Lecsukom a szemem
Csak lecsukom a szemem és megszűnik a Világ,
Téged látlak csupán kicsi kis Virág.
Csak lecsukom a szemem és itt vagy velem látom,
megfogom a kezed, s nevedet kiáltom.
Te vagy kiért élek és tűröm sorsomat,
felidézem szemed, s tűz forró csókodat.
Te vagy kiért élek és teszem dolgomat,
sorsunk száguld tova, akár egy gyorsvonat.
Ne lennél oly messze, elérhetetlen,
de látod, a sors most kérlelhetetlen.
Ne lennél oly messze, mindig ölelnélek,
hiányoddal teljesen, felemészt az élet.
Csak lecsuknám a szemem, de már nem is muszáj
ha nyitva van is mindig Rólad szól a Világ.
Csak lecsuknám a szemem, de nem nagyon akarom
Téged látlak így is, gyönyörű angyalom.
*********************
Egy az ajkadra - érezni nemes ízeid
Egy a nyakadra - követve ereid lüktetését
Egy a füledre - mi súgja, vágyom rád
Egy mellkasodra - érezni tested melegét
Egy hasadra - süppedni szuszogásodban,
Egy ágyékodra - alázattal, finoman
Egy combjaidra - feszes ívük dícsérni
Egy fenekedre - belekapaszkodni érzékiségébe
Egy a hátadra - verejtéked gyöngyeit itatva
Egy vállaidra - erős pillérként csodálni,
Egy tarkódra - borzongatni édes vágyad
s egy újra ajkadra: megköszönni, hogy Rád találtam
******************************
Gyere közel
Szorosan ölelj
Szeress kedvesem
Fogdd kezem
És légy velem
E csendes éjjelen
Jöjj velem
Én vezetlek
Kövess hát engem
Elviszlek téged
Egy csendes helyre
Mely nekem
Az én mindenem
Megleplek
Szerelmem
Egy kedves
Meglepetéssel
Csak neked
Hunyd le szemed
Tárd ki szíved
És képzeld el...
Hogy minket
Elönt örökre
A szerelem
Az én szívem
És a lelkem
Melyet adok neked
Fogadd el kérlek
Élj velem
Légy enyém
Mert az életem
Tiéd egyetlenem...
****
NEKED ÜZENEK
Írta:Hankovszki Ilonka
A nagy csillagsereg szikrás fényét ontja,
A hold sápadtan áll, üzenetem mondja,
Talán a mindenség rajtam ma jót nevet
Neked üzenem, van még aki így szeret.
Nézz este a holdra, ott a lelken csókja,
Talán viszi a sóhajt vallomást ragyogva ,
Elsápadva mondja, " Én ezt nem teszem !"
De imára kulcsoltam mind a két kezem.
Kérlek segíts nekem,te szívem viheted
Nagy sóhajjal kísérlek , ott leszek veled,
Éji királynő vagy ,te vagy ki átoson
A sötétség falán, s benéz az ablakon .
És fölemelkedett vérvörössé válva
Jól tudtam mit mondd ablakodra szállva,
Tej úton lépkedett ,kísértem lábnyomát
Megzörgette az éjnek bezárt ablakát.
" Üzenetet hoztam " megszólalt a hold
Miközben ajkán édes versem volt ,
A sötét éjszakában remegve beszélt ,
Ameddig minden szó kis szobádba ért .
A csillagokból egy , kialudt, lehullt ,
Mint szomorú fűz a földig borult,
Megrettent a hold, nem hitte amit lát
S karjára ölelte hulló csillagát .
Tudta hogy a lelkem dobta le magát
Féltem hogy a holdnak nem hallod szavát,
De te fölébredtél, kitártad ablakod
Elolvastad a verset mit a hold ott hagyott .
***************************
Nem adom fel a harcot
írta :.Hankovszki Ilonka
Újra és újra a fájó sóhajt zengem,
Jöjj végre közelebb, ölelj magadhoz engem,
Nézd, a két szememben a tavasz fénye árad,
Addig sóhajtozom míg lelkem belefárad.
Miattad lettem költő, nem adom fel a harcot,
Téged kereslek, hívlak, fordítsd felém arcod,
Te vagy nekem a napnak visszasugárzása,
Érted akarok lenni egy asszony tiszta mása.
Pengetem a lantot, s eldalolom újra,
Megérintette szívem a tavasz meleg ujja,
Amikor fáj az élet lantom újra csendül,
Születik egy új vers mi érted rímre zendül.
..........................
Stollmayer Beatri
Ne hagyj magamra..
Mi lesz velünk mondd, ha így megy ezután,
ha minden éjen árva marad kisszobám,
ha nem csókol ajkad, ha nem ölel két karod,
meglásd elhervadok egy hideg hajnalon.
Mi lesz veled, ha nem hozzám érkezel meg,
kinek fogod megvallani, oly nagyon szeretlek,
mit érek nélküled, ha nem vagy mellettem,
Miért éljek egyedül, ha egyszer rád leltem?
Mi lesz velem, mondd, ha nem vagy itt velem,
kinek súgom a fülébe, mily nagyon szeretem,
kit várok epedve, akár egy idétlen kamasz,
kinek ébredt a természet, a márciusi tavasz?
Látod, hogy csak te vagy minden gondolatom,
minden percemet ezután csak tenéked adom,
veled akarok élni, mert élni csak veled érdemes,
ne lássa senki kínomat, s az elárvult lelkemet!
..............................
Hankovszki Ilonka
Te vagy a minden
írta : Hankovszki Ilonka
A világ egy kis darabkája vagy
Mi építi és összetartja szépen,
Tégla a falban, dallam a zenében,
Rím a versben, szivárvány a fényben.
Most azt érzed ,hogy te egy semmi vagy,
De ha nem volnál már nem volna élet,
Két szemedben a tudás vágy lobog
Nézd, mennyi érzést megosztottam véled.
Én neked írok, más táncol vagy szaval,
Valahol egy agy új regényt szül ,
A színpadon neked gördül a függöny,
Érezd, te soha nem vagy egyedül.
Őrző angyal áll az ágyad előtt,
Te nem látod, mert ha látnád félnél,
Hidd el, érted vannak a nagy dolgok,
Az ég szomorú volna ha nem élnél.
...................................................................
Hankovszki Ilonka
Tudnod kell
írta :hankovszki Ilonka
Ha nincsenek virágok
Uralkodik a fagy,
Neked tudnod kell
Szívemben jelen vagy.
Ha megdermed az érzés
Nem működik az agy,
Neked érezned kell
Szívemben jelen vagy,
Ha széthullik a világ
E megteremtett nagy,
Neked tudnod kell
Te mindig velem vagy.
Ha azt mondják majd rád
Nem jó amit teszel,
A mindenen túl is
Bús szívemben leszel
..........................
Hankovszki Ilonka
Elszáll az álmunk
Irta:Hankovszki Ilonka
Minden megváltozik érzem,
Elszáll az álmunk is egészen,
A sok szerelmes kis papírra
Csak én borulok rá majd sírva.
Látom, egy világ áll közöttünk,
Nem figyeltek ha könyörögtünk,
Ellenünk minden összefog,
De sírni egyikünk sem fog.
Elhallgatjuk a szenvedést
A szívbe vágó éles kést,
Nézzük egymást,sóhaj száll
A lábunk megdermedve áll.
Remegve mozdul meg a kar
Elválni tőled nem akar,
Míg a járókelők nevetnek
Ennyit sóhajtok ," Szeretlek ! "
.............................
Hankovszki Ilonka
Neked dalolok
Írta : Hankvszki Ilonka
Tervek hulltak ki szívemből
De egy máig is megmaradt,
Míg gördül az idő kereke
Váltsam valóra vágyamat .
Ma is bizonytalan a léptem
Csábít sok fényes állomás ,
De életem első perce óta
Vers vagyok, néma tollvonás.
Sokszor énekel a lelkem
Csodás dolgokra gondolok,
Nem őrzöm , papírra karcolom
Nézd csak , én neked dalolok.
****************************
Stollmayer Beatrix
Az álom
Álmot láttam, ó, mily édes álmot veled,
hozzám bújva, rám hajolva ízlelgetted nevemet,
mennyi édes elfojtott vágy hagyta el az ajkad,
azt, hogy szeretsz engem, látni lehetett rajtad
Álmot láttam, álmomban csak csókoltad ajkam,
úgy éreztem rám tör a vágy, lélegzetem elakadt,
forró ajkad mint a méz, ezt suttogtad fülembe,
ha tehetném kóstolgatnám egész életembe.
Álmot láttam, mely nem csak álom jól tudom,
boldog vagyok, mert rád találtam egy őszi napon,
akkor nem sejtettük, hogy lesz-e még folytatás,
úgy érzem többé nekem, nem kell senki más!
Szép álom volt nélküled, de egyszer tán megérem,
hogy veled álmodhatom át az eljövendő életem,
talán a sorsunk megengedi ezt a kis kitérőt nekünk,
hogy önfeledten, boldogan még egyszer szeressünk!
oooooooooooooooooooooo
Mámoros éjszakák
Mikor a csókod már olyanná vált, akár egy lehelet,
mikor két karodban már én is ernyedten pihegek,
mert a vágyad elült, már nem égeti forró testedet,
én érzem, hogy nincs tovább, mégis olyan jó veled!
Mikor az est leszáll, sötét felhők takarják a nappalt,
a madarak az ágak között összebújva alszanak,
te suttogva ejted ki a szavakat, jaj, fel ne riadjanak,
s akkor a vágyad újra éled, de jó, hogy szeretlek téged!
Mikor a reggel újra támad, visszatérnek az éji vágyak,
ám menni kell, mert vár a nap, és az égető napsugarak,
melyek eltompítják testünkben a fellángoló vágyakat,
de egy új, viharos éjszaka reménye lelkünkben ott marad.
ooooooooooooooooooooooooooooooooooo
Rabságban
Mint kismadarat, kit kalitkába tettek,
úgy vontad magadhoz szívem,
olykor még kiáltok egyet, engedj,
ám egyre ritkábban teszem.
hisz ez a rabság jó nekem,
bár ritkán látlak, de elviselem,
mert érted teszem, csak miattad,
ki elraboltad az életem.
Rabod lettem, ezt nem vallom be
magamnak sem, akkor is ,
szabadul engedhetsz, de tudom
visszatérek hozzád mégis
nem kell magány, veled rácsok között is
olyan boldog vagyok
a csönd, mit rég annyira vágytam,
melletted örökre elhagyott.
Gyere kalitomba, szenvedjük át együtt
ezt az áldott rabságot
veled a rabbilincsem sem dobom le,
hisz kizárjuk mind a külvilágot
ez a szerelem csak kettőnkké, más senki
szeme nem láthatja meg
maradj velem e rabságban örökre,
cserébe megkapod az életemet.
oooooooooooooooooooooooooooooooooo
Páros sorokban
Az éjszaka mámorából lassan magamhoz térek,
csókod tüze még éget, s ugyanúgy az ölelések.
Pirkad a hajnal, már dereng némi fény a láthatáron,
de űzöm a nappalt, s az estét ismét veled vágyom.
Olyan messze vagy és megint csak ábrándozom róla,
hogy eljön az este és vele újra néhány mámoros óra.
Amíg rólad ábrándozom, s karom feléd ölelésre nyújtom,
addig szeretni foglak és a szerelmedben nagyon bízom.
ooooooooooooooooooooooooooooooooo
Kései tavasz
Egy kései tavasz hozta őt el nekem,
nem vártam rá..., csak jött könnyeden
mit akar tőlem, nem értem, nem tudom
hiszen az élet nekem... már fáj nagyon.
Még jár apró boldogság, ezen gondolkodom,
hogy mit kezdek vele, nem sejtem, nem tudom.
talán átölelem..., el nem engedem soha,
vagy nem lesz több,... mint egy múló csoda.
Még nem tudom, s félek mert nem értem,
miért keresett meg, miért is kísértett,
mert nem vágytam én már szívfájdalomra
és ki lenne kíváncsi ...fájó bús dalomra?
De tudom, ha itt lenne, szaladnék karjába,
hogy szorosan ölelve préseljen magába,
de messze van..., így nem kell búcsúzni sem tőle,
ma még nem tudhatom... lesz-e majd jövője?
Ám titkon várom és vágyom, hogy jöjjön el,
hogy megismerjem végre, vajon hogyan, miként ölel?
De jaj..., mit is beszélek..., tán mást szánt nekem az élet,
ő nem lehet soha, de soha..., a megvalósult végzet!
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
Ami elmúlt...
Felrémlik egy kép a múltból egy-egy pillanatra,
volt valaki, aki a szívemet magához ragadta,
ám elengedte, szorítása már olyan laza volt,
ezért a szívem érette, többé már nem dobog.
Volt egy szerelem szép volt, nem tagadom,
ám egy pillanat kellett, s ezt már hiába fájlalom,
egy szó, egy pillantás elárulta, megcsúfolta azt,
már nem siratom, szívem tőle teljesen szabad.!
Régi emlékek és minden a múlt ködébe veszett,
mikor végleg elengedte a felé nyújtott kezemet.
Ám többé nem kell, mert bennem ami megszakadt,
csak csomóra köthető, helyében a bog ott maradt.
Menj kedves, menj siess , szedd a lábadat gyorsan,
becsaptad a szívemet, nem kellesz, indulj nyomban.
Ne nézz vissza énrám, s többé ne keressed léptem,
hiszen elmúltál belőlem..., s én már tovább léptem!
**************************
Ha lehetne egy pillanat bennem
Rájöttem, hogy mennyire szeretlek .....
Hogy minden mosoly
Mögött a képernyőn ....
Van öröm meleg ....
Szorongásos szeretni ...
A gondoskodó szeretnének ...
A lélek énekel ....
... Ha lehetne egy pillanatra
lehet nekem .... észre, hogy
tiéd .... Ez csak neked
Szívem megnyílik ... Még a hideg,
melegíti nekem ... a csend ... Úgy érzem ...
A szavak ... Üdvözlöm Önt ....
Csókjai .... kívánságomat ...
... Ha rövid időre
me ... szállítása velem az űrben
Hogy időben állandóság *
Me üdvözölve a karjaiban ...
Szeresselek fáradtság nélkül ...
Átadta nekem
Gyúrás a ...
*******************************
