**Mond szeretlek !**

Mondd: szeretlek!

Ismered a szót. Szívesen hallod. Mondod-e elégszer? Hányszor? Annyiszor mondjad naponta, ahányszor hallani jól esne. Mondd: szeretlek! Amikor lélegzel, oxigénnel telik meg tüdőd. Mondd: szeretlek! Szíved megtelik örömmel. Mondd, mondd, mondd, szeretlek, szeretlek, szeretlek. Mondjad anyának, apának, gyermeknek, barátnak, szerelmednek, mondd: szeretlek. Ha nincs senkid, akinek mondjad, akkor mondd a virágnak, amikor locsolod. Mondd a kutyusnak, amikor enni adsz neki. Figyeld, nem érti, de megérzi a szó varázsát az állat is. Szeretlek. Öröm, ha hallod. Öröm, ha vallod. Szeretlek. Megunni nem lehet. Ha ezerszer mondod, ezer íze van. Más-más öröm. Attól függ, ki mondja, attól függ, kinek vallod. Szeretlek. Múlhat egyetlen napod öröm nélkül? Szeretlek – mert olvasod soraimat. Így ismeretlenül. Érzem ízét az örömnek. Érezd te is. Mondd nekem, ismeretlenül: szeretlek. Ha találkozunk, talán egymásra ismerünk. Mondjuk, mondjad, mondjam: szeretlek. S szavaink tűzként gyújtják fel az örömet.

/Macz István/

** Édes Anyanyelvünk !*

** Édes Anyanyelvünk !*

**Koncert** helyett**hangverseny** volt,

**fotó **helyett **fénykép**.

idegenszók áradata

idegem nem tépték !

**Lárva**helyett** álcát** mondtunk,

**alga**helyett **moszatot**.

Nem vettünk át más nyelvekből

fölösleges kacatot.

**Szélsőséges**,** rendkívüli**

volt, ami ma**extrém**,

a **tanfolyam **ma csak **kurzus**.

Mi ez, ha nem agyrém !

**Földrész **volt a **kontinens** és

ki tudja azt vajon még,

hogy a híres **kompromisszum**

egyszerűen**egyezség** ?

**Autentikus**,** hiteles** volt,

a **horizont**: **láthatár**.

És ki vette át a** sztrókot** ?!

Üldözte tán száz tatár ?

A** gyógymód** ma **terápia** !

A **viszály** ma **konfliktus**.

**Vetálytárs**volt a **rivális**,

**sértés**volt – s nem** inzultus**...

Orvos ma nem**megállapít**,

hanem **diagnosztizál**.

A **kétkedő** **szkeptikus**ma,

**tétovázó**:** hezitál**...

Már a**nemzedék** sem ízlik,

csak a**generáció** !

És a**minősítő** verseny

ma **kvalifikáció**...

A** döntős** ma**finalista**,

s a **döntő** a **finálé**...

Számlát ezért olaszoknak

a miniszter kínál-é ?

**Ifjúsági**, **junior** lett,

új játékos**debütál**,

és a bőrápoló szerben

a **formula hidratál**...

**Fizikailag** jön rendbe

a sportoló mára már.

Hogy **testileg **jobb szó lenne,

eltitkoljuk ugyebár...

**Fizikailag** ? Kis csacsi !

– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –

„**Fizikálisnak**” – mondják ma,

ezt hallod, merre csak mész...!

**Ibolyántúli **sugárzás ?

Ma úgy mondják: **úvé**...

Országot ma nyelvőrzőkért

senki sem tesz tűvé !

**Tömegvonzás**ma már nincs, csak

**gravitáció **!

S a**tüntetést** fölfalta a

**demonstráció**...

**Sztráda **lett az** autópálya**,

s ilyet ki hihet ?

**Tünetet**mondtunk vidáman,

**szimptóma**helyett !

**Opció**helyett, ha igaz

nem is olyan rég,

bátran mertük azt mondani,

hogy** lehetőség**...

**Zűrzavaros **? Paraszti szó !

Jöjjön a **kaotikus **!

És az** ősi** túl rövid. S így

„menőbb”, hogy **archaikus**...

Régen, aki **rögtönzött**, ma

csak **improvizál**,

s aki régen **elmélkedett**:

**teoretizál**!

**Hagyományos **? Micsoda szó !

Említeni kár is,

hisz jóval elkelőbb a

**tradícionális** !

**Magánosítás** ? Mily rémes !

Kiszáradna Sió ?

Ha nem mondod azonnal, hogy

**privatizáció ?**

Régi bombára találtak.

A lélegzetem is eláll:

a rendőrség nem **kiürít**,

embereket **evakuál **!!

Ugyanakkor a környéket

elővigyázatosan

lezárták, de – Uram fia !

mindjárt **hermetikusan** !

Levegő most se ki, se be,

s most már az is halottá vált,

kit a rendőrség előtte

hullává nem **evakuált**...

Régen, **egykor** volt az **anno**,

vagy más szóval **hajdanán**.

Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda

kapjon ezen hajba tán...

**Visszapillantás** – de szép szó !

Ám a kor szelleme megró,

ha a múltakon merengek

és nem úgy mondom, hogy **retro**...

És a **szervátültetés** ma

csupán**transzplantáció**

(mely muskátli esetében

ugyanaz a büszke szó...)

Új divatszók sereglenek:

**regnál**, **ráta**, **dominál**...

S aki régen **beszélgetett**,

ma már csak **kommunikál** !

S a **virágpor** – kérdem én, hogy

mit vétett a magyarnak –,

mit a bárgyú **pollen** szóval

kiirtani akarnak ?

A **szerves** ma **organikus**,

**ünnepély** ma **fesztivál**...

**Összpontosít** ? Régen kihalt.

Ma mindenki **koncentrál** !

Ám a rosszra mégrosszabb jön,

s a **koncentrál** messze száll:

újmagyarban a „legkúlabb”

szorgalmasan **fókuszál** !!!

**Emblematikust** mondanak;

a **jelképes** mért nem jó ?

Sírjában forog szerintem,

mindegyik nyelvújító...

Ki **inspirál**, **ihlet**, **sugall**,

avagy akár **ösztönöz**.

Ki az aki magyar szókat

elűz és bebörtönöz ?!

**Identitás** ? **Azonosság** !

Mért jobb itt az idegen ?

**Petíció** ? **Folyamodvány** !

Kit hagy mindez hidegen?

**Kemikáliának** mondják,

ami régen **vegyszer** volt !

Poloska pusztul e szótól

és a csótány szörnyetholt...

Akartok még botránkozni ?

A helyzet nem elég „tré” ?

Mit keres a magyar nyelvben

egy ilyen szó, mint a **spré** ???

--”
***Érdemes végig olvasni türelmesen. Mindezt tudjuk, de.....***

**Koncert** helyett**hangverseny** volt,

**fotó **helyett **fénykép**.

idegenszók áradata

idegem nem tépték !

**Lárva**helyett** álcát** mondtunk,

**alga**helyett **moszatot**.

Nem vettünk át más nyelvekből

fölösleges kacatot.

**Szélsőséges**,** rendkívüli**

volt, ami ma**extrém**,

a **tanfolyam **ma csak **kurzus**.

Mi ez, ha nem agyrém !

**Földrész **volt a **kontinens** és

ki tudja azt vajon még,

hogy a híres **kompromisszum**

egyszerűen**egyezség** ?

**Autentikus**,** hiteles** volt,

a **horizont**: **láthatár**.

És ki vette át a** sztrókot** ?!

Üldözte tán száz tatár ?

A** gyógymód** ma **terápia** !

A **viszály** ma **konfliktus**.

**Vetálytárs**volt a **rivális**,

**sértés**volt – s nem** inzultus**...

Orvos ma nem**megállapít**,

hanem **diagnosztizál**.

A **kétkedő** **szkeptikus**ma,

**tétovázó**:** hezitál**...

Már a**nemzedék** sem ízlik,

csak a**generáció** !

És a**minősítő** verseny

ma **kvalifikáció**...

A** döntős** ma**finalista**,

s a **döntő** a **finálé**...

Számlát ezért olaszoknak

a miniszter kínál-é ?

**Ifjúsági**, **junior** lett,

új játékos**debütál**,

és a bőrápoló szerben

a **formula hidratál**...

**Fizikailag** jön rendbe

a sportoló mára már.

Hogy **testileg **jobb szó lenne,

eltitkoljuk ugyebár...

**Fizikailag** ? Kis csacsi !

– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –

„**Fizikálisnak**” – mondják ma,

ezt hallod, merre csak mész...!

**Ibolyántúli **sugárzás ?

Ma úgy mondják: **úvé**...

Országot ma nyelvőrzőkért

senki sem tesz tűvé !

**Tömegvonzás**ma már nincs, csak

**gravitáció **!

S a**tüntetést** fölfalta a

**demonstráció**...

**Sztráda **lett az** autópálya**,

s ilyet ki hihet ?

**Tünetet**mondtunk vidáman,

**szimptóma**helyett !

**Opció**helyett, ha igaz

nem is olyan rég,

bátran mertük azt mondani,

hogy** lehetőség**...

**Zűrzavaros **? Paraszti szó !

Jöjjön a **kaotikus **!

És az** ősi** túl rövid. S így

„menőbb”, hogy **archaikus**...

Régen, aki **rögtönzött**, ma

csak **improvizál**,

s aki régen **elmélkedett**:

**teoretizál**!

**Hagyományos **? Micsoda szó !

Említeni kár is,

hisz jóval elkelőbb a

**tradícionális** !

**Magánosítás** ? Mily rémes !

Kiszáradna Sió ?

Ha nem mondod azonnal, hogy

**privatizáció ?**

Régi bombára találtak.

A lélegzetem is eláll:

a rendőrség nem **kiürít**,

embereket **evakuál **!!

Ugyanakkor a környéket

elővigyázatosan

lezárták, de – Uram fia !

mindjárt **hermetikusan** !

Levegő most se ki, se be,

s most már az is halottá vált,

kit a rendőrség előtte

hullává nem **evakuált**...

Régen, **egykor** volt az **anno**,

vagy más szóval **hajdanán**.

Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda

kapjon ezen hajba tán...

**Visszapillantás** – de szép szó !

Ám a kor szelleme megró,

ha a múltakon merengek

és nem úgy mondom, hogy **retro**...

És a **szervátültetés** ma

csupán**transzplantáció**

(mely muskátli esetében

ugyanaz a büszke szó...)

Új divatszók sereglenek:

**regnál**, **ráta**, **dominál**...

S aki régen **beszélgetett**,

ma már csak **kommunikál** !

S a **virágpor** – kérdem én, hogy

mit vétett a magyarnak –,

mit a bárgyú **pollen** szóval

kiirtani akarnak ?

A **szerves** ma **organikus**,

**ünnepély** ma **fesztivál**...

**Összpontosít** ? Régen kihalt.

Ma mindenki **koncentrál** !

Ám a rosszra mégrosszabb jön,

s a **koncentrál** messze száll:

újmagyarban a „legkúlabb”

szorgalmasan **fókuszál** !!!

**Emblematikust** mondanak;

a **jelképes** mért nem jó ?

Sírjában forog szerintem,

mindegyik nyelvújító...

Ki **inspirál**, **ihlet**, **sugall**,

avagy akár **ösztönöz**.

Ki az aki magyar szókat

elűz és bebörtönöz ?!

**Identitás** ? **Azonosság** !

Mért jobb itt az idegen ?

**Petíció** ? **Folyamodvány** !

Kit hagy mindez hidegen?

**Kemikáliának** mondják,

ami régen **vegyszer** volt !

Poloska pusztul e szótól

és a csótány szörnyetholt...

Akartok még botránkozni ?

A helyzet nem elég „tré” ?

Mit keres a magyar nyelvben

egy ilyen szó, mint a **spré** ???

**Szép az élet! Szomorkodni nem lehet!**

**Szép az élet! Szomorkodni nem lehet!**


A befejezés..... Akkor hát ismét.....
Öreg Bohóc áll a porond közepén.
Szomorkodik, két szeme a könnytől ég.
Ne sírj, Bohóc! - kiáltják az emberek.
Szép az élet! Szomorkodni nem lehet!

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.
Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van, folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal, legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit. Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel. Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a Sajátja, neki az a Legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról. És nem keres tovább...
A feltétel nélküli, őszinte, tiszta szeretetről szeretnélek tanítani benneteket.
Most, amikor ilyen válságos időket éltek át, a lélek őszinte,
tiszta, határtalan szeretetre vágyik.
Vágyik arra, hogy valaki szívből átölelje, megmelengesse lelkét,
és szívében lángot gyújtson.
Nagyon fontos most a tiszta emberi érték!
Az embert önmagáért kell szeretni, nem pedig azért, milyen cselekedett hajt végre,
vagy nyilvánul meg benne.
Sokszor történik, és ebben az Új Világban, egyre gyakrabban fordulnak elő olyan
történések, olyan emberi életek és értékek, amelyeket a puszta fizikai elmétekkel
nem tudtok megmagyarázni.
Nem tudjátok átlátni, sőt még logikai következtetéseket sem tudtok kivonni belőle.
Ilyenkor nem célszerű, ha azt a személyt, aki ezt a megvalósító kódot hordja magában,
- semmisnek veszed.
Azért, mert értelmed még nem nyílt meg az ő vállalása felé, nem váltál vele szemben
befogadóvá, nem ítélheted el őt, nem tagadhatod meg sem ő magát, a lényét, sem azt
az eszmét, amit képvisel.
Az embert pusztán önmagáért kell szeretned, nem azért amit képvisel!
Mindenkinek meg van a saját helye a társadalomban,
és saját értékei szerint tudd előre haladni.
Ítélkezni senki felett nem célszerű, és valójában nem teheted meg!
A lélek egy tapasztalási folyamaton megy keresztül, amelyben éretté válik.
Megérik arra, hogy lelkét tiszta Fénnyé váltsa.
Nem biztos, hogy ezt a célt egy inkarnációs ciklus alatt eléred.
Különbözőek vagytok, és különböző lelkiséggel rendelkeztek.
A cél EGY, - az, hogy elérd a feltétel nélküli Isten Szeretetet,
és összeolvadj vele!
Egyesülj vele, magadba fogadd, és ezáltal tudj hatni!
Ha képes vagy ennek befogadására, akkor már elértél,
átléptél egy olyan kaput, amelyben megvalósítod földi léted,
elfogadóvá - befogadóvá válsz.
Mikor ezen értékrendekkel rendelkezel, már nem merülnek fel benned kétségek,
- tudod, hogy Isten az, Aki megalkotta a Világot,
és te az Ő értékrendje szerint hatsz,
és képviseled Őt.
Ha egy olyan vállalással találkozol, amely számodra nem elfogadható,
azt nem ítéled meg, hanem a legjobb tudásod és összeszedettséged szerint támogatod
azt a személyt, aki ezt megvalósítja,
és feltétel nélküli szereteteddel átöleled őt.
De ehhez még sokat kell tennetek, sokat kell tanulnotok,
főleg el kell rugaszkodnotok az anyag fogságából, és egy magasabb szintre
helyezkednetek, ahol már a mélyebb összefüggésekre is rátekinthettek,
és megértést kaphattok.
Nemcsak akkor kell szeretned, ha azt viszont kapod!
Nemcsak akkor kell áramoltatnod a Fényt, amikor céljaid vannak, az egy természetes
állapottá kell, hogy váljon!
Így haladhatsz előre,
és így tehetsz szert mélyebb megtapasztalásokra.
A feltétel nélküli szeretet egy kód, amelyben önmagadat valóra váltod,
amellyel önmagadat megváltod.
Az anyagi létből kilépsz, és másik valóságba érsz.
A feltétel nélküli szeretet egy olyan kód,
amelyben önmagadat Istenhez emeled, - s ilyenkor feltétel nélkül szeretsz!

Öreg Bohóc áll a porond közepén.
Szomorkodik, két szeme a könnytől ég.
Ne sírj, Bohóc! - kiáltják az emberek.
Szép az élet! Szomorkodni nem lehet!

** SPIRITUÁLIS ALTATÓK !**

SPIRITUÁLIS ALTATÓK !
Nagy divat sok spirituális "bölcsességet" szajkózni manapság. Ezek már lassan közhelyekké válnak és bár minden elterjedt okosságban van valamennyi igazság, sok negatív hatással is járnak.

A spirituális altatók azok a mondások, amik hangzatosak és bár az élet sokszor feszültséggel jelzi számunkra, hogy tennünk kellene valamit valami ellen, de a megoldás keresés helyett elolvasunk egy megnyugtató spirituális bölcsességet és máris elnyomjuk a jelzéseket, amik változtatásra sarkalltak volna.

"A boldogság döntés kérdése" ?
-----------------------------------------
Természetesen nem. A Boldogság a döntéseid következménye. Nem attól leszel boldog, hogy azt mondod, hogy innentől az vagyok, hanem attól, hogy olyan irányba viszed az életed, aminek sikeres következményei vannak és amiknek a következményeivel elégedett vagy és leszel. A boldogság egy érzés, ami az embert elárasztja. Manapság degradáltuk egy "te döntöd el, hogy az vagy-e" szintre, ami miatt sokan szenvednek, mert bár hallják, olvassák, hogy ez a megoldás, de hiába próbálják eldönteni, a belső feszültség megmarad.

Megmarad, mert nem a döntéstől fog elmúlni, hanem a megfelelő cselekvésektől. Ok-okozat törvénye uralkodik a világban. Amit teszel, annak lesz következménye és amit nem teszel, annak is. Ha nem teszed, amit tenned kellene, akkor megjelenik a boldogtalanság az érzéseidben, mint egy jelzés, hogy nem jó az irány, vagy nincs is.

"Légy hálás azért, amid van" ?
------------------------------------------
Ez a bölcsesség ugyanabból a forrásból fakad, mint az előző. Ez a félig üres pohár témája is. Azt mondja, hogy ne azt figyeld, ami nincs, hanem azt, amiért hálás lehetsz.

Ezt is sokan megeszik, mert ez is hangzatos. Majd miután elkezdenek hálálkodni, valahogy nem csillapodik a belső feszültség.

Miért csillapodna? Azon kellene elgondolkoznunk, hogy ha beülünk a sarokba, akkor ezek a féligazságok ugyanúgy állni fognak és hát valóban lehetnénk boldogok úgy, hogy ülünk a sarokba és csak ezeket mantrázzuk? Örülünk annak, hogy van kezünk, van lábunk, élünk?

Hát nem. Az univerzum a tetteket honorálja, nem az önhitegetést. Az önámítás kis ideig okozhat egy kis megnyugvást, de újra és újra jelentkezni fog az elégedetlenség, ha nem tesszük, amit kellene. Olyan, mint az éhség. Elhitethetem magammal egy ideig, hogy nem is kell ennem, mert midnen rendben van, a szervezetem újra és újra jelezni fog.

Létezik akkor elégedettség?

Igen. De ezt csak azok az emberek tapasztalják meg, akik nem önámítanak és nem próbálják meg a belső jelzéseiket elnyomni, hanem hallgatnak a belső útmutatásukra és keresik a megoldásokat. Ezzel (sokszor nehezen) rátalálnak az útjukra és ezen az úton kellemes, kiegyensúlyozott érzéseket talál, amire azt érzi, hogy boldog. Nem kell már mondogatnia, hogy félig tele pohár, mert azt fogja érzeni, hogy tele a pohár.

"Minden fejben dől el" ?
--------------------------------

Ez igaz? Természetesen nem. Ha eldöntöm, hogy tudok repülni minden eszköz nélkül, akkor vajon repülni fogok?
Ami igaz benne, hogy sok mindent eldöntünk, hogy nem lehet és ezekből rengeteg van, ami valójában lehetséges, de magunknak húztunk nem valós határokat.

Tehát nem minden fejben dől el, de sok minden.

A SPIRITUÁLIS ALTATÓK-kal az a probléma, hogy akár életünk végéig használhatjuk őket és a halálos ágyunkon jövünk rá, hogy elszalasztottuk kiteljesíteni magunkat, pedig az élet számos esetben küldte a jelzéseket, de mi inkább tovább aludtunk, mert elhittük, hogy minden rendben van és nem is kell tennünk a boldogságért.

A boldogságnak ára van és ha megteszed, amit valójában tenned kell, ha azt teszed, amire születtél, akkor boldog leszel és úgy, hogy érezni fogod minden egyéb trükk nélkül. Egyszerűen azért, mert a boldogság a megfelelő tetteink következménye.

Ez persze melósabb, mint idézetekkel nyugtatni magunkat.