2019. január 23., szerda
*Én a Tied*....
Én Tied...
Este, ha lehunyod két szemed,
Édes álmaid közt Én ott leszek.
Hárfák hangja énekel csak neked,
Lelkem száll a mély vizek felett...
Minden mozdulatom téged tapint,
Minden szerető érzés megigéz.
Érezni fogod, a lelkem rád kacsint,
Válladon érzed majd... ott e kéz...
Amely éltedben a sírodig elkísér,
Ahogy rögös útjáról a szív hazatér.
Bennem magányod súlyos percei
Tovatűnnek s szertefoszlanak.
Miként elméd gyönyörű tervei
Még ma is célok, megszólítanak.
Áldásom szórva árad a szeretet,
S mély nyomot hagynak e szavak.
Nyomán sebes folyású vad patak
Mossa el a közönyből épített falat.
Ölelő karjaim közt nyújtok kezet,
Lelkem száll a mély vizek felett...
Ha elmúlok, s kihuny majd e láng,
Szikra leszek, megszűnni képtelen.
Eltörlöm végleg, ami Téged bánt,
Örökre megőrizve szép szíved.
Kilépve a testemből, élek veled,
Nem feledve a múltat és jelent.
Odafent, a magas égen ott lebeg
Lelkem, száll a mély vizek felett...
Bennem mindörökre enyém vagy,
S Tebenned... én Tied...
Varjú Zoltán
**********************
„"Te vagy a csoda, az életem szerelme,
Krisztustól áldás, a Jóisten kegyelme.
Benned a szívem, a lényednek a rabja,
Örökre veled lesz, lelkem egy darabja."”
"Te vagy a csoda, az életem szerelme,
Krisztustól áldás, a Jóisten kegyelme.
Benned a szívem, a lényednek a rabja,
Örökre veled lesz, lelkem egy darabja."
Varjú Zoltán
**********************************
Csókod láng tüze a számon izzott,
ahogy szájam a szájadhoz ért,
szemed láng szikrákat szórt,
égette íriszembe a szót: szeretlek én….
szíved szívemben dobbant,
éreztem testedben felizzik a vágy,
keblemen megpihent az ajkad
testünkre izzadtságot sírt a láz…
áldott a perc, mikor testünk összeért,
bőröm a kéjtől sikoltott ujjaid alatt,
a vágy tüzétől ereinkben vágtatott a vér,
ívbe hajlott testem, s megadtam magam…
egymást öleltük, mint kimerült vándorok,
forró vágyainkat pihente a lélek,
s összeforrva mentünk tovább a hídon,
beleveszve az éjbe: csak Te meg én
*******************
Mikor szemedbe nézek
Lelked mélyére tekintek,
Mikor szemedbe nézek
Mosolyra fakaszt gyönyörű két szemed,
Mikor a szemedbe nézek
Remeg két kezem,
Mikor a szemedbe nézek
Láng lobban szívemben,
Mikor a szemedbe nézek
elfelejtem bús életem,
Mikor a szemedbe nézek
Mindent megtennék én érted,
Mikor a szemedbe nézek
Érzem,csak te vagy énnékem
Mikor a szemedbe nézek szívem,dobogni kezd.
Érzem,hogy nekem nem kell más,
Érzem,hogy csak te kellesz és senki de senki más
Érzem,hogy hátralévő életemben nem lesz más
Érzem,hogy szeretlek!
Érzem,hogy imádlak
Érzem,hogy hiányzol nagyon.
*******************
Esélyem sincs arra, hogy csaljak,
mert minden porcikám figyelmeztet,
hogy szívemmel és lelkemmel egyként
azok is csak téged akarnak.
Papp Ádám
**********************
Isten elkísér utamon...
Égszín szemed magával sodor mint az ár,
nem szólsz, bár látom rajtad mondanád…
Az elveszett percek, még most is kísértenek,
ami belül bennem, és benned belül nagyon fáj.
Égszín szemed mélyében a lelkem elmerül,
tudatom mondja nem szabad, nem lehet…
Talán, ha a következő életünkben a sors könyve,
újra írna nekem és neked egy közös életet.
Égszín szemed türkizében megmártózik a szív,
és drágakő fényében megrázkódik a sóhajom.
Örvénylőn vonzz, deleje megigéz, rabul ejt,
ma nem szabad, ma nem lehet…
a sóhajod csendben hallgatom.
Démonok kísértenek, de Isten elkísér utamon!
Varjú Zoltán
*************************
Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít,merít.
Mondhatnám ezt is még: ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
Váci Mihály
*********************
Ha valaki jönne...
Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyempuha kendõjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?
Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...
S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...
Dsida Jenő
**********************************
Mert engem szeretsz
Áldott csodáknak
Tükre a szemed ,
Mert engem nézett .
Te vagy a bölcse ,
Mesterasszonya
Az ölelésnek .
Áldott ezerszer
Az asszonyságod ,
Mert engem nézett ,
Mert engem látott .
S mert nagyon szeretsz :
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz :
Te vagy az Asszony ,
Te vagy a legszebb.
Ady Endre
*******************
Jó veled, jó melletted
Keresem hol a cukor,
s te elém teszed…
amíg a kávémban elkavarod,
én ízesítem a tied;
jó veled, jó melletted.
Sokszor az őrület kerget,
és te törődőn végighallgatsz.
Amíg a nyugalomig elérek,
kérdezem: neked milyen volt a nap?!
Jó veled, jó melletted.
Van tudod, mikor csak úgy…szúrok és bántok,
s te kikötőt adsz e zavart tengernek,
míg engem elér a szárazföld-nyugalom,
foglak; te ily hajótöröttségbe ne rekedj;
jó veled, jó melletted.
S mikor újra elbújik a cukor,
te ismét elém teszed.
Miközben az életemet magaddal lágyra kavarod,
igyekszem ily édesre ízesíteni én is a tied:
jó…nagyon jó veled.
Sohonyai Attila
*********************
A tűz
Pusztító a tüzed.
Érted égek, érted égek.
Tépd szét mindenem,
s a következő perc hadd legyen,
mi szikrát szór szét
hozzád vonzódó testemen.
Ó édes! Érints, csókolj meg!
Részeidet hagyd rám,
s hogy lassan megöljenek.
A vágyba temess, az ágyon
megpihenve szeress.
Egy-egy pillanatban húzd el magad...
akard, hogy akarjam
kéjes zamatodat.
Hagyd, hogy beléd mártsam
e tüzes szenvedélyt.
Hadd ordíson a világ,
vegyük el a józanság eszét.
Édes, kezeiddel láncolj
gyönyör tengeredbe. Hagyj
fulldokolni a sűrűségben.
Ó édes! Tűzben égünk,
ami egekig emel.
Áthevülve a mát is
ez a mennyország fed el.
Papp Ádám
***********************
Lelkemben
Csókod lágyan felmelegít,
a szerelmed szüntelen éltet.
Nincs, mi átkot szórhatna rám,
s nincs, amitől féljek.
A mosolyodban vigaszt találok,
ölelésed a biztos menedékem.
Csended bizonyosságot ad,
s örök diadém maradsz lelkemben.
Papp Ádám
************************
Fölébredt a szív
Érzések , rólatok beszélek,
Legyőztetek, de hogy lehet?
A szívdobbanás nagy veszélye,
Vad mámorok tűzébe vet.
A némán viselt sóhajtásnak
Egyetlen pillantás elég,
Hogy Ámor célba vegye szívem
S már érzem, testem porrá ég,
Nem lesz elég e földi élet,
Hogy meggyógyuljon ami fáj,
A tükörképet búsan nézem,
Semmit nem ér a női báj.
Azt hittem ártatlan vagyok,
S az érzés háttérben marad,
De szendergő szívem fölébredt,
És dobbanása szinte vad.
Egy alvó oroszlán fölébredt,
Megéhezett sok év alatt,
Mégsem kell mit tálcán hoznak,
Nem kell neki csak egy falat.
Kiéhezett teste, lelke,
Csak arra vár amit szeret,
Hiába kínálja az élet,
Nem veszi el amit lehet.
Inkább éhesen,fájó szívvel
Gyötrődik ameddig csak él,
S a fájdalomról amit érez,
Csak itt, a versekben beszél.
Módosítás
Hankovszki Ilonka
*************************
Bestia vár ma rám
A bokrok alatt lapul
Szeme tűzzel villan
Szét fog tépni vadul
Zsákmánya leszek én
Vágynak szigetén
Elé állok, ruhám szakad
Leterít a gyönyörű vad
Ezernyit döf belé dárdám
Mégis én vagyok ki alul marad
***********************
friss harapások
nyomai kéjcsatának
boldogan fájnak
hajad a párnán
kuszáltan szétterül
álomba merült
én ébren nézlek,
fogva tart az igézet,
enyém szépséged.
****************
A nő olyan mint a virág
A nő olyan mint a virág,
Csak benne nőhet e világ,
Mikor mosolya felragyog,
Szíved is másképp dobog.
Elvarázsol egy pillantás,
Egy nőben rejlik száz varázs
Kezedbe tartsd a kis kezét
Így vigyázd az életét.
Ha könny pereg az nagyon fáj,
Homályba öltözik a táj,
Lehajtott bús szeme alatt
Az élet remegve halad.
Nebánts-virág az ő neve
Könnyező-pálma két szeme,
Belőle lesznek az anyák,
Így szaporodik e világ.
Ő hoz családba életet,
Ő neveli a gyermeked,
Ő tudja mindig mi a jó,
Segít ha süllyed a hajó.
Engedd a lelkedhez közel
Egy női lélek fölemel,
Elűzi minden gondodat
Ő egy angyali gondolat.
Vigyázd, és soha ne feledd,
A más arcát ha keresed,
Otthon vár csak az igazi
Ki mindig kérésed lesi.
Az utakon száz vadvirág,
Így omlik össze a család,
Leszakítja a járókelő
Nem az út szélén , nő a nő.
Ki megtanítja az imát,
Anya bocsát minden hibát,
Anya és nő, az egy marad,
Az ő kezében nincsen kard
Csak simogatva átkarol,
A gyermek ágyára hajol
Ajtót nyit mikor érkezel,
És megbocsát ha vétkezel.
Ne feledd el ma ki vagyok,
Virág neveket hordozok,
Kell nekem egy szál virág
Szebb lesz az élet,s a világ.
Hankovszki Ilonka
************************
Nézz vissza
Írta: Hankovszki Ilonka
Megszülettem, mert így döntött az ég,
Küldetést és talentumot kaptam,
Ott őriztem a szívem rejtekén
Nem értettem, némán elfogadtam.
Úgy születtem ahogyan te születtél,
De tudom, az Úr meglátogatott
Beteg voltam, két szemem lezárult
S úgy feküdtem mint sápadt halott.
"Csak Isten segíthet", sóhajtott anyám
Imádkozzunk,és kérjük az Urat
Ne vegye el, engedje még élni
És adjon neki megérdemel utat .
A zokogást , a könyörgő imát
Az Úr előtt a kapuban hallottam,
"Érted jöttek, nézz vissza Ilonka"
És az égtől ott el is búcsúztam.
Útól ért a zokogóknak hangja ,
Én megcsókoltam az Isten kezét,
Lázálomból ébredt fel egy kislány
Égre nyitotta mind a két szemét.
Múltak az évek gyorsan, szinte futva,
Az amit kaptam emberré nevelt ,
És ráléptem a lantpengető útra
Ma már tudom, az ég felé vezet.
Módosítás
Hankovszki Ilonka
***********************
2019. január 17., csütörtök
*Neked üzenek*
Neked üzenek
A nagy csillagsereg szikrás fényét ontja,
A hold sápadtan áll, üzenetem mondja,
Talán a mindenség rajtam ma jót nevet
Neked üzenem, van még ki így szeret.
Nézz este a holdra, ott a lelken csókja,
Talán viszi a sóhajt vallomást ragyogva ,
Elsápadva mondja, " Én ezt nem teszem !"
De imára kulcsoltam mind a két kezem.
Kérlek segíts nekem,te szívem viheted
Nagy sóhajjal kísérlek , ott leszek veled,
Éji királynő vagy ,te vagy ki átoson
A sötétség falán s benéz az ablakon .
És fölemelkedett vérvörössé válva
Jól tudtam mit mond ablakodra szállva,
Tejúton lépkedett ,kísértem lábnyomát
Megzörgette az éjnek bezárt ablakát.
" Üzenetet hoztam " megszólalt a hold
Miközben ajkán édes versem volt ,
A sötét éjszakában remegve beszélt
Ameddig minden szó kis szobádba ért .
A csillagokból egy , kialudt, lehullt ,
Mint szomorú fűz a földig borult,
Megrettent a hold, nem hitte amit lát
S karjára ölelte hulló csillagát .
Tudta hogy a lelkem dobta le magát
Féltem hogy a holdnak nem hallod szavát,
De te fölébredtél, kitártad ablakod
Elolvastad a verset mit a hold ott hagyott .
Hankovszki Ilonka
**************************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Megremeg
Mikor életed elmúlt percei kísértenek,
s a lelked, óceán örvényeiben fuldokol.
Hallod füledben önmagad, szavak rejtenek,
benned a lélek a mában, vádol és okol...
majd megremeg.
Mikor életed múltja, erős bilincsbe zár,
s a lelked, szíved béklyói közt tévelyeg.
Szemedben boldog mosoly ül, de mögötte kín,
amelytől minden érző szív, a fájdalomtól...
megremeg.
Még él az az egykor volt édes pillanat,
melyben érzed illatom, hol könny nem pereg.
Hallom halk sóhajod, hallom hangodat,
amelytől mindig ég a láng, s belé a szív...
megremeg.
Még él bennünk a lesz, a volt, a van-jelen,
de már elmúlt percek mögé bújik a vágy, az értelem.
Még csatát nyer a szív a gyarló test felett,
itt már nem segít a szó, csak te + én, a lelked itt velem...
majd a földdel eggyé válik az ég... s megremeg.
Varjú Zoltán
*********************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Minden éjjel
Mikor a Sarkcsillag megjelenik az égen
Neked üzenek sok éjszakákon át ,
Ha mégis lehullik egy csillag az égről,
Nyisd meg a szíved , halld az éj szavát.
Suhan az üzenet fehér szárnyon szállva,
Onnan vetítem rád minden sugarát,
Megcsókolom ajkad álmos sóhajtását,
Minden éjjel mondok érted egy imát.
Hankovszki Ilonka
**************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Kinn a padon
Elmerengve a fák alatt,
sorra veszem a gondokat.
Homlokomra gyűlt ráncokat,
most az elmém táncoltat.
Fejem felett kopasz ág,
csak némán felém bólogat.
S egy kósza pihe a pad alatt
a szellőben táncolgat.
Csupasz kezem zsebre teszem,
ne érjen el hozzám e hódolat.
Szürke színben dédelgetem,
egy kicsit a fakó sorsomat.
De hej e pihe, fel nem adja,
egy kanyar szél, nyakamba kapja.
S ott ficánkol kacér kézzel,
míg el nem simítja ráncomat.
Az évek repedése lassan kisimul,
mély árka a messzi lejtőn elindul.
S a Nap a szürkeségbe felragyog,
elindulok s a gondokat, a padon otthagyom.
Andrea Béres. Virág
******************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
NÁLAD NÉLKÜL
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak tevéled!pint búborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékűl:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkűl!
Ha szememnek könyje csordul:
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyíted a keresztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel ugy kibékűl,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkűl!
Ne is hagyjuk el mi ketten
Soha egymást az életben!
S egymás hű karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbűl,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkűl, - nálad nélkűl!
TOMPA MIHÁLY
****************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Írj új mesét
Ha majd a mesék is kihalnak
Már nem örülsz a diadalnak,
Nem adhatod fel a harcot,
A fény felé fordítsd az arcod.
Ha nincs elmédnek virágzása,
Nem kél az ég a földdel nászra,
Nem lesz nagy csoda alkonyatkor,
Nem hull öröm az arany napból,
Ha nem segíted, nem teremted,
Fölborítod az örök rendet,
Hogy szép legyen mesevilágod,
Még ma bele kell magad álmodd.
Írj új mesét, valami szépet,
És aztán éld át az egészet,
Légy csillogó szemű gyermek
Ki mesét írt a végtelennek.
Hankovszki Ilonka
***************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.
Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.
Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.
Afanaszij Fet
************************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Nem félek rádhajolni
Engedd magad szeretni
Nincsen ma gát előttem
Blúzod feszes abrosz
Miért teszem nem értem
Talán a zene kell benned
Engedd magad, érezlek
Ahogy nézel megértlek
Ez itt egy kétszemélyes
Remekmű ha megtesszük
Szál a dallam , simulj még
Nem hallak sem látlak
Hisz benned érzek, veled
Nem engedlek kívülre
Engedd magad hajnalig
********************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Nélküled
Tudom, semmi vagyok,
Melletted izzik a fényem.
Tudod, beléd halok
Nélküled, nem él a lényem.
Tudom, vár a kárhozat,
bűnbeesésünk záloga.
Tudod, mindegyikünk áldozat,
börtönbe zár, szavaink mámora.
Tudom, rövid ez az élet,
másik Utat szánt a sors.
Tudod, érted él bennem e lélek,
nélküled nincs semmi,
csak enyészet... nélküled...
feladtam volna rég az egészet.
Tudom, vár a kárhozat,
bűnbeesésünk záloga.
Tudod, mindegyikünk áldozat,
börtönbe zár, szavaink mámora.
Tudom, semmi vagyok,
Melletted izzik a fényem.
Tudod, beléd halok
Nélküled, nem él a lényem.
Varjú Zoltán
*********************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Honvágy
Reggel van, az ablak előtt állok
A messzi hegyek árnyai sötét,
A fény lassan terül szét a tájon,
Töri már a láthatár ködét .
Reggel van, ébred a nagy világ
Bús szívem úgy vágyódik haza,
Az ablak előtt állok mint a rab,
Eszembe jut az otthon illata .
Haza megyek, nem bírom tovább !
Idegenben nagyon fáj a lélek,
Kit magára hagytam nagyon féltem,
Maradj hozzám hű míg hazaérek.
Hankovszki Ilonka
**************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
2019. január 12., szombat
Karod közt ( Varjú Zoltán versei )
Karod közt
Karom közt sóhajod hallgatom,
Karomban elsimul a lélek.
Karod közt érint meg mosolyom,
Karodban szemedbe nézek.
Karom közt tapint meg az élet,
Karomban éget a szerelem.
Karod közt csókom égi igézet,
Karodban szeretni kegyelem.
Karom közt csókodtól részegen,
Karomban enyhül a fájdalom.
Karod közt jövőnket képzelem,
Karodban önmagam vállalom.
Karom közt, tán Isten is átölel,
Karomban Ádámi ölelés.
Karod közt mennyekig felemelsz,
Szerelmed, ...Évával ébredés.
Paks, 2019. január 11.
**********************
Mondj valamit
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj.
Mondj valamit,
hulljon le rólad a báj.
Mondj valamit,
nyíljon néma ajkakon a száj.
Mondj valamit,
ha jeges pusztaság itt e táj,
vagy tövis nélkül rózsa virít,
csak mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
vagy égig emel, s felrepít.
Mondj valamit,
tiszta szóval, tiszta szívvel
keress, és rám találj!
Mondj valamit,
ha varázslat száll, és bűbáj
igézi édes ajkaid.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj.
Hallgatom szíved szavait,
csak mondj valamit,
űzzenek mennyei énekek,
hallgassuk együtt égi hangjait.
Törd meg a csendet,
csináljunk a sötétből fényt,
a káoszból rendet,
sok darabból egészet, egyet.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
ha szikrázó napsütésben száll,
nagy pelyhekben hull a hó,
betakar, mint hófehér takaró.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
csak keress mindig szüntelen,
csak keress... és rám találj!
************************
Hagyd... hagyjál hinnem!
Csillagok vezetnek a sötét éjben... mint régen
Földi állomásom az égi ösvényen... mint régen
Melyben látomásom benned élem... mint régen
Mennybéli jóságos Atyámat kértem... mint régen
Vezesse szíved, szívem hozzád érjen... mint régen
Most is... mert nélküled, üres a csend, üres minden
Most is... mert nélküled, bátran halva, bátran féltem
Most is... mert nélküled, koldus szívem, összes kincsem
Most is... mert nélküled, azt is hittem, ami nincsen
Most is... mert nélküled, halott bennem, halott minden
Csillagod vezessen a sötét éjben... mint régen
Megpihenve nálad az égi ösvényen... mint régen
Ahol látomásunk együtt, veled-velem élem... mint régen
Sorsunk Atyám kezében, térden állva kérem... mint régen
Hagyd, hogy higgyem, kegyelmes Isten... hagyjál hinnem!
Módosítás
****************************
Nem lehet elég...
Nem elég, egy ártatlan szívdobbanás,
Nem elég, csak egy csók mely eléget.
Nem elég, egy szerelmes pillantás,
Nem elég! - csak egy utolsó sóhaj-lehelet.
Nem elég, egy tétova csendes fohász,
Nem elég, csak egy szívbéli áhítat.
Nem elég, egy féktelen őrült áldomás,
Nem elég! - csak ha a szerelmed átitat.
Nem elég, egy forrón izzó szenvedély,
Nem elég, csak ha összeforrott testben
Mindent elsöpörve földre teper, égig emel a kéj...
Nem elég! - csak ha együtt ölel át az éj.
******************************
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)