**Két kéz**

"Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell a tenyered melegét,

mikor felébredek, és mellettem megjelensz.

Amikor éhezem, és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megmaradjak, és felépíthetem apró ajándékaim.

Velem vagy midőn járni tanulok,

s hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el, maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj.

Hadd érezzem kedveskedésedet, mert

érted kell kezet fognom sokakkal,

de játszani és mosolyogni sem tudok,

csak veled együtt, mikor átölellek,

s veled együtt felfedezem újra a világot,

a csodálatos, kicsiny dolgokat.

Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,

veled együtt tudok ma kérni is,

és hálát adva megköszönni a dolgokat."

(Gerharg Keifel: Két kéz))