Futva, tán állva, millió forintra várva
Kezek tárva, mint egy bábu az ágyra
Aztán hallhatatlan, vagy süketek a fülek
Vagy a fületek a süket, nem tart meg a szünet
A napok felzabálnak, az éjszakák esznek
Mindent a zsebnek, semmit a szemnek
Kihúzzák belőled, nem tetszel a centnek
Még beléd is rúgnak, nem hogy felszednek
Hallod a sikolyt, mit mondj a gyerekednek
„Csak a kenyeret, a csokit nem veheted meg”
Láttál már szebbet, álmodtál jobbat
Vásároltál, de a másikat már loptad
Úgy érzed ez gödör, a rémálom gyötör
A sz*r, téged is az ágy alá söpör
Aztán jön az igazság, a barát mind szellem
Melletted por, a régiek veled szemben
Volt ez már így, és még lesz is úgy
Az idő majd forraszt, nincs kiút
Csak volt, van, és hogy lesz is e
Mellettem a nők legszebbike
Az örök kérdőjel, eszi az elmét
Mit egy szép mosoly, meg néhány dekoltázs nem ver szét
Futni kéne, de mégis egy az én helyem
Bármennyi a nő, egy az igaz szerelem
Kám-for-you mondhatni I’m for you
Ez több mint az I miss, vagy I Love U
De hát ki figyel a szóra, egy szétszórt naplopóra
Én, a szereplő, Téged kérlek útravalóra
Köpünk a nagy hóra, meg a döglesztő melegre
Szavaidtól folyok szét, vagy eszem degeszre
A szívem, de nagy szerv, láttam is egyszer
Mikor kitépted, eltapostad és azt mondtad kelj fel(…)
(...)Én álltam a bárban s láttam
Hogy sokan egy éjszakát látnak a lányban
Akit folyton a tenyeremen hordok
Nevetgélt egy koktéllal, míg a munkában álltam
Tartottam érte a hátam
S mit tegyek még, hogy végre azt lássam
A válla dörzsöli a vállam
Az éjszaka, menedék neki hogy érinti az állam
Úgy szeretem, hogy eleinte utáltam
Mikor engem akart, az ég tetőn szálltam
Vártam órákat rá, áztam míg cigarettáztam
Ezerszer meg ezerszer hibáztam
Egyedül ő kikezdi minden idegszálam
Most ismerkedni akarok, eddig csak dumáltam
Meglátni akartam, beleástam
Az egom, az elmém s éjsötét árnyam
A hangszála végig folyik a vénámban
Szeretem, nem is mondhatnám bénábban
Ha megbántott a fájdalomtól ziháltam
S most még többet akar mert egyszer megkínáltam
Vigyáztam, de sokszor csúnyán beszélek
A megbecsülés igazán a hiánytan
Nem a testnevelés
Szerinted mi a gáz a világban?(...)
Hogy sokan egy éjszakát látnak a lányban
Akit folyton a tenyeremen hordok
Nevetgélt egy koktéllal, míg a munkában álltam
Tartottam érte a hátam
S mit tegyek még, hogy végre azt lássam
A válla dörzsöli a vállam
Az éjszaka, menedék neki hogy érinti az állam
Úgy szeretem, hogy eleinte utáltam
Mikor engem akart, az ég tetőn szálltam
Vártam órákat rá, áztam míg cigarettáztam
Ezerszer meg ezerszer hibáztam
Egyedül ő kikezdi minden idegszálam
Most ismerkedni akarok, eddig csak dumáltam
Meglátni akartam, beleástam
Az egom, az elmém s éjsötét árnyam
A hangszála végig folyik a vénámban
Szeretem, nem is mondhatnám bénábban
Ha megbántott a fájdalomtól ziháltam
S most még többet akar mert egyszer megkínáltam
Vigyáztam, de sokszor csúnyán beszélek
A megbecsülés igazán a hiánytan
Nem a testnevelés
Szerinted mi a gáz a világban?(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése