2010. szeptember 19., vasárnap

Nyelvlecke!!


Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
 
Egyik olaszóra során,
 
Ím a kérdés felmerült:
 
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
 
Európába hogy került?
 
Elmeséltem, ahogy tudtam,
 
Mire képes a magyar.
 
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
 
S hogy némelyik mit takar,
 
És a szókincsben mi rejlik,
 
A rengeteg árnyalat,
 
Példaként vegyük csak itt:
 
Ember, állat hogy halad?
 
Elmondtam, hogy mikor járunk,
 
Mikor mondom, hogy megyek.
 
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
 
S milyen, ha csak lépdelek.
 
Miért mondom, hogy botorkál
 
Gyalogol, vagy kódorog,
 
S a sétáló szerelmes pár,
 
Miért éppen andalog?
 
A vaddisznó, hogy ha rohan,
 
Nem üget, de csörtet – és
 
Bár alakra majdnem olyan
 
Miért más a törtetés?
 
Mondtam volna még azt is hát,
 
Aki fut, miért nem lohol?
 
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
 
De tán vágtat valahol.
 
Aki tipeg, miért nem libeg,
 
S ez épp úgy nem lebegés, –
 
Minthogy nem csak sánta biceg,
 
S hebegés nem rebegés!
 
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
 
Vagy pedig, ha vágtázik?
 
És a kuvasz, ha somfordál,
 
Avagy akár bóklászik.
 
Lábát szedi, aki kitér,
 
A riadt őz elszökell.
 
Nem ront be az, aki betér. . .
 
Más nyelven, hogy mondjam el?
 
Jó lett volna szemléltetni,
 
Botladozó, mint halad,
 
Avagy milyen őgyelegni?
 
Egy szó – egy kép – egy zamat!
 
Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
 
Száguldó hová szalad?
 
Ki vánszorog, miért nem kószál?
 
S aki kullog, hol marad?
 
Bandukoló miért nem baktat?
 
És ha motyog, mit kotyog,
 
Aki koslat, avagy kaptat,
 
Avagy császkál és totyog?
 
Nem csak árnyék, aki suhan,
 
S nem csak a jármű robog,
 
Nem csak az áradat rohan,
 
S nem csak a kocsi kocog.
 
Aki cselleng, nem csatangol,
 
Ki „beslisszol” elinal,
 
Nem „battyog” az, ki bitangol,
 
Ha mégis: a mese csal!
 
Hogy a kutya lopakodik,
 
Sompolyog, majd meglapul,
 
S ha ráförmedsz, elkotródik.
 
Hogy mondjam ezt olaszul?
 
Másik, erre settenkedik,
 
Sündörög, majd elterül.
 
Ráripakodsz, elódalog,
 
Hogy mondjam ezt németül?
 
Egy csavargó itt kóborol,
 
Lézeng, ődöng, csavarog,
 
Lődörög, majd elvándorol,
 
S többé már nem zavarog.
 
Ám egy másik itt tekereg,
 
– Elárulja kósza nesz –
 
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
 
Franciául, hogy van ez?
 
S hogy a tömeg miért özönlik,
 
Mikor tódul, vagy vonul,
 
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
 
Hogy mondjam ezt angolul?
 
Aki surran, miért nem oson,
 
Vagy miért nem lépeget?
 
Mindezt csak magyarul tudom,
 
S tán csak magyarul lehet. . .!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése