Mit jelentesz nekem?

Mit jelentesz nekem?

Ha el szeretném mondani,
mi vagy Te nekem,
arra kevés lenne,
az egész életem.
Most megpróbálom egy részét,
szavakba dönteni,
a többit prÓbáld meg Te,
érzéseid szerint eldönteni.
Szikra a sötétben,
álom a mesében,
mese az életben,
válasz a kérdésben.
Zavar a mosolyban,
remegés lábamban,
herceg az álmomban.
Könnycsepp a szememben,
érintés kezemben,
félelem testemben,
fájdalom lelkemben.
Halk csönd a zajban,
segítség a bajban,
megnyugvás egy féltő karban.
Kulcs-mely szívemet nyitja,
név-mely bánatom gyógyírja,
egy ember akiért létezem,
s ki soha nem fogja két kezem.
*********************

Míg érintem a fehér, puha selyemkezed
és a szép íriszed csak nekem mosolyog,
míg ajkadnál a szíved beszédesebb
s a mosolyod körül felcsillan a csókod,
míg így tartasz forrón, szorosan átölelve
s néma éjlepelként borítod be testem,
míg csak körülötted kószál képzeletem
s a ki sem mondott szavad már ajkaidról lesem,
míg benne vagy a versem forró melegében
és visszanyerem általad rég elveszített hitem,
míg falevélként úszom csókod tengerében
hihetetlen boldogság járja át a szívem.
**************************

Légy velem, akkor is

Akkor is legyél velem,
Amikor fáradtan érkezem haza.
Lelkemnek, lelked legyen vigasza.
Akkor is legyél velem,
amikor a világ ellenem fordul,
amikor arcomra ezernyi könny csordul.
Akkor is szeress engem, átkozottul.
Akkor is legyél velem,
Amikor majd nem találom a helyem.
Amikor a boldogságot csak nehezen lelem,
S át akarok kelni a tengeren.
Legyél a gát, mely a mederben marasztal,
s add nekem szerelmed,
amely az egekig magasztal.
Akkor is legyél velem,
amikor hamvas bőrömre kiül a korom,
amikor testem, már nehezen vonszolom.
Vegyél majd karjaidba,
hisz nekem te vagy a menedék.
Nélküled én, hová mehetnék?
Legyél majd velem,
amikor utolsó lélegzetet veszünk.
S ígérd meg,
szerelmünkbe örökre beletemetkezünk.
/Teadélután/
*********************

Mindig megtalálsz....

Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!
********************************

Szeretlek kedvesem,
és hiába űzöm el,
a tétova képzelet
Tehozzád elvezet
Sok kínzó éjjelen
Közötted, s közöttem
vergődik a lelkem,
és úgy kíván,
mint soha, senkit sem
Hogyha itt lehetnél,
és, ha itt lennél énvelem,
Veled megnyugodnék
e lázas éjeken
Lelkem csendesen
Veled megpihenne,
bőrünk összeérne,
a vágytól összeégve.
Szorongó szívünket,
mohó testünket,
-melyik Tiéd, s enyém
többé nem éreznénk,
e tűzben egyek lennénk.
És ha néha föleszmélnénk
e zsibbadt kábulatból,
semmit sem beszélnénk
Csak nézném a szemedet,
az nem csap be engemet,
és csókolnám ajkadat:
Örökre itt maradj!
Örökre itt maradj,
mert Veled lenne még reményem,
Veled lenne még életem,
lenne még perzselő tüzem
Szeretlek Kedvesem
**************************

Bella István : Gyönyörűen

Ölel-ölel Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod.
Felhúzhatod a kezemet
mezítelen bőröd alá
felöltheted életemet
lámpaernyőd leszek akár.
Kinyithatod a vállamat
nyarak lógnak benne, minden ruhád
tüdőm tükrében lásd magad
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld!
Én már semmit se akarok
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott
nyílt szemedben késként forogni. ....
**********************

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.
Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.
Baranyi Ferenc
*******************************

Burns:

Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Weöres Sándor)
****************************

Rebben a függöny, pislákol a fény,
halk zene szól, csak a szívdobbanás mesél.
Bőr a bőrhöz simul, test testnek feszül,
ébredezik a vágy valahol, ott legbelül.
Lüktet a vérem, bújok hozzád Kedves,
simogató kezed kis domboknak kedvez,
barangol lélegzetállító tájakon,
megállítani nem lehet, de nem is akarom.
Ajkad becézi minden porcikám,
így bódult mámort borítasz rám,
összefonódik valóság és képzelet,
szemedből szikrázik felém a szeretet.
Válaszolok rá puha csókkal,
kényeztetlek én is, édes szókkal,
neved suttogom gyönyörben fürödve,
ne engedj el, maradj itt örökre!
Két karom közt legyen édes az élet,
szeress forrón, ahogy én szeretlek Téged
**********************************

Úgy kellesz...

Úgy kellesz, mint
a fűszer, mi izgató,
a gyógyszer, mely lázat csitító,
a bor, mely bódító,
a szó, ami hódító!
Kell még...
néha erő belőled,
olykor gyengédség felőled,
édes csókod, ölelésed,
borzongató érintésed,
kezed minden mozdulata,
szíved összes dobbanása!
Az is, hogy...
felemelj és elringass,
ha széthullok, összerakj!
Együtt...
álmodjunk és ébredjünk,
szárnyaljunk, ne csak vergődjünk!
Hogy együtt...
keressük a végtelent,
újraélesszük a vértelent,
ne parazsat, nagy tüzet,
oldhatatlan szerelmet.
Az is...
hogy életet adj, majd elvedd azt,
szívembe hol telet hozz,
hol tavaszt!
És így is...
cseppenként vagy egészben,
félszegen vagy merészen,
csendesen, szerényen,
vagy szenvedély hevében.
Halkan vagy ordítva,
nevetve vagy zokogva,
fiatalon, erősen,
fáradtan és öregen.
S, ha már nem leszel,
csak némán és csendesen,
veled halok én is, Kedvesem
***************************

EGYMÁS KEZÉT FOGVA

Jó lenne messzire menni,
egymás kezét fogva -
Sokáig - nem kérdezni semmit,
egymás kezét fogva -
S mikor megszólalsz először,
csak a szememet nézd, semmi mást -
én nem kérdem soha tőled:
honnan jöttél,
csak azt, mit kívánsz.
Elmúlnak a szürke napok,
egymás kezét fogva.
Érezzük majd valami történt,
egymás kezét fogva -
Mikor hozzám érsz először
csak a szememet nézd, semmi mást -
és nem lesz fontos semmi,
csak az, csak az
- mit kívánsz.
***********************

MEG AKARLAK TANULNI...

mosolyról mosolyra
leheletről leheletre
ujjbegyről ujjbegyre
szemhéjról szemhéjra
szóról szóra
mint izgága kamasz
szerelmes versét
ha tördelve kezét
elszavalja
meg akarlak tanulni
ha netán álmom
éj zuhatagán
lélegzetet vesz
átfordulva szívemre
az éber percem
is te lakd be
míg vissza osonsz
pőrén
törékeny
szendergésembe
meg akarlak tanulni
ha majd ajkadon
a szó
némán megreked
csókom fejtse meg
és nyelvünk
sámán táncától
kábultan
nyeljem nedvedet
kéjbe rándultan
öleljem
parázs testedet
meg akarlak tanulni
hogy bölcsen szemeidben
elmerülve
megsemmisülhessek.
/LUCSKAI VINCE/
****************************

Szeretlek, mert te vagy a fény a szívem
Szeretlek, mert te vagy az életem, és nem tudok élni nélküled
Szeretlek, mert te vagy a legszebb verset, amit valaha láttam az életemben
Szeretlek, mert te vagy az egyetlen hercegnő szívem
Szeretlek, mert te voltál az egyetlen, amely tényleg engem szerelmes
Szeretlek, mert te vagy a válasz a szívem „mert legyőzve?”
Miért van benne ... én egy nagy szerelem örökre,
Köszönök mindent szerelmem szeretlek.
********************************

Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!
************************************

Mert nagyon szeretlek........

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

*********************************

TE vagy a szív,mely bennem dobog,
TE vagy a vér,mely bennem csorog.
TE vagy az ihlet,mellyel írok,
TE vagy a könny,mellyel sírok...
TE vagy a szem,mellyel látlak,
TE vagy a vágy,mellyel várlak!
TE vagy a lélek,mely engem éltet.
TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!
TE vagy a herceg,aki eljön értem,
TE vagy az,akit az égtől kértem!
TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,
TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!!
**************************

/Katarzis/

Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Ahogy édenünkbe dönt
a csókok háborúja -
kié elixír - élvezem,
s a szemeid...
Vétkünk örök, igaz,
és fékezhetetlen.
A vérem nem tisztább tiednél,
de azzá teszed,
ha szólsz egy jót is, mi
bennem egy kicsit érték.
Visszaviszem neked
e jót, s még a jobbat.
Őrzöm veled.
A végén pedig...
hagyom szárnyalni
kettőnk felett.
Az egész vagy, a világ,
mit végre elértem. Ezért születtem...
Érted.
Az egész vagy, a minden.
Nekem, s csak nekem.
Vágylak, akarlak, s ezerszer
magamnál jobban szeretlek.
Az egész vagy, a világ,
a minden. Nem győzöm
elégszer mondani,
s még annyiszor szívednek adni.
Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Te jó vagy, a legjobb, mi lehet.
Az egész...
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
A tegnapból jöttél mára,
hogy holnap egymásból
egymásnak
minden boldogabb legyen
(csak veled).
Papp Ádám
*********************************

Leszek nap,
mely megéget.
Leszek szellő,
mely cirógat.
Leszek árnyék,
mely betakar.
Leszek szó,
mely becéz.
Leszek fohász,
mely imád.
Leszek kiáltás,
mely elragad.
Koszorú Gábor
******************************

Hadd legyek a hősöd
Táncolnál velem.
ha erre kérnélek?
vagy elfutnál,
És vissza se néznél soha?
Sírnál-e
ha sírni látnál engem?
Megmentenéd a lelkem ma este?
Reszketnél-e
Ha megérinteném az ajkad?
Nevetnél rajtam?
Kérlek mondd el!
Meghalnál-e
azért akit szeretsz?
Ölelj át ma este
Lehetnék a hősöd baby
Csókjaimmal gyógyítanám fájdalmad
Itt maradok veled örökre
A levegőmet is neked adnám ha kéred
............Enriqe Iglesias-Hero
*************************************

József Attila :Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
**********************************

Grigo Zoltán: Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.
***************************************

Szabó Lőrinc: Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én!… Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
***********************************

Szeretem két kezed, imádom két szemed,
Simítom arcodat, csókolom ajkadat!
Ölelem testedet, az enyém megremeg,
Megőrít illatod, csak a tiéd vegyok!
Fáj nagyon a szívem, mert nem vagy itt velem,
Sötét barlangokban, lelem én a helyem!
Lehet hogy nem igaz, vagy mégis meglehet,
Picinyke szíved, szeret vagy nem szeret!?
*************************************

Vallomás !

Vallomás!
Szeretlek égi áhítattal,
Híven örökké igazán:
Oly tiszta,mint a nap szerelmem,
És mély miként az óceán,
Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,
Szebb,mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt megízlelném
Az én szerelmem az élet maga.
Szeretlek forró indulattal,
Lobogva kéjjel, lángolón.
Oly forró ,mint a tűz,szerelmem,
S miként a tűz,oly romboló.
Te vagy a legkívánatosabb nekem
A pazar összesség csodás ölén;
Nem céltalan,nem álom életem,
Ha te hajolsz állítólag én fölém.
Szeretlek rémes szenvedéllyel,
Vihar kél csókjaim nyomán;
Hervasztó,mint a nap,szerelmem,
S háborgó ,mint az óceán.
Önnön világát nem szeretheti
Jobban az Isten,mint én tégedet;
A láng,mely a világot élteti,
Halált is oszt,mert vég nélkül szeret.
Szeretlek titkos rettegéssel,
Marcangol egy sötét talány;
Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,
Te fényes égi látomás?
Hogy üdvömet meg nem sokallja-e
A boldogságra irigy,gúnyos ég?
De hiszen örök lelkünk élete,
Az égbe is utánad szállanék!
Szeretlek mélységes gyönyörrel,
Lelkem csak benned s érted él,
Ember nem vágyhat magasabbra,
Érted szenvedni,sírni,kéj.
Látásod üdvén sápad a merész,
Szívem a kéjtől majdnem meghasad,
Ölelni,bírni téged szinte vész,
Nem bírják el a testi csontfalak.
Szeretlek élő szerelemmel,
Nem múlik el e láng soha,
Hervasztó bár,de hervadatlan,
Örök,mint az Isten maga.
Dicsőbb vagy,mint büszke csillagok,
Nagy szíveden a mennyet élvezem,
Szívünkbe hallhatatlan láng lobog,
Hiszlek,szeretlek,és reméllek én!
István Csanádi
************************
JeepCKing
Te vagy...
Te vagy az ereimben a vér,
te vagy a testemben a kéj…
Te vagy a fülemben a dallam,
te vagy a bőrömön a balzsam…
Te vagy a kezemben az erő,
te vagy a csontomban a velő…
Te vagy az ajkamon a sóhaj
te vagy a hőn áhított óhaj…
Te vagy a szívemben az érzés,
te vagy a lelkemben a féltés…
Te vagy a naptárban a holnap,
te vagy e versemben a mondat…
Te vagy az életben a remény,
te vagy az erkölcsben az erény…
Te vagy a hitben az igazság,
te vagy a búban a vigaszság…
Te vagy a sebekre a gyógyír,
te vagy a mindenkori jó hír…
Te vagy a pillangón a hímpor,
te vagy a szürkében a színfolt…
Te vagy a lágy tavaszi szellő,
te vagy a tengerben a sellő…
Te vagy az ékszerben a gyémánt,
te vagy, akire szívem rég várt…
Te vagy a hajnali pirkadat,
te vagy a rám váró virradat…
Te vagy a nő, aki kell nekem,
te egymagad vagy a mindenem!
Te vagy a réteken a virág,
te vagy a föld… és a világ…
******************************
Őri István : ÜZENŐ

Amikor a fák égig érnek,
és meséket mondanak a tündérek,
akkor gyere...
amikor a hold fényesen világít,
s a bársony-éj utolsókat ásít,
akkor gyere...
amikor a harmatcsepp énekel,
s rá messzi-szellő felel,
akkor gyere...
amikor Isten lejön közénk,
s minden, mit hozott, a miénk,
akkor gyere...
amikor győztél a sötét éveken,
s, ím, valaki Neked üzen,
akkor gyere...
várlak,
Kedvesem...
*************************
FÁY FERENC : Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
******************************

Jönnél-e velem az életem útján?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?
Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?
Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!
S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?
Vagy akár mint soha még nem!?
Engednéd-e, hogy eléd térdelve
öleljem combod, s forró csókot
leheljek rajta végig? És sétáljunk
kéz a kézben, szemlesütve, vagy
éppen egymás szemében égve
belefeledkezzünk a tücsökzenébe?
Vagy hallgatva a csendet, kósza
fellegekbe karolva váljunk eggyé,
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen
maholnap úgyis véget ér minden.
Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen
szappanbuborék. Mondd Kedvesem!
Jönnél-e velem ha kérem?
*********************************
Zorán : Szeretlek

Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Örökös búcsúzóban is
***************************
Victor Hugo : Mivel ajkamhoz ért

Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed,
és sápadt homlokom kezedben nyughatott,
mivel beszívtam és nem egyszer drága lelked
lehelletét, e mélyhomályú illatot,
mivel titokzatos szíved nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,
mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta
örökké fátyolos világú csillagod,
és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,
amelyet életem árja elringatott,
most azt mondhatom az időnek, míg tovább száll:
- Vágtass, ha jól esik! Az én időm örök!
Vidd hervadt csokrodat magaddal: szebb virágszál
nyílik lelkemben, azt soha le nem töröd!
Nem dönthetik fel a friss vízzel teli korsót
Vad szárnycsapásaid. Miden hamud kevés:
Lelkemnek lobogó máglyáját ki nem oltod!
Szerelmes szívemen nem győz a feledés!
*********************************

Kellesz nekem mint víz a növénynek,
Kellesz mint szerelem az embernek,
Mert szerelem nélkül élni nem lehet
S ki nem tudja ezt , az nem volt meg igazán szerelmes,
Nem ismered a csodálatos érzést,
Nem ismeri az élet értelmét,
Oh, Édes szerelem!
Hogyan tudtam eddig élni nélküled?
Elragadtad szivemet,
S most már szabadulni nem lehet
De ki akar? Megválni tőled ilyen hamar???
SOHA amig csak élek. N
Nem akarlak elvesziteni , s kerlek
Segits nekem!Maradj örökre velem!
Nekem ez mindennél jobban számit
Hisz én megtennék érted bármit
De csak egy kis apróságot kérek,
Kérek...de mit is kérjek?
Egy pici csókot vagy egy ölelést?
Vajon beteljesedik-e ez a remeny?
Csak egy álom volt csupán,
Mely ha beteljesedne boldogok lennénk talán.
*******************************
Miklós Pénzár : Éji órán...

Éji órán Rád gondolok
előjönnek gondolatok
Egyre szebbek, élnek
emlékeket felidéznek
Milyen jó is volt Veled
a drága rongyos élet
Nevettünk,gondtalanul
csak a mával törődtünk
Néha szomorú lettem
de szemeidbe néztem
Kivirult újra fájó szívem
égett benne szerelmem
Szép volt Veled az élet
köszönöm szerelmedet
Köszönöm a szereteted
mikor ápoltál, vigyáztál
Két kezeddel simogattál
a naptól széltől megóvtál
Mindenedet nekem adtad
adtam érte szép szavakat
A verseimet Neked írtam
a kezemet megcsókoltad
A könnyeiddel simogattál
néha még rám is szóltál
Hé ne írj már olyan sokat
jobb,ha holnapra is marad
Így évődtünk néha Veled
én szorítottam a kezedet
*********************

"Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már. S im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon:
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?"
Móra Ferenc
******************************
Váci Mihály :Hegedű

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt águ őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved.
Ordítanék utánad,de hiába:
oly néma vagyok béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének
*****************************
Miklós Pénzár: Neked adom...

Neked adom mindenemet,
Mond,akarod az életemet
Ajándékul ez kevés lenne
És nagy szerelmet megérne
Tán,a halálomig tartó lenne
Létezik-e örök boldogság
Ami tarthat, egy életen át
Átevezni közben tengeren
Lebegni fent a kék égben
És így eggyé válni Veled
Ez lenne egy igaz szerelem
Ami nem múlik el sohasem
************************

Szívemben élsz ......

Szívemben élsz

Lehunyom szemem,hogy a tiédet lássam,
hogy a külvilágot kizárjam,
s csak az érzéssel foglalkozzam,
csakis rád összpontosítsak!

Hátha te is rám gondolsz,
talán te is utánam vágyódsz,
várod ,hogy megpillantsál az úton,
s szeretnéd,hogy tekintetünk találkozzon!

Engem marcangol s darabokra szaggat,
hogy nem láthatlak,
s a tudat megsebez,
hogy te könnyedén elfeledsz!

Próbálom rejteni fájdalmamat
de nem bírom sokáig a nélküled töltött napokat!
Remegek a szenvedéstől,
mi tőled származik,csupa létezésedből!

Ha csak kicsit sejtenéd mit érzek,
ha tudnád,mit látok ha szemedbe nézek,
csak halványan is éreznéd milyen erős a szív szava
akkor a lélegzeted is elakadna!!!
****************************

Szerelmes levél

Egymagam írom e sorokat
Magamban szövök álmokat
Vágyam, hogy velem lehess
Egymásnak súgjuk, -szeress-

Hiányzol kincsem, belehalok
Annyira magányosan vagyok
Vajon szíved érzi-e szívemet
Szívemből küldött szerelmet.

Várok rád, bár nem jöhetsz el
De tudd, szívem féltőn átölel
A tér s idő mi elválaszt minket
Tőlem, Téged édes kincsemet.

Két szív egyet akar, de mégis
Az élet szenvedés, érzem én is
Nem lehetsz Velem, belehalok
A lehetetlen, mit Tőled akarok.

Egy érintést, egy lopott csókot
Hogy adhassak milliónyi bókot
A legédesebb ajkadat vágyom
Ölelésed lett legforróbb álmom.

Nem lehetek Veled, kínzó e vágy
Csak egy csók, add kérlek a szád
Nem nyílik egy virág se szebben
Mint ajkad, melynek rabja lettem.

Szerelmes az éjszaka várok rád
Ha kell, hónapokon, s éveken át
Belenéztem én csillogó szemedbe
Onnantól lettem általad szeretve.

Nem lehetsz Velem... szenvedem
Őrült álmaimat, éberen kergetem
Elválaszt pár kilométer, de nekem
Ez egy fél világ, fájón szenvedem.

Édes a fájdalom, mégis belehalok
Hisz, édesen hozzád bújni akarok
Csak együtt lennénk, e csendben
E szédítő, gyönyörű szerelemben.

Nem kell, hogy szólj, szíved dalol
Minden dobbanása testembe hatol
Áramlik a testemben, édes e méreg
Súgom mit érzek, szeretlek Téged!
*****************************************

Szeretlek

Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
?-rülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!
**************************

Egyszer megölelni,

Egyszer megcsókolni,
Örökké ölelni,
Örökké csókolni.
Mit nekem e rövid,
elmulandó élet,
Örökkévalóság-
amit tőled kérek.
Kedvesem, szerelmem,
Az élet mulandó,
Játsszuk ki a halált,
Az örökkévaló.
Ölelj meg, csókolj meg,
S élek beléd halva,
Örökké ölelve,
Örökké csókolva.
/Vajda János/
********************************

Hadd legyek
Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó, boldogító vágy.
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vigasztaló kéz.
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod.
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl.
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked.
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled...
*****************************

Remegő, szelíd, suttogó a hangom,
Beleszól szívdobogásom.
Elmondani azt próbálom,
Mire tán nincs szó, mert nem találom.
Nélküled aszfaltra esett mag vagyok,
Forró aszfalton kiszáradok.
Virág, víz nélkül, elszáradok,
Címnélküli levélként elkallódok.
Könny vagyok nélküled, mi hiába hull,
Szerető gyermek ki elárvul,
Szomorú kisfiú, kit becsaptak rútul,
Falevél, mi örökre besárgul.
Szélre nem lobogó zászló,
Mondat elején zárszó,
Víznélküli hajó,
Halásznélküli háló.
Legyél szél, hajóm vitorláját duzzasztó,
Magtalan kalászom magja mely morzsolható,
Szelíd szavamban a szó, ami jól kihallható,
S arcomon a boldog mosoly, mi maradandó!
***********************************

"El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged."
Őri István
*****************************

Wass Albert : Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
*************************************

Te légy az őrzőm.......

Te légy az őrzőm, Te légy a kincsem,
Te légy a csendem, szó ami nincsen.
Te légy a párom, álmodd az álmom,
Te vezess által az égi varázson.
Szóljon a hangod, törjed a csendem,
vesszen az éjjel szürke szívemben.
Csengjen az ének, járjad a táncod,
lelkembe oltva égjen a lángod.
************************

Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.
Scheffer János
****************

Gámentzy Eduárd: Vers Neked
Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék, mint a nád
A tó vizére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.
Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!
- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, emerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!
********************

Ott leszek mindig mögötted
árnyékodként örökké követlek
s ha utolér egyszer végzeted,
ebből a világból ki kell majd lépned
indulj hát, tündöklő lélek
ne félj, mögötted lépkedek,
szorítom erősen finom kezedet,
mert ha velem vagy, én sem félek
oda is Téged követlek…
s ha netán ott is vár ránk egy új élet
hat újra és újra beléd szerethetek!
*************************

Ne félj - bújj ide hozzám és mesélj
Ha bántanak - ha fáj a szó
Itt vagyok én, - ne félj
Mesélj - Mondd el gondodat, -
Hallom, tudom jól
Mily nehéz teher nyomja válladat, -
Mesélj - ne sírj
Könnyed csókolom arcodról
Tudod jól, a könny nem segít, -
Ne sírj!
Itt vagyok Veled, - örökké fogom a kezed.
*************************

Selymes álomillatodba merülnék,
hol forró ajkad tüzét érezném
és mindaddig ott maradnék,
míg felmelegednék az örömfényénél…
Mezítelen válladra pihenni vágyok,
hogy érezzem a tested melegét
és napsugárszirommal cirógatnálak
majd ismét álomillatodba merülnék…
****************************

Csak akkor hagyj majd magamra,
ha szívem nem dobban már mellkasomban,
ha nem halhatok bele hiányodba,
ha mindegy lesz majd számomra,
hogy ki szeretett, és ki nem szeretett,
s ki volt az, ki utamon elkísért
amikor én, már semmit sem érzek
csak akkor menj, és hagyj magamra végleg.
De addig, maradj! Maradnod kell,
hisz szereteted az, mi éltet engem
nélküled úgyis, lassan elsorvadnék
szenvednék, folyton csak szenvednék
majd hiányodba, kínok között, úgy is belehalnék.
Ne kelljen mindezt megszenvednem
ha szeretsz, megóvsz ettől engem
s míg a szívem dobban, addig maradsz
utána, már magamra hagyhatsz.
****************************

Örök szerelem !

Lecsukom a szemem
Csak lecsukom a szemem és megszűnik a Világ,
Téged látlak csupán kicsi kis Virág.
Csak lecsukom a szemem és itt vagy velem látom,
megfogom a kezed, s nevedet kiáltom.
Te vagy kiért élek és tűröm sorsomat,
felidézem szemed, s tűz forró csókodat.
Te vagy kiért élek és teszem dolgomat,
sorsunk száguld tova, akár egy gyorsvonat.
Ne lennél oly messze, elérhetetlen,
de látod, a sors most kérlelhetetlen.
Ne lennél oly messze, mindig ölelnélek,
hiányoddal teljesen, felemészt az élet.
Csak lecsuknám a szemem, de már nem is muszáj
ha nyitva van is mindig Rólad szól a Világ.
Csak lecsuknám a szemem, de nem nagyon akarom
Téged látlak így is, gyönyörű angyalom.

*********************
Egy az ajkadra - érezni nemes ízeid
Egy a nyakadra - követve ereid lüktetését
Egy a füledre - mi súgja, vágyom rád
Egy mellkasodra - érezni tested melegét
Egy hasadra - süppedni szuszogásodban,
Egy ágyékodra - alázattal, finoman
Egy combjaidra - feszes ívük dícsérni
Egy fenekedre - belekapaszkodni érzékiségébe
Egy a hátadra - verejtéked gyöngyeit itatva
Egy vállaidra - erős pillérként csodálni,
Egy tarkódra - borzongatni édes vágyad
s egy újra ajkadra: megköszönni, hogy Rád találtam
******************************
Gyere közel
Szorosan ölelj
Szeress kedvesem
Fogdd kezem
És légy velem
E csendes éjjelen
Jöjj velem
Én vezetlek
Kövess hát engem
Elviszlek téged
Egy csendes helyre
Mely nekem
Az én mindenem
Megleplek
Szerelmem
Egy kedves
Meglepetéssel
Csak neked
Hunyd le szemed
Tárd ki szíved
És képzeld el...
Hogy minket
Elönt örökre
A szerelem
Az én szívem
És a lelkem
Melyet adok neked
Fogadd el kérlek
Élj velem
Légy enyém
Mert az életem
Tiéd egyetlenem...
****
NEKED ÜZENEK
Írta:Hankovszki Ilonka

A nagy csillagsereg szikrás fényét ontja,
A hold sápadtan áll, üzenetem mondja,
Talán a mindenség rajtam ma jót nevet
Neked üzenem, van még aki így szeret.

Nézz este a holdra, ott a lelken csókja,
Talán viszi a sóhajt vallomást ragyogva ,
Elsápadva mondja, " Én ezt nem teszem !"
De imára kulcsoltam mind a két kezem.

Kérlek segíts nekem,te szívem viheted
Nagy sóhajjal kísérlek , ott leszek veled,
Éji királynő vagy ,te vagy ki átoson
A sötétség falán, s benéz az ablakon .

És fölemelkedett vérvörössé válva
Jól tudtam mit mondd ablakodra szállva,
Tej úton lépkedett ,kísértem lábnyomát
Megzörgette az éjnek bezárt ablakát.

" Üzenetet hoztam " megszólalt a hold
Miközben ajkán édes versem volt ,
A sötét éjszakában remegve beszélt ,
Ameddig minden szó kis szobádba ért .

A csillagokból egy , kialudt, lehullt ,
Mint szomorú fűz a földig borult,
Megrettent a hold, nem hitte amit lát
S karjára ölelte hulló csillagát .

Tudta hogy a lelkem dobta le magát
Féltem hogy a holdnak nem hallod szavát,
De te fölébredtél, kitártad ablakod
Elolvastad a verset mit a hold ott hagyott .
***************************
Nem adom fel a harcot
írta :.Hankovszki Ilonka
Újra és újra a fájó sóhajt zengem,
Jöjj végre közelebb, ölelj magadhoz engem,
Nézd, a két szememben a tavasz fénye árad,
Addig sóhajtozom míg lelkem belefárad.
Miattad lettem költő, nem adom fel a harcot,
Téged kereslek, hívlak, fordítsd felém arcod,
Te vagy nekem a napnak visszasugárzása,
Érted akarok lenni egy asszony tiszta mása.
Pengetem a lantot, s eldalolom újra,
Megérintette szívem a tavasz meleg ujja,
Amikor fáj az élet lantom újra csendül,
Születik egy új vers mi érted rímre zendül.
..........................
Stollmayer Beatri
Ne hagyj magamra..
Mi lesz velünk mondd, ha így megy ezután,
ha minden éjen árva marad kisszobám,
ha nem csókol ajkad, ha nem ölel két karod,
meglásd elhervadok egy hideg hajnalon.
Mi lesz veled, ha nem hozzám érkezel meg,
kinek fogod megvallani, oly nagyon szeretlek,
mit érek nélküled, ha nem vagy mellettem,
Miért éljek egyedül, ha egyszer rád leltem?
Mi lesz velem, mondd, ha nem vagy itt velem,
kinek súgom a fülébe, mily nagyon szeretem,
kit várok epedve, akár egy idétlen kamasz,
kinek ébredt a természet, a márciusi tavasz?
Látod, hogy csak te vagy minden gondolatom,
minden percemet ezután csak tenéked adom,
veled akarok élni, mert élni csak veled érdemes,
ne lássa senki kínomat, s az elárvult lelkemet!
..............................
Hankovszki Ilonka
Te vagy a minden
írta : Hankovszki Ilonka
A világ egy kis darabkája vagy
Mi építi és összetartja szépen,
Tégla a falban, dallam a zenében,
Rím a versben, szivárvány a fényben.
Most azt érzed ,hogy te egy semmi vagy,
De ha nem volnál már nem volna élet,
Két szemedben a tudás vágy lobog
Nézd, mennyi érzést megosztottam véled.
Én neked írok, más táncol vagy szaval,
Valahol egy agy új regényt szül ,
A színpadon neked gördül a függöny,
Érezd, te soha nem vagy egyedül.
Őrző angyal áll az ágyad előtt,
Te nem látod, mert ha látnád félnél,
Hidd el, érted vannak a nagy dolgok,
Az ég szomorú volna ha nem élnél.
...................................................................
Hankovszki Ilonka

Tudnod kell
írta :hankovszki Ilonka
Ha nincsenek virágok
Uralkodik a fagy,
Neked tudnod kell
Szívemben jelen vagy.
Ha megdermed az érzés
Nem működik az agy,
Neked érezned kell
Szívemben jelen vagy,
Ha széthullik a világ
E megteremtett nagy,
Neked tudnod kell
Te mindig velem vagy.
Ha azt mondják majd rád
Nem jó amit teszel,
A mindenen túl is
Bús szívemben leszel
..........................
Hankovszki Ilonka

Elszáll az álmunk
Irta:Hankovszki Ilonka
Minden megváltozik érzem,
Elszáll az álmunk is egészen,
A sok szerelmes kis papírra
Csak én borulok rá majd sírva.
Látom, egy világ áll közöttünk,
Nem figyeltek ha könyörögtünk,
Ellenünk minden összefog,
De sírni egyikünk sem fog.
Elhallgatjuk a szenvedést
A szívbe vágó éles kést,
Nézzük egymást,sóhaj száll
A lábunk megdermedve áll.
Remegve mozdul meg a kar
Elválni tőled nem akar,
Míg a járókelők nevetnek
Ennyit sóhajtok ," Szeretlek ! "
.............................
Hankovszki Ilonka

Neked dalolok
Írta : Hankvszki Ilonka
Tervek hulltak ki szívemből
De egy máig is megmaradt,
Míg gördül az idő kereke
Váltsam valóra vágyamat .
Ma is bizonytalan a léptem
Csábít sok fényes állomás ,
De életem első perce óta
Vers vagyok, néma tollvonás.
Sokszor énekel a lelkem
Csodás dolgokra gondolok,
Nem őrzöm , papírra karcolom
Nézd csak , én neked dalolok.
****************************

Stollmayer Beatrix

Az álom
Álmot láttam, ó, mily édes álmot veled,
hozzám bújva, rám hajolva ízlelgetted nevemet,
mennyi édes elfojtott vágy hagyta el az ajkad,
azt, hogy szeretsz engem, látni lehetett rajtad
Álmot láttam, álmomban csak csókoltad ajkam,
úgy éreztem rám tör a vágy, lélegzetem elakadt,
forró ajkad mint a méz, ezt suttogtad fülembe,
ha tehetném kóstolgatnám egész életembe.
Álmot láttam, mely nem csak álom jól tudom,
boldog vagyok, mert rád találtam egy őszi napon,
akkor nem sejtettük, hogy lesz-e még folytatás,
úgy érzem többé nekem, nem kell senki más!
Szép álom volt nélküled, de egyszer tán megérem,
hogy veled álmodhatom át az eljövendő életem,
talán a sorsunk megengedi ezt a kis kitérőt nekünk,
hogy önfeledten, boldogan még egyszer szeressünk!
oooooooooooooooooooooo
Mámoros éjszakák
Mikor a csókod már olyanná vált, akár egy lehelet,
mikor két karodban már én is ernyedten pihegek,
mert a vágyad elült, már nem égeti forró testedet,
én érzem, hogy nincs tovább, mégis olyan jó veled!
Mikor az est leszáll, sötét felhők takarják a nappalt,
a madarak az ágak között összebújva alszanak,
te suttogva ejted ki a szavakat, jaj, fel ne riadjanak,
s akkor a vágyad újra éled, de jó, hogy szeretlek téged!
Mikor a reggel újra támad, visszatérnek az éji vágyak,
ám menni kell, mert vár a nap, és az égető napsugarak,
melyek eltompítják testünkben a fellángoló vágyakat,
de egy új, viharos éjszaka reménye lelkünkben ott marad.
ooooooooooooooooooooooooooooooooooo
Rabságban
Mint kismadarat, kit kalitkába tettek,
úgy vontad magadhoz szívem,
olykor még kiáltok egyet, engedj,
ám egyre ritkábban teszem.
hisz ez a rabság jó nekem,
bár ritkán látlak, de elviselem,
mert érted teszem, csak miattad,
ki elraboltad az életem.
Rabod lettem, ezt nem vallom be
magamnak sem, akkor is ,
szabadul engedhetsz, de tudom
visszatérek hozzád mégis
nem kell magány, veled rácsok között is
olyan boldog vagyok
a csönd, mit rég annyira vágytam,
melletted örökre elhagyott.
Gyere kalitomba, szenvedjük át együtt
ezt az áldott rabságot
veled a rabbilincsem sem dobom le,
hisz kizárjuk mind a külvilágot
ez a szerelem csak kettőnkké, más senki
szeme nem láthatja meg
maradj velem e rabságban örökre,
cserébe megkapod az életemet.
oooooooooooooooooooooooooooooooooo
Páros sorokban
Az éjszaka mámorából lassan magamhoz térek,
csókod tüze még éget, s ugyanúgy az ölelések.
Pirkad a hajnal, már dereng némi fény a láthatáron,
de űzöm a nappalt, s az estét ismét veled vágyom.
Olyan messze vagy és megint csak ábrándozom róla,
hogy eljön az este és vele újra néhány mámoros óra.
Amíg rólad ábrándozom, s karom feléd ölelésre nyújtom,
addig szeretni foglak és a szerelmedben nagyon bízom.
ooooooooooooooooooooooooooooooooo
Kései tavasz
Egy kései tavasz hozta őt el nekem,
nem vártam rá..., csak jött könnyeden
mit akar tőlem, nem értem, nem tudom
hiszen az élet nekem... már fáj nagyon.
Még jár apró boldogság, ezen gondolkodom,
hogy mit kezdek vele, nem sejtem, nem tudom.
talán átölelem..., el nem engedem soha,
vagy nem lesz több,... mint egy múló csoda.
Még nem tudom, s félek mert nem értem,
miért keresett meg, miért is kísértett,
mert nem vágytam én már szívfájdalomra
és ki lenne kíváncsi ...fájó bús dalomra?
De tudom, ha itt lenne, szaladnék karjába,
hogy szorosan ölelve préseljen magába,
de messze van..., így nem kell búcsúzni sem tőle,
ma még nem tudhatom... lesz-e majd jövője?
Ám titkon várom és vágyom, hogy jöjjön el,
hogy megismerjem végre, vajon hogyan, miként ölel?
De jaj..., mit is beszélek..., tán mást szánt nekem az élet,
ő nem lehet soha, de soha..., a megvalósult végzet!
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
Ami elmúlt...
Felrémlik egy kép a múltból egy-egy pillanatra,
volt valaki, aki a szívemet magához ragadta,
ám elengedte, szorítása már olyan laza volt,
ezért a szívem érette, többé már nem dobog.
Volt egy szerelem szép volt, nem tagadom,
ám egy pillanat kellett, s ezt már hiába fájlalom,
egy szó, egy pillantás elárulta, megcsúfolta azt,
már nem siratom, szívem tőle teljesen szabad.!
Régi emlékek és minden a múlt ködébe veszett,
mikor végleg elengedte a felé nyújtott kezemet.
Ám többé nem kell, mert bennem ami megszakadt,
csak csomóra köthető, helyében a bog ott maradt.
Menj kedves, menj siess , szedd a lábadat gyorsan,
becsaptad a szívemet, nem kellesz, indulj nyomban.
Ne nézz vissza énrám, s többé ne keressed léptem,
hiszen elmúltál belőlem..., s én már tovább léptem!
**************************

Ha lehetne egy pillanat bennem

Rájöttem, hogy mennyire szeretlek .....
Hogy minden mosoly
Mögött a képernyőn ....
Van öröm meleg ....
Szorongásos szeretni ...
A gondoskodó szeretnének ...
A lélek énekel ....
... Ha lehetne egy pillanatra
lehet nekem .... észre, hogy
tiéd .... Ez csak neked
Szívem megnyílik ... Még a hideg,
melegíti nekem ... a csend ... Úgy érzem ...
A szavak ... Üdvözlöm Önt ....
Csókjai .... kívánságomat ...
... Ha rövid időre
me ... szállítása velem az űrben
Hogy időben állandóság *
Me üdvözölve a karjaiban ...
Szeresselek fáradtság nélkül ...
Átadta nekem
Gyúrás a ...
*******************************

Gyönyörű versek a szerelemről !

  1.Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom, 
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom. 
Ha boldog vagy, veled nevetek, 
Ha szomorú, veled szenvedek. 
Ha sírsz, könnyezem én is. 
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!

********************

  2.Akarsz-e velem csak lenni,
kávé felett elmélázni,
az égen felhőt lesni?
Akarsz-e velem ma semmi lenni
és holnap világot szebbé tenni,
akarsz-e velem boldog lenni,
botladozva utat keresni?
A lángot akarod-e velem vinni,
ha elfáradtam betakarni,
megállt időben egymást szeretni?

Koszorú Gábor

**********************

  3.József Attila
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

**********************

  4.Szép Ernő: CSÓK

Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldökig
s a két sötét üvegű csodalámpást,
a százszor szent, félig hunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.

*************************

,,5.Kardos Csongor
Nálad
Halkan szusszan a szívem,
kicsi, puha állat a vackán.
Úgy alszom ágyadon,
mint kihalt, téli tájakon
a hó.
Együtt lélegzem a csenddel,
míg arcomra omlik szelíden
vigyázó jelenléted.

**********************

  6.Tolnay András: Lennél-e menedékem

Lennél-e menedékem,
Ha teljesen eláztat az eső

Lennél-e menedékem
Ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is,
Ha mocsárba merültem előtted

Lennél-e menedékem
Ha siralmas kiszolgáltatottságom
Egyetlen érintésért könyörögne
Megvigasztalsz akkor is, ha majd
Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba

Lennél-e a menedékem,
Akkor, mikor magam elől menekülök,
talán pont hozzád..

******************************

 7. Komáromi János:
...és közeledett a szád

nyári fények
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött

...és közeledett a szád...

illatod átölelt,
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod

...és közeledett a szád...

pillanatokba
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények

...és közeledett a szád...

bőröd sima
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat

...és közeledett a szád...

forró lüktetéssé
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak

**************************************

  8.Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
( Szabó Lőrinc fordítása)

*/********************************

  9.Ady Endre:
Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.

***********************************

 10 .NÉZZ RÁM
Nézz rám, amikor vörös már a nap,
arcod legyen ága sugarainak...
nézz rám, mikor a hold bágyadt,
s fénye leszek a világnak...
Nézz rám, mert érzem, elhagy a jó,
olyan a tekinteted, mint egy takaró,
csak nem érzem még melegét szemeidnek,
nézz... hogy királylánya legyek a csendnek...
...És most is félek, mikor nincs okom,
szép szemeid ostorom,
nézz rám...a vigasz örökkévaló.
nézz rám... mert érzem, elhagy a jó...
Hallak akkor, s ígérem neked,
leszek az eged, leszek az éjed,
nézz rám...akarom, soha másra,
hogy világítsak a világra...

********************************

11.AZÉRT,AKI VAGY...

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.

****************************

  12.Amikor ...

Amikor lehunyod két szép szemed,
amikor párnádra hajtod bánatos fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
amikor álmodsz, én veled vagyok.

Amikor sírnál, de elfojtod könnyed,
amikor érzed a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
amikor fény kell, majd én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,
amikor örök vendég lesz nálad a bánat.
Amikor felhők ülnek a szemedre,
amikor sírsz is, mosolyogj szemembe.

Amikor fáj, ne hagyd, hogy fájjon,
amikor bánt, ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a bánat érted,
amikor élni én hívlak Téged.

Amikor szívedben felsírnak a vágyak,
amikor kérsz, és nem jön rá válasz.
Amikor tőlem a szívedet kéred,
akkor tudd, hogy igazán szeretlek Téged!

***************************************

  13.."Szavam becézve száll feléd az éjszakán át,
s megbontja a sötét késői némaságát.
A szobámban fakó,kis lámpa ég,
világít,rímre-rím csobog s egymásba ér...
Patakzó vágyam is veled telítve árad,
szemed ragyogja át sötétlő éjszakámat,
mosolyra gyúl...szavak remegnek...sóhajok...
Szerelmem,kedvesem...tied,tied vagyok."

*************************************************

 14 .Szeretnék...
Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni ,s szeretnék veled egy ágyban álmodni
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat
S elmossa az összes bánatodat
Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, 
s észrevennéd az igazán fontos dolgokat
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
S hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad
Mert így nincs az a szív, mely megszakad
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat
És végül szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat,
Azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna boldogabb
Takács Péter

*******************************

15 . Falu Tamás:
Szavam...

Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje. 
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.

Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.

Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.

Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.

Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.

***********************************

16.

Tudnál-e velem együtt nevetni, hűvös éjszakán forrón ölelni, ha látnád, hogy szomorú a szemem, tudnád-e féltőn szorítani kezem? Tudnád-e mikor vágyom a csendre, mikor dalolj lágyan csicseregve, mint a madár ha ébreszti párját,  tudnád-e félteni szerelmed álmát? Tudnád-e léptem hol téved sárba, mélybe húzó, bűzös ingoványba, kihúznál-e onnan ha azt tudnád, szabadságomért karodat hagynád? Veled ébredni mennyire vágyom, de tudnád-e reggel miről szólt álmom? Ha néma a szám, és vakok a szemek, tudnád-e akkor is mennyire szeretlek? Ha az Isten dönt, eleget éltem, hullanak-e majd könnyeid értem, éreznéd-e úgy, utánam jönnél, vagy maradnál s örökké szeretnél? *********************************************

17.

Bújkáló... Illő vagy hozzám, ahogy én is látlak, levélpárnák közé arccal borulnálak. Én melléd feküdnék, s fektetnélek egybe, ahogy térded széle lábam közé venne. Ujjaim hegyével simogatnám ajkad, s melleidnek hegyét, mint te simogattad. Aztán arcom hegyét temetted párnádra, minden egyes csókra, mint ágyékod imára. Vágyott, s vágyna folyton, szemem ritkasága, az vagy te is nekem, életem virága. Kiss László *************************