A hitem
A szerelem az én hitem!
Gyere velem!
Hagyd, hogy elvigyelek
a templomomba,
hol eltűnni vágyom veled
gyönyörű napjainkra.
Tudd meg azt, hogy mennyit,
de mennyit ér ez nekem,
akárcsak az életem,
s engedd, hogy mindezt
veled osszam meg.
A szerelem az én hitem!
Nem akarok harcba szállni,
nem akarom azt a rendes utat járni.
Ebből nem gyógyulhatok ki,
de nem is vágyom rá,
csak rád, hogy itt legyél,
s szemeid igaza merítsen
a mindenek alá.
A szerelem az én hitem!
Ma este elviszlek a templomomba.
Meztelen adom át magam,
és a szabad lelkem nyújtom feléd,
mert létemnek - tiéddel összekötve -
az a legféltetteb darab.
A szerelem az én hitem!
Érted imádkoztam, érted születtem
és megtaláltam azt a darabot,
melyből újra és újra színekben
ragyog az életem.
Megismertelek, itt vagyunk...
Veled teljes ez az egész,
mitől érdemes ez egy földi létem.
Szeretlek,
s ez az szerelem az én hitem!
***********************
A tüzed
Tüzed minden
fontosságában égek,
s hagyom, hogy gyönyöreiddel
fojtogass amitől bennem
az állat is feléled.
Legyél minden heg,
minden nyom a hátamon.
Legyél te magad
az engem marcangoló
legfájóbb nyom.
Édes igazaddal áraszd szét
testem minden részletét,
s közben lásd, mit üzen
a két szemem.
Csak figyeld, ahogy
értünk vérzem.
Érintésed fájása
lelkem hevítő erő,
s már érzed, már tudod,
hogy e meztelen bódulat
egy életünkben csak így,
csakis így törhet elő.
Tüzed minden
fontosságában égek,
ahogy te enyéimben forrsz
fel, mint a szenvedély,
ami együtt, ami bárhol elér.
Tüzed minden
fontosságában égek,
és hagyom, hogy vad
akarattal utolsó
szót se hagyva,
végtelen dobogással
ölj meg!
****************************
Legyen így!
Legyen így!
Menj csak! Menj!
De tudom, hogy
csókjaimért mindig
visszajössz,
s már te sem hiszed el,
hogy „most végre”
elköszönsz.
Legyen így!
Hiába takarod szemeid,
ha belőlük a kis fények
is rám nevetnek.
Ismerlek már, tán még jobban,
ezért tudom azt is, hogy
e félsz benned miként dobban.
Legyen így!
Ha akarod... de nem csapom
be magam, hisz, ha nem
vágynál karjaimban élni,
szó nélkül mennél... mégsem
tudsz csend maradni.
Legyen így!
A könnyeid dala fájó üvöltés.
Szinte bele lehet halni,
de én csak némán szeretlek most,
s kezeimbe csepegtetem e zenét,
hogy elés tartsam, s meglásd ott;
én is sírok, engem is bánt,
mégsem ordítom rád...
Legyen így!
Tudj elmenni...
de ha nem, ne akarj
elköszönni. Így csak neked árt
ez imbolygó tudat, én pedig
érzem, hogy örök maradsz
Őrizni, szeretni együtt, egymást
életünk oltalma alatt.
Legyen így!
Ne add másnak e szavakat...
Én legyek az, ki mindig ért, félt,
ölel, s ezer élet múlva is
remegve beléd halhat.
*******************
Tűnődés
Tán ez az idő is letűnik egyszer,
s tán pont, hogy ebben veszek el,
de míg zakatol e szív itt bent,
mint kései vonat,
addig józan minden képzetem,
s nem feledem a csillagokat.
Az est gyönyörét - mint leplet -
ölelem magamra,
s mintha tudnám; ott örök vigaszt lelek,
reggel is azt vágyom, amikor tovább megyek.
Az úton mindenek pora - mi volt is -
marad, s vele az emlék; száz meg száz árnyék,
melytől mások - nem tudom miért - menekülnek.
Én viszem hamvait is, míg létem darabjai
e különös tündöklésből ki nem kerülnek.
Tán ez az idő is letűnik egyszer;
Nem lesz korholó csók,
s boldog hazugság, csak egyszerűen
a jót jó követ, a rosszat rossz,
s akkor se lesz tudója senki,
hogy a következő perc mit hoz...
Nem kifordulva magából körtáncot jár
majd az élet,
s ki mást hisz akkor, az téved,
mert így jó ez, ez az édes keserűség,
melyben ott voltunk, vagyunk és leszünk még.
Csak a jelen lesz; az a fontosság,
nem a tegnap könnyei,
nem a még nem ismert passzusok.
Csak ez lesz majd: Igazán!
Mit megérez az igaz hittel élő magány.
Az úton; dübörögnek majd mások,
míg én békém keresem.
Tán ez az idő is letűnik egyszer,
s megszépül, hogy jobban szeressem...
********************
Szomjúság
Ha nem vagy itt,
üres minden,
s mint a vak sötét,
úgy kebelez be a bánat,
s e néma csendben is
erős szomjúság gyötör
utánad.
Ilyenkor lélegezni sincs
kedvem, élni annyira se,
de mindig várom,
hogy fényed végre
újra az enyémet köszöntse.
Ha nem vagy itt,
fájó tekintettel nézem a semmit,
ami itt van, ami csak veled szép.
Ha nem vagy itt
e szomjúság tép szanaszét.
Üres poharakban,
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint, ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.
Ha nem vagy itt,
egyszerűen haldokol szívem.
Ha nem vagy itt,
szürke minden, csúf a tér,
a lenti tájak.
Ha nem vagy itt,
erős szomjúság gyötör
utánad...
******************
Íratlan szabály
Íratlan szabály,
ha nem szólsz, én figyelek;
mert többet mondasz te úgy,
s még többet, ha átölellek.
Te rám nevetsz gyengéd mosollyal,
én vissza rád, s szerető sóhajommal.
Így bolondítasz meg, míg én téged
nézve örök emlékké emellek.
Íratlan szabály az esti fényeket
szememből adni szemednek,
miközben ajkad épp csak hozzám ér,
s én akkor csókommal felelek.
Íratlan szabály,
ha a kezed nekem adod,
kell hogy enyéimbe zárjam.
Így tudod magad biztonságban
nálam.
És a végén, mielőtt
álmainkban felébredünk,
íratlan szabály,
hogy előtte ezt a valót
egymást karolva átéljük.
********************
Ha nő vagy...
Ha nő vagy,
legyél nő.
Két kezed
gyengéd tisztaság,
s szíved, a lelked
az égiek is imádják.
Ha nő vagy,
legyél nő.
Legyél tüzes,
az isteni erő.
Szemeid varázsa
süsse be a másik
mindenét.
Ha nő vagy,
te legyél
a legbecsesebb ebéd.
Ha nő vagy,
ereid fénye mozgasson
e létben ezernyi szépet.
Törjön rajtad százszor el
minden kéz,
mi csak bántva értett.
Ha nő vagy,
ha gyengébbnek is tűnsz,
ne hagyd, hogy sértő
sebek mardossanak szanaszét.
Ha nő vagy,
jól válaszd meg
azt, ki örök nyomot
ölel beléd.
Ha nő vagy,
csókod legyen
egy életre szóló mozzanat.
Ne feledjen soha senki,
kinek kicsit is odaadtad
magadat.
Ha nő vagy,
lépéseiddel kelts gyönyört,
ne szólj sokat,
csak fontosat.
Belőled jövő némaság legyen
az értő beszéd.
Ha nő vagy,
sose csaljon el
egy gyanús mosolyú
álmokat szövő,
hamis kép.
Ha nő vagy,
legyél nő.
Illatozz, bújj, ha kell,
de ha ébredsz;
úgy igazán,
vad vágyakkal,
ezernyi sugaraddal jöjj elő...
***********************
Szimmetria
Te adod, én kapom,
majd fordítva,
mint ahogy ez a játék
is meg van írva.
Te kéred én mohón nézek rád,
s feltüzeljük ezt az így is
forró éjszakát.
Én szólok valamit,
te némán hallgatod,
majd hozzám bújsz;
szívemig ellátva
magadhoz húzod
az akaratot.
Te csókolsz, én fogom a kezed,
és minden pillanatban beléd szeretek.
Én érzem, te tudod is,
bár nálunk mind a kettő egyre megy.
Esőben táncolva, szeretve,
napsütésben összeölelkezve
csak így vagyunk mi összetartva.
Eggyek, egyben!
Tegnap, ma, holnap
és végigjárva mindent,
elrakva e cseppek lényegét
élet utánra!
***********************
Nirvána
Úszom az életben; időt nem tudva
nappal és éjszaka,
s hagyom, hogy egy régi Blues
a lelkemet simogassa.
Hullanak a szirmok, szól a zene.
Imádom, hogy hangos, hogy édes,
éles és pontos, mint a tű.
Imádom, ha fáj s ha csókkal éget.
Minden nap itt, ebben a jelenben;
Mindig, mindig! Igen, Igen!
Nem kell semmi plusz, nem kell
olcsó izgalom, se szer,
csak minden pillanat,
ami ezen égetésbe sodor el.
Nem kell ál-boldogság,
se hamis csókok, csak ez;
a pillanat, és az,
ki, míg élek a szerelmével sebez.
Minden nap itt, e jelenben;
Mindig, mindig! Igen, Igen!
Úszom az életben; időt nem tudva
nappal és éjszaka.
s hagyom, hogy egy régi Blues
a lelkemet simogassa.
Megyek előre, semmit se várva,
csak azt, hogy végre abba a vágyott
boldogságba érhessek haza...
*********************************
Ez vagy nekem
Ott van ereid javában,
csókod igazában,
s minden porcikádban,
amitől igaz egy nő.
Ott van szemeidben
a dög, amit hagyok,
hogy széttépjen
kívül-belül,
s ami tudom, legyőz, ha kell
száz ördögöt.
Húsomat rád bízom,
mint a szívem,
melynek lüktetése
minden hevületed része.
Érezd, ahogy veled pulzálok,
ahogy mindenem a te mindened,
s tudd, ha rám tekintesz,
bennem találod meg
örök vesztedet.
Ez vagy nekem mind
vad éjszakákon.
Az édes ébredésben
puha bársony.
Ez vagy nekem mind:
Az életigazságom!
************************
A láz
Szemérem ajkad édessége
lázba hoz, s parazsam fel-fel
éled, hogy imát mondjon ennek
a megbabonázott szenvedélynek.
Melled rózsáját csendben érem,
s csókjaimmal éltetem testedet.
A buja percek dallammal múlnak el,
de úgy őrizzük majd, mint egyszeri emléket.
Nyakad körül szerelmes kezeim
óvva simítják ezen érzékeny részletet.
Most akard azt a harapást belém,
s most ez a gyönyör legyen neked az,
mitől vadállattá vállok én.
Gyengédséged fentről lefelé
adja erejét e szépnek.
Ragadj meg itt, és ott! Ne óckodj,
csak tedd! Érted... tőled égek.
Összekulcsolt kézzel táncolj felettem;
nem akard visszafogni éneked.
Még ne legyen vége, még ne múljon el!
Hajolj fölém, mint égi diadém;
s adj nekem újra életet.
Derekad tartva, feneked simítva
csak csókolj, csak érezd, csak élvezd.
Átélve mindezt reggelig, tudjuk,
hogy ott sincs megállj!
De kell a hiány, a ki nem bírás,
hogy ez az intenzitás már fájó legyen,
és, ha eljön az este újra te és én
legyünk.
Újra eggyek...
Felüvöltve, lélek lelket tüzelve
beszeretkezni egymást a vágyakkal
fűtött, legszebb rengetegbe.
*************************
Úgy vagyok
Tudod, én úgy vagyok;
ha méreggel tölti meg
szívem is a mocsok,
s gyűlölnek az Angyalok,
akkor is - egekre nevetve -
mindent, amit és akit szeretek;
ahhoz egy életen át hű vagyok...
*********************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése