Karod közt ( Varjú Zoltán versei )

Karod közt

Karom közt sóhajod hallgatom,
Karomban elsimul a lélek.
Karod közt érint meg mosolyom,
Karodban szemedbe nézek.

Karom közt tapint meg az élet,
Karomban éget a szerelem.
Karod közt csókom égi igézet,
Karodban szeretni kegyelem.

Karom közt csókodtól részegen,
Karomban enyhül a fájdalom.
Karod közt jövőnket képzelem,
Karodban önmagam vállalom.

Karom közt, tán Isten is átölel,
Karomban Ádámi ölelés.
Karod közt mennyekig felemelsz,
Szerelmed, ...Évával ébredés.

Paks, 2019. január 11.

**********************

Mondj valamit

Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj.
Mondj valamit,
hulljon le rólad a báj.
Mondj valamit,
nyíljon néma ajkakon a száj.
Mondj valamit,
ha jeges pusztaság itt e táj,
vagy tövis nélkül rózsa virít,
csak mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
vagy égig emel, s felrepít.
Mondj valamit,
tiszta szóval, tiszta szívvel
keress, és rám találj!
Mondj valamit,
ha varázslat száll, és bűbáj
igézi édes ajkaid.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj.
Hallgatom szíved szavait,
csak mondj valamit,
űzzenek mennyei énekek,
hallgassuk együtt égi hangjait.
Törd meg a csendet,
csináljunk a sötétből fényt,
a káoszból rendet,
sok darabból egészet, egyet.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
ha szikrázó napsütésben száll,
nagy pelyhekben hull a hó,
betakar, mint hófehér takaró.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
csak keress mindig szüntelen,
csak keress... és rám találj!

************************
Hagyd... hagyjál hinnem!

Csillagok vezetnek a sötét éjben... mint régen
Földi állomásom az égi ösvényen... mint régen
Melyben látomásom benned élem... mint régen
Mennybéli jóságos Atyámat kértem... mint régen
Vezesse szíved, szívem hozzád érjen... mint régen

Most is... mert nélküled, üres a csend, üres minden
Most is... mert nélküled, bátran halva, bátran féltem
Most is... mert nélküled, koldus szívem, összes kincsem
Most is... mert nélküled, azt is hittem, ami nincsen
Most is... mert nélküled, halott bennem, halott minden

Csillagod vezessen a sötét éjben... mint régen
Megpihenve nálad az égi ösvényen... mint régen
Ahol látomásunk együtt, veled-velem élem... mint régen
Sorsunk Atyám kezében, térden állva kérem... mint régen
Hagyd, hogy higgyem, kegyelmes Isten... hagyjál hinnem!
Módosítás


****************************

Nem lehet elég...

Nem elég, egy ártatlan szívdobbanás,
Nem elég, csak egy csók mely eléget.
Nem elég, egy szerelmes pillantás,
Nem elég! - csak egy utolsó sóhaj-lehelet.

Nem elég, egy tétova csendes fohász,
Nem elég, csak egy szívbéli áhítat.
Nem elég, egy féktelen őrült áldomás,
Nem elég! - csak ha a szerelmed átitat.

Nem elég, egy forrón izzó szenvedély,
Nem elég, csak ha összeforrott testben
Mindent elsöpörve földre teper, égig emel a kéj...
Nem elég! - csak ha együtt ölel át az éj.

******************************