Egy napig !!

Egy napig

Mielőtt ítélsz; 
Egy napig légy önmagad
Egy napig légy más
Egy napig ördöglakat
Mit nem fejt csőlátás.
Egy napig légy pilóta
Egy napig légy tanár
Csak egy napig, idióta
Egy percig kártyavár.
Egy napig légy bitó
Egy napig hóhér
Egy napig moszkító
Egy percig játszótér.
Egy napig légy vallás
Egy napig hitetlen
Egy napig légy hallás
Egy tájon, mely kietlen.
...
Egy napig légy hű
Egy napig hűtlen
Egy napig nagybetű
Egy napig népszerűtlen.
Egy napig légy szesz
Egy napig légy múlt
Egy napig légy lesz
Ki holnap majd rágyújt.
...
Egy napig légy tánc
Egy napig légy szokás
Egy napig hűs románc
Egy napig suttogás.
Egy napig légy ég
Egy napig légy gyász
Egy napig légy fék
Egy napig légy gáz.
Egy napig légy szerelem
Egy napig gyűlölet
Egy napig légy szemeken
Egy percnyi bűvölet.
...
Egy napig légy álom
Egy napig légy düh
Egy napig légy szákon
Csak egy napig, légy nedű.

Odakint van, rettegett öklökkel

Sebhelyes arccal, húzott szemöldökkel
Stílusa megszólal, de nem kérdez
Önmagát, önmagától közzétesz
Végig élvezi, bohém egy alkat
Versenyezz vele, bár Ő csalhat
Szabad akarata mosolytól vadabb
Napról napra szótlanabb.
Tudja, érzi, ember Ő, neki is fáj
Egy lét, egy én, a magány szamuráj
Testét fedi, ez a gyilkos vívás
Könnyezik eleget, de az titkos sírás.

Szétszakít !

Szétszakít - 2012 július 6.

Csak dühít az álom, süvít a számon
Állom a páncélt az örök problémákon
Mákom van, mert búcsúzik a rosszlét
Az inger, egymástól, mérföldekre dob szét
Elszakít a nevetés vidám zajától
Zakatol, távol az állomástól 
S a toll, minden mérgem ellenszere
Szeretetre immunis lett hangom néma szeme

Forog a kezem, éhes a szív, döcög a jelen
Az álszentségből lett mára elegem
Néhány galád lett az úr, az igazi a vétek
S a számat szépen elhagyja, egy b*meg
Mint egy zárka, mindenki önmaga az állat
Az egyetlen kitől, gonosszá válhat
Szorít a szitok tűnj el, amíg tartom
Amíg nem alakul ököllé a markom;

2012, augusztus 6.
Lépteim némák, éles a csend
A látvány egyenesen elrettent
Süvít a szél, hozzám beszél
Szedd a lábad, itt úr a veszély
Az idő haldoklik, egy rikító szempár
Végtelen az út, üres a szertár
Tucatnyi emlék, sötétbe borul
Minden éji teremtmény barlangba vonul
Gaztettek ülnek a kormány mögött
Egy lábon állok, a betonok között
Kutatom a kiutat, szólít a fény
Mosolyt ad, hogy a vég eljött elém
Rég nincs én, csak mi voltunk ketten
A nap hiánya rettenthetetlen
Feketébe ölti elmém a szívem
Elszállít a magány messzire innen

2012. szeptember 7., Budapest környékén

Ez a fénykép túl komor;
- kerete sincs
Lángol a mélyben, eme érzelmi bilincs
Rejt az titkot, szitkot, szót, piszkot
Hogyan rántasz pisztolyt, ha isztok
Miként húzol ravaszt, töltényed mit rejt,
Az élet kopár, hamis, s felfele is lejt
Sűvít míg álmodsz, vérfürdőben áztat
Felkarol az gyengét, s megnyúzza a bátrat
Ez a fénykép túl szigorú;
- égetett a széle
Ezer úton mehetsz, de a vége egyféle,
Nem lesz kéz, csak menny s pokol tere
Meg mindennapok kötelező kábítószere
A kényszermosoly, a maszk, a leplezett sirám
Örömhiány;
Néhány kardélre hányt, kegyelmi tessék
Így e fénykép túl szép - csupán lefestették.

Érints meg !

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.


Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.
 

Tavasztündér !!

Emlékkönyv!

Hónapsoroló !

Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.

(magyar népköltés )

Újév!! 2012 !!

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!