Napsugárnak
A gyertyák mind csonkig égtek,
az este éjszakába tévedt,
minden csendes,
csak bennünk vannak fények,
mert minden, mi rossz, már a múlt
itt vagy velem - élek,
fogod kezem - újra nem félek,
nem kételkedem - remélek.
Menjünk az ablakhoz,
nézzünk ki az éjbe
s lám, világosodni kezd,
mert melegbarna szemed fénye
életet ad a sötétnek,
a hidegnek,
a semminek
életet ad
nekem
itt vagy velem,
kedvesem
életem
mindenem
itt vagy velem,
s most a homály is kedves nekem,
a káosz,
a sötét,
a nemlét,
a semmi
értelmet nyer,
mert itt vagy velem,
s te vagy az értelem
nekem
a többi nem számít,
s ha számít is,
te legyőzöd,
mert a szíved végtelen,
s erőd is az
és itt vagy velem
biztonságban érzem magam
veled, kedvesem
nem félek, nem tétovázom,
csak nézlek,
s akkor tudom, mit kell tennem
érted
értem
akkor én is erős leszek,
mert itt vagy velem,
s fogod kezem...
végtelen, drága kezek
a te ujjaid
a te bőröd
a te meleged
a te bársonyod
a te mindened...
Te...
nincs több szó...
gyere, ülj mellém,
kedvesem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése