Viszonzatlan!

Viszonzatlan Kósza gondolatok végtelen sora Szívemet csapkodó fájdalom ostora Fagyott, csípős, mozdíthatatlan kezek Csillogás mély tengerét átúszó szemek Tartani képtelen remegő lábak Éjjeleken át ordító, gyilkos bánat Kitáguló, vérszállító, duzzadt erek Ilyen, ha szeretek s viszont nem szeretnek
	Balogh Ádám

Te sem érted, Én sem Tiporva, de fent, zavartan, s szeretve Ellentétben velem, szeretetért megvetve Szemeid mik ragyognak, suttogják a mást Te sem érted, én sem, de szeretjük egymást
	Balogh Ádám

Ez a szerelem Vigyázni rád, fogni kezeid, repülni az égen Padra írni kezdőbetűink, ölelni gyengéden Nem szégyellni mit érzek, igazmondó két szem Sírni s nevetni, mindig melletted - na, ez a szerelem...
	Balogh Ádám

Fekete karácsony!

Fekete Karácsony Mikulás már rég nincs A Jézuska se jön már A hó födte út sem kincs Halott ez a téli táj. Gyerekként még élt a tél Felnőttként már adott Mert a gyerek még remél A felnőtt, mára halott. Sír az ember szíve A karácsony egy fogalom Egyre csökken Isten híve Egyre kisebb forgalom. Kevés dísz a házon Kevés pénz, csupasz belső A világ feje, fele pórázon S nem a szeretet az első. Nézz csillagokat, nézd, hogy ül Nézz egy könnyes szempárba S közöld rezzenéstelenül: - Idén hiába vársz Jézuskára.

December 24

December 24. Sötétség odakint, fehér lepel áll a tájon Hány szempár hullajt könnyeket, széles-e világon? Bánod is Te, a fejedben csak egy pillanatkép Szomorú; de a Karácsony csak a mesékben szép...

Balogh Ádám Egy téli perc Fagyos, maró december Rápillantok egyetlenegyszer S megdermed hulló könnyem, Elvesznék az örök, hű ködben. A lezúduló hó csodaszép, A tudat bánt, lentről végigtép, Csúszik az út, recseg, lúdbőrzik A hőmérő lefutott -10 fokig. Vár rám egy hóember, egy angyal, Nem kell küzdjek többé a faggyal. Felelőtlen, örök szabad kölyök vagyok, S felvidítanak a karácsonyi dalok. Szemem csillog, szívem döbbenten dobog Bár tudom: Ezek múló pillanatok... Balogh Ádám

Vágy az álomvilágban!

Vágy az álomvilágban Szívem fohásza szól most néked: Ereimben folyik forró, vörös véred, S szeretlek téged. Fényt s alkonyt ad, éltet a lényed. Nézed, amint égek, s nem mutatod részvéted, De szeretlek téged. Lelked más, mint az arcképed, Reméled, hogy vigasztal az együttérzésed. De nem felejtem ölelésed, S minden könnycsepp-ejtésed, Másodperc-ölő szívverésed, Mert szeretlek téged. S kötelékünk el nem téped, Nem fog rajta éles késed, Bárhogy kéred, maradjak vagy tovalépjek - Itt is, ott is szeretni foglak téged!
	Balogh Ádám

Insomnia!

Insomnia Testdaraboló boncpad, fekete bőr Zuhogó villámcsapás, pár próbarendőr Aktatáska kattogás, számkombinációk Monarchia magyarul: kombi-nációk Bukott 48, vértanúk s Trianon De már kettőezret karcolunk késsel a padon Pardon Szívtépéstől véres a magyar Grand Canyon S kérdőn mered rád, pirospozsgás alakom... Hang-barbár, enervált lelked hallgatag, Hívnád, de késő; ez a bal-harag...
	Balogh Ádám

Nem csak egy lány!!

Nem csak egy lány Nem csak 1 lány, nem csak 1 érzés, Nem csak 1 illúzió, nem csak 1 szerelem, Ez csak Istennel kiegyezés, 1 kérés, Hogy szeresselek, s hogy szeress engem. Nem csak 1 pár, nem csak 1 álom, Nem csak 1 barátból lett kísértés, Ez csak Ő, a sors tanárom, Hogy tudjam, milyen a pokolban égés. Nem csak 1 hét, nem csak 1 év, Nem csak csönd, nem csak 1 szimpla lélek, Ez az élet, a világ, ez két mindent mondó név, Ez én s Te, avagy mi... az emlékek s képek.