Te légy az őrzőm.......

Te légy az őrzőm, Te légy a kincsem,
Te légy a csendem, szó ami nincsen.
Te légy a párom, álmodd az álmom,
Te vezess által az égi varázson.
Szóljon a hangod, törjed a csendem,
vesszen az éjjel szürke szívemben.
Csengjen az ének, járjad a táncod,
lelkembe oltva égjen a lángod.
************************

Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.
Scheffer János
****************

Gámentzy Eduárd: Vers Neked
Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék, mint a nád
A tó vizére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.
Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!
- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, emerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!
********************

Ott leszek mindig mögötted
árnyékodként örökké követlek
s ha utolér egyszer végzeted,
ebből a világból ki kell majd lépned
indulj hát, tündöklő lélek
ne félj, mögötted lépkedek,
szorítom erősen finom kezedet,
mert ha velem vagy, én sem félek
oda is Téged követlek…
s ha netán ott is vár ránk egy új élet
hat újra és újra beléd szerethetek!
*************************

Ne félj - bújj ide hozzám és mesélj
Ha bántanak - ha fáj a szó
Itt vagyok én, - ne félj
Mesélj - Mondd el gondodat, -
Hallom, tudom jól
Mily nehéz teher nyomja válladat, -
Mesélj - ne sírj
Könnyed csókolom arcodról
Tudod jól, a könny nem segít, -
Ne sírj!
Itt vagyok Veled, - örökké fogom a kezed.
*************************

Selymes álomillatodba merülnék,
hol forró ajkad tüzét érezném
és mindaddig ott maradnék,
míg felmelegednék az örömfényénél…
Mezítelen válladra pihenni vágyok,
hogy érezzem a tested melegét
és napsugárszirommal cirógatnálak
majd ismét álomillatodba merülnék…
****************************

Csak akkor hagyj majd magamra,
ha szívem nem dobban már mellkasomban,
ha nem halhatok bele hiányodba,
ha mindegy lesz majd számomra,
hogy ki szeretett, és ki nem szeretett,
s ki volt az, ki utamon elkísért
amikor én, már semmit sem érzek
csak akkor menj, és hagyj magamra végleg.
De addig, maradj! Maradnod kell,
hisz szereteted az, mi éltet engem
nélküled úgyis, lassan elsorvadnék
szenvednék, folyton csak szenvednék
majd hiányodba, kínok között, úgy is belehalnék.
Ne kelljen mindezt megszenvednem
ha szeretsz, megóvsz ettől engem
s míg a szívem dobban, addig maradsz
utána, már magamra hagyhatsz.
****************************