2017. november 28., kedd

Így együtt....


Papp Ádám : Így együtt

Így együtt jobb;
több a fénylő Nap is
és a színek, mik csókot lopnak
a borongós időknek.
Így együtt jobb;
társa minden részlete
a megismételhetetlennek.
Így együtt jobb;
nem adnám semmiért...
Pillanatokra szedem,
s minden, de minden
mozzanatában érzem,
hogy élek.
Élek, mert a te feled,
az enyém párja.
Így együtt jobb;
általad vagyok jobb,
s méltóbb a világra.
Te: kit minduntalan
a gyönyör füröszt meg,
s, akit - tudom - áldanak
az égiek,
vagy nekem, mint erő,
a folyton friss levegő.
Édes suhogások sora.
Úgy nevezlek - tudod - :
Az élet, maga!
Így együtt jobb;
Könnyezve, nevetve,
és úgy fájóan szeretve,
mi már ritkaság számba megy,
épp ezért becsülve meg;
öleljük egymásba,
amíg még lehet.
Oly kevés az idő,
de tudom, megéljük
ezt az adományt,
mit az univerzum
hagyott ránk.
Így együtt jobb;
Egymásnak élve,
egymásért halva.
Mindenekben áldom neved,
s e mindenekben érted
dobban szerelmes, hű szívem
*********************************

Papp Ádám : Talán elér e vers...

Hideg van és magány nélküled...
Annyiszor, de annyiszor elfog
a félelem, hogy mi lesz, ha
nem ér el hozzád a két kezem,
de talán elér e vers időben,
hogy tudd a titkot: Szeretlek,
míg egyben van e világ,
s utána is hű maradok
hiába választanának szét
messze a galaxisok.
Ez csak egy könnyű versem;
olvasd reggeli könnyedségben,
esti szellők frissességében.
Olvasd, ha sírni vágysz,
ha nevetsz, és megtalálsz.
Csend vagyok, de nevedet
mindig, mindig ordítom,
hogy ott belül halld meg
a szerelmet, mi ezer életen
át fűz minket össze.
Hadd legyek selyem,
mi szüntelen ölel.
Hadd legyek szél,
mi csak tiédet köszönheti.
Hadd legyek egyetlened,
kit más keze nem érhet.
Hadd legyek élet; benned
úgy, mint te enyémben.
Hadd legyek a vég is,
mi újjá szül minket,
s hálát adva csókoljon,
míg boldogsággal áld
ez a szép lehetetlen...
*************************

Papp Ádám : Játssz még!

Szemeiddel üzenj;
irányítsd a vágyamat.
Állj közel, nagyon közel,
s megragadva kezeim
borítsd be velük magad.
Játssz még!
Harapj az ajkamba,
majd húzd el magad,
de ne túl messze!
Érezni akarom tüzes sóhajodat.
Játssz még!
Csókod vágyom,
de hagyj étlen, szomjan.
Kergess az őrületbe,
hogy még jobban akarjam.
Játssz még!
Testünk borította lepedőn
hagyjuk ott nyomát mindeneknek
ma éjjel.
Reggelig vágyom e játszmát,
s a végén sem fordulok el.
Játssz még!
Játssz még!
Égjen a máglya,
ahogy még sohasem.
Játssz még...
ahogy ezen éjszakát
végig pulzálja a szívem,
a szíved.
Játssz,
s hagyd, hogy minden pillanatban
megbolonduljak érted!
****************************

Rám számíthatsz, akkor is,
ha már mindenki elhagyott.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha ijesztőek a holnapok.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha senki meg nem ért.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha vigaszt szeretnél.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha hibázol, ha kudarc ér.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha elbuktál, elestél.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha egy váll kell, hol sírhatsz.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha hely kell, hol megnyugodhatsz.
Rám számíthatsz, amíg élek,
én mindig itt leszek neked.
Rám számíthatsz, amíg élek,
szívemben van foglalt helyed.
*********************************

Papp Ádám : Csak csináld! (a teljesség heve)/

Csak csináld!
Kelj fel!
Mosolyogj,
Nevess,
Szeress.
Légy magad
valahol.
Légy szabad
Bármikor.
Igyál.
Egyél valamit.
Amihez kedved van.
Csak csináld!
Menj,
Élj,
Létezz.
Lépkedj előre,
És ha lehúz valami
Kapaszkodj meg
A mindenekben,
Ami visszaránt.
Írj valamit.
Egy szót,
Egy betűt.
Legyél az
Tetőtöl talpig
Te.
Vesd le mindened.
Az álcát,
A ruhát.
Meztelen igazság
Legyél.
Meztelenül őszinte,
Csak te
Meg, ami kell.
Légy ott
És ahol akarsz
Azokkal akikkel.
Aki csak lelomboz,
Becsap,
Rosszkedvűvé tesz
Azt hagyd a fenébe.
Csak csináld,
csak így egyszerűen.
Hallgass zenét,
Hallgasd a szelet,
Tárd ki a kezed,
Engedd el magad.
Lazíts.
Csak csináld!
Mondj valamit.
Valami igazat,
Valami dögöset.
Szeretkezz,
Csókolj,
Ölelj.
Csak csináld!
Ne fordulj be.
Töltsd ki a napod.
Zárd a legjobban.
Legyél minden,
Pulzálj,
Rohanj,
Lüktess,
Érezz.
Minden itt egy,
Egy világ,
Egy te.
Egy ez,
Mégis minden.
Szárnyalj,
És ússz
Az árral.
CSAK CSINÁLD
*********************

Őri István - Kérdések Hozzád

mit mond a szem a szemnek? az ajkak, mondd, mit üzennek?
a kéz, ha kézre lel, mondd, nekünk mit felel?
mit mond a szív, ha Néked dobban,
mit mond a láng, mi Érted lobban?
mit mondok én, ha kérdezel,
mit mond a karom, ha átölel?
s mit mondasz Te, Kedvesem? ha kérdezlek,
ugye nem játszol velem?
ugye szíved az, mi szól álom-éneken,
s ő mondja a szót, mi Mennyország nekem:
Szeretlek, Életem!
****************************


Varsás Frigyes : Miért is szeretlek?

Miért is szeretlek? Mért vágyom utánad?
Mit szeretek benned? Csókra termett szádat,
Mely ha ajkamhoz ér perzsel, mint a vulkán,
Felpezsdül a vérem, elönt a hőhullám.
Szeretem csókodat, mint akác a méhet,
Méhek a virágból csókolt lépes mézet,
Virág a harmatot, mely szirmát csókolja
Picinyke bimbóból rózsát álmodozva.
Szeretem gyengéden ölelő karodat,
Barnászöld szemedben fénylő csillagokat,
Testednek melegét, bőrödnek illatát,
Szerelmes szívednek csendes dobbanását.
Szeretem a mindig csilingelő hangod,
Mikor a fejedet a vállamra hajtod,
Fülembe suttogod lágyan, önfeledten,
Imádlak kedvesem, egyetlen szerelmem.
Szeretlek, csupán mert enyém vagy te drága,
"te, a nagyvilágnak legnagyobb gyémántja"
Enyém lett a tested, enyém lett a lelked,
Örökre enyém lett őszinte szerelmed.
**********************

Hadd legyek

egy hang, mely torkodból tör fel
egy álom, mely éjjel átölel
egy pillanat, mely a legszebb estén jön el
egy érzés, mi testeden át a lelked kapuját veri fel
Hadd legyek
orkán -ki elragad és tépett levelekkel takarva,
óvva édes valóságod a magasságig felkapva
röptet csodás érzelmekig,
s minden végső húrt megfeszít.
Hadd legyek
egy dallam, mi besurran füledbe
s szimfóniát zengedezve,
mámorosan elvarázsol,
szemeden már játszva táncol
a csillogó boldogság zenéje,
ujjaidban taktus, mely dobol ütemére
S ha csak egy kis röpke gondolat leszek,
s "csak úgy" veszek, homlokod megett,
Boldog leszek holtomiglan,
mint ahogy a gondolat illan....
***********************

Sándor Gyula: Örökkön örökké

Ha rám gondolsz, majd nézz fel, mert én ott vagyok,
ahol az ég átkarolja a csillagot.
A tejút végtelen gyémánt fövenyén,
a galaxisok hömpölygő porködén,
lelkem ott száll majd, hol a végtelen
téridő a száguldó fényeken.
S a bíborban úszó örvénylő fotonok
hívnak, és velük majd csendben összeolvadok.
Hogy hajadra hullva akkor is érezzelek,
amikor többé már nem foghatom kezed.
S ha fázol is ne félj, mert én nem hagyom.
Langyos napsugár leszek édes arcodon.
Hold fényén suhanva őrzöm álmodat,
hisz tudom, mindig is téged vártalak.
S ha elszólít tőled mégis majd az ég,
Így örökkön örökké veled maradnék
*************************

Bella István : Szeretkezéseink
8.
Szeress, szeress, a meztelen havon
tíz szablya szánt, tíz boldog fájdalom.
Csónak suhan hajamon. Jég etet
vállamon hömpölygő mezőtüzet.
Fény hull. Kés hull. Szempilláim mögött
havazik: pillantásaidba ütközök.
Reszkető tér. Pillék és levelek.
Augusztushasú nyárfaéj remeg.
Ejtőernyőbe csavarva, hanyatt-
fekszem az ágyon, elborít hajad.
Fölöttem, hallom, suhan kezed.
Szempillámmal érintem az eget.
Ezt az éjt csak a szemed oltja ki.
Ezt a fényt csak a kezed mondja ki.
Ezt a színt nem lehet fölbontani.
Ezt a kínt nem lehet kioltani.
Ezt a földet nem lehet mondani.
Ezt a csöndet nem lehet hallani.
************************

Kassák Lajos: Kezem a kezedben

Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák gyökereit
de ez a szél gyönge ahhoz
hogy elszakítson bennünket egymástól.
Te az én lefejthetetlen húsom vagy
s az én vérem forr a te ereidben.
Hiába jön felénk barát vagy ellenség
nincs aki elrabolhatná a te ajkad
az én ajkamtól
nincs, aki kiáshatna engem
a te nagyon mély szemeidből.
************************

Bella István : Maradj velem

Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni a ruhád
Mellém is fekhetsz Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
Csönddel bélelem Boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap
És hallgatok mert jól esik
Hallgatom szívveréseid
Mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz
S már nem is kéne mondani
csak hallani és hallani
Dobol az eső Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog
***********************



2017. november 3., péntek

VÁRLAK !



Papp Ádám : Várlak!

Megszépül a messzeség is, miközben várlak,
s míg bennem setét mocsarak születnek,
addig tőled kapva ezrednyi fényt is
élek, s e mindenek szerint szeretlek.
Várlak! Várlak!
Várom azt a pillanatot,
amit újra élhetek, mint akkor ott,
midőn az idő felettem kétes szavakat
szórt szét lelkemen,
s a „most" volt - mint utolsó kenyerem.
Az a közelség kell, az a csók is,
a könnyek, mert így akarlak
egészen, hogy majd te tudd;
nem csalfa egy tettem se,
s a hangok nem vetnek tőrt
szívedbe,
csak az, ha eltűnnék úgy,
mint megóvva téged egyszer...
Én százszor, ezerszer áldozom
fel mindenem azért, hogy te élj!
S, hogy miattam a legigazabb
boldogságról beszélj.
Meghalnék tudom, ha már nem szeretnél.
Nem tudnám az életet hogyan is kell
élni. Nem tudnám a mát megbecsülni,
s azt se milyen a szó, ha kedves,
csak - mint farönk - állnék tétován,
míg e hosszú óra ki nem végez...
Várlak!
Várlak! De alíg bírom már. Elindulok hát,
megyek érted, mert elég volt már nélküled
lélegezni ezt az életet...
********************************

Ne várj tovább,
hogy felém indulnál,
minden lélegzetvétel
csak kifogás,
érzem értem
zsibong a tested,
elcsitítlak,
teérted formálódik
belőlem minden mozdulat,
aztán,
ha már nem maradt
belőled más,
mint szorító reszketés
és lüktető szívdobbanás,
ott leszünk ketten,
te
és két karomban a ringatás.
........Koszorú Gábor
*********************

Papp Ádám : Dallamod nyomán (2005)

Dallamod még mindig szeretve zeng fejemben,
miközben én megmártóznék más ütemben,
de nem tudok... még ölelsz, és ez nagyon jó.
Nem tudok tisztán játszani... és nem is akarok.
A balladai homály rám dobja kissé piszkos fátylát
s az egyszerű nép azon vak szemekkel is átlát.
Látnak engem, látják valóm, de nem fogadják,
ne is fogadják. Az a legjobb ha megtagadják.
Nem szólok, néma minden egyes részletem,
de tele van még az arany-pennás készletem.
Karcolok, rovok, írok, vések hosszú-hosszú éveket,
ölelek, siratok, hiányolok, és szeretek egy életet.
Harmatodra hull a hó, s annak minden lágya,
s te oly könnyen hullsz a csodáknak paplanjára.
Csillogó mosolyod ne tagadd a léttől, értéked az;
én érintem őszintén, szívből, s hagyom néked azt.
Ágyad mellett a földön térdepelek, fogom kezed
s nézem a rám tündöklő, tiszta kristály szemed.
Érzem rezdülésed, hallom, hogy lágyan ver a szíved
ebbe én is belenyugszom, közben átölel a lelked.
Szárnyakat növesztek, azokban óvva viszlek téged
hogy sose érje kín, se fájdalom a te puha éked.
Felviszlek a mennyekbe, hogy angyalok közt étkezz
s mikor visszahozlak, te ugyanúgy nőként létezz.
Maradj a Nő, ki mindig is voltál e Földön,
maradj nő, nem zárhat be téged a céda-börtön.
Maradj nő, légy igaz, ki most vagy itt, előttem,
maradj nő, légy múzsa, s soha ne halj ki belőlem.
Maradj szerelem nekem, egy örökkévalóság,
maradj szerelem, az igaz bizonyosság.
Maradj szerelem, én leszek lelked éltetője,
maradj szerelem, maradok mindened szeretője.
********************************

Papp Ádám : Nemsoká' ott leszek...

Elmondom azt, ami fontos,
ami miattad van itt bennem.
Megbékéltem azzal, aki vagyok,
mióta te lettél a fontosabb részem.
Nincs sok időm...
Fogynak a percek,
csak hallgasd, amit mondok.
Nélküled esteledett rám,
s e magánytól duzzadó
sercegő dallam fülemben
esztelen forog.
Lépteim nyomát nézem vissza,
s milyen sok ez már nekem,
de kevés van, hogy
elérjek hozzád végre,
hogy csókkal köszönjek,
hogy ölelésemmel a
a teljes otthonunk legyek.
Nincs sok időm...
Szívem minden mozdulattal
egyre jobban dobog,
tudva, hogy vársz,
hogy étket adsz, mi egy
életünk bizonyossága,
s e vágy mind oly közel van,
hogy a mosoly pihen rám,
mert vágylak minden porcikámmal
mielőtt a reggel betér a házba.
Nincs sok időm...
Testem testedért kiállt!
Lélekkel takaró szellő legyél,
s ne szólj, ha kellene,
tudom minden cseppedet.
Lejár az idő
csak várj!
Nemsoká ott leszek..
******************************

Papp Ádám : Talán elér e vers...
Hideg van és magány nélküled...
Annyiszor, de annyiszor elfog
a félelem, hogy mi lesz, ha
nem ér el hozzád a két kezem,
de talán elér e vers időben,
hogy tudd a titkot: Szeretlek,
míg egyben van e világ,
s utána is hű maradok
hiába választanának szét
messze a galaxisok.
Ez csak egy könnyű versem;
olvasd reggeli könnyedségben,
esti szellők frissességében.
Olvasd, ha sírni vágysz,
ha nevetsz, és megtalálsz.
Csend vagyok, de nevedet
mindig, mindig ordítom,
hogy ott belül halld meg
a szerelmet, mi ezer életen
át fűz minket össze.
Hadd legyek selyem,
mi szüntelen ölel.
Hadd legyek szél,
mi csak tiédet köszönheti.
Hadd legyek egyetlened,
kit más keze nem érhet.
Hadd legyek élet; benned
úgy, mint te enyémben.
Hadd legyek a vég is,
mi újjá szül minket,
s hálát adva csókoljon,
míg boldogsággal áld
ez a szép lehetetlen...
***********************

Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...
*******************


Dupla KáVé - És Szeretlek Téged



Szeretem a folyó rohanását,
És szeretlek téged.
Szeretem az eső koppanását.
És szeretlek téged.
Szeretem a hős szél szárnyalását,
És szeretlek téged.
Szeretem a fények csillogását,
És szeretlek téged.

Szeretlek téged minden percben,
Tele a szívem, csak te vagy benne.
Bármerre nézek, téged látlak,
Bármit csinálok, csak téged várlak.

Szeretem az erdő suhogását,
És szeretlek téged.
Szeretem a hegyek magasságát,
És szeretlek téged.
Szeretem a vén Hold ragyogását,
És szeretlek téged.
Szeretem az Ember mosolygását,
És szeretlek téged.

Szeretlek téged minden percben,
Tele a szívem, csak te vagy benne.
Bármerre nézek, téged látlak,
Bármit csinálok, csak téged várlak.
******************************

Dupla KáVé - Késő Üzenet



Késő üzenet egy elkésett levél
melyben üzenem, hogy nem vagy már enyém.

Refr:
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!

Egy késő éjszakán karomba zártalak,
ha nem voltál velem én mindig vártalak.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!
Szeretlek én!

Börtön ablakába soha nem süt be a nap,
az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!

Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!

*******************************