1.Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!
********************
2.Akarsz-e velem csak lenni,
kávé felett elmélázni,
az égen felhőt lesni?
Akarsz-e velem ma semmi lenni
és holnap világot szebbé tenni,
akarsz-e velem boldog lenni,
botladozva utat keresni?
A lángot akarod-e velem vinni,
ha elfáradtam betakarni,
megállt időben egymást szeretni?
kávé felett elmélázni,
az égen felhőt lesni?
Akarsz-e velem ma semmi lenni
és holnap világot szebbé tenni,
akarsz-e velem boldog lenni,
botladozva utat keresni?
A lángot akarod-e velem vinni,
ha elfáradtam betakarni,
megállt időben egymást szeretni?
Koszorú Gábor
**********************
3.József Attila
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
**********************
4.Szép Ernő: CSÓK
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldökig
s a két sötét üvegű csodalámpást,
a százszor szent, félig hunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldökig
s a két sötét üvegű csodalámpást,
a százszor szent, félig hunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
*************************
,,5.Kardos Csongor
Nálad
Halkan szusszan a szívem,
kicsi, puha állat a vackán.
Úgy alszom ágyadon,
mint kihalt, téli tájakon
a hó.
Együtt lélegzem a csenddel,
míg arcomra omlik szelíden
vigyázó jelenléted.
Nálad
Halkan szusszan a szívem,
kicsi, puha állat a vackán.
Úgy alszom ágyadon,
mint kihalt, téli tájakon
a hó.
Együtt lélegzem a csenddel,
míg arcomra omlik szelíden
vigyázó jelenléted.
**********************
6.Tolnay András: Lennél-e menedékem
Lennél-e menedékem,
Ha teljesen eláztat az eső
Ha teljesen eláztat az eső
Lennél-e menedékem
Ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is,
Ha mocsárba merültem előtted
Ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is,
Ha mocsárba merültem előtted
Lennél-e menedékem
Ha siralmas kiszolgáltatottságom
Egyetlen érintésért könyörögne
Megvigasztalsz akkor is, ha majd
Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba
Ha siralmas kiszolgáltatottságom
Egyetlen érintésért könyörögne
Megvigasztalsz akkor is, ha majd
Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba
Lennél-e a menedékem,
Akkor, mikor magam elől menekülök,
talán pont hozzád..
Akkor, mikor magam elől menekülök,
talán pont hozzád..
******************************
7. Komáromi János:
...és közeledett a szád
...és közeledett a szád
nyári fények
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött
...és közeledett a szád...
illatod átölelt,
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod
...és közeledett a szád...
pillanatokba
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények
...és közeledett a szád...
bőröd sima
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat
...és közeledett a szád...
forró lüktetéssé
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak
******************************
8.Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
( Szabó Lőrinc fordítása)
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
( Szabó Lőrinc fordítása)
*/****************************
9.Ady Endre:
Az én menyasszonyom
Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.
Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.
Borúljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.
******************************
10 .NÉZZ RÁM
Nézz rám, amikor vörös már a nap,
arcod legyen ága sugarainak...
nézz rám, mikor a hold bágyadt,
s fénye leszek a világnak...
Nézz rám, mert érzem, elhagy a jó,
olyan a tekinteted, mint egy takaró,
csak nem érzem még melegét szemeidnek,
nézz... hogy királylánya legyek a csendnek...
...És most is félek, mikor nincs okom,
szép szemeid ostorom,
nézz rám...a vigasz örökkévaló.
nézz rám... mert érzem, elhagy a jó...
Hallak akkor, s ígérem neked,
leszek az eged, leszek az éjed,
nézz rám...akarom, soha másra,
hogy világítsak a világra...
Nézz rám, amikor vörös már a nap,
arcod legyen ága sugarainak...
nézz rám, mikor a hold bágyadt,
s fénye leszek a világnak...
Nézz rám, mert érzem, elhagy a jó,
olyan a tekinteted, mint egy takaró,
csak nem érzem még melegét szemeidnek,
nézz... hogy királylánya legyek a csendnek...
...És most is félek, mikor nincs okom,
szép szemeid ostorom,
nézz rám...a vigasz örökkévaló.
nézz rám... mert érzem, elhagy a jó...
Hallak akkor, s ígérem neked,
leszek az eged, leszek az éjed,
nézz rám...akarom, soha másra,
hogy világítsak a világra...
******************************
11.AZÉRT,AKI VAGY...
Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.
Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.
Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.
****************************
12.Amikor ...
Amikor lehunyod két szép szemed,
amikor párnádra hajtod bánatos fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
amikor álmodsz, én veled vagyok.
amikor párnádra hajtod bánatos fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
amikor álmodsz, én veled vagyok.
Amikor sírnál, de elfojtod könnyed,
amikor érzed a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
amikor fény kell, majd én gyújtok Néked.
amikor érzed a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
amikor fény kell, majd én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad,
amikor örök vendég lesz nálad a bánat.
Amikor felhők ülnek a szemedre,
amikor sírsz is, mosolyogj szemembe.
amikor örök vendég lesz nálad a bánat.
Amikor felhők ülnek a szemedre,
amikor sírsz is, mosolyogj szemembe.
Amikor fáj, ne hagyd, hogy fájjon,
amikor bánt, ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a bánat érted,
amikor élni én hívlak Téged.
amikor bánt, ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a bánat érted,
amikor élni én hívlak Téged.
Amikor szívedben felsírnak a vágyak,
amikor kérsz, és nem jön rá válasz.
Amikor tőlem a szívedet kéred,
akkor tudd, hogy igazán szeretlek Téged!
amikor kérsz, és nem jön rá válasz.
Amikor tőlem a szívedet kéred,
akkor tudd, hogy igazán szeretlek Téged!
******************************
13.."Szavam becézve száll feléd az éjszakán át,
s megbontja a sötét késői némaságát.
A szobámban fakó,kis lámpa ég,
világít,rímre-rím csobog s egymásba ér...
Patakzó vágyam is veled telítve árad,
szemed ragyogja át sötétlő éjszakámat,
mosolyra gyúl...szavak remegnek...sóhajok...
Szerelmem,kedvesem...tied,tied vagyok."
s megbontja a sötét késői némaságát.
A szobámban fakó,kis lámpa ég,
világít,rímre-rím csobog s egymásba ér...
Patakzó vágyam is veled telítve árad,
szemed ragyogja át sötétlő éjszakámat,
mosolyra gyúl...szavak remegnek...sóhajok...
Szerelmem,kedvesem...tied,tied vagyok."
******************************
14 .Szeretnék...
Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni ,s szeretnék veled egy ágyban álmodni
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat
S elmossa az összes bánatodat
Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot,
s észrevennéd az igazán fontos dolgokat
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
S hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad
Mert így nincs az a szív, mely megszakad
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat
És végül szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat,
Azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna boldogabb
Takács Péter
Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni ,s szeretnék veled egy ágyban álmodni
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat
S elmossa az összes bánatodat
Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot,
s észrevennéd az igazán fontos dolgokat
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
S hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad
Mert így nincs az a szív, mely megszakad
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat
És végül szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat,
Azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna boldogabb
Takács Péter
******************************
15 . Falu Tamás:
Szavam...
Szavam...
Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
******************************
Tudnál-e velem együtt nevetni,
hűvös éjszakán forrón ölelni, ha látnád, hogy szomorú a szemem, tudnád-e féltőn szorítani kezem? Tudnád-e mikor vágyom a csendre, mikor dalolj lágyan csicseregve, mint a madár ha ébreszti párját, tudnád-e félteni szerelmed álmát? Tudnád-e léptem hol téved sárba, mélybe húzó, bűzös ingoványba, kihúznál-e onnan ha azt tudnád, szabadságomért karodat hagynád? Veled ébredni mennyire vágyom, de tudnád-e reggel miről szólt álmom? Ha néma a szám, és vakok a szemek, tudnád-e akkor is mennyire szeretlek? Ha az Isten dönt, eleget éltem, hullanak-e majd könnyeid értem, éreznéd-e úgy, utánam jönnél, vagy maradnál s örökké szeretnél?
*********************************************
|
Bújkáló...
Illő vagy hozzám, ahogy én is látlak, levélpárnák közé arccal borulnálak. Én melléd feküdnék, s fektetnélek egybe, ahogy térded széle lábam közé venne. Ujjaim hegyével simogatnám ajkad, s melleidnek hegyét, mint te simogattad. Aztán arcom hegyét temetted párnádra, minden egyes csókra, mint ágyékod imára. Vágyott, s vágyna folyton, szemem ritkasága, az vagy te is nekem, életem virága. Kiss László
*************************
 |
