Ébredj kedvesem!

Komáromi János :

Ébredj kedvesem!
szelíd szóval rebbentem
eszmélő szemedből az álmod
reggel van kedvesem
reggel van, s kedvesen
csókol újra a szám
mosolyommal fejtem fel
fátyolos álmok szövetét
ébredj fel kedvesem
ébredj, s édesen
nevessen két szemed felém
simogató kezem letörli
az álom sápasztó porát
köszöntlek kedvesem
köszöntlek, s kedvesen
köszön vissza a szád
ölelő karom ad biztonságot
az elszálló álmok helyett
szeretlek kedvesem
szeretlek, s szerelmem
minden álmom után rád talál

*************************


/Egymásban/
Vállaidon kezem
édes lepel,
ajkaidon a csókom
egy újabb vallomás;
a tiszta jel,
s egy leheletemben
ott fürdik a te javad,
egy szemem pillantása
lélegzet nélkül
várja szemed,
és minden igazad.
Nem rejtve egymás elől
titkokat, féltett szavakat
egy mosolyunkkal adjuk
egymásba, mi lüktetésben
égi parancsolat,
ami tán ez életünk után
is visszaszáll,
ahogy szívem szívedhez
az örök fonál.
Test a testtel
harcunkban állva
megmarad, mint érzetem
az esti imákban,
s nem vesz tőlem el
semmi, ha
ereivel akarna se,
mert nem tudná szeled igazát,
s lelked dombjain sem időzne
perceknél tovább.
Látom, amit látnom kell,
hogy egy pillanat se legyen
idegen veled.
Érzem, amit kell,
amit már régóta tudok
szemeidben,
s amiért rád ölelek én is
egy ezerszer vöröslőbb szerelmet,
mert kell, hogy te is lásd mindezt;
ahogy egymásban élünk ezer életet,
s a vége csak egy új kezdet,
de egymásnak vagyunk... ez a lényeg.
Így maradva meg a kettőnknek áldott,
múlhatatlan mindenségben.
Papp Ádám
******************************

Ha jönnél most halvány holdsugáron,
hullámzó éjben, ezüst szálakon,
vagy langyos széltől sodrott pókfonálon,
vagy illat könnyű szárnyán szótlanon…
Most: hogy százéves fák alatt várlak árván.
Most: hogy az áradó folyót nézem csendesen.
Most: hogy szívem már teljesen kitártam.
Most: mikor lelked már eggyé vált velem.
Most, ha jönnél, a hullámzó éjben…
Most…
Szótlanul Szeretnélek Szeretni.

**********************

/Szomjúság/
Ha nem vagy itt,
üres minden,
s mint a vak sötét,
úgy kebelez be a bánat,
s e néma csendben is
erős szomjúság gyötör
utánad.
Ilyenkor lélegezni sincs
kedvem, élni annyira se,
de mindig várom,
hogy fényed végre
újra az enyémet köszöntse.
Ha nem vagy itt,
fájó tekintettel nézem a semmit,
ami itt van, ami csak veled szép.
Ha nem vagy itt
e szomjúság tép szanaszét.
Üres poharakban,
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint, ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.
Ha nem vagy itt,
egyszerűen haldokol szívem.
Ha nem vagy itt,
szürke minden, csúf a tér,
a lenti tájak.
Ha nem vagy itt,
erős szomjúság gyötör
utánad...
Papp Ádám

***************************

Váci Mihály: SZEBB ÖRÖM

Szívem alatt ragyogsz.
A csillagok csipkéje remeg az ablakon.
Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még: Ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz.
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.

********************************

Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké ölelni,
Örökké csókolni.
Mit nekem e rövid,
elmulandó élet,
Örökkévalóság-
amit tőled kérek.
Kedvesem, szerelmem,
Az élet mulandó,
Játsszuk ki a halált,
Az örökkévaló.
Ölelj meg, csókolj meg,
S élek beléd halva,
Örökké ölelve,
Örökké csókolva.
/Vajda János/

********************************

Váci Mihály: Minden teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme- pontos összeg csak tevéled
lesz a világ:-tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz- csak addig élek:
benned, veled hiszem szép harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem- s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátorítsz csak, hogy másokért éljek;
így adva- csak tenéked magamat.

************************

Nézem a világot, és téged látlak.
Árnyékban és napsütésben,
csillagok közt, ezüst fényben,
viharban villámok között,
szélfúvásban, gondosan öntözött
virágágyásokban, a ménesek futásában
a méhkasok álmos zsongásában
a kertben, hol a rózsa bókol a szélben
patakparton, sokujjú diólevélen.
Mindig mindenütt kereslek téged,
mert te vagy az édes, keserű élet.
Mert szeretlek, mert kívánlak.

*******************************

Rejtett vágy: mosolyt nézni arcodon,
amint ébredsz sértetlen hajnalon,
együtt látni egyazon színeket,
csend szüretjén érezni testedet,
megtört álmodat csókkal folytatni,
esti hangodat újra hallani,
óvni féltőn, akár a viharban,
s mint megmentőd tartani karomban,
fájdalmadra lenni gyógyító tapasz,
bánatodra - hitet adó vigasz,
úrrá lenni a múló perceken,
hinni abban, hogy időnk végtelen;
S ha boldog nyugvás ismét körbefon,
tovább őrizném mosolyt arcodon.

******************************

"...Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok
és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk.
Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat.
Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény.
Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar.
Kergessen egymáshoz a csend.
Ne engedjük kihűlni magunk.
Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos....." <3 Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához - részlet "Évának, Amerikába, 1975 július" **********************************