Mert nagyon szeretlek........

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

*********************************

TE vagy a szív,mely bennem dobog,
TE vagy a vér,mely bennem csorog.
TE vagy az ihlet,mellyel írok,
TE vagy a könny,mellyel sírok...
TE vagy a szem,mellyel látlak,
TE vagy a vágy,mellyel várlak!
TE vagy a lélek,mely engem éltet.
TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!
TE vagy a herceg,aki eljön értem,
TE vagy az,akit az égtől kértem!
TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,
TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!!
**************************

/Katarzis/

Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Ahogy édenünkbe dönt
a csókok háborúja -
kié elixír - élvezem,
s a szemeid...
Vétkünk örök, igaz,
és fékezhetetlen.
A vérem nem tisztább tiednél,
de azzá teszed,
ha szólsz egy jót is, mi
bennem egy kicsit érték.
Visszaviszem neked
e jót, s még a jobbat.
Őrzöm veled.
A végén pedig...
hagyom szárnyalni
kettőnk felett.
Az egész vagy, a világ,
mit végre elértem. Ezért születtem...
Érted.
Az egész vagy, a minden.
Nekem, s csak nekem.
Vágylak, akarlak, s ezerszer
magamnál jobban szeretlek.
Az egész vagy, a világ,
a minden. Nem győzöm
elégszer mondani,
s még annyiszor szívednek adni.
Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Te jó vagy, a legjobb, mi lehet.
Az egész...
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
A tegnapból jöttél mára,
hogy holnap egymásból
egymásnak
minden boldogabb legyen
(csak veled).
Papp Ádám
*********************************

Leszek nap,
mely megéget.
Leszek szellő,
mely cirógat.
Leszek árnyék,
mely betakar.
Leszek szó,
mely becéz.
Leszek fohász,
mely imád.
Leszek kiáltás,
mely elragad.
Koszorú Gábor
******************************

Hadd legyek a hősöd
Táncolnál velem.
ha erre kérnélek?
vagy elfutnál,
És vissza se néznél soha?
Sírnál-e
ha sírni látnál engem?
Megmentenéd a lelkem ma este?
Reszketnél-e
Ha megérinteném az ajkad?
Nevetnél rajtam?
Kérlek mondd el!
Meghalnál-e
azért akit szeretsz?
Ölelj át ma este
Lehetnék a hősöd baby
Csókjaimmal gyógyítanám fájdalmad
Itt maradok veled örökre
A levegőmet is neked adnám ha kéred
............Enriqe Iglesias-Hero
*************************************

József Attila :Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
**********************************

Grigo Zoltán: Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.
***************************************

Szabó Lőrinc: Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én!… Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
***********************************

Szeretem két kezed, imádom két szemed,
Simítom arcodat, csókolom ajkadat!
Ölelem testedet, az enyém megremeg,
Megőrít illatod, csak a tiéd vegyok!
Fáj nagyon a szívem, mert nem vagy itt velem,
Sötét barlangokban, lelem én a helyem!
Lehet hogy nem igaz, vagy mégis meglehet,
Picinyke szíved, szeret vagy nem szeret!?
*************************************