Vágy az álomvilágban
Szívem fohásza szól most néked:
Ereimben folyik forró, vörös véred, S szeretlek téged. Fényt s alkonyt ad, éltet a lényed. Nézed, amint égek, s nem mutatod részvéted, De szeretlek téged. Lelked más, mint az arcképed, Reméled, hogy vigasztal az együttérzésed. De nem felejtem ölelésed, S minden könnycsepp-ejtésed, Másodperc-ölő szívverésed, Mert szeretlek téged. S kötelékünk el nem téped, Nem fog rajta éles késed, Bárhogy kéred, maradjak vagy tovalépjek - Itt is, ott is szeretni foglak téged! | ||||
| Balogh Ádám | ||||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése