2017. június 18., vasárnap

Mit jelentesz nekem?


Mit jelentesz nekem?

Ha el szeretném mondani,
mi vagy Te nekem,
arra kevés lenne,
az egész életem.
Most megpróbálom egy részét,
szavakba dönteni,
a többit prÓbáld meg Te,
érzéseid szerint eldönteni.
Szikra a sötétben,
álom a mesében,
mese az életben,
válasz a kérdésben.
Zavar a mosolyban,
remegés lábamban,
herceg az álmomban.
Könnycsepp a szememben,
érintés kezemben,
félelem testemben,
fájdalom lelkemben.
Halk csönd a zajban,
segítség a bajban,
megnyugvás egy féltő karban.
Kulcs-mely szívemet nyitja,
név-mely bánatom gyógyírja,
egy ember akiért létezem,
s ki soha nem fogja két kezem.
*********************

Míg érintem a fehér, puha selyemkezed
és a szép íriszed csak nekem mosolyog,
míg ajkadnál a szíved beszédesebb
s a mosolyod körül felcsillan a csókod,
míg így tartasz forrón, szorosan átölelve
s néma éjlepelként borítod be testem,
míg csak körülötted kószál képzeletem
s a ki sem mondott szavad már ajkaidról lesem,
míg benne vagy a versem forró melegében
és visszanyerem általad rég elveszített hitem,
míg falevélként úszom csókod tengerében
hihetetlen boldogság járja át a szívem.
**************************

Légy velem, akkor is

Akkor is legyél velem,
Amikor fáradtan érkezem haza.
Lelkemnek, lelked legyen vigasza.
Akkor is legyél velem,
amikor a világ ellenem fordul,
amikor arcomra ezernyi könny csordul.
Akkor is szeress engem, átkozottul.
Akkor is legyél velem,
Amikor majd nem találom a helyem.
Amikor a boldogságot csak nehezen lelem,
S át akarok kelni a tengeren.
Legyél a gát, mely a mederben marasztal,
s add nekem szerelmed,
amely az egekig magasztal.
Akkor is legyél velem,
amikor hamvas bőrömre kiül a korom,
amikor testem, már nehezen vonszolom.
Vegyél majd karjaidba,
hisz nekem te vagy a menedék.
Nélküled én, hová mehetnék?
Legyél majd velem,
amikor utolsó lélegzetet veszünk.
S ígérd meg,
szerelmünkbe örökre beletemetkezünk.
/Teadélután/
*********************

Mindig megtalálsz....

Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!
********************************

Szeretlek kedvesem,
és hiába űzöm el,
a tétova képzelet
Tehozzád elvezet
Sok kínzó éjjelen
Közötted, s közöttem
vergődik a lelkem,
és úgy kíván,
mint soha, senkit sem
Hogyha itt lehetnél,
és, ha itt lennél énvelem,
Veled megnyugodnék
e lázas éjeken
Lelkem csendesen
Veled megpihenne,
bőrünk összeérne,
a vágytól összeégve.
Szorongó szívünket,
mohó testünket,
-melyik Tiéd, s enyém
többé nem éreznénk,
e tűzben egyek lennénk.
És ha néha föleszmélnénk
e zsibbadt kábulatból,
semmit sem beszélnénk
Csak nézném a szemedet,
az nem csap be engemet,
és csókolnám ajkadat:
Örökre itt maradj!
Örökre itt maradj,
mert Veled lenne még reményem,
Veled lenne még életem,
lenne még perzselő tüzem
Szeretlek Kedvesem
**************************

Bella István : Gyönyörűen

Ölel-ölel Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod.
Felhúzhatod a kezemet
mezítelen bőröd alá
felöltheted életemet
lámpaernyőd leszek akár.
Kinyithatod a vállamat
nyarak lógnak benne, minden ruhád
tüdőm tükrében lásd magad
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld!
Én már semmit se akarok
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott
nyílt szemedben késként forogni. ....
**********************

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.
Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.
Baranyi Ferenc
*******************************

Burns:

Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Weöres Sándor)
****************************

Rebben a függöny, pislákol a fény,
halk zene szól, csak a szívdobbanás mesél.
Bőr a bőrhöz simul, test testnek feszül,
ébredezik a vágy valahol, ott legbelül.
Lüktet a vérem, bújok hozzád Kedves,
simogató kezed kis domboknak kedvez,
barangol lélegzetállító tájakon,
megállítani nem lehet, de nem is akarom.
Ajkad becézi minden porcikám,
így bódult mámort borítasz rám,
összefonódik valóság és képzelet,
szemedből szikrázik felém a szeretet.
Válaszolok rá puha csókkal,
kényeztetlek én is, édes szókkal,
neved suttogom gyönyörben fürödve,
ne engedj el, maradj itt örökre!
Két karom közt legyen édes az élet,
szeress forrón, ahogy én szeretlek Téged
**********************************

Úgy kellesz...

Úgy kellesz, mint
a fűszer, mi izgató,
a gyógyszer, mely lázat csitító,
a bor, mely bódító,
a szó, ami hódító!
Kell még...
néha erő belőled,
olykor gyengédség felőled,
édes csókod, ölelésed,
borzongató érintésed,
kezed minden mozdulata,
szíved összes dobbanása!
Az is, hogy...
felemelj és elringass,
ha széthullok, összerakj!
Együtt...
álmodjunk és ébredjünk,
szárnyaljunk, ne csak vergődjünk!
Hogy együtt...
keressük a végtelent,
újraélesszük a vértelent,
ne parazsat, nagy tüzet,
oldhatatlan szerelmet.
Az is...
hogy életet adj, majd elvedd azt,
szívembe hol telet hozz,
hol tavaszt!
És így is...
cseppenként vagy egészben,
félszegen vagy merészen,
csendesen, szerényen,
vagy szenvedély hevében.
Halkan vagy ordítva,
nevetve vagy zokogva,
fiatalon, erősen,
fáradtan és öregen.
S, ha már nem leszel,
csak némán és csendesen,
veled halok én is, Kedvesem
***************************

EGYMÁS KEZÉT FOGVA

Jó lenne messzire menni,
egymás kezét fogva -
Sokáig - nem kérdezni semmit,
egymás kezét fogva -
S mikor megszólalsz először,
csak a szememet nézd, semmi mást -
én nem kérdem soha tőled:
honnan jöttél,
csak azt, mit kívánsz.
Elmúlnak a szürke napok,
egymás kezét fogva.
Érezzük majd valami történt,
egymás kezét fogva -
Mikor hozzám érsz először
csak a szememet nézd, semmi mást -
és nem lesz fontos semmi,
csak az, csak az
- mit kívánsz.
***********************

MEG AKARLAK TANULNI...

mosolyról mosolyra
leheletről leheletre
ujjbegyről ujjbegyre
szemhéjról szemhéjra
szóról szóra
mint izgága kamasz
szerelmes versét
ha tördelve kezét
elszavalja
meg akarlak tanulni
ha netán álmom
éj zuhatagán
lélegzetet vesz
átfordulva szívemre
az éber percem
is te lakd be
míg vissza osonsz
pőrén
törékeny
szendergésembe
meg akarlak tanulni
ha majd ajkadon
a szó
némán megreked
csókom fejtse meg
és nyelvünk
sámán táncától
kábultan
nyeljem nedvedet
kéjbe rándultan
öleljem
parázs testedet
meg akarlak tanulni
hogy bölcsen szemeidben
elmerülve
megsemmisülhessek.
/LUCSKAI VINCE/
****************************

Szeretlek, mert te vagy a fény a szívem
Szeretlek, mert te vagy az életem, és nem tudok élni nélküled
Szeretlek, mert te vagy a legszebb verset, amit valaha láttam az életemben
Szeretlek, mert te vagy az egyetlen hercegnő szívem
Szeretlek, mert te voltál az egyetlen, amely tényleg engem szerelmes
Szeretlek, mert te vagy a válasz a szívem „mert legyőzve?”
Miért van benne ... én egy nagy szerelem örökre,
Köszönök mindent szerelmem szeretlek.
********************************

Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!
************************************









2017. június 7., szerda

Mert nagyon szeretlek........


Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

*********************************

TE vagy a szív,mely bennem dobog,
TE vagy a vér,mely bennem csorog.
TE vagy az ihlet,mellyel írok,
TE vagy a könny,mellyel sírok...
TE vagy a szem,mellyel látlak,
TE vagy a vágy,mellyel várlak!
TE vagy a lélek,mely engem éltet.
TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!
TE vagy a herceg,aki eljön értem,
TE vagy az,akit az égtől kértem!
TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,
TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!!
**************************

/Katarzis/

Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Ahogy édenünkbe dönt
a csókok háborúja -
kié elixír - élvezem,
s a szemeid...
Vétkünk örök, igaz,
és fékezhetetlen.
A vérem nem tisztább tiednél,
de azzá teszed,
ha szólsz egy jót is, mi
bennem egy kicsit érték.
Visszaviszem neked
e jót, s még a jobbat.
Őrzöm veled.
A végén pedig...
hagyom szárnyalni
kettőnk felett.
Az egész vagy, a világ,
mit végre elértem. Ezért születtem...
Érted.
Az egész vagy, a minden.
Nekem, s csak nekem.
Vágylak, akarlak, s ezerszer
magamnál jobban szeretlek.
Az egész vagy, a világ,
a minden. Nem győzöm
elégszer mondani,
s még annyiszor szívednek adni.
Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Te jó vagy, a legjobb, mi lehet.
Az egész...
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
A tegnapból jöttél mára,
hogy holnap egymásból
egymásnak
minden boldogabb legyen
(csak veled).
Papp Ádám
*********************************

Leszek nap,
mely megéget.
Leszek szellő,
mely cirógat.
Leszek árnyék,
mely betakar.
Leszek szó,
mely becéz.
Leszek fohász,
mely imád.
Leszek kiáltás,
mely elragad.
Koszorú Gábor
******************************

Hadd legyek a hősöd
Táncolnál velem.
ha erre kérnélek?
vagy elfutnál,
És vissza se néznél soha?
Sírnál-e
ha sírni látnál engem?
Megmentenéd a lelkem ma este?
Reszketnél-e
Ha megérinteném az ajkad?
Nevetnél rajtam?
Kérlek mondd el!
Meghalnál-e
azért akit szeretsz?
Ölelj át ma este
Lehetnék a hősöd baby
Csókjaimmal gyógyítanám fájdalmad
Itt maradok veled örökre
A levegőmet is neked adnám ha kéred
............Enriqe Iglesias-Hero
*************************************

József Attila :Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
**********************************

Grigo Zoltán: Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.
***************************************

Szabó Lőrinc: Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én!… Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
***********************************

Szeretem két kezed, imádom két szemed,
Simítom arcodat, csókolom ajkadat!
Ölelem testedet, az enyém megremeg,
Megőrít illatod, csak a tiéd vegyok!
Fáj nagyon a szívem, mert nem vagy itt velem,
Sötét barlangokban, lelem én a helyem!
Lehet hogy nem igaz, vagy mégis meglehet,
Picinyke szíved, szeret vagy nem szeret!?
*************************************