Papp Ádám : Vadvirág
Szavaid ereje,
mint a penge,
úgy vág meg engem,
s befurakszik a szívembe,
hol vérem minden cseppje
rád pihenve tán könnyet
hullajt, vagy csak így
kap még inkább erőre.
Szinte már tökéletes,
vagy lényegében az.
Angyal vagy, aki
levegőt ad, ezernyi szépet,
de ha haragra gerjed
elvesz mindent, de mindent.
A dobbanásokat jobban hallom,
mint te, pedig tőled ered.
Hallom, ahogy kikiáltják a neved.
Ég a világ, s kigyullad
az éjjel,
amikor üvöltve utánad
az életem kérlel,
s te hátra nézve
mosolyt szórsz reám,
esővel áztatott
könnyedséget is talán.
Te vagy az, kinek
nevét a halandók félve mondják,
pedig ha tudnák...
nem ártó egy tekinteted sem,
se másod, mi az erő, csak igaz
kéz kell hozzád,
így leszel az, kiről majd
a legszebb dalokat súgják.
Így vagy te a teljesség: a vadvirág.
*****************
Lennék én porszem
Kabátod ujján
Elszáradt kóró
Kertednek alján
Napfény, vagy harmat,
S fürdő vized is
Elárvult gyermek
Kinek semmije sincs
Megsárgult papír,
Ha írni akarsz
Ágyad melegében
Hófehér damaszt
Távoli, halk nesz
Mit hozzád visz a szél
Kopogtató vándor
Ha egyedül lennél
Pókfonál a réten
Csak hozzád érhetnék
Hallhatnám hangodat
Melléd bújhatnék
**************
Papp Ádám : A nő szíve (2015)
A nő szíve, mint az otthon:
Boldogan lakható.
Férfi kéz azt sosem érintheti,
ajtaja tettekre nyílik,
s ha bejut rajta,
ki harcol érte
kiteljesedik abban
a mindenség egy fontos fogalma.
A nő lelke, mint a szél:
Nyári éjszakák lágy suhanása,
mézédes takaró,
és altató.
De minden nappal,
mintha egy-egy megkövülne.
Nem tudni miért,
tán elmúlt érintések hada az oka,
s milyen szomorú ez, nem?
Mintha sosem térne vissza
belé a születés hajnala.
Elárvul megannyi tömeg,
álcázva ablaknál állnak,
kitekintve vágynak vissza,
mégis félnek, mégis várnak,
s tán ez mindnek a hibája,
mert így élni lehet,
csak hasztalan,
s megannyi mosoly,
megannyi édes csók
meg sem esik a világban.
A nő szíve, mint az otthon:
Minden.
A férfié is, mégis állandó változás.
de kettőben ott lapul az egy:
Az együtt maradás...
*************
Papp Ádám : A végzet
Csak engem figyelj: a szememet.
Azt lásd, ki tényleg én vagyok.
Hazug szókkal, buta álarcokkal
szívedbe én úgyse hatolok.
Nem is szólok, ha nem muszáj,
épp elég, mit egy mozdulatom üzen.
Ne hagyd, hogy a szürkület betakarjon,
s ne hagyd, hogy elsodródjunk
a kettőnkből születő tengeren.
Kezeid után kapnék, de várom,
míg te azt az enyémbe temeted,
s várom, hogy szívemben
halljam dobbanni a szíved.
Ha el is fordulsz, látom,
hogy titkon lelkem kutatod.
Nem tudom miért jó e játék,
de hagyom, hogy csináld,
hogy kiismerd, mint a sok-
sok el nem mondott titkot.
Még mindig nem szólok.
Egymást járjuk át a csendben.
Ha csak ennyi jut nekünk,
nem bánom. Én hagyom rámenni
a részem.
Hagyom, hogy tovább menj,
ha így te jónak látod,
s hogy még jobban kiéld
ezt a tébolyult világot.
Hagyom, hisz magamhoz
sosem köthetlek téged,
csak folyton szerethetlek,
mint visszajáró felét
az az egyetlen végzet.
***************
/Eggyé válva/ (2016)
Zárd ki a valóságot,
s fordítsd felém most
minden pillanatnyi gondolatod.
Zárd ki a gondokat,
leheleteiddel áraszd el arcom,
s perzselő testeddel
vesd be az ágyam.
Az esti csend bírjon édes ordításra,
s súgd fülembe minden vágyadat.
Karmolj szét szenvedéllyel,
és hozz rám gyönyörű lázat.
Égesd szívem a tüzeddel,
pattanjon szét bennünk a minden.
Engedd, hogy föléd hajoljak,
engedd, hogy e sokaságot mind
benned is megéljem.
Zárd ki a valóságot,
zárd ki minden gondodat.
Csak engem engedj be: a hangomat.
Engedd be darabjaim, hogy
veled eggyé válva aludjon el,
s hogy tőled legyen e buja est
a legszebb, mit a másiknak adunk
felhevült, lüktető szenvedéllyel.
***********
Papp Ádám:Eggyé válva (2016)
Zárd ki a valóságot,
s fordítsd felém most
minden pillanatnyi gondolatod.
Zárd ki a gondokat,
leheleteiddel áraszd el arcom,
s perzselő testeddel
vesd be az ágyam.
Az esti csend bírjon édes ordításra,
s súgd fülembe minden vágyadat.
Karmolj szét szenvedéllyel,
és hozz rám gyönyörű lázat.
Égesd szívem a tüzeddel,
pattanjon szét bennünk a minden.
Engedd, hogy föléd hajoljak,
engedd, hogy e sokaságot mind
benned is megéljem.
Zárd ki a valóságot,
zárd ki minden gondodat.
Csak engem engedj be: a hangomat.
Engedd be darabjaim, hogy
veled eggyé válva aludjon el,
s hogy tőled legyen e buja est
a legszebb, mit a másiknak adunk
felhevült, lüktető szenvedéllyel.
********************
Kértelek, hívj ma délután
szükségem van rád
már nem bírom egyedül
oly hosszú ez a nyár
illatod markol vágyamba
fullasztó hőség, ami szaggat
ülj azonnal az ötvenkilencesre
várlak a végen hogy ölelhessek
nincs másom csak egy szoba
én leszek ágyad, hintalovad.
********************
Mikolai Bertics Mihály: Ha eljössz....
.
..Hozd magaddal a csendet,
hajadban
az erdők illatát,
homlokodon
a derűt,
szemedben
a csillanást,
tekintetedben
a reményt,
mosolyodban
a kacajt,
orcádon
a pírt,
kebledben
a dobogást,
ölelésedben
a bilincset,
köldökcsészédben
a forróságot,
lépteidben
a méltóságod.
...Ha eljössz,
te, magad légy
a semmi, s a mindenség;
leple az éjnek,
tüze a napnak,
ringató ének,
pirkadó ablak,
gyöngye a mélynek,
hullámok habja
csörgő patakban,
vágyódás csókja
ajkakra szórva,
szivárvány csíkja,
szemekben szikra.
...Ha eljössz, hozd magaddal
másik énemet,
amit csillag hulláskor
nálad hagytam.
******************
ÉNEKEK ÉNEKE
Salamon király
Szép vagy, ó, szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.
Lábadszára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.
Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze,
hasad mint a zafirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.
Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürűkkel aranyosan gazdag.
Balkezed a fejem alatt, jobbkezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.
Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.
Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó: arcod ékességeinek ki mondhatja számát?
Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.
No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.
(Babits Mihály)
***************************************
Szabó Lőrinc: Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából egészen
s meglesni, új gyönyörüségben,
milyenek tested csontjai.
Mert egész tested szeretem
és mind, ami építi kint s bent,
szeretnék megismerni mindent,
ami benned oly jó nekem.
Szeretem a fogaidat
s az ujjaidat, ízről-ízre,
csókodban bujdosik az íze
gerinced csigolyáinak.
Két lábad futárként hozott,
csuklóid forogtak, emeltek,
bordáid kínálták a melled,
mint az ölelést a karod,
s ezek a csontok rám hajoltak,
megszerettek és gyönyörű
óráknak mindig drága, hű
szolgái és dajkái voltak:
hogyne szeretném hát, ami
csak vagy, s mind, ami láthatatlan,
ami a külső lét mögött van
és már isteni rejtelem?
Szeretnélek kibontani
s vigyázva összerakni újra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem
*****************
Papp Ádám : Várlak!
Megszépül a messzeség is, miközben várlak,
s míg bennem setét mocsarak születnek,
addig tőled kapva ezrednyi fényt is
élek, s e mindenek szerint szeretlek.
Várlak! Várlak! Várom azt a pillanatot,
amit újra élhetek, mint akkor ott,
midőn az idő felettem kétes szavakat
szórt szét lelkemen,
s a „most" volt - mint utolsó kenyerem.
Az a közelség kell, az a csók is,
a könnyek, mert így akarlak
egészen, hogy majd te tudd;
nem csalfa egy tettem se,
s a hangok nem vetnek tört
szívedbe,
csak az, ha eltűnnék úgy,
mint megóvva téged egyszer...
Én százszor, ezerszer áldozom
fel mindenem azért, hogy te élj!
S, hogy miattam a legigazabb
boldogságról beszélj.
Meghalnék tudom, ha már nem szeretnél.
Nem tudnám az életet hogyan is kell
élni. Nem tudnám a mát megbecsülni,
s azt se milyen a szó, ha kedves,
csak - mint farönk - állnék tétován,
míg e hosszú óra ki nem végez...
Várlak!
Várlak! De alíg bírom már. Elindulok hát,
megyek érted, mert elég volt már nélküled
lélegezni ezt az életet...
Papp Ádám
******************************
Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,
tested melegét magamba szívni, láthatatlanul
ott lenni minden jóban,
minden kimondott mondatodban,
az ételeidben a mosolyodban,
lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,
minden gondolatodban.
Szeretnék szemed kútjába merülni,
mélyére szállni, s odalenn
megérinteni, ha mar egyedül vagyok
a végtelent.
*********************
Papp Ádám : Törvényünk
Ha veled is halok,
mit bánom én, ha a lelked
földi létünk után is - tudom -
a lelkemre imbolyog.
Ott is ugyanúgy megleszünk,
kibírva mindent,
csak ne lüktessen tova el
egy percre sem a szívemtől
szíved.
Én úgy törődöm veled,
ahogy egymást takarják be
igaz tettel a szemek.
Tiszta tekintettel,
óvón, s a benned
lobbanó tüzek örökkön
enyéimmel szeretkeznek,
és nem hagyva tétovaságban,
utcákon, tereken,
kétségben egymást,
mindenhol csak együtt -
időtlen időkig összeérve -
ezt az életünket a mi
folyton vágyódó
törvényünk szerint szeretkezzük át...
********************************
Tedd a szíved bátran a
kezembe,
Idd szerelmes szavaim a
lelkedbe,
El ne dobd e fényes
reményt soha,
Dallal vezetlek el
boldogságba oda.
Arcodat lágyan simítanám
örökre,
Szemed lenne vágyó lelkem
tükre,
Zokognánk a boldogságtól
ketten,
Ígérem örökre álmom
lennél nekem.
Vágy mindkettőnkben, de
félsz még,
Elrabolt szíved közben
értem ég,
Mámoros pillanatok élnek
bennünk,
Kedvesem, egymást kell
szeretnünk!
Elrepítelek a mámorba, csak
hagyd,
Dübörgő szívem él, mohó
és vad,
Veled akar elégni,
végtelen kéjben,
Elönt a vágy, csak a
szíved kérem,
Sírok, hogyha kell,
annyira vágylak,
Engedd, hogy szeresselek
kéjben,
Mert velem rád szép dolgok
várnak!
*****************************
csitíts el szelíd tenyereddel
simíts, simíts, simíts!
sikíts, mert nem bírom már a vágyat!
nyugtass... - pillantásod, némaságod
béke-álom legyen:
gyermek leszek, öledbe búvó, szerető...
És vad szerető
vágylak - megragadni karod, magamhoz vonni, s halálba inni-harapni méreg-csókod!
******************************
Kedvesem
Tűzben robogó,
Lánggal lobogó.
Égbe kacagó
Kedvesem.
Fényben ragyogó,
Szívben dobogó,
Csókba harapó
Kedvesem.
Lázban lihegő,
Kéjben remegő,
Forrón szertő
Kedvesem.
Légben lebegő,
Szélben zizegő,
Télben pihenő
Kedvesem.
Távol megbúvó.
Csendben elmúló,
Éjbe behulló
Kedvesem.
***************************
Papp Ádám : Betelhetetlenség
Csókja érhet ezer ajaknak,
úgy is mind leszáradna,
mert magamban téged ringatlak.
Ölelhet megannyi kéz, szív, lélek,
de mind ott az nekem csak semmi,
mert belőled születő örök érvényem a lényeg.
Akarhatnak, de nem hagyom, hogy akarjanak.
Mielőtt egy szó is kérné fülem
elvetem, hisz ott van veled -
míg csak élek - a szívem.
Ez a fontosság mindenem, s tán
végig kitart, ha engeded.
Rád esküdtem fel neked adva
minden, de minden szerelmemet...
Létem végén is ott akarlak tudni
magam mellett, hogy boldogan
mehessek el e földről.
s elmondhassam, hogy tudtam adni
annyit magamból, ami elég lesz
neked utánam,
így élhetsz békét, könnyes mosolyt,
ha nem leszek, de míg dobog szívem
megyek utánad.
Egy igaz lesz e kötelék!
Egy igaz, s nekem - mint érted minden vágy -
betelhetetlenség...
*****************
Leszek fa,
Mely neked adja friss gyümölcsét
Leszek szellő,
Mely elhozza a tavaszi virág illatát
Leszek csillag,
Mely elénekli neked az éj dalát
Leszek nap,
Mely felmelegíti kihűlt szívedet
Leszek hold,
Mely megvilágítja sötét utad
Leszek kenyér,
Mely táplálja testedet
Leszek víz,
Mely eloltja szomjadat
Leszek útjelző,
Mely megmutatja a jó irányt
Leszek pajzs,
Mely megvéd minden rossztól
Leszek tündér,
Mely valóra váltja álmodat
Leszek angyal,
Mely örökre őrzi életed
Leszek ajtó,
Mely jó felé vezet
Leszek társad,
Mely egyszerűen szeret…
**********************
szinte bőrödre súgom
csókkal rajzolom rád
kezemmel formálom
melleid lágy hullámát
jőjj még jobban rám
zuhanjunk végre már
édes az örök spirál..
****************
Tenyeremben őrzöm tegnapi illatod
néha kinyitom, újra rózsa bimbózzon
álmos szememben azt a pillanatot
eszeveszett tépés, karmoló köröm
mély sikolyok cikázó ostorcsapása
húzlak, csak magamra, úszok beléd
végtelen légnélküli folytó merülés
izmaimban összekötözött szorítás
soha sem engedlek, nem lazítok már
******************
Az vagy nekem
Olyan vagy nekem
mint tigrisnek egy puma
az vagy nekem
mint bimbónak a tavasz
az vagy nekem
mint kulcsnak a zár
az vagy nekem,
mint csóknak a szád
mint testnek a vágy
úgy vagy nekem
tűznek a hasáb
úgy vagy nekem
mint földnek az ég
az is vagy még
s csókomban- csókod
gyönyörűség.
********************
Forró ölelés
Szeretlek, ahogy sarkon fordulsz
s csak úgy, lendületből bokán rúgsz
szeretlek, mikor a kávét ölembe adod
forrón, gőzőlgőn és székem megrázod
szeretlek, mert a csókod oly merész
magadhoz szorítasz, forró ölelés....
**************************
Ha kifordítom a zsebeimet,
nem sok, mit onnan adhatok;
de vannak benne még kincsek:
álmos pilládra tapadó szerelmes hajnalok,
forró szenvedélyes éjek,
és szemedben elmerülő csupakék nappalok...
Mert minden, amim van, már örökké a tiéd,
Még akkor is, hogyha én ilyen "szegény" vagyok.
*******************
Szavát lesem, csüngök ajkán,
Szemem leszalad alakján....
Szemembe nézz, Te qszi,
Mondja, nesze ezer puszi!
Gondolatod hol jár?
Szemed hol száll?
Gyere, pihenj bennem,
Gyere édes szerelmem
**********************
Szabó Lőrinc :Folyton átlengsz
Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Így is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!
**************************
Te vagy a fájdalom
Te vagy az enyhítő orvosság
Te vagy a veszély
Te vagy a remény
Te vagy az árnyék
Te vagy a fény
Te vagy az öröklét
Te vagy a mozdulat
Te vagy az idegen
Te vagy a barát
Te vagy a munkám
Te vagy az álmom.
S Te vagy a bennem
Visszhangzó néma szavak
De egy pillanat kell csak
És én kimondalak....
********************
