Álomkirály
Szunnyad már a test, a lélek,
A fáradt éjjel megremeg,
A déli Földön már tovalépett,
A hatalmas, sötét fergeteg.
Halk suttogást ont a kert,
Néhány puha levél összeér,
Gyenge szellő levegőt kerget,
S a fekete homály beszél.
A Hold sarlója világít
Égi csillagok között,
S álomkirály surran kint,
A magas erdő fölött.
Csillogó álmot szór szét
Minden alvó emberre,
Hogy nyugodt világuk szép,
És boldog legyen egyszerre.
Őkegyelme, ha eljő a hajnal,
Virágkoszorút bont azonnal,
S a temérdek fénylő álom,
Tovaszáll a reggeli tájon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése