Hiszed vagy sem
A történet valós, a káprázat gyenge
Kódolt a magány hosszú szárú leple
A csend, minket kínoz, az éj sötét terve
Hogy hagyja az elmét szétoszlani a fejbe
Egy perc, semmi több, míg meglátod
Egy hónap, míg rájössz és megbánod
Egy év, míg iszol és elfelejted
S mindegyik végén újra kijelented
Borzong a test, csak magadra vess
S sírsz, nem kellett volna, hogy megszüless
Irány az ajtó, nyiss is, ne csak törd át
Ha csupán előre nézel, az élet egy körgát
Furcsa, de sose létezett a pénz
Akitől nem várnád, úgy is felgereblyéz
Nincs titok, ami létrejön, az elmegy
Akár 14 lesz, akár hetvenegy
Csinálod vagy nem lesz
Ehetsz vagy edzhetsz
Utálhatod, mert beleszerethetsz
Hiszed vagy sem, üvegből inni
Ugyanaz mintha kis poharakba töltenéd ki
Kőbe vésve
Két barát ment a sivatagban. Előzőleg összevesztek, és egyikük képen törölte a másikat, aki anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!” Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!” A barátja megkérdezte: Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, vessük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉIDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!!!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz. Egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.
