A történet valós, a káprázat gyenge
Kódolt a magány hosszú szárú leple
A csend, minket kínoz, az éj sötét terve
Hogy hagyja az elmét szétoszlani a fejbe
Egy perc, semmi több, míg meglátod
Egy hónap, míg rájössz és megbánod
Egy év, míg iszol és elfelejted
S mindegyik végén újra kijelented
Borzong a test, csak magadra vess
S sírsz, nem kellett volna, hogy megszüless
Irány az ajtó, nyiss is, ne csak törd át
Ha csupán előre nézel, az élet egy körgát
Furcsa, de sose létezett a pénz
Akitől nem várnád, úgy is felgereblyéz
Nincs titok, ami létrejön, az elmegy
Akár 14 lesz, akár hetvenegy
Csinálod vagy nem lesz
Ehetsz vagy edzhetsz
Utálhatod, mert beleszerethetsz
Hiszed vagy sem, üvegből inni
Ugyanaz mintha kis poharakba töltenéd ki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése