**A MI SZERELMÜNK**

A mi szerelmünk



Nézd velem mostját - kedvesem -

az égnek, ahogy kibújik belőle valami,
valami, amit mások tán nem is értenek.

Szerelem van bennem, akarása
az odaadásnak. Himnusza a nevednek,
s gyöngéd ölelése - lelkemen - a kezednek.

A szüntelenség folyójából iszom,
pedig tudom, halandónak az tiltva van.
Én mégis e bűnt követem értünk, Angyalom.

Bűn ez mások szerint, de, ki bennünk lát,
tudja mit, s miért teszünk. Megmártózva
egymásban halálunk után is szeretünk.

Ki lelket is lát a testben, érti e szavakat,
s ismeri hangjait a reggeli dérnek. Értünk
szelíd ma a Nap, s fényei suttogva beszélnek.

Nem akarhatjuk ezt csak magunknak. Kell, hogy más is értse. Kell, hogy e zakatoló napokból kiszakadva többek is feküdjenek az életre.

De mi; tudjuk minden pillanatát, hisz egymásnak adtuk mindenünk. Tudom és érzem, hogy az égiek ezt örökre megadták nekünk.

Tudjuk, hogy így lesz, s senki sem pótolhatja ezt bennünk. Lehet forró nyár, a leghidegebb tél, de mindig lágyan takaró, boldog béke a mi szerelmünk.
Papp Ádám



*****************************

Tudod Életem, hogy mindig is szerettem a verseket nagyon sok verset olvastam már ,... tisztelem becsülöm és nagyra tartom a költőket,...... de a legszebb és legkevesebb versek számomra azok amiket Te írsz !

A verseiben benne van a tiszta szíved és a lelked,

ezért nagyon közel állnak hozzám és úgy érzem nekem szól ,............érzem, hogy szeretsz és ez boldoggá tesz !

.............Én is nagyon **SZERETLEK**és az is boldogság, hogy Hozzád tartozok !

...........Kérem a Jóistent ,hogy áldjon meg , adjon Neked erőt, egészséget , és vigyázzon Rád hogy még sok-sok szép verset tudjál írni ,az Ő és az én örömömre ! ***SZERETLEK***

***********************************************



FÉRFIKÉNT SZERETLEK



Férfiként szeretlek téged,
úgy, ahogyan egy férfi szerethet,
vad vágyak közt, érzékkel, szabadon.
Te általam vagy, s én nem léteznék nélküled,
hisz egymásra utalva él minden a földön.
Hozzád vakon is eltalálnék, mert érezlek,
mert a részem vagy és az voltál már azelőtt,
hogy megismertelek.

Férfiként szeretlek téged,
erős karjaim közt végre
levetheted szerepeid,
s nőként feloldhatod magad.
Mellettem önnön valód lehetsz,
nem kell, hogy félj!

Férfiként szeretlek téged,
de nem szerethetnélek,
ha te nem terülnél el lelkem oltárán...
Bízunk és hiszünk egymásban
és ez a tartás megment minket.
Őszinte szeretet, amely tiszta,
ami sosem követel, mert csak adni akar.

Férfiként szeretlek téged,
s e kötelékben én sem félek
feltárni magam.
Egymásban megleltük
végső menedékünk.
Nem riaszt a világ,
ha mellettem vagy.
Már csak arra vágyom,
hogy ágyamban végleg megpihenj.

Férfiként szeretlek téged,
mert te azzá tettél,
mert azzá akartam válni melletted.
Csiszolt az élet és az idő,
terheid és terheim erőssé tettek.
A szerelem megszülte azt,
hogy karjaimmal a magasba emeljelek.
Most már felelős vagyok érted,
mert a részem vagy.
Óvlak és védelek!

Férfiként szeretlek téged,
miattad nyer értelmet az akarat,
férfiként állok melletted,
hogy te mindig nőnek érezhesd magadat.
Boda János



***********************************

Tudnál e szeretni engem,

amikor senki sem szeret?
Tudnál e őrizni engem,
akár egy apró gyöngyszemet?

Tudnál e szeretni engem,
ha már az arcom megfakult.
Tudnál e szeretni úgy is,
ha hajamra hó és dér lapul?

Tudnál e szeretni engem,
ha neked adnám a szívemet?
Borongós,hűvös téli estén,
melengetve a lelkemet?

Ha csönd kell, én leszek a csönded..
Ha magány,én magányod leszek,
csak messziről szeretlek némán,
de ha kell, melletted leszek..

*****************************************

Együtt...

Hol festelek, hol karcollak,
van hogy csendéletnek látlak,
van hogy absztraktnak. Van
hogy sáros a ruhád és én otthagylak,
de van bizony úgy, hogy csak azért
fetrengek a földön, mert a föld is te
vagy.

Van hogy szét kell szedjelek, van hogy
készen kaplak, van amikor összerakni is
nehéz téged, de néha csak úgy kibogozlak.
S van bizony néha hogy az én fonalam sem
érthető neked, olyankor általában úgy hagyjuk
s nevetünk rajta egyet.

Van hogy hú de megutállak, és van
hogy újra beléd esek, van hogy
semmi se fáj tőled, és van amikor már
egy ujjad is porig éget. S van hogy
semmi az egész, van hogy örülök a
félnek, van hogy semmi se szép;
de nincs olyan, hogy nem szeretlek.
Sohonyai Attila Együtt

***************************

Őri István: Ott leszek veled
Napsugárnak

Ott leszek veled
fogom a kezed
nézem a szemed
hallgatom szíved

tenger-sok örömöm
tenger-sok bánatom
neked mind átadom
teveled álmodom

mosoly az ajkadon
napfény-csók arcodon
szivárvány hajadon
mindezt, mind -
én adom

**************************


Elégia a vetkőzésről


Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,

vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

John Donne

*******************************
Papp Ádám: A szemed

Addig csodállak,
amíg csak lehet,
s vágyom, egyre vágyom
a szemed.

Vágyom a fényét,
s hogy mosollyal belém láss.
Várom azt is,
hogy elébem állsz.

Addig nem megyek,
míg be nem teljesül.
Addig nem lehet,
mert megölne belül.

Azon túl is éltetlek,
hogy a kezed kezembe szeret.

Úgy nevezve mindig: Örök élet,
s csak vágyom,
egyre vágyom a szemed.



*************************************

Mézcseppek csorognak szádról,
balzsamos bájitalt varázsol
körém az ajkad,
Bűverődbe vontál lassan,
édes pókhálót fontál halkan,
és én maradtam.
Futhattam volna előled százszor,
bújhattam volna titkosan, csendben bárhol,
és mégsem tettem:
Én belőled sárkányerőt szívtam,
szárnyalok griffként, felhős magasokban -
Veled újra születtem...

**************************

Őri István
Csend

Ne kérdezz semmit,
csak ölelj
s ha én kérdezek,
ne felelj,
csak ölelj,
mert most erre van szükségünk
a hangtalan melegre,
a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által,
nagyon,
túl minden határon,
az életig,
a halálig,
a szenvedésig,
a boldogságig,
hogy elfeledjük
a jelent
hogy, kit te szeretsz,
s kit én is,
messze ment.

Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk,
s szeressünk
nagyon

hát ne kérdezz semmit,
csak ölelj...

****************************