đMĂRCIUS TIZENĂTĂDIKĂN.đ
Gyulladjon ki ma arcotok.
Dobogjon fel a szĂvetek.
MĂ©g a nap is lĂĄngolĂłbban
Ragyogjon ma a föld felett
Fel, fel azt a magyar zĂĄszlĂłt —
VegyĂ©tek le a kalapot —
EzerĂ©ves törtĂ©netĂŒnk
Nem mutat fel több ily napot!
Nem volt soha még e földön,
S tĂĄn nem is lesz: olyan nemzet.
Ki magĂĄnak szabadsĂĄgot —
Egy rövid nap alatt szerzett.
Ugy kipattant a sziveknek
Akkor ez az örök långja.
Mint rĂŒgyĂ©böl a vadrĂłzsa
Piros pĂŒnkösd hajnalĂĄra.
Tavaszt hozott a szĂłl szĂĄrnya,
felolvasztott havat, jeget,
A szivekrĆl rozsdamarta,
VĂ©n szĂĄzados bilincseket.
Kisodorta egy fĂșvĂĄssal
A szolgasåg szégyen-jårmåt,
S kibontotta a rég alvó
szent szabadsĂĄg selyemszĂĄrnyĂĄt.
Kard se csattant, vér se hullott.
Mire csendĂŒlt est-imĂĄra.
SzabaddĂĄ lett MagyarorszĂĄg
Valamennyi honpolgĂĄra.
AgyĂșk helyett: PetĆfinek
Visszhangozott a lĂĄngszava,
Ima gyanĂĄnt mondtĂĄk aznap:
„Talpra magyar, hĂ a haza! "
Ăh tĂŒndöklĆ mĂĄrcius-nap.
Csodatettek csodanapja.
TĆled ragyog dicsĆsĂ©ges
TörtĂ©netĂŒnk legszebb lapja!
RĂĄd eskĂŒszik a magyar szĂv.
HƱtlen hozzåd nem lesz soha.
Diadala vagy mĂșltjĂĄnak
S jövĆjĂ©nek lĂ©gy zĂĄloga!.. .
Huvas IstvĂĄn.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se