*Én a Tied*....

Én Tied...

Este, ha lehunyod két szemed,
Édes álmaid közt Én ott leszek.
Hárfák hangja énekel csak neked,
Lelkem száll a mély vizek felett...
Minden mozdulatom téged tapint,
Minden szerető érzés megigéz.
Érezni fogod, a lelkem rád kacsint,
Válladon érzed majd... ott e kéz...
Amely éltedben a sírodig elkísér,
Ahogy rögös útjáról a szív hazatér.
Bennem magányod súlyos percei
Tovatűnnek s szertefoszlanak.
Miként elméd gyönyörű tervei
Még ma is célok, megszólítanak.
Áldásom szórva árad a szeretet,
S mély nyomot hagynak e szavak.
Nyomán sebes folyású vad patak
Mossa el a közönyből épített falat.
Ölelő karjaim közt nyújtok kezet,
Lelkem száll a mély vizek felett...
Ha elmúlok, s kihuny majd e láng,
Szikra leszek, megszűnni képtelen.
Eltörlöm végleg, ami Téged bánt,
Örökre megőrizve szép szíved.
Kilépve a testemből, élek veled,
Nem feledve a múltat és jelent.
Odafent, a magas égen ott lebeg
Lelkem, száll a mély vizek felett...
Bennem mindörökre enyém vagy,
S Tebenned... én Tied...

Varjú Zoltán
**********************

„"Te vagy a csoda, az életem szerelme,
Krisztustól áldás, a Jóisten kegyelme.
Benned a szívem, a lényednek a rabja,
Örökre veled lesz, lelkem egy darabja."”
"Te vagy a csoda, az életem szerelme,
Krisztustól áldás, a Jóisten kegyelme.
Benned a szívem, a lényednek a rabja,
Örökre veled lesz, lelkem egy darabja."

Varjú Zoltán
**********************************
Csókod láng tüze a számon izzott,
ahogy szájam a szájadhoz ért,
szemed láng szikrákat szórt,
égette íriszembe a szót: szeretlek én….
szíved szívemben dobbant,
éreztem testedben felizzik a vágy,
keblemen megpihent az ajkad
testünkre izzadtságot sírt a láz…
áldott a perc, mikor testünk összeért,
bőröm a kéjtől sikoltott ujjaid alatt,
a vágy tüzétől ereinkben vágtatott a vér,
ívbe hajlott testem, s megadtam magam…
egymást öleltük, mint kimerült vándorok,
forró vágyainkat pihente a lélek,
s összeforrva mentünk tovább a hídon,
beleveszve az éjbe: csak Te meg én

*******************
Mikor szemedbe nézek
Lelked mélyére tekintek,
Mikor szemedbe nézek
Mosolyra fakaszt gyönyörű két szemed,
Mikor a szemedbe nézek
Remeg két kezem,
Mikor a szemedbe nézek
Láng lobban szívemben,
Mikor a szemedbe nézek
elfelejtem bús életem,
Mikor a szemedbe nézek
Mindent megtennék én érted,
Mikor a szemedbe nézek
Érzem,csak te vagy énnékem
Mikor a szemedbe nézek szívem,dobogni kezd.
Érzem,hogy nekem nem kell más,
Érzem,hogy csak te kellesz és senki de senki más
Érzem,hogy hátralévő életemben nem lesz más
Érzem,hogy szeretlek!
Érzem,hogy imádlak
Érzem,hogy hiányzol nagyon.

*******************
Esélyem sincs arra, hogy csaljak,
mert minden porcikám figyelmeztet,
hogy szívemmel és lelkemmel egyként
azok is csak téged akarnak.
Papp Ádám

**********************


Isten elkísér utamon...

Égszín szemed magával sodor mint az ár,
nem szólsz, bár látom rajtad mondanád…
Az elveszett percek, még most is kísértenek,
ami belül bennem, és benned belül nagyon fáj.

Égszín szemed mélyében a lelkem elmerül,
tudatom mondja nem szabad, nem lehet…
Talán, ha a következő életünkben a sors könyve,
újra írna nekem és neked egy közös életet.

Égszín szemed türkizében megmártózik a szív,
és drágakő fényében megrázkódik a sóhajom.
Örvénylőn vonzz, deleje megigéz, rabul ejt,
ma nem szabad, ma nem lehet…
a sóhajod csendben hallgatom.
Démonok kísértenek, de Isten elkísér utamon!

Varjú Zoltán

*************************
Szebb öröm

Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít,merít.
Mondhatnám ezt is még: ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.

Váci Mihály

*********************
Ha valaki jönne...
Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyempuha kendõjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?
Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...
S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...


Dsida Jenő

**********************************
Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak
Tükre a szemed ,
Mert engem nézett .
Te vagy a bölcse ,
Mesterasszonya
Az ölelésnek .
Áldott ezerszer
Az asszonyságod ,
Mert engem nézett ,
Mert engem látott .
S mert nagyon szeretsz :
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz :
Te vagy az Asszony ,
Te vagy a legszebb.

Ady Endre

*******************

Jó veled, jó melletted

Keresem hol a cukor,
s te elém teszed…
amíg a kávémban elkavarod,
én ízesítem a tied;
jó veled, jó melletted.

Sokszor az őrület kerget,
és te törődőn végighallgatsz.
Amíg a nyugalomig elérek,
kérdezem: neked milyen volt a nap?!
Jó veled, jó melletted.

Van tudod, mikor csak úgy…szúrok és bántok,
s te kikötőt adsz e zavart tengernek,
míg engem elér a szárazföld-nyugalom,
foglak; te ily hajótöröttségbe ne rekedj;
jó veled, jó melletted.

S mikor újra elbújik a cukor,
te ismét elém teszed.
Miközben az életemet magaddal lágyra kavarod,
igyekszem ily édesre ízesíteni én is a tied:
jó…nagyon jó veled.

Sohonyai Attila

*********************

A tűz

Pusztító a tüzed.
Érted égek, érted égek.
Tépd szét mindenem,
s a következő perc hadd legyen,
mi szikrát szór szét
hozzád vonzódó testemen.

Ó édes! Érints, csókolj meg!

Részeidet hagyd rám,
s hogy lassan megöljenek.

A vágyba temess, az ágyon
megpihenve szeress.
Egy-egy pillanatban húzd el magad...
akard, hogy akarjam
kéjes zamatodat.

Hagyd, hogy beléd mártsam
e tüzes szenvedélyt.
Hadd ordíson a világ,
vegyük el a józanság eszét.

Édes, kezeiddel láncolj
gyönyör tengeredbe. Hagyj
fulldokolni a sűrűségben.

Ó édes! Tűzben égünk,
ami egekig emel.
Áthevülve a mát is
ez a mennyország fed el.

Papp Ádám

***********************
Lelkemben

Csókod lágyan felmelegít,
a szerelmed szüntelen éltet.
Nincs, mi átkot szórhatna rám,
s nincs, amitől féljek.

A mosolyodban vigaszt találok,
ölelésed a biztos menedékem.
Csended bizonyosságot ad,
s örök diadém maradsz lelkemben.
Papp Ádám

************************

Fölébredt a szív


Érzések , rólatok beszélek,
Legyőztetek, de hogy lehet?
A szívdobbanás nagy veszélye,
Vad mámorok tűzébe vet.

A némán viselt sóhajtásnak
Egyetlen pillantás elég,
Hogy Ámor célba vegye szívem
S már érzem, testem porrá ég,

Nem lesz elég e földi élet,
Hogy meggyógyuljon ami fáj,
A tükörképet búsan nézem,
Semmit nem ér a női báj.

Azt hittem ártatlan vagyok,
S az érzés háttérben marad,
De szendergő szívem fölébredt,
És dobbanása szinte vad.

Egy alvó oroszlán fölébredt,
Megéhezett sok év alatt,
Mégsem kell mit tálcán hoznak,
Nem kell neki csak egy falat.

Kiéhezett teste, lelke,
Csak arra vár amit szeret,
Hiába kínálja az élet,
Nem veszi el amit lehet.

Inkább éhesen,fájó szívvel
Gyötrődik ameddig csak él,
S a fájdalomról amit érez,
Csak itt, a versekben beszél.
Módosítás

Hankovszki Ilonka

*************************

Bestia vár ma rám
A bokrok alatt lapul
Szeme tűzzel villan
Szét fog tépni vadul
Zsákmánya leszek én
Vágynak szigetén
Elé állok, ruhám szakad
Leterít a gyönyörű vad
Ezernyit döf belé dárdám
Mégis én vagyok ki alul marad

***********************
friss harapások
nyomai kéjcsatának
boldogan fájnak
hajad a párnán
kuszáltan szétterül
álomba merült
én ébren nézlek,
fogva tart az igézet,
enyém szépséged.

****************
A nő olyan mint a virág

A nő olyan mint a virág,
Csak benne nőhet e világ,
Mikor mosolya felragyog,
Szíved is másképp dobog.
Elvarázsol egy pillantás,
Egy nőben rejlik száz varázs
Kezedbe tartsd a kis kezét
Így vigyázd az életét.
Ha könny pereg az nagyon fáj,
Homályba öltözik a táj,
Lehajtott bús szeme alatt
Az élet remegve halad.
Nebánts-virág az ő neve
Könnyező-pálma két szeme,
Belőle lesznek az anyák,
Így szaporodik e világ.
Ő hoz családba életet,
Ő neveli a gyermeked,
Ő tudja mindig mi a jó,
Segít ha süllyed a hajó.
Engedd a lelkedhez közel
Egy női lélek fölemel,
Elűzi minden gondodat
Ő egy angyali gondolat.
Vigyázd, és soha ne feledd,
A más arcát ha keresed,
Otthon vár csak az igazi
Ki mindig kérésed lesi.
Az utakon száz vadvirág,
Így omlik össze a család,
Leszakítja a járókelő
Nem az út szélén , nő a nő.
Ki megtanítja az imát,
Anya bocsát minden hibát,
Anya és nő, az egy marad,
Az ő kezében nincsen kard
Csak simogatva átkarol,
A gyermek ágyára hajol
Ajtót nyit mikor érkezel,
És megbocsát ha vétkezel.
Ne feledd el ma ki vagyok,
Virág neveket hordozok,
Kell nekem egy szál virág
Szebb lesz az élet,s a világ.

Hankovszki Ilonka

************************

Nézz vissza
Írta: Hankovszki Ilonka

Megszülettem, mert így döntött az ég,
Küldetést és talentumot kaptam,
Ott őriztem a szívem rejtekén
Nem értettem, némán elfogadtam.
Úgy születtem ahogyan te születtél,
De tudom, az Úr meglátogatott
Beteg voltam, két szemem lezárult
S úgy feküdtem mint sápadt halott.
"Csak Isten segíthet", sóhajtott anyám
Imádkozzunk,és kérjük az Urat
Ne vegye el, engedje még élni
És adjon neki megérdemel utat .
A zokogást , a könyörgő imát
Az Úr előtt a kapuban hallottam,
"Érted jöttek, nézz vissza Ilonka"
És az égtől ott el is búcsúztam.
Útól ért a zokogóknak hangja ,
Én megcsókoltam az Isten kezét,
Lázálomból ébredt fel egy kislány
Égre nyitotta mind a két szemét.
Múltak az évek gyorsan, szinte futva,
Az amit kaptam emberré nevelt ,
És ráléptem a lantpengető útra
Ma már tudom, az ég felé vezet.
Módosítás
Hankovszki Ilonka

***********************