Van- e, anyám, odafenn vadvirágos rét,
ahol kicsiny kis pillangók szállnak szerteszét,
mikor megrebbenti szárnyukat a kócos nyári szél,
mely néha-néha nap még terólad mesél.
Van-e, anyám, búzamező, s azon sárguló kalász,
melynek lisztjéből készült ízletes kalács,
és ropogós, friss kenyér mit úgy szerettem én is,
hisz abban leltük meg az élet reménységit.
Mesélj hát, jó anyám, rendben van-e minden,
fáj-e még a szíved, ha azon halk sóhajtás rebben,
mikor letekintesz odafentről , és szomorúan látod,
hogy arcom még mindig könnyeimtől ázott.
Tudod, drága anyám, mióta nem vagy itt velem,
csak futnék-futnék, mert nem lelem helyem,
hiszen nem tudhatom azt, hogy az égben odafenn,
megkapod-e, megérted-e szív-üzenetem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése