Papp Ádám : Hajnaltól hajnalig
Ellen nem állva
elébed térdelek.
Vedd el - tessék -
még azt is, amit nem lehet.
Tegyél koldussá;
én becsülöm majd, mit
nekem szánsz.
Tegyél ezáltal gazdaggá;
én fejem hajtva éltetem,
amit kívánsz.
Legyen csókod a néhai étek,
mi ajkamon élve ezerszer értékesebb.
Mint tiszta lepedőt, magam bölcsőjét
is eléd, csak eléd terítem,
hogy ne ringasson sose egy-egy mozzanat
a tüskével átkozott kételyen.
Ragyogj, mint a Nap, hogy kövesselek,
s este, mint a Hold; csendben áldj meg.
Én minden szépet kilopok hajnaltól
hajnalig érted,
hisz mást nem, csak a semmit éri
nélküled a lélegzet.
Dobban a szívünk, egyként, egymást érve...
Hajnaltól hajnalig - ahogy örök lánc sem szakad -
maradj meg nékem. Ezer életen át
elmerülve életünk vöröslő fényében.
***********************************
Önnek, aki az egyetlen a világon
Az egyetlen ok, hogy véget érjünk
Minden lélegzetemben
Amikor rád nézek
Egy szóval teli nap után
Anélkül, hogy bármit is mondana
Minden világos.
Neked, aki megtalálta
A sarokban zárt öklével
Vállam a falnak
Készen állok megvédeni magam
Alacsony szemmel
Vonalban voltam
A kiábrándult
Felszedtél, mint egy macska
És magával hoztál.
Énekelek neked egy dalt
Mert nincs más dolgom
Semmi sem jobb kínálni
Amit csak tudok
Vedd el az idejét
És a varázslat
Csak egy ugrással
Ez a levegőben repül
Mint a buborékok
Neked, akik vagy
Egyszerűen vagy
A napok anyaga
A napok anyaga
Neked, aki az én nagy szerelmem
És a nagy szerelmem
Azokra, akik elvették az életemet
És még sokat tettél
Neked, ami időben értelmet adott
Mérés nélkül
Neked, aki az én nagy szerelmem
És a nagy szerelmem
Neked, hogy nekem
Láttam, hogy sírsz a kezemben
Törékeny, hogy megölhetek
Egy kicsit összeszorítva
És akkor láttalak
Egy repülőgép erejével
Vedd az életed a kezedben
És húzza biztonságba
Te, aki megtanítottál álmokat
És a kaland művészete
Azoknak, akik hisznek a bátorságban
És a félelem is
Neked, akik a legjobbak
Mi történt velem
Önnek ez a változás minden nap
És mindig ugyanaz marad
Neked, akik vagy
Egyszerűen vagy
A napok anyaga
Álmom anyaga
Neked, hogy soha nem szeretsz
És csodálatos vagy
A természet erői koncentrálódnak benned
Hogy rock vagy vagy, növény vagy, hurrikán vagy
Te vagy a horizont, amikor üdvözlöm
Neked, aki az egyetlen barátod
Mit lehet
Az egyetlen szerelem, amit szeretnék
Ha nem lennék velem
Számomra, hogy halálra tetted az életemet, hogy a fáradtság hatalmas örömet okozhat,
Aki nagy szeretetem és nagy szerelmem,
Neked, hogy elvitte az életemet, és sokkal többet tettél,
Azok számára, akik idõvel értelmet adtak mérés nélkül,
Neked, aki az én nagy szerelmem és nagy szerelmem
Önnek, aki vagy,
Egyszerűen csak,
A napok anyaga,
Álmom anyaga. "
- Jó, Jovanotti
*****************************
Papp Ádám : Lojalitás
Amikor tudod,
hogy egyként áll veled,
amikor nem szól,
mégis messziről felismered.
Amikor tudod,
ott van, ha gyengül
benned a fonál, a cseppnyi
dobbanás, mert azt hiszed,
hogy szeme téged nem talál.
Ha züllött időben is,
de kitartó nyugalmad.
Hozzád bújik, vigasztal,
mert maradni akar.
Maradni egy hirtelen
felindulásban,
minden dühödben,
amit neki vágsz.
Maradni akar veled,
mert szereti minden tetted,
s nem akarja,
hogy véget érjen a tánc.
Amikor tudod,
hogy egyként van veled;
Illatod neki laktató étek.
Amikor tudod, hogy legyen bárhol
is, te vagy neki minden tér,
minden, ami léleknek lélek.
Minden, amit csókkal rajzoltatok meg...
**********************
Őri István: Várlak, ha jössz...
Várlak, ha jössz
várlak, ha nem
vártalak tegnap
várlak ma
várlak holnap
várlak örökkön örökké
várlak erényben
várlak a bűnben
várlak, 'milyen vagy
hűtlen-hűségben
várlak a Mennyben
várlak a pokolban
hogy együtt énekeljünk
az angyalokkal
vagy üvöltsünk a kíntól
mert örökké égünk
- Együtt...
várlak, hogy várjuk
a feloldozás üzenetét
- Veled...
Várlak...
és nem jössz
szólítalak...
és nem felelsz
kereslek...
és nem talállak
önmagam sötétje fedi el a tájat -
várlak...
várlak...
várlak...
Elnyel a múlt
szaggat a jövő
a jelen elröppent
Nélküled semmi nincs
- nehéz várni...
de kell!
ha nincs is remény,
akkor is
várni kell!
Rád
mert hátha egyszer feltűnsz
az úton, ahol én is megyek
hátha szembe jössz velem
hátha felismerjük egymást
hátha Te is rám vártál
mint én Rád
hátha megállunk
egymással szemben
és azt mondjuk:
"Itt vagyok!"
hátha megfogjuk egymás kezét
és elindulunk egy másik úton
egyfelé, együtt
hátha megérkezünk valahová
és azt mondjuk:
"Hazaértünk. Menjünk be,
ez a mi otthonunk."
s hátha ott boldogok leszünk
örökkön örökké
mint a mesékben
mint az imákban
mint az elsuttogott vágyakban
mint a gyötrelem sikolyaiban
mint - az életben
Várlak...
gyere...
próbáljuk meg újra
hátha...
**********************
Nem kell a szó, csak az ölelés,
Abban benne vagy te, meg én!
Mikor érzem a szíved dobbanását,
Lelked szerelmes villanását!
Elönt a vágy,
Hogy így maradjunk,
Míg világ a világ!
Nem kell a szó,
Csak az ölelés,
Az ajkamra kapott csók,
Mit tőled kapok én!
Elönt a vágy,
Csókod heves tüzétől!
Csókolj csak hát!
Csókod tüze eméssze testemet,
Szerelmes lelked égesse szívemet!
Ez kell nekem, míg élet az élet,
Szerelmem! Égess el egészen!
******************************************
Szuhanics Albert : Neked adom
Neked adom a hajnal sugarát,
s a felfénylő rózsafelleget.
Az éj emlékét, álmok halk szavát,
én így vallok szerelmet neked.
Tiéd a csend, mely lelkem tölti el,
e zöld sziget, hol mély az óceán.
Én nem cserélnék soha senkivel,
ha ott örökkön te várnál reám!
Neked adom szívdobbanásaim,
összes titkom megosztom veled.
Az életem, ifjonti álmaim,
mindent-mindent átadok neked!
Könnyeimet, mely eláztatta párnám,
sok magányos, fájó éjjelen.
Neked adom, forró csókod várván,
csak ajkad nyújtsd szomjazón nekem!
Neked adom én az életem,
ennél többet már nem adhatok.
Szeress nagyon, szép szerelmesem,
mert nélküled én halott vagyok
****************************************
Papp Ádám : Egymást ölelve
Egy fürdőnk legyen
az út,
ami lassan sodor a vágyba,
s egy csókod legyen csak
csupán,
mi felébreszt
késő délutánra.
Estéken át akarom,
hogy a mindened legyek,
s nem megyek messze tőled,
ha a szíved megremeg.
Nem csalfaság ez,
nem ígért utak,
csak te és én
egy helyen.
A minden,
szavaink édessége,
tetteink lényege,
az élni vágyó jelen.
Reggelekben
csendes hangjaid,
ami éleszt,
amitől jobb az ébredés.
Egy tekinteted újra
és újra,
melyre enyém
hevülten visszanéz.
Ennyi csak,
ami kell, amit vágyunk,
ennyi legyen a titok,
amit el nem hallgatunk,
s ennyi, ami visz
a teljesség felé,
amiben végre
egymást ölelve alhatunk.
*******************
Villon 2017 A szeretkezés csodája
abban áll
hogy tested lelked
uralkodik felettem
hogy a nászi dárda áll az öledben
s te ringatózol rajta
Mozdulataidtól
gyönyörű melleid hullámzanak
szemeim előtt
veled együtt lebegünk
az ég alatt
a föld fölött
lángolva dideregve valószínűtlenül
tested lágy partjait
markolom
húzlak magamra és látlak
látom
forró nedves ajkaidat
szemed tüzét, szád ziháló mosolyát
s imádlak
áhítat van
ebben az párosodó vágyban
ebben a
a kívánós
szerelemben
mozdulásaink vágyakozásában
így vagyunk megalkotva
neked férfi kell aki beléd hatol
nekem
asszony aki vad és szelíd
lovasomként rajtam lovagol
forró fehér
gyöngyeim áradására várva
aki ujjong jajong s végül-is
mindkettőnket
megvált
egy nagy parázna
feloldozásban
s a csókjaink közben
azt suttogja neked hogy szeretni jó
szeretni gyönyörű, szeretni szép
s hogy örökké
szeress
Bálint István
***********************
Papp Ádám : Még, még, még!
Reggeltől estig,
estétől reggelig;
Akarlak
még, még, még!
Akarom az ujjaid
érezni az arcomon,
ahogy onnan lázban égve
körbehalad az ajkamon,
majd úgy csókolsz nyakon,
hogy a tűz tör ki,
ahogy azt nem tudta kicsalni
belőlem még soha senki.
Imádom e nyomokat, imádom
lábaid a derekamon,
s élvezem hallgatni, ahogy zihálsz,
míg én a vadat minden mozzanatodból
csendesen kicsalom.
Az ebéd után,
de a szieszta előtt
akarlak még, még, még!
Azt a csókot, ami perzsel,
ami húsomba mar és szeret.
Gyengéden harapva legszebb
részeid ugyanúgy visszaszeretlek.
Akarlak
még, még, még!
Éjfélkor...
csak az esti fény lássa;
csak ő tudja, hogy
így mártalak bele
az imádságomba,
s a véredet,
ahogy enyémmel
szeretkezve éled újra.
Az a holnap; Az a minden
perc, ami veled, ami tőled
annyira vad, amennyire gyengéd.
Ami annyira az enyém,
amennyire csakis a tiéd.
Akarod! Akarom!
Minden gyűrődésünk
szerelem a paplanon.
Akarlak!
Akarlak
még, még, még!
*************************
