, soha el nem eresztve,
S el nem felejtve,
Siess hozzám,
Úgy akarok lenni: két karod közt lebegve.
Bedő Gábor

OOOOOOOOOOOOOOOOOO

Téged kereslek minden dalban,
lágyan hullámzó nagy sóhajban,
megváltást hozó napsütésben,
esőben, szivárványfényben.
Téged kereslek fűben, fában,
az édesanyák mosolyában
Téged — a gyilkos szenvedélyben,
titkos, kéjjel telt ölelésben.
Téged kereslek minden Mában,
izzó, fájdalmas ragyogásban,
minden árnyékban, minden kékben,
forrásban, hegyi tó vizében.
Téged kereslek minden lázban,
életben, szívdobbanásban,
szavakban, mondatban és képen,
Téged — a kora ébredésben,
Csendben vagy könyörtelen zajban —
Téged kereslek — önmagamban.

OOOOOOOOOOOOOOOOOO

Bontsd ki a gyönyör rejtekébül
forrón lihegő sötét öled,
míg büszke combjaid felett
az irigy vén hold is kibékül!
Gyönyörünk csak álom, röpke láng;
s ezer csillagszemét reánk
fordítja a nagy éj vidáman...
Add csókod innom, s én a kéjek
mustjával áldozok tenéked
a szűziesség templomában.

OOOOOOOOOOOOOOOOOO

Nem tudom, hogyan kell tartani nekem ... hogyan kell tartalmaznia rám.
Kívánságom ...
... Ez intenzív.

És a szerelem?
Ah!
A magáé.

Az én akaratom üvölteni minden nap.
Vajon a világ hallasz?
Hallgasd meg sírni szerelem.
És báját jött ki a száját édes ... és marad lebeg a fény fúj a szél.

Az életem!
A mellkasom ugrik ... meglehetősen ingatag.
A szemem ragyog.
És az ajkaim?
Várják azok.

Gyere szerelmem!
Bővítse karok ... és megölel.
Mert mindaz, ami bennem ... nem az én ...
... Ez mind a tiéd.

Számat ... csöpög szó.
A vágyam túlcsorduló érzelmek.
És tudom, az én nagy szerelem!
Semmi sem lehetetlen ...

Az Ön számára!
Az álmaim igazi.
Megtanultuk, .... a szerelem és a tökéletesség.
A szépség ... és mosolyog.
Amint azt találtam a szívedben ...
... A szépség a paradicsom.

Szerelmem ... szeretlek.
És több millió versek ... nem lehet leírni, hogy mennyire szeretlek ...
... És mennyit jelent nekem.

Szerelem!
Valóban ...
Szeretlek.

OOOOOOOOOOOOOOOOO

Ha lehetne egy pillanat bennem

Rájöttem, hogy mennyire szeretlek .....
Hogy minden mosoly
Mögött a képernyőn ....
Van öröm meleg ....
Szorongásos szeretni ...
A gondoskodó szeretnének ...
A lélek énekel ....
... Ha lehetne egy pillanatra
lehet nekem .... észre, hogy
tiéd .... Ez csak neked
Szívem megnyílik ... Még a hideg,
melegíti nekem ... a csend ... Úgy érzem ...
A szavak ... Üdvözlöm Önt ....
Csókjai .... kívánságomat ...
... Ha rövid időre
me ... szállítása velem az űrben
Hogy időben állandóság *
Me üdvözölve a karjaiban ...
Szeresselek fáradtság nélkül ...
Átadta nekem
Gyúrás a ...

OOOOOOOOOOOOOOO

Stollmayer Beatrix

Te vagy nekem

Te vagy a mindenem, az árnyék és a fény
te vagy az életem, mint egy jó falat kenyér
te vagy a sorsom, s tán leszel a végzetem
te vagy, aki mellett újjászületett az életem.

Mióta mellettem vagy minden megváltozott
szebbnek látom a hajnalt, az ébredő napot
másként ragyog a csillag, máshogy süt a nap
ha két szemed reám tekint, boldogságot ad.

Boldog vagyok, látom, hogy boldog vagy te is
érzem szereteted és ezt sugárzom magam is
ah, miről beszélek, nincsen erre más recept
csak szeretni kell és add őszintén a szívedet

OOOOOOOOOOOOOOÖÖÖÖ

Stollmayer Beatrix

Enyém vagy

Nem adlak téged többé senkiért,
mindent megteszek a szerelmedért,
többé nem kell nekem senki más,
te lettél számomra az utolsó állomás.

Miért adnálak, ha egyszer rád találtam,
miért mennél... ha jó helyed van nálam?
Maradj velem... rólad álmodozom rég,
te vagy nekem már... a világmindenség.

Minden reggel, amikor a fény felé nézek,
arcod rám tekint...,csak én látlak szépnek.
Érzem velem ébredsz...,velem alszol el,
szemed nem hunynád le soha nélkülem.

OOOOOOOOOOOOOOO