**Gondolatébresztő az Életről**

Gondolatébresztő az Életről

Anya! Hallottam egy szép mesét az iskolában.

Na és miről szól az a mese?

Volt valamikor kétezer éve:

Egy fényes csillag tűnt fel az égre

Bölcseket hozott egy istállóhoz

Betlehembe, a megszületett Isten Fiához.

Mese, azt gondolod ez egy szép mese?

Mondd, tudsz-e válaszolni a kérdéseimre?

Nézd csak a felhőt, mily magasan járnak

Szerit, számát nem mérheted energiájának.

Mit tehetsz ellene, hogy vihara ne érjen,

S ne feletted gyülekezzen éppen?

Ki határozza meg mértékét a Földnek?

Hol van az első mérték lerakva?

Ki vetette meg szegeletkövét

Hogy fundamentumát a mindenség megtartsa?

Ki tervezte meg a csillagok számát?

Ki a helyét, hogy mindegyik tudja?

Honnan e rend a világmindenségben,

Hogy még a Nap is járását tudja?

Ha fordul a Föld, mi fejünkön állunk

És fejünk alatt lebeg a mindenség?

Mi az mi ide vonz, s nem engedi

Eluralkodni a káoszt szerteszét?

Látta-e valaki a hajnalcsillagot

először fellépni az égre?

Belefogóztál-e már a föld széleibe?

Parancsolsz-e a reggelnek: Ne gyere?

Láttad-e már a nagy vizek forrását?

Bejártad-e a széles tengereknek

milliónyi élőlénye lakhelyét és alját?

Ki szabott határt a tenger vizének?

Medred csak eddig terjedhet: s nem tovább.

Hol lakik a fény, s mi

adja sugarának az energiát?

Ki szülte először a harmatcseppeket?

Ki ásott az esőnek csatornát?

S, ha ivott a szürke föld

Honnan belőle a színes, virágos szín kavalkád?

Miért öltözik szebben nálam

a mezőn a liliom?

Honnan a selymes bársonyos ruhád

Útszéli árvácska, kerti rózsaszirom?

Honnan a szín, honnan az illat?

E poros, sáros föld méhéből?

Ki tervezett ruhát, színt hozzá,

hogy gyönyörködni tudj a föld virágöléből?

Elfordíthatod-e a Göncől-szekerét,

kérheted-e az esőt, hogy essék?

Meddig terjed szava az embernek,

Azt hiszi övé a mindenség?

Ki szerez eledelt a madarak rajának?

Hol egyedül a pusztaság lakik?

Nem vetnek, nem aratnak

S éhük mégis megelégíttetik.

Ki ad erőt a lónak, a bölénynek?

Parancsolsz-e a sáskák hadának?

Te értelmedtől függ-e hol rakja

a sas fészkét magának?

Hogyan nyithat a sziklán a virág,

Hol termő talaj nincsen?

Ki adott bölcsességet a felhőknek,

szárasság van, essen?

Tudod-e mennyi napjaidnak száma?

Életed fonala hol tart ma?

Érdemesül teltek-e el napjaid,

Vagy éveid üresen térnek meg a porban?

Hogy búza helyett ne tövis teremjen,

Árpa helyét ne gaz borítsa,

Hogy kenyeret ehessen az ember

A föld szürkeségét mondd, ki tanítja?

Hiszel, vagy nem hiszel e csodás elmében

Utunk itt e földön együtt halad.

Találkozni a mindenség mezején Szeretet Veled

Nekem utat ez mutat.

Miért megdöbbentő e rendezettség

A gondolkodó ember számára?

Mert a matematika magva

Már testünk hajnalában el lett raktározva.

Hogyan fogadja be agyad

A színt, hőmérsékletet, formát,

A hangot, a szárazságot,

Billentyűzeted tapintását.

Hogyan teszi mérlegre

Mi a fontos és haszontalan?

Hogyan tudsz koncentrálni

Érezni, tervezni, érvelni folytonosan?

Tudod-e, hogy minden sejtedben

Van egy igen részletes kódsorozat?

Mint egy számítógépes program

Tárolja rólad teljes életedben az információkat.

A DNS-ünk ez a hárommilliárd betűs program

utasítja a sejtet mit tegyen rögtön, a bajban.

Hogyan kötött ki bennünk ez a kód, ez a csoda?

Gondolkozz hát ember, honnan jössz, s hova.

Egy csoda, hogy a magból növény, a magból állat, a magból ember lesz.

S mindegyik a saját magja szerint hordoz ugyanolyan életet, s osztódik.

Megdobban a szív, s indul a vér a fejlődés útja

Nő, virágzik, s ha lejár az idő, megtér, amiből lett a porba.

A Teremtőnek nincs szüksége számítógépre,

Hogy életed filmjét, ha akarja, lepergesse.

Mindez a testedben van elhelyezve,

Még a tűz sem tehet semmit ellene.

A bűnnek bűntelen emberi vér volt az ára

Melyet Isten adott értünk a fiába.

Isten fia által kifizetett ár:

Gúny, korbács, töviskorona, kereszthalál.

Melyet nekünk kellene viselnünk

De benne hit által, életet nyerünk.

Mert feltámadt, a halált legyőzte,

Hogy te is hihess az öröklétbe.

Hogy te is megszülethess újra általa,

Ahogy a mag kihajt termőföldbe jutva.

Mely vér, ha hiszel benne eltörli tartozásod,

Ha szíved ajtaját előtte feltárod.

Hát Őt ünnepli a világ nagy része

És Ő nem vallás, ahogy sok ember hitte.

Egyszer előtte mindnyájan megállunk,

Cselekedeteinkről testünkben számot adunk.

Legyen neked ez gondolatébresztő,

Mert életünk vége nem a temető.

Nem is az ember által kreált felekezet.

A mindenség Ura az élet hív meg.

Hogy tested legyen templom, az Ő lakhelye,

Kút, melyből ihatsz az öröklét kútfeje.

Asztal, melyről kenyered elveheted

S kívánom, szeretetével szüljön újjá téged.

Úgy védelme, áldása mindig veled lehet.

Az Úr Isten kegyelmével áldjon meg!