Papp Ádám : Érezd!
Cseppjeid ízlelve
halok bele a „most"-ba.
Szeretném, ha
beletemetnél ebbe az
édes pillanatba.
Akarom közel, nagyon közel
érezni a vadat, ami vagy,
ha magamhoz húzlak.
Akarom az ajkad peremét épp
csak érve úgy, ahogy hevességed,
hív mámoros szenvedélyre.
Cseppjeid ízlelve
születek újjá, s imádva
téged üvöltök itt bent,
mert élvezed,
ahogy végighalad vonagló
gyönyörödön a két kezem.
Akarom a melleid csókkal
éltetni, s akarom a lábaid
a nyakam körül szeretni.
Takart részeid hagyd, hogy
kibontsam. Hagyd minden
leheletem rajta.
Csak élvezd! Csak érezd!
Szeretkezd át velem az éjszakát,
és a nyomait hagyd magadon,
amíg lehet.
Legyen az a legszebb lehetetlen;
soha el nem múló pecsét... veled.
❤❤❤❤❤
*******************************
Én mást nem adhatok neked,
csak két kezemet, s létemet
Ha úgy érzed mindenki bánt
Karomban nyugalmat találsz
Én mást nem adhatok neked,
csak fénnyel telt éveket
Vigyázok Rád, hogy az úton el ne ess
Szárnyakat adok, hogy repülhess
Szavaimmal simogatnálak
S ha utolérne mégis a bánat
Leszek tűz, mely égni akar
S csókokba fojtom bánatodat
Én mást nem adhatok neked,
csak örömkönnyeket
Neked adom minden hitemet,
ha a Tied már nem leled
Szárnyaljunk együtt a magasba fel
S ha úgy érzed bennem hiszel
Repüljünk együtt szabadon
S hogy le ne zuhanj, szárnyaimat neked adom
Mert én nem adhatok mást neked
Mint soha el nem múló szeretetet
Életedhez erőt és hitet
S minden pillanatot, mi körülvesz
❤❤❤❤❤
***********************
Ha akarod leszek....
Ha akarod, leszek szél, ki mindig hosszan ölel.
Leszek álom, ki veled van minden éjjel.
Leszek napfény, ki melegen simítja arcod.
Leszek néma csend, ha nem akarsz több hangot.
Leszek csillagod sötét éjszakán,
Leszek virág, színes szivárvány.
Leszek tűz, forró, lángoló.
Leszek nevetés, szíveden táncoló.
Leszek dallam, ha nyomaszt a csend.
Ha akarod, leszek szív, aki boldoggá tesz.
AKAROM !!!!
******************************
Kifésülöm az életedből a tegnapok fájdalmát,
konok-hegyű tűmmel megfoltozom,
vigaszcérnával összevarrom szakadt lélekruhád.
Jövőízű tiszta vízben áztatom napokon át,
hogy elvegye a múltad sókönnyes, megkeserült,
remény-nélküli, dohos szagát.
Majd életféltő két kezemmel kimosom én,
s míg mosolyhabok énekelnek a víz tetején,
a szivárványszínű mosóporom varázslását
már nem szennyezi be kívülről érkező vád,
mert fénylő hitem erejével vigyázok Rád.
Megszáradni napfonatú kötélre rakom,
s míg létem szele óvón csókolja jövődet
a bársonyba bújt esti alkonyon,
én párás szemű vasalóval várom a száradást,
és kigőzölöm életedet. Nem lesz több szakadás.
Kisvirágú szép szirmokkal díszítem ruhád,
és irigykedhet akkor a gonosz külvilág,
mert igaz-élű mosolyra ébred majd a szád,
hisz melletted leszek mindig, s úgy vigyázok Rád
Így legyen ,...és boldogok leszünk !!!!!!
**************************************
Papp Ádám : Mindig is te...
Ha hajadban megpihenek
nincs olyan, hogy rossz,
s előttem eltéved a bánat.
Ami jobbá teszi a létet
az csak te vagy, a nyugalom,
mit nekem adsz,
s a múlhatatlan,
szép imádat.
Szeretem a mosolyod,
kis igazad.
Szeretem csókjaid.
Édes zamat.
Szeretem, ahogy szemeid
nézik ezt a világot,
ahol már-már egyre több
a csalfaság, te mégis
igazul hiszed
a csodájának legjavát.
Itt érzem folyton
érintésed, simításod,
s bárcsak tudnám,
hogy bőröd úgy szereti e
csókjaim, mint nem is oly rég,
vagy tán már gyengeségem
űzi el innen, s egyre
távolabb tőled,
mi valójában bennem él.
A szó az kevés,
de még láthatod,
ha újra bennem én vagyok,
és hallhatod,
a hangomat egy ürességben,
ami hozzád visszaballagott.
Ne lökj el, ha ott találsz,
hol régen nem jártunk már,
s ne ejts értem sose könnyet,
hisz boldogságom te vagy.
Mindig is te voltál...
❤❤❤❤❤
**********************
Harcos Katalin: Úgy szeress...
Nézz rám, Kedves! Szemed csak rám nevessen!
Úgy nevess, hogy bánat-köntösöm levessem!
Úgy, mintha búmat örökre elvehetnéd...
Add a szád, kérlek! A csókjaidra vágyom.
Úgy csókolj, hogy lélegzetem is elálljon!
Úgy, mintha ezt soha többé nem tehetnéd...
Nyújtsd a kezed! Ölelj szorosan magadhoz!
Úgy ölelj, hogy felrepíts a csillagokhoz!
Úgy, mintha többé karodba nem vehetnél...
Érints meg! Perzselje bőrömet a kezed!
Úgy szeress most, ahogy szeretni csak lehet!
Úgy, mintha senki mást soha nem szeretnél...
*
❤❤❤
************************
Vezettem, rohantam
a házhoz
letépjem rólad
a világot
hűs fehérséged
markoljam
tapadjak mint ezüst
a Holdra
heves pihegésed
sarjadjon
izzadtan csússzak
ajkadon
úgy kapartam le bőröd
halmod
tíz körmömmel tükörről
a foncsort
ordítottam: szeretlek
háromszor
s te azt mondtad nekem
csillagom...
SZERETLEK CSILLAGOM !!!!
************************
Paul Géraldy: Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond...
Ezt zúgom egyre a szivednek...
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!...
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit...
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni...
Tudd meg, mivel vagyok tele...
De bár találnék sok költői dolgot -
felelj nekem - több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
mig százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
****
"JAJ... ÉN IS ***SZERETLEK !***"
**************************
Tükröm legyél.
Lássam arcom rezdülését a szemedben.
Lássam lelkem legmélyét is az arcodon.
Érezzem minden gondolatomat általad.
Lássam magamat benned.
Tükröm.
Apró üvegcserepekre hullnál, ha odacsapnék,
szétesnél darabokra, s csörömpölve csapódnának
földhöz szemcséid.
A szilánkok felsebeznék gyenge bőrömet.
Felszedegetném mindet egyenként.
Óvatosan. Vigyázva, minél több szilánkot megtaláljak.
Összeraknálak. Pontosan összeillesztenélek.
Gondosan, alaposabban megterveznélek, elrendeznélek.
Ki ne maradjon valami. Kárba ne vesszen semmi.
Mozaiktükör. Üvegcserepekből, szilánkokból, sok-sok
szeretetből összerakva tükröm lennél újra.
Általam, véremből, gondoskodásomból újjászületve.
Tükröm, lelkem tükre.
Szivárványhártyamozaik.
Lélekvár.
Tükörtorony.
Tükröm, vigyázok rád.
Tükröm, te hideg és éles, meleg szavaimmal,
lázas kezeimmel tisztogatlak.
Csillogj örökké.
❤❤❤❤❤
***********************************
Hadd legyek
Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó, boldogító vágy.
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vigasztaló kéz.
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod.
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl.
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked.
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled...
❤❤❤❤❤
***************************
Vallomás!
Szeretlek égi áhítattal,
Híven örökké igazán:
Oly tiszta,mint a nap szerelmem,
És mély miként az óceán,
Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,
Szebb,mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt megízlelném
Az én szerelmem az élet maga.
Szeretlek forró indulattal,
Lobogva kéjjel, lángolón.
Oly forró ,mint a tűz,szerelmem,
S miként a tűz,oly romboló.
Te vagy a legkívánatosabb nekem
A pazar összesség csodás ölén;
Nem céltalan,nem álom életem,
Ha te hajolsz állítólag én fölém.
Szeretlek rémes szenvedéllyel,
Vihar kél csókjaim nyomán;
Hervasztó,mint a nap,szerelmem,
S háborgó ,mint az óceán.
Önnön világát nem szeretheti
Jobban az Isten,mint én tégedet;
A láng,mely a világot élteti,
Halált is oszt,mert vég nélkül szeret.
Szeretlek titkos rettegéssel,
Marcangol egy sötét talány;
Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,
Te fényes égi látomás?
Hogy üdvömet meg nem sokallja-e
A boldogságra irigy,gúnyos ég?
De hiszen örök lelkünk élete,
Az égbe is utánad szállanék!
Szeretlek mélységes gyönyörrel,
Lelkem csak benned s érted él,
Ember nem vágyhat magasabbra,
Érted szenvedni,sírni,kéj.
Látásod üdvén sápad a merész,
Szívem a kéjtől majdnem meghasad,
Ölelni,bírni téged szinte vész,
Nem bírják el a testi csontfalak.
Szeretlek élő szerelemmel,
Nem múlik el e láng soha,
Hervasztó bár,de hervadatlan,
Örök,mint az Isten maga.
Dicsőbb vagy,mint büszke csillagok,
Nagy szíveden a mennyet élvezem,
Szívünkbe hallhatatlan láng lobog,
Hiszlek,szeretlek,és reméllek én!
István Csanádi
Én is nagyon **SZERETLEK !**
**********************************
Legyél a minden,
legyél ami nincsen,
legyél a szó,
legyél az ölelés,
legyél örök pillanat,
legyél simító mozdulat.
Legyél válasz a kérdésre,
amit nem lehet megmagyarázni,
legyél a könnycsepp az arcomon,
ha valami nagyon tud fájni.
Legyél a kezdet,és legyél a vég,
legyél minden pillanat, ami jön még.
Te is jöttél,én is jöttem.
Néha megrogytam, de te sem jöttél könnyen.
Mint a mesében,
ott van a szemében,
a csend néma ígérete,
a szerelem holt tengere.
Oda csak az jut el, aki el sem indul.
Csak az érti, aki nem kérdez.
Az mondja a legszebbet,
aki meg sem szólal,
te legyél nekem az utólsó mondat,
szívemben a legmélyebb sóhaj.
Legyél minden kérdés miértje,
a holt tenger kezdete, és vége.
***DETTO***
***********************************
Csak egy tégla voltam
tested falában
Csak egy vízcsepp voltam
Szép lelked tavában
Csak egy parázs voltam
Két szemed tüzében
S lassan leomlottam,
elfolytam, elégtem...
s örökké keringek
vérednek szelében.
************************
Őri István: Üzenő
Amikor a fák égig érnek,
és meséket mondanak a tündérek,
akkor gyere...
amikor a hold fényesen világít,
s a bársony-éj utolsókat ásít,
akkor gyere...
amikor a harmatcsepp énekel,
s rá messzi-szellő felel,
akkor gyere...
amikor Isten lejön közénk,
s minden, mit hozott, a miénk,
akkor gyere...
amikor győztél a sötét éveken,
s, ím, valaki Neked üzen,
akkor gyere...
várlak,
Kedvesem...
***********************
Sohonyai Attila - Vigyázz rám
Vigyázz rám, mert nélküled sántítok,
és a napokat ellepi a köd.
Egyszer így hagytál, s térd lett lábnyomom,
fetrengtem az utcán, mint a közöny.
Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok,
és minden irtó messzire kerül tőlem,
éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom,
pont, ahogyan voltam előtted.
Vigyázz rám, hisz nélküled süket vagyok,
és engem megőrjít e kiabáló csend,
és hiába üvöltök, zajongok,
hangod nélkül a semmi elnyel.
…nagyon féltelek,
s tudom, mennyire aggódsz értem.
Ezért van minden zsebemen erősebb varrás,
hogy ha magammal viszlek bárhova,
ne gondold, hogy nem tudsz vigyázni rám.
**********************************
