Ismered a szót. Szívesen hallod. Mondod-e elégszer? Hányszor? Annyiszor mondjad naponta, ahányszor hallani jól esne. Mondd: szeretlek! Amikor lélegzel, oxigénnel telik meg tüdőd. Mondd: szeretlek! Szíved megtelik örömmel. Mondd, mondd, mondd, szeretlek, szeretlek, szeretlek. Mondjad anyának, apának, gyermeknek, barátnak, szerelmednek, mondd: szeretlek. Ha nincs senkid, akinek mondjad, akkor mondd a virágnak, amikor locsolod. Mondd a kutyusnak, amikor enni adsz neki. Figyeld, nem érti, de megérzi a szó varázsát az állat is. Szeretlek. Öröm, ha hallod. Öröm, ha vallod. Szeretlek. Megunni nem lehet. Ha ezerszer mondod, ezer íze van. Más-más öröm. Attól függ, ki mondja, attól függ, kinek vallod. Szeretlek. Múlhat egyetlen napod öröm nélkül? Szeretlek – mert olvasod soraimat. Így ismeretlenül. Érzem ízét az örömnek. Érezd te is. Mondd nekem, ismeretlenül: szeretlek. Ha találkozunk, talán egymásra ismerünk. Mondjuk, mondjad, mondjam: szeretlek. S szavaink tűzként gyújtják fel az örömet.
/Macz István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése