Nagy divat sok spirituális "bölcsességet" szajkózni manapság. Ezek már lassan közhelyekké válnak és bár minden elterjedt okosságban van valamennyi igazság, sok negatív hatással is járnak.
A spirituális altatók azok a mondások, amik hangzatosak és bár az élet sokszor feszültséggel jelzi számunkra, hogy tennünk kellene valamit valami ellen, de a megoldás keresés helyett elolvasunk egy megnyugtató spirituális bölcsességet és máris elnyomjuk a jelzéseket, amik változtatásra sarkalltak volna.
"A boldogság döntés kérdése" ?
-----------------------------------------
Természetesen nem. A Boldogság a döntéseid következménye. Nem attól leszel boldog, hogy azt mondod, hogy innentől az vagyok, hanem attól, hogy olyan irányba viszed az életed, aminek sikeres következményei vannak és amiknek a következményeivel elégedett vagy és leszel. A boldogság egy érzés, ami az embert elárasztja. Manapság degradáltuk egy "te döntöd el, hogy az vagy-e" szintre, ami miatt sokan szenvednek, mert bár hallják, olvassák, hogy ez a megoldás, de hiába próbálják eldönteni, a belső feszültség megmarad.
Megmarad, mert nem a döntéstől fog elmúlni, hanem a megfelelő cselekvésektől. Ok-okozat törvénye uralkodik a világban. Amit teszel, annak lesz következménye és amit nem teszel, annak is. Ha nem teszed, amit tenned kellene, akkor megjelenik a boldogtalanság az érzéseidben, mint egy jelzés, hogy nem jó az irány, vagy nincs is.
"Légy hálás azért, amid van" ?
------------------------------------------
Ez a bölcsesség ugyanabból a forrásból fakad, mint az előző. Ez a félig üres pohár témája is. Azt mondja, hogy ne azt figyeld, ami nincs, hanem azt, amiért hálás lehetsz.
Ezt is sokan megeszik, mert ez is hangzatos. Majd miután elkezdenek hálálkodni, valahogy nem csillapodik a belső feszültség.
Miért csillapodna? Azon kellene elgondolkoznunk, hogy ha beülünk a sarokba, akkor ezek a féligazságok ugyanúgy állni fognak és hát valóban lehetnénk boldogok úgy, hogy ülünk a sarokba és csak ezeket mantrázzuk? Örülünk annak, hogy van kezünk, van lábunk, élünk?
Hát nem. Az univerzum a tetteket honorálja, nem az önhitegetést. Az önámítás kis ideig okozhat egy kis megnyugvást, de újra és újra jelentkezni fog az elégedetlenség, ha nem tesszük, amit kellene. Olyan, mint az éhség. Elhitethetem magammal egy ideig, hogy nem is kell ennem, mert midnen rendben van, a szervezetem újra és újra jelezni fog.
Létezik akkor elégedettség?
Igen. De ezt csak azok az emberek tapasztalják meg, akik nem önámítanak és nem próbálják meg a belső jelzéseiket elnyomni, hanem hallgatnak a belső útmutatásukra és keresik a megoldásokat. Ezzel (sokszor nehezen) rátalálnak az útjukra és ezen az úton kellemes, kiegyensúlyozott érzéseket talál, amire azt érzi, hogy boldog. Nem kell már mondogatnia, hogy félig tele pohár, mert azt fogja érzeni, hogy tele a pohár.
"Minden fejben dől el" ?
--------------------------------
Ez igaz? Természetesen nem. Ha eldöntöm, hogy tudok repülni minden eszköz nélkül, akkor vajon repülni fogok?
Ami igaz benne, hogy sok mindent eldöntünk, hogy nem lehet és ezekből rengeteg van, ami valójában lehetséges, de magunknak húztunk nem valós határokat.
Tehát nem minden fejben dől el, de sok minden.
A SPIRITUÁLIS ALTATÓK-kal az a probléma, hogy akár életünk végéig használhatjuk őket és a halálos ágyunkon jövünk rá, hogy elszalasztottuk kiteljesíteni magunkat, pedig az élet számos esetben küldte a jelzéseket, de mi inkább tovább aludtunk, mert elhittük, hogy minden rendben van és nem is kell tennünk a boldogságért.
A boldogságnak ára van és ha megteszed, amit valójában tenned kell, ha azt teszed, amire születtél, akkor boldog leszel és úgy, hogy érezni fogod minden egyéb trükk nélkül. Egyszerűen azért, mert a boldogság a megfelelő tetteink következménye.
Ez persze melósabb, mint idézetekkel nyugtatni magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése