Megérintettél...
Megérintettél,
S már hiányzol ha nem láthatlak
Lelkem sötét zugából
Kirántottál a fényes jelenbe
Meggyulladt fáklya jelzi az utat
Amelyen végigmenve szeretném érezni
Végig, kezed lágy érintését
Szemedben csillog a szépség
Arcod olyan gyönyörű
Mint angyalok legszebbike,
Mosolyogsz felém
Minden egyes nap
Szeretném ha mellettem mosolyognál tovább
Kezünk egymásba olvadna
Szívünk csak egymásért dobogna
Lelkünk örökké szeretne.
***************************
Szívem érted dobog ! SZERETLEK
*******************************
Bálint István: Akarod-e ?
Akarod -e az ölelésem?
akarod –e érezni a testem
akarod- e érezni lüktetésem
összezárt gyönyörű tenyeredben
Akarod-e inni a csókomat ?
érezni szívem lázas dobolását
ahogy átüt bőrömön
ahogy átütnek rád a vágyak
Akarod-e hallani ágyunk muzsikáját
hűs érintését gyűrt lepedőnknek
hívsz-e hogy menjek hozzád ?
örök-visszatérő szeretődnek ?
*****************************
Sohonyai Attila - Úgy szeress
Úgy szeress, mint vadludat az ég:
hagyj megpihenni, de messzire engedjél.
Úgy akarj, mint a telek a tavaszt:
szoríts, de engedd, hogy változzak.
Úgy félts, mint utolsó vagyonod:
őrizz, de ha muszáj, pazarolj.
Úgy rohanj elém, mint villám a földre:
tiszta hanggal, őszintén, egyenesen.
S bújj hozzám, hogy majd megöljél,
de úgy szeress, mint vadludat az ég.
*************************
Papp Ádám :Gondolj rám
Gondolj rám,
ha épp a semmi pihen csendben
a házak falán.
Gondold együtt: velem
a holnapot, ölelve ránk színeket,
s míg épp a kékben mártózunk meg,
veled kezdődjön reggeleimben
az élet.
A vörös kis árnyak,
míg a fénnyel játszanak,
te húzd közel magadhoz
élethossznyi részem,
hogy téged fonva át
maradjak valóm erejében.
Gondolj rám,
ha a magány sötétjében
érzed lüktetésem hiányát
s hidd, hogy szívem
minden igaza
téged vigyázva figyel rád.
A szürkületben is ott
lebegek veled, kezeid akarva
hogy bajok,
kínok tőled távol essenek,
mert fontos nekm minden maradásod,
minden egyes akarat,
amivel egy életre magamhoz húztalak.
S te beléd örök boldogságot vések,
mert tudom, hogy nekünk e bántás
a világon a legédesebb.
Gondolj rám,
ha épp üzenet sincs
a párnán,
s ne féld, hogy nem vagyok,
hogy eltűnök nyomtalan,
mert mindig itt maradok -
csak olykor szótlan -
időkön túl is szeretve téged.
Örök boldogan.
******************
A sötét szobában csak egy kis gyertya ég
Nem mozdul semmi, áll köztünk a lég
Érzem az illatod, ahogy karomba zárlak
Szemedben viháncolnak a bohókás árnyak
A test fáradt, de a gondolat szabad
Olyan csodálatos minden pillanat
Órák röppennek el így - nézlek,
S nem tudok betelni Veled,
Nem mozdul semmi - a világ szendereg
***********************
Ha tehetném, álmot küldenék Neked,
ezernyi színes szárnyú pillangót.
Már látom is, ahogy körberepdesnek
a szivárvány minden színében
Lebbenjenek kezedre, szádra,
pihenjenek meg alvó arcodon
és simítsák még szebbé az életed.
Majd amikor felébredsz és egy mély
lélegzetet veszel,
és megérzed a következő csodát.
Kívánom, hogy megannyi álmod váljon
valóra
*********************
Váci Mihály: Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz . A csillagok csipkéje
remeg az ablakon . Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye ,
pedig örökké csak merít , merít.
Mondhatnám ezt is még :ó , harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss , kemény , piros ,
s hogy női test , izgató és igaz .
És nem hasonlítlak az angyalokhoz :
asszony vagy , nő vagy , ezért áldalak ,
mert úgy szorítasz forrón , sírva , magadhoz ,
hogy embernél több leszek általad.
**************************
Papp Ádám : Meztelen imádat
Meztelen vagy...
A pillanatba belepirulsz.
Rózsakert az arcod.
Tudj magad mellett,
s ne vívd tovább ez
édesen fájó harcot.
Erővel karmold végig
testem minden részletét.
ha fáj is nem zavar,
mert fájni kell e szeretetért.
Maradj! Beléd fulladok.
hullajts örömkönnyet; százat.
Meztelen minden óra, perc,
s tisztán meztelen az imádat.
****************************
merj szeretni mindenen át
életeken és világokon, reszkessen a szó ajkadon
lépj hát közel, mit szíved enged
tedd meg
légy hű madár
ki társra talál
forrás vizét ha szomjazod
társaddal repülj
keress üdítő vizű patakot
szívnek szólni szerelemmel
harcolni a félelemmel
hinni mindenben mi álom
tenni, hogy valóra váljon
kezedbe temetni arcom
kezedet keblemen tartom
hallgasd hogy zubog, forr a vérem
mint döbörgő vihar
mely mindent felkavar,
minden alvó szépet
életteli reményeket
álmodj valóságot magadnak
szeretettel telit:
mindenekfelettit
dal szálljon az égbe
táncoljunk a fényben
őrült részegségben, egymás ölében
szerelembe hajtva lelkünk
embernek születtünk
szeretünk
mert a lélek hol száll hol éled
benne minden reményed
szívnak szava sosem fájhat
félelem mi szabhat gátat
félelem az életedtől
mindentől és mindenkitől
belső pokol tüze éget
felfal minden emberséget
ébredj!!!
ébredj fel álmodból
csipkerózsika ágyadból:
hisz ember vagy
ember mindenek felett
tested remeg de lelked nevet
tedd szívedre kezed
érzed?
élsz
s mi élet eddig voltál
dobd el s légy más
légy ember és barát
légy szerető
légy más
légy magad, hisz te- te vagy
ne dobd el az álmaidat
remegjen ajkadon a szó
higgy el mindent ami jó
s tiéd lesz
igaz hitnek nincs virága
csak szemednek szép világa
elmondja majd mindenkinek:
ember lettél
aki szeret...
**********************
Papp Ádám: So Close To Me
Megfüröszt -benned- a vágy,
s lágyan simogat balzsam-kezed.
A betelhetetlenség maga;
hevesen izzó közelséged.
Szemeidben a láng
felébreszti bennem a vadat,
kiről elhittem, hogy nincsen,
s nem tombol benne akarat.
A csókjaid édesen égetve
lelkemnek üzenő varázsok,
míg bennem tombol mindez,
forró lehelettel visszakiáltok.
Minden porcikád megváltja testemet,
minden rezdülésed tüzes szikra.
A pillanatok, mik jelet rónak reánk
örök léte fénylő lényünk igazának.
S e végtelen dobogás, amit hiszünk
megmaradva él tovább bennünk.
Módosítás
***************************
" Nem elég mondani : szeretlek , azt érezni kell !
Nem elég a szavakat kimondani , azt átélni kell !
Nem elég az érzést elfogadni , azt viszonozni kell !
Nem elég egymás mellett élni , figyelmesség kell !
Nem elég a törődést elvárni , megértés is kell !
Nem elég csak együtt élni , igazi társ kell ! "
*************************
Papp Ádám : Marj!
Mard szét a húsom;
így szedj darabokra,
hogy szívemig elláss,
s ragadd meg.
Ha nálad lesz,
minden lüktetés
neked daloló szerelem.
Mard szét a húsom,
s engedd, hogy közben
a csókjaiddal enyhítsem
a fájást.
Zárj el magadba, kérlek!
Őrizz engem, ha gyenge
volnék, s lökd messze
az elmúlást.
Mard szét a húsom;
Így szedj darabokra!
A lelkem majd úgy neked esik,
hogy ott, abban minden
pillanat kettőnk
tüzében szeretkezik.
Mard szét a húsom,
miközben magadba engedsz.
Mard szét a húsom!
Így is érzem, hogy szeretsz.
Temetkezzünk egymás vizeibe,
két tenyeredbe fogd azt,
mi erőm e lázban.
Mard szét a húsom!
Üvölts fel velem a világba!
*****************************
PIERRE DE RONSARD: ÖLELJ MEG, KEDVESEM...
Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.
Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.
Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának.
**************************
Jagos István Róbert: Légy minden
Légy a csend szavaim között.
Angyal, ki éjjel könnyel öntözött.
Sóhaj, páradús reggelen,
a csók elernyedt testemen.
Remény, ha keserű száj ontja szennyét;
otthon, mely a Mindenségtől megvéd.
Láz: forró, perzselő.
Nő, anya, tiltott szeretőm.
***********************
Papp Ádám : A hajsza
Mindig messzebb mész,
hogy ne érjen véget
ez a játék,
de mondd csak, miért jó az,
ha folyton távolabb mosolygod magad,
s így, hogy el nem érlek
a lelked a szívemhez egy
elkésett mozdulat?
Mindig egyre mélyebb a zug,
ahova utánad érek,
csak be ne szorulj,
mint az ábránd olykor
az emberekbe.
Csak el ne vessz,
el ne tűnj a sötétbe.
Egy hívásodra
kétszer fáradok bele,
de harmadjára is utánad megyek
minden erővel téged keresve.
A hetedik nap legyen,
annak a vége, hogy engedd magad.
Ennyi legyen most csak az élet.
Ennyi legyen vágyakkal színezett,
szem a szemhez egy lélegzet.
Csók legyél, valós, mint egy egy álom.
Legyél te bennem. Én neked adom
a másik fél szabadságom.
**************************
Két combod kinyílik, mint a rózsa,
és arcom öledbe lehull.
Szám vörös duzzadt rozsda
fénye kelyhed tüzében kigyúl.
Iszlak és érezlek
csordulsz és élesztesz.
Ringasz a számon sekélyen
lüktetsz és reszketsz,
s én utazom veled e kéjben,
mint lángnyelv, mely perzsel:
gyönyört szít,
majd elcsitít.
Rajnai Lencsés Zsolt: Ringasz a számon
*********************
Szél fúj, rázza az ablakot,
Kinézek, a telihold ragyog.
Ki az? Az éjbe kiáltok.
Én vagyok.
Hallom suttogásod.
Meghoztam az álmod,
Viszem a mosolyod.
Fogd meg a kezem,
Vesd rám pillantásod.
A szél elrohan,
Itt hagyja a szíved,
Az enyém, megvallja:
Örökké szeret..
***************
Papp Ádám: Hálószoba-Blues
Én; egyedül elterülve az ágyon,
te; a félhomályba bújva.
Vágyod-e még, mondd csak,
hogy a szemeim tested megkívánja?!
Levetkőzöl lassan,
rámveted a ruháid,
s csak suttogsz halkan
minden olyat, ami számít.
Csak mi ketten...
mintha először, mintha utoljára,
mintha csak ez az egy éj lenne,
ami nekünk jut ezen éjszakára.
Aztán jössz, aztán köszöntelek,
aztán csókollak, érintelek
pont úgy, mint a legelején,
pont úgy, mintha nem ismernélek.
Újrajátsszuk, újra megéljük;
legyünk ma titok, bejáratlan testek.
A lelkemből jajongó vágyam vagy,
s már egy érintésedtől is édesen égek.
Simulj rám, simulj belém
egymást tépve, marva szét.
Csak nézzük egymást,
mindent ért a szem, nem kell a beszéd.
Heves légzéseinkbe remegünk bele,
élteti tüzünk ezen édes éjszaka,
s tőlünk borul lázba, tőlünk
lesz egy újjászületés ez a hálószoba...
*********************
Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
**************************
Papp Ádám : Ölj meg lágyan!
Mint az utcán
a felesleges zsivaj,
mint estében
a bánat,
olyan legyen nélküled
minden légzés,
hogy te benne
ölj meg lágyan!
Ha itt is vagy,
kicsit játszd el,
hogy mégsem,
hogy centik távolsága
öntse ki a vérem,
s játszd el,
hogy nem akarsz
ölelni a zuhany alatt,
sem az ágyban,
csak illatod legyen,
mi felhevít, ami gyötör,
s így ölj meg lágyan!
Mint égen a csillag,
annyiszor húzd el előttem
kettőnk lepleit,
hogy akarjak folyton
utánad menni,
s hogy érezd; érted
kiált minden vágyam.
Mikor már majdnem foglak,
húzd el magad, s legyen
halál e játék mindenkor
nekünk.
Ragadj meg, tűnj el,
s csak hangod add,
hogy halljam.
Megtalállak, bárhol is legyél,
mert akarom e részünk,
akarom, s hogy meztelen kiálljam.
Mikor átölellek,
mikor magamba zárlak,
ölj meg lágyan!
**********************
