Két barát ment a sivatagban. Előzőleg összevesztek, és egyikük képen törölte a másikat, aki anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!” Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!” A barátja megkérdezte: Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, vessük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉIDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!!!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz. Egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése