Tíz csodálatos vers !

...1.
Hankovszki Ilonka : Veled vagyok

Veled vagyok ha fölébred a reggel,
Veled vagyok bár nem látsz a szemekkel,
Veled vagyok ha repülnek az álmok,
Veled ha néha céltalanul járok.

Ott vagyok a szélben ha megérinti ajkad,
És a napsugárban ha megpihen rajtad,
Én vagyok a sóhaj mi a szíved marja,
Vagyok a remény mi a jövőt akarja .

Szívdobogás vagyok a halálos csöndben,
Az árnyékod vagyok mi elkísér könnyen,
Tudom, hogy érzed e titokzatos létet,
Őrizlek magamban mint egy drága képet .

Mint márványtáblába ha vésnek egy nevet,
Hiába akarod, már el nem törölheted,
Csak ha összetöröd tűnik el az emlék,
Ha nem volnál , sokkal szegényebb lennék.

 ------------------------------------

....2.  BURNS: 

Ha mennél hideg szélben 
Ha mennél hideg szélben 
a réten át, a réten át, 
rád adnám kockás takaróm, 
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
/ford. Weöres Sándor/

 -------------------------------------------------

.....3.  Szép Ernő: Add a kezed 


Add a kezed, mert beborult 
Add a kezed mert fú a szél, 
Add a kezed mert este lesz. 
Add a kezed mert reszketek, 
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.

 -------------------------------------------------

....4....Őri István:  Lépések Feléd

Ha a mindenség titkait kutatod,
ha szíved kietlen tájakon bolyong,
ha erre tévedsz utadon,
állj meg egy percre,
mert e sorok közül én intek Feléd,
s kezemet nyújtom új-ölelésre
tétova léptekkel...
add te is kezed,
ne menj tovább,
ne csukd be szép szemed,
mert a sorok közül én kiáltok Feléd,
s leborulva járulok eléd
fogadd el még egyszer
e reszkető kezet,
s engem,
ki most is,
örökké,
a síron túl is szeret.

---------------------------------------------------------

....5.....Összedőlhet fenn a magas ég.
Leomolhat minden, ami szép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség.
Veled alszom, veled ébredek,
Testem láng, ha hozzám ér kezed,
Nincsen fontos más a földön,
Mindent pótol a Te szerelmed.
A világból kifutnék,
Szőke hajat viselnék,
Ha Te tőlem ilyet kérsz,
Talán gúny tárgya lennék,
De én bármit megtennék,
Bármit, amit tőlem kérsz.
Örök életet élsz énvelem,
Vár reánk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja,
Kiket összeköt a szerelem.

 --------------------------------------------------

....6.....Jean Cocteau: Az álom elkerül 

Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel 
a nyakamon pihen; 
mert leskel a halál s talán ilyenkor ér el 
s elaltat hirtelen. 
Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem?
Egy nap nem hallom majd a szívedet s nem lebben
lélekzeted velem.
E félénk nagy madár,ki most az álomé lett,
majd fészkéből kikel?
A fészkéből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy lábbal nyúlik el?
Örökké tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer,
egy reggel megszakad?
Az útam építő védangyal nékem ezzel
könnyíti sorsomat.
Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej
s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma s nem riad fel,
pedig kakas rikolt.
Most más világban él e fej, hol más a törvény
és más az értelem,
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén,
távol s mégis velem.
Ó! Csak hallhatnám én szuszogni minden éjen,
míg szád is álmodik,
a finom fujtatót melled kis műhelyében,
egész halálomig.

 --------------------------------------------------------

...7....Szeretnélek karomban tudni.
Éjszakákat Veled átaludni,
Őrizni álmodat és ébredésed.
Önzetlenül nézni létezésed.
Vágyni csókod és ölelésed,
Érezni tested, közelséged,
Vágyni Szívedet és a lelkedet!
Naphosszat nézni barna, szép szemed.
Melletted élni, és boldognak lenni.
Egy életen át Veled lenni!

 ----------------------------------------------------------------

..8..József Attila :HA NEM SZORÍTSZ.... 

Ha nem szorítsz úgy kebledre, 
mint egyetlen tulajdonod, 
engem, míg álmodol nevetve, 
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
ha gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

 -----------------------------------------------------

...9.  Itt vagyok most neked, kedves:
Boldog mosollyal arcomon.
Hogy messzebb kerüljek tőled,
Hidd el, már soha nem hagyom…
…és itt leszek neked évek múlva is
remélem mint szemeid csillaga.
S te itt leszel mellettem akkor:
te leszel nekem a boldogság maga.

----------------------------------------------------------

......10....A memóriában 

Bámultam az eget, 
az én sötét szem 
abban a reményben, tudtam megtalálni 
és az összes csillag kutattam te ..., 

Hiányzott meg minden lényem 
Egyedül voltam a lelkem most hiányzik 

szívem patinás, 
darabokra tört 
már csak te és te 
minden darab, hogy szétszórt 

A nyugtató mosoly ..., 
A tartós megjelenés ... 
az édes beszél ..., 
A hipnotikus kapcsolatot ... 

Hiányzik mindent most 
Hiányzol az életemből ... 
hova mentél? 
hagyva maga mögött ... 

Minden sarkában a szívem 
Minden könnyek sírtam 
Minden lélegzetet vettem 
A nevét csak továbbra is fennáll 

Szeretlek most majd 
szeretlek a végzetig 
Szeretem, hogy az életem 
és nélküled nem tudok túlélni ... 

Hiányzol O 'szerelmem 
Hiányzol O 'én drágám 
Hiányzol O 'kedvesem 
Hiányzik a jelenlét me ...

Pénzár Miklós : Érzem...

Érzem minden rezdülésed
Érzem a kezed érintését
Érzem csodás szerelmedet
Érzem ,Isten itt van Veled !
Érzem,ajándék vagy nekem
Érzem,Veled teljes életem
Érzem szíved dobbanását
Érzem véred vad áramlását
Érzem eggyé váltunk örökre
Érzem,mindennek van értelme.

Őri István : Itt vagy velem

Napsugárnak
A gyertyák mind csonkig égtek,
az este éjszakába tévedt,
minden csendes,
csak bennünk vannak fények,
mert minden, mi rossz, már a múlt
itt vagy velem - élek,
fogod kezem - újra nem félek,
nem kételkedem - remélek.
Menjünk az ablakhoz,
nézzünk ki az éjbe
s lám, világosodni kezd,
mert melegbarna szemed fénye
életet ad a sötétnek,
a hidegnek,
a semminek
életet ad
nekem
itt vagy velem,
kedvesem
életem
mindenem
itt vagy velem,
s most a homály is kedves nekem,
a káosz,
a sötét,
a nemlét,
a semmi
értelmet nyer,
mert itt vagy velem,
s te vagy az értelem
nekem
a többi nem számít,
s ha számít is,
te legyőzöd,
mert a szíved végtelen,
s erőd is az
és itt vagy velem
biztonságban érzem magam
veled, kedvesem
nem félek, nem tétovázom,
csak nézlek,
s akkor tudom, mit kell tennem
érted
értem
akkor én is erős leszek,
mert itt vagy velem,
s fogod kezem...
végtelen, drága kezek
a te ujjaid
a te bőröd
a te meleged
a te bársonyod
a te mindened...
Te...
nincs több szó...
gyere, ülj mellém,
kedvesem

Pénzár Miklós : Ölelj meg...

Hát ölelj meg míg lehet
amíg forró még a szíved
Amig lángol értem lelked
amíg bírja két kezed
Amíg itt vagyok veled
Amíg süt ránk a Nap
Símogat minden nap
Nem hagyom el magam
Tudok még előtted állni
Virágot kezedbe adni
Fátyolos szemedbe nézni
Karunkat egymásba fűzni
Amíg kicsordul könnyünk
Mi ketten egyek vagyunk
Mi már egymáshoz tartozunk
S még egyszer együtt szállunk
Fel,csillagos szépséges égbe
Fel a felhők fölé,a mennybe
Egymással össze ölelkezve

Nyelvi humor !

A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel.

Ki indította el azt az "elmétlen" játékot, hogy mindent megfordítunk, s akkor igen érdekes új jelentések születnek?

Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját!

Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál, de ő sem dolgozhatott "előképek", nyelvi hagyomány nélkül.

Össze ne tévessze!

a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal...

Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek (kiazmusok), látjuk, hogy vannak köztük mesteri kettős,

de hármas cserék is. És szinte "dőlnek" az újabb példák, most már a "Nem mindegy..." kezdettel és persze

egyre vaskosabb tartalommal (mert a "mai folklór" olykor a diszfemizmusával akar iróniát kelteni):

Nem mindegy...
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
hogy vízibusz vagy buzi visz,
hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
hogy teniszpálya vagy pénisz tája,
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
hogy vörös szalag vagy szőrös valag,
hogy véres párbaj vagy páros vérbaj,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.

Még két "mesteri" példa, egy irodalmi és egy népi:

Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.

No de Józsi bácsi, nem székletből sormintát végig az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz!

Megfigyelték-e már azt, hogy ezeknek a "cseréknek" az alapja az összetett szavakban rejlik?

Bizonyos szavakat ugyanis lehet így is, úgy is társítani. S akkor állhatnak elő olyan felcserélhető,

vagy egyáltalán felcserélhető párok a következő képlettel: ab = ba.

bérlőtárs - társbérlő
állampárt - pártállam
csónakmotor - motorcsónak
padlószőnyeg - szőnyegpadló
lisztcukor - cukorliszt
rádiómagnó - magnórádió

Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek alapjai is lehetnek.

Ekkor keletkezhetnek egészen sajátos összetételek, amelyekben az első összetett szó utótagja

egyszersmind a következő összetett szó előtagja, a következő képlet szerint: ab + bc = abc.

A vicctechnika is előszeretettel megfordít szerkezeteket:

- Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
- Nálam ez pont fordítva van!
- Hogyhogy?
- Ha alszom, nem tudok kávét inni!

- Mi a különbség a kés és a vonat között?
- A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.

Mielőtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány nyelvtörőt az igen gazdag termésből!

Kevesebb is volt a beszédhibás (legalábbis a logopédusok szerint), amikor ilyenekkel tornáztatták a gyerekeket:

Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög
szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.

Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?

Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.

Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!

A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.

A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad a Ki hogyan hal meg? sorozat.

A kertész a paradicsomba jut.
A hajóskapitány révbe ér.
A suszter feldobja a bakancsát.
A házmester beadja a kulcsot.
Az aratót lekaszálja a halál.

A nyelvtani formáknál maradva egészen egyedi magyar nyelvi lehetőség a szavak,

nevek "ragozása" - ismét egy le nem írt, nem elemzett magyar nyelvi "lehetőség"! Rendkívüli lelemény a kiinduló példánk, amely személyes névmásokkal "kezdődő" igéket tartalmaz - a humort egyébként a szerkezet szokatlan és szabálytalan széttagolása okozza.

Én ekelek, Te keregsz, Ő gyeleg Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendeznek

Vagy egy még bonyolultabb ragozós mondóka, amelynek lényege, hogy egy kiinduló szerkezethez "paradigmát" (ragozási sort) talál ki alkotója:

Én sike te fuszos, Ő sike mi fuszos, Misike tífuszos.

Másfajta paradigma is megél szóvicc formájában: a melléknévfokozás.

- Ön inka?
- Igen, és ön?
- Én még inkább.

Természetesen véletlen, ami most következik, de aki meg/kitalálta

(sok-sok játék és persze nyelvhelyességi hiba képzelhető el a magyar grammatika

legmozgékonyabb kategóriájával, az igekötővel is), egészen különleges agyú ember lehetett.

A leghosszabb magyar mondat, amely visszafelé is ugyanaz:

Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.

Erre az előmintára alkotta meg elmés magyar ezt a versezetet:

Az utcán hideg szél söpör,
zsebemben egy marék töpör-
tyű, de hideg van!

A széttagolás vicc formájában:

- Miért találják Palikát az erdőben?
- Mert Pál ma fa!

- Mi az, fémből van és utazik?
- Vas utas.

Illetve a szabályok alapján történő, de mégis szokatlan (helytelen) szóalkotásmód:

- Mi az aperitif ellentéte?
- Az utó-pia.

Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar tudja. Elsősorban csak a magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem fordítható le. A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban reagáló műfaj: energiaital, pitbull, web aligha szerepelt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban.

- Milyen a falusi energiaital?
- Kutbul.

- Milyen a falusi harci kutya?
- Ólbul!

- Mit énekelnek a molyok a szekrényben?
- Edda blúzt!

- Miről lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat?
- Webhely van az arcukon.

A szóviccek egészen egyedi formája a szóvegyüléses alakokat létrehozó vicc.

- Mi lesz a mackó és a narancs keresztezéséből?
- Pandarin.

- Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezéséből?
- Lócitrom.

- Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből?
- Mú-mia.

Ebben az írásban kicsit nyelvtanoztam. A viccek is tudnak a nyelvtanról, a nyelvtantanításról is:

Az iskolában megkérdezi a tanár, hogy ki mit kapott karácsonyra.
- Pistike, te mit kaptál?
- Hátitáskát!
- Fiam! Háttal nem kezdünk mondatot!

- Kisfiam, etté'?
- Nem egy té, hanem két té!

- Pistike, mondj két névmást!
- Ki? Én?

Őri István : Napok !

Valaha voltál
nekem, nekünk...
Napok teltek el azóta
és csillagok
miket el akartam érni
hogy Téged elérjelek
napok
és nehéz éjszakák
miket túl akartam élni
hogy Téged elérjelek
messze vagy
túl a csillagokon
a nappalokon, az éjeken

el akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged.

Őri István: Szerelem-soroló akácfa levélre !

Szeretsz, Kedves? - Szeretlek, Kedves
Látsz engem, Kedves? - Látlak, Kedves
Értesz engem, Kedves? - Értelek, Kedves
Érzel engem, Kedves? - Egyek vagyunk, Kedves
Féltesz, Kedves? - Féltelek, Kedves
Érintesz, Kedves? - Érintelek, Kedves
Tetszem neked, Kedves? - Te vagy a legszebb, Kedves
Hiányzom Neked, Kedves? - Nélküled a világ semmi, Kedves
Elérhetlek, Kedves? - Itt vagyok, Kedves
Énekeljek Neked, Kedves? - Hallgatlak, Kedves
Táncoljak Neked, Kedves? - Együtt táncoljunk, Kedves
Foghatom a kezed, Kedves? - A tiéd vagyok, Kedves
Nézhetem a szemed, Kedves? - Fénye a tiéd, Kedves
Szerethetlek, Kedves? - Mindörökké, Kedves
Öledbe hajthatom a fejem, Kedves? - Várlak, Kedves
Érezhetem az illatod, Kedves? - Érted vagyok, Kedves
Imádhatlak, Kedves? - Ember vagyok, Kedves
Követhetlek, Kedves? - Együtt megyünk, Kedves
Hol a hazád, Kedves? - Ahol te vagy, Kedves

Melyik a házad, Kedves? - Amit mi építünk, Kedves...
Mindent elmondtam, Kedves? - Még sok van vissza, Kedves
Mosolyogsz, Kedves - Boldog vagyok, Kedves

Sorolhatom őket
óraszám,
napig,
évig?

Kérdéseid oly kedvesek, Kedves
sorold hát őket
akár végtelenségig.

Laren Dorr: Lennék

Lennék Napod, ha nappal lenne, 
fényessé tenném hajnalod, 
bíborral festeném este a felhőt, 
hogy gyönyörködj, ha akarod. 

Felhő lennék, ha őszidő lenne, 
langy esőt sírnék, mert messze vagy, 
aztán esőcsepp lennék, rád esnék, 
s gördülve csókolnám arcodat. 

Köd lennék, ha hűvös lenne, 
fehér, vidám, mi nem ragad, 
ködkarjaimmal ölelném tested 
s megnyitnám előtted utadat. 

Hópihe lennék, ha tél hava lenne, 
mit egyetlen céllal repít a szél, 
elolvadni gyönge kezedben, 
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz. 

Szél lennék, ha új tavasz lenne, 
elfújnám messze a tél hidegét, 
hajadba bújnék tincseiddel játszva, 
míg nevetve mondanád: most már elég. 

S mi lennék, ha itt lennél velem? 
Mindenség lennék, hol nincsenek napok, 
égbolt lennék éjfekete éggel, 
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod!

Stollmayer Beatrix : Szeress ...

Maradj még, mondd újra, hogy szeretsz,
csodáld és őrülten szeresd a testemet,
csak neked őriztem eddig, más senkinek,
nincs más tennivalód többé, csak szeress!

Maradj még kedves, te vagy a mindenem,
ne hozz semmit többé, csak maradj velem,
csókod édes, ölelésed bársonyosan lágy,
a közeledben úgy érzem, megfojt a vágy.

Maradj itt örökre, máshoz többé ne menj,
így nyugszom meg, bár zaklatott az életem,
te hozod a megnyugvást, a békét szívembe,
áldom a percet,mikor beléptél az életembe.

Őri István: Reggeli köszöntő

Kedvesem,

szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz – kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani – velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket

Életet – Veled.

Wass Albert : Gondolsz-e rám ?

" Ha lelked , mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll, "

Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?

Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!

Szerelmes versek !

Édes kötelék ! Hankovszki Ilonka

Úgy élsz bennem mint fákon az inda,
Forró közelség ami égve éget,
Fullasztó hőségben ölelsz magadhoz,
Vonzva, éreztetve minden ellentétet.
Így együtt napfényben, zuhogó esőben,
Vigyázol rám, hogy még szét ne essem,
Így vagyunk egyek,nincs már távolság,
Térben időben mégis két ismeretlen.
Nem tudok szabadulni,nem is akarok
Mert bennem élsz, s hogy mit várok tőled?
Kérlek vigyázz rám ameddig fölnövök,
S én átölellek mint a nap a földet.
Mint az őserdőben érintetlen tájon,
Fölfelé kúszunk , csak a fény vezet,
A gyökerek már nagyon mélyen vannak,
Egymásba fonódnak magasban a kezek.
Rám tapadó inda, édes kötelék,
Trópusi eső mi szemedből árad,
Ölelj magadhoz egyre szorosabban,
Ne éreztesd soha, hogy a kezed fárad.
Ne engedj el, Szükségem van rád,
Veled erős vagyok ha a vihar támad,
S ha leszakad rólam ölelő karod
Nem kell a fény,megfordulok utánad.
Megvárom míg újra átölelsz,
Esőt sírok majd a fellegekkel,
A lombok között átengedem a fényt,
És biztatlak nagy életszerelemmel.
Maradj velem, Szükségem van rád,
Már nem tudok elmaradni tőled,
Úgy ölelj mint napfény a világot,
Mert szeretlek mint az ég a földet .

Felismertem azt a régi képet !

 Hankovszki Ilonka :
Felismertem azt a régi képet !

A mélység őrzi arcvonásaid,
Fölidéz bennem valami nagyon szépet,
A szív letépte magáról a leplet,
S én fölismertem azt a régi képet.
Egy elmult élet része vagy nekem,
Tudom mit gondolsz ha szemed ragyog,
Hát ezért van, hogy ennyire hiányzol,
Mert bennem élsz, mindig veled vagyok.
Volt közös élet egy elmúlt világban,
De hol hibáztunk hogy elszakítottak ?
Hány év múlt el azóta hogy éltünk, ?
S mért támadtak fel a régi holtak ?
Egy elsüllyedt világot hoztunk vissza,
Hogy megmutassuk, akkor is volt törvény,
S míg dúlt a harc az ég és föld között,
Két érző szívet elsodort az örvény.
Csak azt tudtuk, hogy élni akarunk,
Az ég látta, hogy nem vagyunk rosszak,
Most megengedi hogy fölismerjem arcod,
Mert szívem mélyén él a régi korszak.
Egy visszatérő álmot gyakran látok,
Egy elmúlt világ, de arcod ott ragyog,
Olyan világ ma már nem létezik,
Boldog élet, s én melletted vagyok.
Mint itt a mában, úgy szerettelek,
Boldog vagyok ha szemed rám ragyog,
Nem fontos a test, csak a lélek,
És én lélekben, csak a tied vagyok.


  

Ida Majoros :   Egyetlen

          

Gesztenye szín haján,megcsillant a nap,
Míg ő aludt puha takaró alatt.
S néztem őt kedvesen,
Reményt adó kedvesem!

Te hoztad vissza a fényt zord télnek hajnalán,
Elűzted a bánatot,
Mely oly sokáig mardosott!
S a fájdalom elhagyott!

Küzdöttél értem száz csatát,
Felfestetted a szívárványt,
Lelkem lelkedig talált,s már egybeforrt veled!
Minden porcikánk,minden gondolatunk is egy.

A szavakat már ki sem kell mondanunk,
Elég szemedbe néznem,
Már mindent tudok,
Mi már mindörökre összetartozunk!