Papp Ádám : A hitem
A szerelem az én hitem!
Gyere velem!
Hagyd, hogy elvigyelek
a templomomba,
hol eltűnni vágyom veled
gyönyörű napjainkra.
Tudd meg azt, hogy mennyit,
de mennyit ér ez nekem,
akárcsak az életem,
s engedd, hogy mindezt
veled osszam meg.
A szerelem az én hitem!
Nem akarok harcba szállni,
nem akarom azt a rendes utat járni.
Ebből nem gyógyulhatok ki,
de nem is vágyom rá,
csak rád, hogy itt legyél,
s szemeid igaza merítsen
a mindenek alá.
A szerelem az én hitem!
Ma este elviszlek a templomomba.
Meztelen adom át magam,
és a szabad lelkem nyújtom feléd,
mert létemnek - tiéddel összekötve -
az a legféltetteb darab.
A szerelem az én hitem!
Érted imádkoztam, érted születtem
és megtaláltam azt a darabot,
melyből újra és újra színekben
ragyog az életem.
Megismertelek, itt vagyunk...
Veled teljes ez az egész,
mitől érdemes ez egy földi létem.
Szeretlek,
s ez az szerelem az én hitem!
****************
Papp Ádám :Melletted (2017)
Előtted talán nem tudtam,
hogyan kell jól szeretni.
Nem is maradt meg a boldogság
mellettem.
Nem tudtam hogyan kell
jól csinálni. Hogyan kell
ebben élni, hogyan kell
nyugodtnak maradni.
Előtted nem tudtam
igaz csókot adni más ajakra,
nem tudtam úgy ölelni,
ahogy a másik akarja.
Csak voltak ők,
ahogy én is voltam.
Aztán megtaláltalak.
Csak te tudtál nyugtatni,
te tudtál a lényeddel
igaz szerelembe sodorni.
Soha, de soha senki
nem tudná jól csinálni
ezt helyetted.
Te vagy minden.
Félek, ha nem vagy,
a magány leple ölel,
de értem a csended.
Érzem a csókod,
ölelésed, hiszem
a szerelmed.
Hiszem lelked dalát,
érzem a biztonságot,
mit én így nevezek: ,,melletted!"
********************
Szívek harca
Ez a szív, mely már annyit szenvedett,
Ez a szív, amely már látott minden keservet,
Ez a szív, mely egyszer kővé meredt,
Ez a szív, nem ismert mást, csak hideget.
Ez a szív, mely nevetett mások gyengeségén,
Ez a szív, mely nem hitte, egyszer érezhet még,
Ez a szív, mely egyszer kettétört,
Ez a szív, mely sok másikat meggyötört.
Most ez a szív a fellegekben szárnyal,
Most ez a szív megbékélt a világgal,
Most ez a szív meglágyulhat érte,
Most ez a szív érezhet is végre.
Most ez a szív nem nevet másokon,
Most ez a szív csak mereng álmodón,
Most ez a szív talán összeforr,
Most ez a szív segít egy másikon.
Mert az a szív is sokat szenvedett,
Mert az a szív is megkeseredett,
Mert az a szív is rideg mint a kő,
Mert az a szív is hideg jégmező.
Mert az a szív is nevetett eleget,
Mert az a szív is kerülte az érzelmet,
Mert az a szív is ketté van törve,
Mert az a szív is másokét gyötörte.
Most az a szív is szárnyal de szenved,
Most az a szív is békét kötne, de nem mer,
Most az a szív is meglágyulhatna értem,
Most az a szív is érezhetne vélem.
Most az a szív is keresi a helyét,
Most az a szív is elvesztette fejét,
Most az a szív is összeforrhatna végre,
Most az a szív is segítene, ha nem félne.
Mi lesz, ha két ilyen szív egymásra talál?
Mivé lesznek…egymás gyógyítóivá talán?
Hisz egy helyről jöttek, egyfélék voltak,
S együtt megpróbálnak hátat fordítani a múltnak.
Bölcsen, nézik a mát, a jövőt nem kutatják,
Kiélvezik e rózsaszín köd minden pillanatát.
Nem néznek a jövőbe…nem várják a feketét,
Csak ha szükség van rá, megfogják egymás kezét.
****************************
TE vagy a szív,mely bennem dobog,
TE vagy a vér,mely bennem csorog.
TE vagy az ihlet,mellyel írok,
TE vagy a könny,mellyel sírok...
TE vagy a szem,mellyel látlak,
TE vagy a vágy,mellyel várlak!
TE vagy a lélek,mely engem éltet.
TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!
TE vagy a herceg,aki eljön értem,
TE vagy az,akit az égtől kértem!
TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,
TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!
*********************************
Te vagy a tűz, Te vagy a kárhozat.
Te vagy a szerelmem egyedül egymagad.
Te vagy a boldogság, Te vagy a végzetem,
Te vagy az álmom, Te vagy az életem.
****************************
Papp Ádám : Ha nem volnál...
Gyöngéden ölelni:
csak erre vágyom.
Hevesen csókolni ajkad:
Puha bársony.
Szívedbe látni,
hogy lássam a lényeget,
s szemedbe merülni,
hogy érezzem az életet.
Mosolyogni,
mert nekem tündököl a lelked.
Símogatni a kezed, az arcod:
Örök kapocs ez veled.
Érteni, érezni, tudni,
mert nekem te; A MINDEN.
S - tudd - ha nem volnál,
úgy nem lennék én sem.
*********************
