*Ez vagy nekem* ....

Papp Ádám: Ez vagy nekem

Ott van ereid javában,
csókod igazában,
s minden porcikádban,
amitől igaz egy nő.

Ott van szemeidben
a dög, amit hagyok,
hogy széttépjen
kívül-belül,
s ami tudom, legyőz, ha kell
száz ördögöt.

Húsomat rád bízom,
mint a szívem,
melynek lüktetése
minden hevületed része.

Érezd, ahogy veled pulzálok,
ahogy mindenem a te mindened,
s tudd, ha rám tekintesz,
bennem találod meg
örök vesztedet.

Ez vagy nekem mind
vad éjszakákon.
Az édes ébredésben
puha bársony.

Ez vagy nekem mind:
Az életigazságom!

***SZERETLEK***
**************************
Papp Ádám : Íratlan szabály

Íratlan szabály,
ha nem szólsz, én figyelek;
mert többet mondasz te úgy,
s még többet, ha átölellek.

Te rám nevetsz gyengéd mosollyal,
én vissza rád, s szerető sóhajommal.
Így bolondítasz meg, míg én téged
nézve örök emlékké emellek.

Íratlan szabály az esti fényeket
szememből adni szemednek,
miközben ajkad épp csak hozzám ér,
s én akkor csókommal felelek.

Íratlan szabály,
ha a kezed nekem adod,
kell hogy enyéimbe zárjam.
Így tudod magad biztonságban
nálam.

És a végén, mielőtt
álmainkban felébredünk,
íratlan szabály,
hogy előtte ezt a valót
egymást karolva átéljük.

****************************

A kezem lassan a bőrödhöz ér,
és felizzó testeden életre kél.
Érzékei lágyan elenyésznek,
mint lenyugvó szemeden érző remegések.
Átölel hangodnak lüktető sóhaja,
ajkad csókomnak végső oldata.
Elomló hajadba arcomat temetem,
illata elkísér és körüllengi életem.
A lepedő testednek puha vászon,
szétfolyt tintaként terül szét az ágyon.
Magába zár és körülölel,
a holdfény arcodra álmot lehel.
Vékony bőröd, mint hófehér selyem,
minden érintéssel gyógyítja sebem.
Benned az álmaim eggyé válnak,
és visszanézve újra rám találnak.

***************************

Papp Ádám - Légy áldott!

Légy áldott, ha itt vagy,
de akkor is, ha mégsem,
hisz mikor megadatott,
a lelkedet néztem.

Légy áldott a csókkal,
örökül ragyogó mosollyal.
Légy áldott a csendben,
mikor az imám vagy itt bent.

Légy áldott egy percre még,
ezrednyi pillanatokra szedve,
mit örökkön éltetek
kettőnkért ma,

s majd egy másik életben.
***

Együtt leszünk Életem !

******************************

Bálint István :Játszanék veled

kezemmel fognám a kezed
s vezetném testemen
hogy érintéseid nyomán
támadna a láz
benned is
egyre forróbbak lennének
ujjaid
s a tested
egyre meztelenebb
és ahogy csókolnám
szép melleid
a mályvaszínű blúzodból
kibontva
nevetnéd te is ahogy
arcomat sötétlő öledbe
fúrva csókolnálak
míg föltámadna a vágyad
s vad csókokat
csókolnál te is rám
a szívemre
a dárdánkra
falánk számra
s küzdenél nyelvemmel
ebben a vad
a csókcsatában
ami száguldana rajtad
legfőbben
kéjtől csillanó ajkaid közé
tolakodva
hogy szerelmi táncot verjen
a csípőd
rajtam
hogy elvesszek
széttárt lábaid között
gyönyörű göndör
bozontjaidban
hogy úgy szeress !ahogy senki !
én úgy öleljelek hogy az már
nem is ölelés
ahogy nem tud senki !

*********************************

Ady Endre : Én szép világom...


Én szép világom,
Boldogságom.
Arcod borúsnak
Miért látom?
Sóhaj tör elé
Kis szívedből,
Ragyogó könnycsepp
Szép szemedből.

...ha hű sziveddel
Érzed, érzed,
Hogy el fog veszni
Üdvösséged,
Csókolj meg forrón
Utoljára,
Haljunk meg most a
Boldogságba!...

**********************

Ha ketten együtt lehetnénk...
Gyere, gyere, gyöngyöm, szépem,
kedves kékkapcás legényem,
piros arcú párom, rózsám,
gyere gyorsan, siess hozzám!
Jöjj egyedül, éjten éjjel,
havas úton halkan lépdelj,
Hóval hímes jégmezőn át,
meg ne lássák lábad nyomát!
Ha a hóban nyomot hagynál,
látnák, nálam éjszakáztál:
szülőanyám szörnyülködne,
öregapám örjöngene,
bátyám búsan bosszankodna,
néném nagyon szomorkodna.
Öregapám tán megölne,
anyám agyba-főbe verne,
bosszús bátyám vérem venné,
néném nékem szemem szedné.
Gyere gyorsan, gyémántocskám,
szájad százszor megcsókolnám;
ha ketten együtt lehetnénk,
szívünk szerint szerethetnénk.
finn népköltés

*******************************


Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek,
Válaszolni nem tudnék neked
Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó veled,
Azt mondanám, mert szeretlek
Szeretem, ahogy vigyázol rám,
Szeretem, mikor beszélsz hozzám
Szeretem, hogy itt vagy, Kedvesem
Szeretem, mikor megsimogatsz,
A haragot és a mosolyokat
Szeretek mindent, mindent, ami TE vagy!!

****SZERETLEK ****
**********************************

PIERRE DE RONSARD: ÖLELJ MEG, KEDVESEM...

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának.

*********************************


Bálint István

Ha kezeid tarkómra,
fejemre
tennéd hogy magadhoz
vonj, húzz, szoríts,
hogy ölelj bársonyos
öledre
meg is fulladnék
a mohóságtól
ha érezném,
hogy élvezed
csókjaim vad csapásait
ahogy vágyat keltenek
édes öledben.

************************

Papp Ádám :Érezd!

Cseppjeid ízlelve
halok bele a „most"-ba.

Szeretném, ha
beletemetnél ebbe az
édes pillanatba.

Akarom közel, nagyon közel
érezni a vadat, ami vagy,
ha magamhoz húzlak.

Akarom az ajkad peremét épp
csak érve úgy, ahogy hevességed,
hív mámoros szenvedélyre.

Cseppjeid ízlelve
születek újjá, s imádva
téged üvöltök itt bent,
mert élvezed,
ahogy végighalad vonagló
gyönyörödön a két kezem.

Akarom a melleid csókkal
éltetni, s akarom a lábaid
a nyakam körül szeretni.

Takart részeid hagyd, hogy
kibontsam. Hagyd minden
leheletem rajta.

Csak élvezd! Csak érezd!

Szeretkezd át velem az éjszakát,
és a nyomait hagyd magadon,
amíg lehet.

Legyen az a legszebb lehetetlen;
soha el nem múló pecsét... veled.

************************************

Hiányzik nagyon a kezed
szürkén hullámzó hajnalokban
Felsír a hű emlékezet
sugárzik arcod valahonnan
Mi őrizte az álomig
Jutalma megkövült magánynak
Az önzés sunyin rávonít
s a Hold árnyéka belesápad
Milyen is volt a mozdulat
arcomra hullott négy-öt ujjad
s a gödrök árkok ó-kutak
dombok nagy csöndjévé simultak
Egyszervolt csókok jóíze
keseredik némuló számon
Volt ugye volt kettőnk hite
hát miért miért hogy nem találom
Hiányzik valami nagyon
Ki hagyta el Milyen viharban
Szikkad az idő arcomon
a félelemtől kitakartan
Már csak az emlék melegít
pihegve reszket tenyeremben
A magány lassan bekerít
s hideg idő szárnyára fekszem

*************************************

Papp Ádám : Senso

Már az is maga a csoda -
miközben figyelem -
hogy egy-egy kósza
leheletében
előtör valami új,
valami izgalom,
valami ismeretlen.

Valami szenvedély,
valami elrejtett,
még nem látott szerelem.

Ahogy a reggelbe önti
a tegnap este
kínját, hogy mára varázs legyen.
Így nőt tán még sosem láttam élni.
Így csak magamat tudtam egyedül,
bújva minden elől szanaszét tépni.

Ahogy néhány darabját
lábaim elé ejti,
lelkével figyel,
hogy látom e azt,
ami még ordít a lüktetésben
ami még van, ami fontos.

Ami minden részében érdem.
Mellém ülve egy eldugott kincsét
engedi át két kezembe,
s bízva bennem csókol arcon
fontosságát nem bújtatva el
gyermeki őszinteséggel szeretve...

Már az is maga a csoda -
miközben figyelem -
hogy vele együtt
rövid órákba csukva
egy életet, sok fájó
apró halált

a szívemmel - közel hozzá -
tüzében égve túlélte

********************************

Te vagy, ki élet s altat,
Távolságod a homokba kajtat.
Aljaid ízétől virul a világ,
Csókjaidtól mámorosak az éjszakák.
Szeretetem elmondhatatlan,
Csak terád gondolok.
Szívem szorul, nyelni nem megy,
Megöl engem a kín!
Majdan eszembe jut suttogások,
Az a pár gyönyörű szó,
Melytől kedvem az egekbe száll.
Ismét rád gondolok,
Nem tudlak elfeledni.
Mert távol vagy tőlem!
S nagyon hiányzol.
S a végét befejezve
Eszembe jut szép feneke.
Melyet már nem részleteznék!
Gyere, szeress! Ölelj még! Ölelj még!

**********************************

Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját ,
Eltépném lelkemet
Szerelmedért .
Szerelmedért
Fa lennék bérc tetején ,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját ,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért .
Szerelmedért
Lennék bérc - nyomta kő ,
Ott égnék földalatti lánggal ,
Kihalhatatlan fájdalommal ,
És némán szenvedő ,
Szerelmedért .
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért !

***********************************