A balgaság színháza
Ez a színpad, igaziak, s azt hiszik, hogy játszanak
Feles mimikával, az ártatlannak ártanak
Jelmezes bábok, maskara s mögötte
Kitalált erkölcs, hogy a jó a rosszat megölje
A sivár köz látta, teszi őket alanynak
A páholyból látni, hogy egymásnak falaznak
Koholt képek, tőlük évekre állunk
Ők szólnak, de mi nem kommunikálunk
...
Ahogy előbújik a fény, felrántják a maszkot
Szignót osztanak, zsebre vágják a hasznot
Néhány az utcáról, néhány a rózsadombról
Most egy helyen mindenki távol a gondoktól
Az álmát éli, kényszerből nevet, mert nincs más
Tudja, csak elsöpri, egyszer megszűnik a lángolás
Hazafutna végre, hogy önmaga lehessen
S ne csak őt szeressék, hanem ő is szeressen
Ez a színpad, igaziak, s azt hiszik, hogy játszanak
Feles mimikával, az ártatlannak ártanak
Jelmezes bábok, maskara s mögötte
Kitalált erkölcs, hogy a jó a rosszat megölje
A sivár köz látta, teszi őket alanynak
A páholyból látni, hogy egymásnak falaznak
Koholt képek, tőlük évekre állunk
Ők szólnak, de mi nem kommunikálunk
...
Ahogy előbújik a fény, felrántják a maszkot
Szignót osztanak, zsebre vágják a hasznot
Néhány az utcáról, néhány a rózsadombról
Most egy helyen mindenki távol a gondoktól
Az álmát éli, kényszerből nevet, mert nincs más
Tudja, csak elsöpri, egyszer megszűnik a lángolás
Hazafutna végre, hogy önmaga lehessen
S ne csak őt szeressék, hanem ő is szeressen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése