“Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.
Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.”
Müller Péter
***********************
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
A mélység őrzi arcvonásaid,
Fölidéz bennem valami nagyon szépet,
A szív letépte magáról a leplet,
... S én fölismertem azt a régi képet.
Egy elmúlt élet része vagy nekem
Tudom mit gondolsz ha szemed ragyog,
Hát ezért van ,hogy ennyire hiányzol,
Mert bennem élsz, a te részed vagyok.
Volt közös élet egy elmúlt világban,
De hol hibáztunk hogy elszakítottak?
Hány év múlt el ,hogy mi együtt éltünk?
Mért támadtak fel a fáradt holtak?
Egy elsüllyedt világot hoztunk vissza,
Hogy megmutassuk, akkor is volt törvény,
S míg dúlt a harc az ég és föld között,
Két érző szívet elsodort az örvény.
Csak azt tudtuk, hogy élni akarunk,
Az ég látta, hogy nem vagyunk rosszak,
Most megengedi hogy fölismerjem arcod,
Mert szívem mélyén él a régi korszak.
Egy visszatérő álmot gyakran látok,
Egy elmúlt világ, de arcod ott ragyog,
Olyan világ ma már nem létezik,
Boldog élet, s én melletted vagyok.
Mint itt a mában úgy szerettelek,
Boldog vagyok ha szemed rám ragyog,
Nem fontos a test, csak a lélek,
És én lélekben csak a tied vagyok.
Hankovszki Ilonka
******************
