Szívemben élsz
Lehunyom szemem,hogy a tiédet lássam,
hogy a külvilágot kizárjam,
s csak az érzéssel foglalkozzam,
csakis rád összpontosítsak!
Hátha te is rám gondolsz,
talán te is utánam vágyódsz,
várod ,hogy megpillantsál az úton,
s szeretnéd,hogy tekintetünk találkozzon!
Engem marcangol s darabokra szaggat,
hogy nem láthatlak,
s a tudat megsebez,
hogy te könnyedén elfeledsz!
Próbálom rejteni fájdalmamat
de nem bírom sokáig a nélküled töltött napokat!
Remegek a szenvedéstől,
mi tőled származik,csupa létezésedből!
Ha csak kicsit sejtenéd mit érzek,
ha tudnád,mit látok ha szemedbe nézek,
csak halványan is éreznéd milyen erős a szív szava
akkor a lélegzeted is elakadna!!!
****************************
Szerelmes levél
Egymagam írom e sorokat
Magamban szövök álmokat
Vágyam, hogy velem lehess
Egymásnak súgjuk, -szeress-
Hiányzol kincsem, belehalok
Annyira magányosan vagyok
Vajon szíved érzi-e szívemet
Szívemből küldött szerelmet.
Várok rád, bár nem jöhetsz el
De tudd, szívem féltőn átölel
A tér s idő mi elválaszt minket
Tőlem, Téged édes kincsemet.
Két szív egyet akar, de mégis
Az élet szenvedés, érzem én is
Nem lehetsz Velem, belehalok
A lehetetlen, mit Tőled akarok.
Egy érintést, egy lopott csókot
Hogy adhassak milliónyi bókot
A legédesebb ajkadat vágyom
Ölelésed lett legforróbb álmom.
Nem lehetek Veled, kínzó e vágy
Csak egy csók, add kérlek a szád
Nem nyílik egy virág se szebben
Mint ajkad, melynek rabja lettem.
Szerelmes az éjszaka várok rád
Ha kell, hónapokon, s éveken át
Belenéztem én csillogó szemedbe
Onnantól lettem általad szeretve.
Nem lehetsz Velem... szenvedem
Őrült álmaimat, éberen kergetem
Elválaszt pár kilométer, de nekem
Ez egy fél világ, fájón szenvedem.
Édes a fájdalom, mégis belehalok
Hisz, édesen hozzád bújni akarok
Csak együtt lennénk, e csendben
E szédítő, gyönyörű szerelemben.
Nem kell, hogy szólj, szíved dalol
Minden dobbanása testembe hatol
Áramlik a testemben, édes e méreg
Súgom mit érzek, szeretlek Téged!
*****************************************
Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
?-rülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!
**************************
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké ölelni,
Örökké csókolni.
Mit nekem e rövid,
elmulandó élet,
Örökkévalóság-
amit tőled kérek.
Kedvesem, szerelmem,
Az élet mulandó,
Játsszuk ki a halált,
Az örökkévaló.
Ölelj meg, csókolj meg,
S élek beléd halva,
Örökké ölelve,
Örökké csókolva.
/Vajda János/
********************************
Hadd legyek
Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó, boldogító vágy.
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vigasztaló kéz.
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod.
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl.
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked.
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled...
*****************************
Remegő, szelíd, suttogó a hangom,
Beleszól szívdobogásom.
Elmondani azt próbálom,
Mire tán nincs szó, mert nem találom.
Nélküled aszfaltra esett mag vagyok,
Forró aszfalton kiszáradok.
Virág, víz nélkül, elszáradok,
Címnélküli levélként elkallódok.
Könny vagyok nélküled, mi hiába hull,
Szerető gyermek ki elárvul,
Szomorú kisfiú, kit becsaptak rútul,
Falevél, mi örökre besárgul.
Szélre nem lobogó zászló,
Mondat elején zárszó,
Víznélküli hajó,
Halásznélküli háló.
Legyél szél, hajóm vitorláját duzzasztó,
Magtalan kalászom magja mely morzsolható,
Szelíd szavamban a szó, ami jól kihallható,
S arcomon a boldog mosoly, mi maradandó!
***********************************
"El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged."
Őri István
*****************************
Wass Albert : Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
*************************************
