2011. szeptember 27., kedd

Miért jó magyarnak lenni??


  1. Nem haragszom meg, ha a szomszédom feljelent, mert tegnap én
  jelentettem fel őt.
   2. Van Suzukink.
   3. Sírva tudunk vigadni.
   4. Minden jóban találunk valami *rosszat*.
   5. Mi találtunk fel mindent (a spanyolviasz kivételével).
   6. Jókat röhögünk a saját bajunkon.
   7. Vannak dolgok, amikben a világelsők vagyunk (alkoholisták,
  öngyilkosok)
   8. A jég hátán is megélünk (a globális felmelegedés miatt
  csökken az életterünk).
   9. Mindig van még egy lyuk a nadrágszíjon.
  10. A világ bármely táján nyugodtan káromkodhatunk, a nyelvünket
  úgysem érti
  senki (kivéve az éppen mindig arra lófráló honfitársainkat).
  11. Nem tér el a véleményünk a körülöttünk lévő országokétól!
  Egyformán szeretjük egymást!
  12. Magyarország nagy volt!
  13. A világon a legjobb borunk volt!
       14. A focink a világon a legjobb volt! Még az angolokat
  is megvertük!
       15. A napsütésünk a legjobb! Egyre több ember barnul!
      16. Magyarország a világ egyedüli országa, amelyik csak
  ÖNMAGÁVAL  határos.
 
 
  És nem utolsó sorban: VAN HUMORUNK!!!!!
 
 
  ******************************
 
 
  Egy angol, egy német, és egy magyar vitatkozik, kinek a
  leghülyébb a felesége.
 
 
  Mondja az angol:- Az én feleségem olyan hülye, hogy a múltkor
  egy áruházban 500 fontért  vásárolt akciósan húst, pedig nincs
  is akkora hűtőnk, amiben elállna!-
 
 
  Az semmi! - mondja a német - Az én feleségem 500 euróért
  vásárolt sífelszerelést, pedig nem is tud síelni!
 
 
  Ezt már a magyar sem hagyhatja annyiban:- Ugyan már, ti mit sem
  tudtok a női butaságról. Az én feleségem a leghülyébb. A múltkor
  egyedül ment nyaralni Görögországba, és magávalvitt 10 darab
  gumióvszert, pedig nincs is farka!
 
 
  ***********************************************
 
 
  Apró kis történet fővárosunkból:
 
 
  Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke.
  Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul
  parkoló BMW.   A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz,
  ki-ha-én-nem köcsög.   Szerencsétlen buszos összevissza centiz,
  hogy a balra haladó forgalom és a   bömös közt elférjen, köcsög
  emberünk persze csak figyel a tükörből, nem   mozdulna semmi
  pénzért.   Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor
  a kipufogó   a bömö mellé ér, üres nagygáz = embertelen
  füstfelleg, be a nyitott   ablakon a paréj arcába. Na, több se
  kellett az idiótának: letolatott, a   busz elé vágott, kiszállt,
  az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója   alatt levő
  "rejtett" gombbal. Felszállt, elkezdte a "hülye   köccsööög,..
  stb." dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a
  pillanatban nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be
  a bömösbe és pápá!   Elvitték a f...kalap autóját. A f...kalap
  csak hápogott, telefonját kezdte   rémülten nyomkodni, mire a
  buszos megadta a kegyelemdöfést:
  - Most akkor marad vagy leszáll?
  Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról
  Földöntúli öröm sugárzott.
 
 
  Egy reggel 103-as busszal úgy uszkve századmagammal cammogok fel
   a lágymányosi hídra, az autóbuszöbölben azonban egy taxi
  álldogált,   és nem akarta beengedni a buszt. Buszsofőr nyomja a
  dudát, utasok   idegesen pislogtak, végül kinyitotta az ajtót.
  Taxis barátunk közben   anyázva kiszállt az autójából, majd fel
  a buszra, hogy most aztán jól   megmondja...   A buszsofőr látva
  ezt becsukta a vezetőfülke ajtaját, majd miután   a taxis nagy
  hévvel felszállt a buszra, becsukta a busz ajtajait is   és
  elindult. A taxisofőr húsz méter után már könyörgött neki (a
  taxi   közben ott állt nyitott ajtóval a megállóban), hogy
  nyissa ki az ajtót, de a   sofőr meg sem állt a következő
  megállóig (budai alsó rakpart)...
 
 
  Egyik este meghívtak a fiúk bulizni. Mondtam a feleségemnek,
  hogy   éjfélre otthon vagyok, de tutira. Az órák csak teltek, a
  sörök   meg könnyedén gurultak lefelé. Úgy fél 3 felé - sík
  részegen -   elindultam hazafelé. Éppen az ajtóban állok, mikor
  az óra hármat kakukkol.   Gondoltam, ha a feleségem felébredt és
  hallja a három kakkukolást akkor   bukta   van, ezért
  kakukkoltam még kilencet. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen
  frappánsan kivágtam magam, megmenekülve egy esetleges
  veszekedéstől.   Másnap reggel feleségem kérdezte, mikor értem
  haza. Mondtam neki,   hogy 12-kor. Nem is kérdezősködött tovább.
  Na, mondom, ezt megúsztam.   Kb. 5 perc múlva megjegyezte, hogy
  kéne venni egy új kakukkosórát.   Kérdem:   - Miért?     - Nos
  azért, mert tegnap éjjel hármat kakukkolt, majd azt mondta:   "A
  francba!" Kakukkolt még hármat, megköszörülte a torkát,
  kakukkolt   még négyet, elkezdett vihogni, kakukkolt kettőt, és
  fingott egyet.,
 
 
  Egyik reggel a rádióban SMS-eket olvastak a hallgatóktól:
 
 
  - "Üzenem a Kopasz Mercisnek aki az előbb beintett, hogy a
  mellette ülő szőke háromszor megvolt. A fehér Opeles."   Öt perc
  múlva jött a válasz:   - "A Mercis vagyok, az Opelesnek üzenem,
  hogy a szőke akit   hátulról látott, az öcsém."
 
 
  Kollégám mesélte egy korábbi munkahelyéről: a kolléganők arról
  beszélgettek, hogy az egyiküknek sehogy sem sikerül teherbe
  esni.   Jöttek az ötletek, mindenféle ülőfürdőre, hőmérőzésre,
  teára, stb... ami   vajákos módszert csak el lehet képzelni.
  Egyszer csak az egyik   elvarázsolt férfi kolléga, aki eddig a
  munkájába mélyedt, megszólalt:   - És b@szni próbáltatok már?
 
 
  Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett: "Egy
  reggelem leírása" címmel.   Az első díjat a következő műnek
  ítélték: "Felkelek, reggelizem,   öltözködöm és indulok haza!"
 
 
  A leendő apuka kétségbeesetten hívta a központi ügyeletet, mert
  a   feleségénél megindult a szülés. Amint a központos
  jelentkezett,   rögtön elhadarta:   - A feleségem mindjárt szül.
  Már kétperces fájásai vannak Most   mit tegyek?    A központos:
  - Nyugodjon meg, uram. Az első gyerek?- Nem! - szólt a
  türelmetlen válasz. - A férj vagyok!
 







 
 


 
   


 
 
 
 

Csodaszép történet !




csodaszép történet
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.


Mosoly!!



Küldj egy mosolyt fel az égre,

Mert a nap tovább küldi az
emberiségnek.
Mosolyod borítson be minden lelket,
A szivárvány minden színe ragyogjon be Téged.
Sugározd a szeretet fényét,
Szívből áradó
melegségét.
Sugározd a boldogság erejét,
Küldd el mindenkinek ezt az
ereklyét.
Sugározd a szeretetet szíved mélyébe,
A boldogság járja át
mindened
Örömödben kiálts fel az égre.
Szép napot kívánok teneked!

A szeretet nem adó, nem követelés,
mely mögött végrehajtó áll.
A szeretet úgy árad, mint a napfény:
csöndesen és állandóan - egyedül,
a maga csodatévő hevétől.


Áldás mindenkinek, aki ezt az üzenetet
megkapja.

Legyen egy kívánságod, mielőtt a
következő imádságot elolvasod.
Mást nem kell tenned.

Szent Teréz imája:
Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,amelyek a hitből erednek. Használd az
adottságokat, melyeket kaptál,és add tovább a szeretetet, amely megadatott
számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy. Legyen
ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a
szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!


2011. május 5., csütörtök

Viszonzatlan!



Viszonzatlan
Kósza gondolatok végtelen sora
Szívemet csapkodó fájdalom ostora
Fagyott, csípős, mozdíthatatlan kezek
Csillogás mély tengerét átúszó szemek
Tartani képtelen remegő lábak
Éjjeleken át ordító, gyilkos bánat
Kitáguló, vérszállító, duzzadt erek
Ilyen, ha szeretek s viszont nem szeretnek
Balogh Ádám





Te sem érted, Én sem
Tiporva, de fent, zavartan, s szeretve
Ellentétben velem, szeretetért megvetve
Szemeid mik ragyognak, suttogják a mást
Te sem érted, én sem, de szeretjük egymást
Balogh Ádám




Ez a szerelem
Vigyázni rád, fogni kezeid, repülni az égen
Padra írni kezdőbetűink, ölelni gyengéden
Nem szégyellni mit érzek, igazmondó két szem
Sírni s nevetni, mindig melletted - na, ez a szerelem...
Balogh Ádám



Fekete karácsony!



Fekete Karácsony
Mikulás már rég nincs
A Jézuska se jön már
A hó födte út sem kincs
Halott ez a téli táj.

Gyerekként még élt a tél
Felnőttként már adott
Mert a gyerek még remél
A felnőtt, mára halott.

Sír az ember szíve
A karácsony egy fogalom
Egyre csökken Isten híve
Egyre kisebb forgalom.

Kevés dísz a házon
Kevés pénz, csupasz belső
A világ feje, fele pórázon
S nem a szeretet az első.

Nézz csillagokat, nézd, hogy ül
Nézz egy könnyes szempárba
S közöld rezzenéstelenül:
- Idén hiába vársz Jézuskára.








December 24


December 24.
Sötétség odakint, fehér lepel áll a tájon
Hány szempár hullajt könnyeket, széles-e világon?
Bánod is Te, a fejedben csak egy pillanatkép
Szomorú; de a Karácsony csak a mesékben szép...



Balogh Ádám




Egy téli perc
Fagyos, maró december
Rápillantok egyetlenegyszer
S megdermed hulló könnyem,
Elvesznék az örök, hű ködben.

A lezúduló hó csodaszép,
A tudat bánt, lentről végigtép,
Csúszik az út, recseg, lúdbőrzik
A hőmérő lefutott -10 fokig.

Vár rám egy hóember, egy angyal,
Nem kell küzdjek többé a faggyal.
Felelőtlen, örök szabad kölyök vagyok,
S felvidítanak a karácsonyi dalok.

Szemem csillog, szívem döbbenten dobog
Bár tudom: Ezek múló pillanatok...
Balogh Ádám



Vágy az álomvilágban!


Vágy az álomvilágban
Szívem fohásza szól most néked:
Ereimben folyik forró, vörös véred,
S szeretlek téged.

Fényt s alkonyt ad, éltet a lényed.
Nézed, amint égek, s nem mutatod részvéted,
De szeretlek téged.

Lelked más, mint az arcképed,
Reméled, hogy vigasztal az együttérzésed.
De nem felejtem ölelésed,
S minden könnycsepp-ejtésed,
Másodperc-ölő szívverésed,
Mert szeretlek téged.

S kötelékünk el nem téped,
Nem fog rajta éles késed,
Bárhogy kéred, maradjak vagy tovalépjek -
Itt is, ott is szeretni foglak téged!
Balogh Ádám