VÁGYAK..........

Papp Ádám - A szemed

Addig csodállak,
amíg csak lehet,
s vágyom, egyre vágyom
a szemed.

Vágyom a fényét,
s hogy mosollyal belém láss.
Várom azt is,
hogy elébem állsz.

Addig nem megyek,
míg be nem teljesül.
Addig nem lehet,
mert megölne belül.

Azon túl is éltetlek,
hogy a kezed kezembe szeret.

Úgy nevezve mindig: Örök élet,
s csak vágyom,
egyre vágyom a szemed.

*****************************

Szeretnék szél lenni,
hogy cirógassalak,
és friss patak lenni,
hogy megtisztítsalak.
Szeretnék nap lenni,
hogy melegítselek,
erős és nagy lenni,
hogy segíthesselek.
Két bűvös szem lenni,
hogy mindig lássalak,
a kispárnád lenni,
hogy elringassalak.


***EGYETLENEM****

***SZERETLEK !***
******************************************


Papp Ádám: Quid pro Quo



Én csak egy kis titkod kértem,
cserébe neked adtam mindenem,
mert már akkor tudtam, akkor éreztem,
hogy te vagy, kitől bennem
megszületik a vágy, s átsöpör mindenen.

Azóta feldúlja édesen napjaim.
Hiszem ezt a valót; kibékültem vele.
Az erőmet is visszakapva vagyok
s ez egészemnek melletted a helye.

Titkodból egészed nyújtottad,
így lett velünk egy az élet.
Szerelmet dalol, vadító lázat,
megnyugvásban ezernyi boldog percet.

Én csak egy kis titkod kértem,
hisz emlékszel. Cserébe világom adtam.
Úgy ölel, mint soha semmi még.
Nem bánva meg, nem hazudva szépet,
mi hamar elillan. Örök tüzben ég.

S ha ez az utolsó földi lét,
úgy minden eddiginél jobban szeretlek.

**Örökké a csak Tiéd vagyok !**
***********************************


Érezlek Téged.
Fontos vagy nekem.
A legfontosabb.
Forró a szívem.
Sugárzik a szívem.
A Mindenem vagy.
Veled szeretem magamat is.
Nélküled üres vagyok.
Lángot adsz nekem.
Égek.
Jó Rád gondolni.
Bennem élsz - kitörölhetetlenül.
Megérintettelek - megérintettél.
Nem tudok betelni veled.
Fáj a hiányod.
A hiányod is teljesebb mint mások jelenléte.
Tudlak Téged.
Elfogadlak.
Rád bízom magam.
Átitatódtam Veled.
***SZERETLEK MINDENEM !!!**

**********************************

Legyél a nyár, fürtökkel játszó reggeli szél
Legyél a folyó, mi a tengerhez kisér,

Legyél a csillag, mi elrejti holnapom
Akác a téren, mézeddel jól lakom,

Legyél a gondolat, mi papirra simul
Nevető kisgyerek, ahogy arca kipirul

Legyél a Pillanat, mikor megáll a Világ
Tavaszi kertben nyiló apró hóvirág,

Legyél a hajnal, mi rám mosolyog
Legyél a Halál s Tőled feltámadok,

Fiatal sziv vénülő testemben
Lüktető ér fáradt tenyeremben,

Lehetsz nagy, kicsiny, sok vagy kevés
Mindegy hogy mi vagy, csak velem legyél !

***Veled vagyok ! SZERETLEK !***
******************************

Szeretni valakit, mint soha, senki mást
Fülébe suttogni őszinte vallomást
Vele álmodni meg minden álmodást
Szemében látni a legszebb látomást
Karjai közt találni örök megnyugvást
Nevére könyörögni minden áldomást
Vele vészelni át minden változást
Szeretni valakit, soha senki mást
❤❤❤❤❤
Ha úgy érzed, hogy nincs több erőd,
Bújj hozzám, hadd legyek a védelmező erőd.
Nem kérem, hogy teljes higgy nekem és bízz meg bennem.
De kérlek hagyd, hogy lelked védelmezhessem.
Tudom, nehéz neked most ez az idő.
De hadd legyek a rejteket adó erdő.
❤❤❤❤❤
*********************************

Papp Ádám : Egymásban

Vállaidon kezem
édes lepel,
ajkaidon a csókom
egy újabb vallomás;
a tiszta jel,

s egy leheletemben
ott fürdik a te javad,
egy szemem pillantása
lélegzet nélkül
várja szemed,
és minden igazad.

Nem rejtve egymás elől
titkokat, féltett szavakat
egy mosolyunkkal adjuk
egymásba, mi lüktetésben
égi parancsolat,

ami tán ez életünk után
is visszaszáll,
ahogy szívem szívedhez
az örök fonál.

Test a testtel
harcunkban állva
megmarad, mint érzetem
az esti imákban,

s nem vesz tőlem el
semmi, ha
ereivel akarna se,
mert nem tudná szeled igazát,
s lelked dombjain sem időzne
perceknél tovább.

Látom, amit látnom kell,
hogy egy pillanat se legyen
idegen veled.

Érzem, amit kell,
amit már régóta tudok
szemeidben,
s amiért rád ölelek én is
egy ezerszer vöröslőbb szerelmet,

mert kell, hogy te is lásd mindezt;
ahogy egymásban élünk ezer életet,
s a vége csak egy új kezdet,
de egymásnak vagyunk... ez a lényeg.

Így maradva meg a kettőnknek áldott,
múlhatatlan mindenségben.
*** SZERETLEK !!!***
******************************

Papp Ádám : Marj!

Mard szét a húsom;
így szedj darabokra,
hogy szívemig elláss,
s ragadd meg.

Ha nálad lesz,
minden lüktetés
neked daloló szerelem.

Mard szét a húsom,
s engedd, hogy közben
a csókjaiddal enyhítsem
a fájást.

Zárj el magadba, kérlek.
Őrizz engem, ha gyenge
volnék, a lökd messze
az elmúlást.

Mard szét a húsom;
Így szedj darabokra!

A lelkem majd úgy neked esik,
hogy ott, abban minden
pillanat kettőnk
tüzében szeretkezik.

Mard szét a húsom,
miközben magadba engedsz.
Mard szét a húsom!

Így is érzem, hogy szeretsz.

Temetkezzünk egymás vizeibe,
két tenyeredbe fogd azt,
mi erőm e lázban.

Mard szét a húsom!

Üvölts fel velem a világba.

❤❤❤❤❤

***********************************

Sétálj velem abba a korba,
hol ugyanúgy csókokat lopok
az életet megélt homlokodra,
s ott talán már fáradtabbnak látszik
szemeid fénye, de én tudom;
akkor is az lesz nekem a jel,
mi könnyed békét ad
a még megmaradt életünkben.

Papp Ádám


Merre jársz Virágom ?
Szép szemed hol találom?
Csak annyit írj, szeretlek!
S nem múlnak lassan a percek,
Csak annyit írj, jövök,
S szívem rögtön pörög!
Csak annyit írj, szivárvány,
S bennem kigyúl a nyár már,
S tudom, hogy vagy,
S hogy lényem izgat,
S hogy velem lennél,
Inkább, mint leveleznél,
Együtt várnánk a napot,
S a csókot, mit kaphatok
Mikor az ajkam az ajkadhoz ér...

***SZERETLEK !!!***
*****************************

Papp Ádám: Végül majd...

Végül majd...

Ott leszek egy halk szóban,
egy dalban, mit a szél sodor,
ott leszek egy véletlen pillanatban,
hol még őszinte az a mosoly.

Végül majd...

A nevem ugyanúgy név marad,
semmivel sem több, mint a tiéd.
Igaz, én verseket sírtam, nevettem,
de nem baj...legyek csak emlék.

Végül majd...

A szemem, ha visszaemlékezem
azt látja majd, kinek utoljára ígértem.
Kit utoljára csókolni vágyok,
hisz az érzés nem csal; őt szeretem.

Végül majd...

Mit szabadságnak nevezek ma,
talán többször is úgy megkapom.
Vágyom, de tudom, még van időm,
s minden percét kihasználom.

Végül majd...

Ott leszek, ahol várnak, ahova vágyok,
ahol az van, ki élteti - míg élek - szívem.
Ott lenni csak egyszerűen annál,
kinél a világon jobb nekem nincsen.

Végül majd...

A színeket kopárság fedi el,
de öröm lesz a lényem minden részlete.
Csak az legyen ott végül velem,
kit áldok magamban, míg élek...örökre.

***** SZERETLEK !!!*****
*********************************

Nézem a világot, és téged látlak.
Árnyékban és napsütésben,
csillagok közt, ezüst fényben,
viharban villámok között,
szélfúvásban, gondosan öntözött
virágágyásokban, a ménesek futásában
a méhkasok álmos zsongásában
a kertben, hol a rózsa bókol a szélben
patakparton, sokujjú diólevélen.
Mindig mindenütt kereslek téged,
mert te vagy az édes, keserű élet.
Mert szeretlek, mert kívánlak.
Én is nagyon
***SZERETLEK***
**************************

Papp Ádám : Gondolj rám

Gondolj rám,
ha épp a semmi pihen csendben
a házak falán.

Gondold együtt: velem
a holnapot, ölelve ránk színeket,
s míg épp a kékben mártózunk meg,
veled kezdődjön reggeleimben
az élet.

A vörös kis árnyak,
míg a fénnyel játszanak,
te húzd közel magadhoz
élethossznyi részem,

hogy téged fonva át
maradjak valóm erejében.

Gondolj rám,
ha a magány sötétjében
érzed lüktetésem hiányát
s hidd, hogy szívem
minden igaza
téged vigyázva figyel rád.

A szürkületben is ott
lebegek veled, kezeid akarva
hogy bajok,
kínok tőled távol essenek,

mert fontos nekm minden maradásod,
minden egyes akarat,
amivel egy életre magamhoz húztalak.

S te beléd örök boldogságot vések,
mert tudom, hogy nekünk e bántás
a világon a legédesebb.

Gondolj rám,
ha épp üzenet sincs
a párnán,
s ne féld, hogy nem vagyok,
hogy eltűnök nyomtalan,

mert mindig itt maradok -
csak olykor szótlan -
időkön túl is szeretve téged.
Örök boldogan.

*************************************

Te vagy a vizesés cseppjeiben a fény
Te vagy a fák ágain bólogató levél
Te vagy a virágok szirmain remegő harmat
És Te vagy a szivárvány a felhők alatt.
Te vagy az alkony a fáradt horizonton
Te vagy a hajnal az ébredő égbolton
Te vagy az első felcsendülő napsugár
És a réten szimatbontó minden virág.
Te vagy minden percem fényes öröme
Te vagy megvakult szemem minden fénye
Te vagy hangtalan világom egyetlen dallama
És parányi életem egyedüli szólama.

*********************************

Szeretném érezni ajkamon ajkadat.

Szeretném érezni, hasamon, hasadat!

Szeretlek, imádlak az ágyban kívánlak,

ha nem jössz magadtól, magammal cibállak!

*********************************************

....Itt élsz a szívemben

**EGYETLENEM !!!***

.....Mennék magamtól,.....

de inkább megvárom

míg magaddal cibálsz !!!!!!

*******SZERETLEK***********
****************************************

Papp Ádám :Legyél...minden

Ha tél hidegén egyedül járok,
s, ha megnevetnek erdei boszorkányok,
csak legyél ott egy árnyban,
hogy megmártózzak a belőled piruló
boldogságban,

s, hogy egy-egy sikoltás
tőlem messze szállva haljon el
egy lélegzetnyi áradásban.

Ha tavaszi esőben ázok,
legyél ott, a táncban,
s egy cseppnyi igazad
hulljon vállaimra,

mert kell minden nyugvásod,
kell az a szép,
mit más szem még sose látott.

Ha nyári forróságban
tüzem érted ordít hangom
leplein, legyél ott,
megpihenve a táj szerelmein.

Légy egy könnyű csend,
édes suhanás.
Legyél te, kitől ekkor is
szenvedéllyel csókol e láz.

Ha őszi némaságban vagyok,
egyszerűen csak legyél minden
pici nesz,
mi nagy hevületeket önt belém.

Legyél, illatozz bennem,
nekem, s én visszaadom
mindezt belőlem,
mert mindig, mindenhogy
éget, vágyakkal etet
ez az eszmélet,

s ha nem volnál,
csak a semmi lenne,
vele a telítetlen
kelyhek sora.

Nem maradna más nélküled
csak otthontalanságom
süket otthona.
***********************
Leszek minden ,
mert Te így akarod !!!
******************************