VADVIRÁG !

Papp Ádám : Vadvirág

Szavaid ereje,
mint a penge,
úgy vág meg engem,
s befurakszik a szívembe,
hol vérem minden cseppje
rád pihenve tán könnyet
hullajt, vagy csak így
kap még inkább erőre.
Szinte már tökéletes,
vagy lényegében az.
Angyal vagy, aki
levegőt ad, ezernyi szépet,
de ha haragra gerjed
elvesz mindent, de mindent.
A dobbanásokat jobban hallom,
mint te, pedig tőled ered.
Hallom, ahogy kikiáltják a neved.
Ég a világ, s kigyullad
az éjjel,
amikor üvöltve utánad
az életem kérlel,
s te hátra nézve
mosolyt szórsz reám,
esővel áztatott
könnyedséget is talán.
Te vagy az, kinek
nevét a halandók félve mondják,
pedig ha tudnák...
nem ártó egy tekinteted sem,
se másod, mi az erő, csak igaz
kéz kell hozzád,
így leszel az, kiről majd
a legszebb dalokat súgják.
Így vagy te a teljesség: a vadvirág.
*****************

Lennék én porszem
Kabátod ujján
Elszáradt kóró
Kertednek alján
Napfény, vagy harmat,
S fürdő vized is
Elárvult gyermek
Kinek semmije sincs
Megsárgult papír,
Ha írni akarsz
Ágyad melegében
Hófehér damaszt
Távoli, halk nesz
Mit hozzád visz a szél
Kopogtató vándor
Ha egyedül lennél
Pókfonál a réten
Csak hozzád érhetnék
Hallhatnám hangodat
Melléd bújhatnék
**************

Papp Ádám : A nő szíve (2015)

A nő szíve, mint az otthon:
Boldogan lakható.
Férfi kéz azt sosem érintheti,
ajtaja tettekre nyílik,
s ha bejut rajta,
ki harcol érte
kiteljesedik abban
a mindenség egy fontos fogalma.
A nő lelke, mint a szél:
Nyári éjszakák lágy suhanása,
mézédes takaró,
és altató.
De minden nappal,
mintha egy-egy megkövülne.
Nem tudni miért,
tán elmúlt érintések hada az oka,
s milyen szomorú ez, nem?
Mintha sosem térne vissza
belé a születés hajnala.
Elárvul megannyi tömeg,
álcázva ablaknál állnak,
kitekintve vágynak vissza,
mégis félnek, mégis várnak,
s tán ez mindnek a hibája,
mert így élni lehet,
csak hasztalan,
s megannyi mosoly,
megannyi édes csók
meg sem esik a világban.
A nő szíve, mint az otthon:
Minden.
A férfié is, mégis állandó változás.
de kettőben ott lapul az egy:
Az együtt maradás...
*************

Papp Ádám : A végzet

Csak engem figyelj: a szememet.
Azt lásd, ki tényleg én vagyok.
Hazug szókkal, buta álarcokkal
szívedbe én úgyse hatolok.
Nem is szólok, ha nem muszáj,
épp elég, mit egy mozdulatom üzen.
Ne hagyd, hogy a szürkület betakarjon,
s ne hagyd, hogy elsodródjunk
a kettőnkből születő tengeren.
Kezeid után kapnék, de várom,
míg te azt az enyémbe temeted,
s várom, hogy szívemben
halljam dobbanni a szíved.
Ha el is fordulsz, látom,
hogy titkon lelkem kutatod.
Nem tudom miért jó e játék,
de hagyom, hogy csináld,
hogy kiismerd, mint a sok-
sok el nem mondott titkot.
Még mindig nem szólok.
Egymást járjuk át a csendben.
Ha csak ennyi jut nekünk,
nem bánom. Én hagyom rámenni
a részem.
Hagyom, hogy tovább menj,
ha így te jónak látod,
s hogy még jobban kiéld
ezt a tébolyult világot.
Hagyom, hisz magamhoz
sosem köthetlek téged,
csak folyton szerethetlek,
mint visszajáró felét
az az egyetlen végzet.
***************

/Eggyé válva/ (2016)
Zárd ki a valóságot,
s fordítsd felém most
minden pillanatnyi gondolatod.
Zárd ki a gondokat,
leheleteiddel áraszd el arcom,
s perzselő testeddel
vesd be az ágyam.
Az esti csend bírjon édes ordításra,
s súgd fülembe minden vágyadat.
Karmolj szét szenvedéllyel,
és hozz rám gyönyörű lázat.
Égesd szívem a tüzeddel,
pattanjon szét bennünk a minden.
Engedd, hogy föléd hajoljak,
engedd, hogy e sokaságot mind
benned is megéljem.
Zárd ki a valóságot,
zárd ki minden gondodat.
Csak engem engedj be: a hangomat.
Engedd be darabjaim, hogy
veled eggyé válva aludjon el,
s hogy tőled legyen e buja est
a legszebb, mit a másiknak adunk
felhevült, lüktető szenvedéllyel.
***********

Papp Ádám:Eggyé válva (2016)

Zárd ki a valóságot,
s fordítsd felém most
minden pillanatnyi gondolatod.
Zárd ki a gondokat,
leheleteiddel áraszd el arcom,
s perzselő testeddel
vesd be az ágyam.
Az esti csend bírjon édes ordításra,
s súgd fülembe minden vágyadat.
Karmolj szét szenvedéllyel,
és hozz rám gyönyörű lázat.
Égesd szívem a tüzeddel,
pattanjon szét bennünk a minden.
Engedd, hogy föléd hajoljak,
engedd, hogy e sokaságot mind
benned is megéljem.
Zárd ki a valóságot,
zárd ki minden gondodat.
Csak engem engedj be: a hangomat.
Engedd be darabjaim, hogy
veled eggyé válva aludjon el,
s hogy tőled legyen e buja est
a legszebb, mit a másiknak adunk
felhevült, lüktető szenvedéllyel.
********************

Kértelek, hívj ma délután
szükségem van rád
már nem bírom egyedül
oly hosszú ez a nyár
illatod markol vágyamba
fullasztó hőség, ami szaggat
ülj azonnal az ötvenkilencesre
várlak a végen hogy ölelhessek
nincs másom csak egy szoba
én leszek ágyad, hintalovad.
********************

Mikolai Bertics Mihály: Ha eljössz....
.
..Hozd magaddal a csendet,
hajadban
az erdők illatát,
homlokodon
a derűt,
szemedben
a csillanást,
tekintetedben
a reményt,
mosolyodban
a kacajt,
orcádon
a pírt,
kebledben
a dobogást,
ölelésedben
a bilincset,
köldökcsészédben
a forróságot,
lépteidben
a méltóságod.
...Ha eljössz,
te, magad légy
a semmi, s a mindenség;
leple az éjnek,
tüze a napnak,
ringató ének,
pirkadó ablak,
gyöngye a mélynek,
hullámok habja
csörgő patakban,
vágyódás csókja
ajkakra szórva,
szivárvány csíkja,
szemekben szikra.
...Ha eljössz, hozd magaddal
másik énemet,
amit csillag hulláskor
nálad hagytam.
******************

ÉNEKEK ÉNEKE
Salamon király

Szép vagy, ó, szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.
Lábadszára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.
Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze,
hasad mint a zafirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.
Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürűkkel aranyosan gazdag.
Balkezed a fejem alatt, jobbkezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.
Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.
Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó: arcod ékességeinek ki mondhatja számát?
Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.
No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.
(Babits Mihály)
***************************************

Szabó Lőrinc: Mint még sohasem

Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából egészen
s meglesni, új gyönyörüségben,
milyenek tested csontjai.
Mert egész tested szeretem
és mind, ami építi kint s bent,
szeretnék megismerni mindent,
ami benned oly jó nekem.
Szeretem a fogaidat
s az ujjaidat, ízről-ízre,
csókodban bujdosik az íze
gerinced csigolyáinak.
Két lábad futárként hozott,
csuklóid forogtak, emeltek,
bordáid kínálták a melled,
mint az ölelést a karod,
s ezek a csontok rám hajoltak,
megszerettek és gyönyörű
óráknak mindig drága, hű
szolgái és dajkái voltak:
hogyne szeretném hát, ami
csak vagy, s mind, ami láthatatlan,
ami a külső lét mögött van
és már isteni rejtelem?
Szeretnélek kibontani
s vigyázva összerakni újra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem
*****************

Papp Ádám : Várlak!

Megszépül a messzeség is, miközben várlak,
s míg bennem setét mocsarak születnek,
addig tőled kapva ezrednyi fényt is
élek, s e mindenek szerint szeretlek.
Várlak! Várlak! Várom azt a pillanatot,
amit újra élhetek, mint akkor ott,
midőn az idő felettem kétes szavakat
szórt szét lelkemen,
s a „most" volt - mint utolsó kenyerem.
Az a közelség kell, az a csók is,
a könnyek, mert így akarlak
egészen, hogy majd te tudd;
nem csalfa egy tettem se,
s a hangok nem vetnek tört
szívedbe,
csak az, ha eltűnnék úgy,
mint megóvva téged egyszer...
Én százszor, ezerszer áldozom
fel mindenem azért, hogy te élj!
S, hogy miattam a legigazabb
boldogságról beszélj.
Meghalnék tudom, ha már nem szeretnél.
Nem tudnám az életet hogyan is kell
élni. Nem tudnám a mát megbecsülni,
s azt se milyen a szó, ha kedves,
csak - mint farönk - állnék tétován,
míg e hosszú óra ki nem végez...
Várlak!
Várlak! De alíg bírom már. Elindulok hát,
megyek érted, mert elég volt már nélküled
lélegezni ezt az életet...
Papp Ádám
******************************

Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,
tested melegét magamba szívni, láthatatlanul
ott lenni minden jóban,
minden kimondott mondatodban,
az ételeidben a mosolyodban,
lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,
minden gondolatodban.
Szeretnék szemed kútjába merülni,
mélyére szállni, s odalenn
megérinteni, ha mar egyedül vagyok
a végtelent.
*********************

Papp Ádám : Törvényünk

Ha veled is halok,
mit bánom én, ha a lelked
földi létünk után is - tudom -
a lelkemre imbolyog.
Ott is ugyanúgy megleszünk,
kibírva mindent,
csak ne lüktessen tova el
egy percre sem a szívemtől
szíved.
Én úgy törődöm veled,
ahogy egymást takarják be
igaz tettel a szemek.
Tiszta tekintettel,
óvón, s a benned
lobbanó tüzek örökkön
enyéimmel szeretkeznek,
és nem hagyva tétovaságban,
utcákon, tereken,
kétségben egymást,
mindenhol csak együtt -
időtlen időkig összeérve -
ezt az életünket a mi
folyton vágyódó
törvényünk szerint szeretkezzük át...

********************************

Tedd a szíved bátran a
kezembe,
Idd szerelmes szavaim a
lelkedbe,
El ne dobd e fényes
reményt soha,
Dallal vezetlek el
boldogságba oda.
Arcodat lágyan simítanám
örökre,
Szemed lenne vágyó lelkem
tükre,
Zokognánk a boldogságtól
ketten,
Ígérem örökre álmom
lennél nekem.
Vágy mindkettőnkben, de
félsz még,
Elrabolt szíved közben
értem ég,
Mámoros pillanatok élnek
bennünk,
Kedvesem, egymást kell
szeretnünk!
Elrepítelek a mámorba, csak
hagyd,
Dübörgő szívem él, mohó
és vad,
Veled akar elégni,
végtelen kéjben,
Elönt a vágy, csak a
szíved kérem,
Sírok, hogyha kell,
annyira vágylak,
Engedd, hogy szeresselek
kéjben,
Mert velem rád szép dolgok
várnak!
*****************************

csitíts el szelíd tenyereddel
simíts, simíts, simíts!
sikíts, mert nem bírom már a vágyat!
nyugtass... - pillantásod, némaságod
béke-álom legyen:
gyermek leszek, öledbe búvó, szerető...
És vad szerető
vágylak - megragadni karod, magamhoz vonni, s halálba inni-harapni méreg-csókod!
******************************


Kedvesem
Tűzben robogó,
Lánggal lobogó.
Égbe kacagó
Kedvesem.
Fényben ragyogó,
Szívben dobogó,
Csókba harapó
Kedvesem.
Lázban lihegő,
Kéjben remegő,
Forrón szertő
Kedvesem.
Légben lebegő,
Szélben zizegő,
Télben pihenő
Kedvesem.
Távol megbúvó.
Csendben elmúló,
Éjbe behulló
Kedvesem.
***************************

Papp Ádám : Betelhetetlenség

Csókja érhet ezer ajaknak,
úgy is mind leszáradna,
mert magamban téged ringatlak.
Ölelhet megannyi kéz, szív, lélek,
de mind ott az nekem csak semmi,
mert belőled születő örök érvényem a lényeg.
Akarhatnak, de nem hagyom, hogy akarjanak.
Mielőtt egy szó is kérné fülem
elvetem, hisz ott van veled -
míg csak élek - a szívem.
Ez a fontosság mindenem, s tán
végig kitart, ha engeded.
Rád esküdtem fel neked adva
minden, de minden szerelmemet...
Létem végén is ott akarlak tudni
magam mellett, hogy boldogan
mehessek el e földről.
s elmondhassam, hogy tudtam adni
annyit magamból, ami elég lesz
neked utánam,
így élhetsz békét, könnyes mosolyt,
ha nem leszek, de míg dobog szívem
megyek utánad.
Egy igaz lesz e kötelék!
Egy igaz, s nekem - mint érted minden vágy -
betelhetetlenség...
*****************

Leszek fa,
Mely neked adja friss gyümölcsét
Leszek szellő,
Mely elhozza a tavaszi virág illatát
Leszek csillag,
Mely elénekli neked az éj dalát
Leszek nap,
Mely felmelegíti kihűlt szívedet
Leszek hold,
Mely megvilágítja sötét utad
Leszek kenyér,
Mely táplálja testedet
Leszek víz,
Mely eloltja szomjadat
Leszek útjelző,
Mely megmutatja a jó irányt
Leszek pajzs,
Mely megvéd minden rossztól
Leszek tündér,
Mely valóra váltja álmodat
Leszek angyal,
Mely örökre őrzi életed
Leszek ajtó,
Mely jó felé vezet
Leszek társad,
Mely egyszerűen szeret…
**********************

szinte bőrödre súgom
csókkal rajzolom rád
kezemmel formálom
melleid lágy hullámát
jőjj még jobban rám
zuhanjunk végre már
édes az örök spirál..
****************

Tenyeremben őrzöm tegnapi illatod
néha kinyitom, újra rózsa bimbózzon
álmos szememben azt a pillanatot
eszeveszett tépés, karmoló köröm
mély sikolyok cikázó ostorcsapása
húzlak, csak magamra, úszok beléd
végtelen légnélküli folytó merülés
izmaimban összekötözött szorítás
soha sem engedlek, nem lazítok már
******************

Az vagy nekem
Olyan vagy nekem
mint tigrisnek egy puma
az vagy nekem
mint bimbónak a tavasz
az vagy nekem
mint kulcsnak a zár
az vagy nekem,
mint csóknak a szád
mint testnek a vágy
úgy vagy nekem
tűznek a hasáb
úgy vagy nekem
mint földnek az ég
az is vagy még
s csókomban- csókod
gyönyörűség.
********************

Forró ölelés
Szeretlek, ahogy sarkon fordulsz
s csak úgy, lendületből bokán rúgsz
szeretlek, mikor a kávét ölembe adod
forrón, gőzőlgőn és székem megrázod
szeretlek, mert a csókod oly merész
magadhoz szorítasz, forró ölelés....
**************************

Ha kifordítom a zsebeimet,
nem sok, mit onnan adhatok;
de vannak benne még kincsek:
álmos pilládra tapadó szerelmes hajnalok,
forró szenvedélyes éjek,
és szemedben elmerülő csupakék nappalok...
Mert minden, amim van, már örökké a tiéd,
Még akkor is, hogyha én ilyen "szegény" vagyok.
*******************

Szavát lesem, csüngök ajkán,
Szemem leszalad alakján....
Szemembe nézz, Te qszi,
Mondja, nesze ezer puszi!
Gondolatod hol jár?
Szemed hol száll?
Gyere, pihenj bennem,
Gyere édes szerelmem
**********************

Szabó Lőrinc :Folyton átlengsz

Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Így is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!
**************************

Te vagy a fájdalom
Te vagy az enyhítő orvosság
Te vagy a veszély
Te vagy a remény
Te vagy az árnyék
Te vagy a fény
Te vagy az öröklét
Te vagy a mozdulat
Te vagy az idegen
Te vagy a barát
Te vagy a munkám
Te vagy az álmom.
S Te vagy a bennem
Visszhangzó néma szavak
De egy pillanat kell csak
És én kimondalak....
********************

HITVALLÁS !

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.



Ez az én vallásom, ez az én életem,

Ezért a keresztet vállaimra veszem,

Ezért magamat is reá feszíttetem.



Szeretném harsogni kétkedők fülébe,

Szeretném égetni reszketők lelkébe,

Lángbetűkkel írni véres magyar égre:



Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,

Ezzel porba zúzod minden ellenséged,

Ezzel megválthatod minden szenvedésed.



E jelszót, ha írod lobogód selymére,

Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,

Halottak országát feltámasztod véle.



Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,

Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,

Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.



Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,

Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,

Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.



Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,

Mert az minden halál és kárhozat fölött

Az élet Urával szövetséget kötött.



Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,

Annak vas a szíve minden vésszel szemben,

Minden pokol ellen, mert véle az Isten!



Annak lába nyomán zöldül a temető,

Virágdíszbe borul az eltiport mező,

Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.



Napsugártól fényes lesz a házatája,

Mézes a kenyere, boldogság tanyája,

Minden nemzetségén az Isten áldása.



Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,

Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,

Magyar legyen hited s tied a jövendő.



Magyar, legyen hited és lészen országod,

Minden nemzetek közt az első, az áldott,

Isten amit néked címeredbe vágott.



Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,

Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,

Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:



Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!
.........Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1881-1923)

A HITEM......... / Papp Ádám verseiből ... /

A hitem

A szerelem az én hitem!
Gyere velem!
Hagyd, hogy elvigyelek
a templomomba,
hol eltűnni vágyom veled
gyönyörű napjainkra.
Tudd meg azt, hogy mennyit,
de mennyit ér ez nekem,
akárcsak az életem,
s engedd, hogy mindezt
veled osszam meg.
A szerelem az én hitem!
Nem akarok harcba szállni,
nem akarom azt a rendes utat járni.
Ebből nem gyógyulhatok ki,
de nem is vágyom rá,
csak rád, hogy itt legyél,
s szemeid igaza merítsen
a mindenek alá.
A szerelem az én hitem!
Ma este elviszlek a templomomba.
Meztelen adom át magam,
és a szabad lelkem nyújtom feléd,
mert létemnek - tiéddel összekötve -
az a legféltetteb darab.
A szerelem az én hitem!
Érted imádkoztam, érted születtem
és megtaláltam azt a darabot,
melyből újra és újra színekben
ragyog az életem.
Megismertelek, itt vagyunk...
Veled teljes ez az egész,
mitől érdemes ez egy földi létem.
Szeretlek,
s ez az szerelem az én hitem!

***********************
A tüzed

Tüzed minden
fontosságában égek,
s hagyom, hogy gyönyöreiddel
fojtogass amitől bennem
az állat is feléled.
Legyél minden heg,
minden nyom a hátamon.
Legyél te magad
az engem marcangoló
legfájóbb nyom.
Édes igazaddal áraszd szét
testem minden részletét,
s közben lásd, mit üzen
a két szemem.
Csak figyeld, ahogy
értünk vérzem.
Érintésed fájása
lelkem hevítő erő,
s már érzed, már tudod,
hogy e meztelen bódulat
egy életünkben csak így,
csakis így törhet elő.
Tüzed minden
fontosságában égek,
ahogy te enyéimben forrsz
fel, mint a szenvedély,
ami együtt, ami bárhol elér.
Tüzed minden
fontosságában égek,
és hagyom, hogy vad
akarattal utolsó
szót se hagyva,
végtelen dobogással
ölj meg!

****************************

Legyen így!

Legyen így!
Menj csak! Menj!
De tudom, hogy
csókjaimért mindig
visszajössz,
s már te sem hiszed el,
hogy „most végre”
elköszönsz.
Legyen így!
Hiába takarod szemeid,
ha belőlük a kis fények
is rám nevetnek.
Ismerlek már, tán még jobban,
ezért tudom azt is, hogy
e félsz benned miként dobban.
Legyen így!
Ha akarod... de nem csapom
be magam, hisz, ha nem
vágynál karjaimban élni,
szó nélkül mennél... mégsem
tudsz csend maradni.
Legyen így!
A könnyeid dala fájó üvöltés.
Szinte bele lehet halni,
de én csak némán szeretlek most,
s kezeimbe csepegtetem e zenét,
hogy elés tartsam, s meglásd ott;
én is sírok, engem is bánt,
mégsem ordítom rád...
Legyen így!
Tudj elmenni...
de ha nem, ne akarj
elköszönni. Így csak neked árt
ez imbolygó tudat, én pedig
érzem, hogy örök maradsz
Őrizni, szeretni együtt, egymást
életünk oltalma alatt.
Legyen így!
Ne add másnak e szavakat...
Én legyek az, ki mindig ért, félt,
ölel, s ezer élet múlva is
remegve beléd halhat.

*******************

Tűnődés

Tán ez az idő is letűnik egyszer,
s tán pont, hogy ebben veszek el,
de míg zakatol e szív itt bent,
mint kései vonat,
addig józan minden képzetem,
s nem feledem a csillagokat.
Az est gyönyörét - mint leplet -
ölelem magamra,
s mintha tudnám; ott örök vigaszt lelek,
reggel is azt vágyom, amikor tovább megyek.
Az úton mindenek pora - mi volt is -
marad, s vele az emlék; száz meg száz árnyék,
melytől mások - nem tudom miért - menekülnek.
Én viszem hamvait is, míg létem darabjai
e különös tündöklésből ki nem kerülnek.
Tán ez az idő is letűnik egyszer;
Nem lesz korholó csók,
s boldog hazugság, csak egyszerűen
a jót jó követ, a rosszat rossz,
s akkor se lesz tudója senki,
hogy a következő perc mit hoz...
Nem kifordulva magából körtáncot jár
majd az élet,
s ki mást hisz akkor, az téved,
mert így jó ez, ez az édes keserűség,
melyben ott voltunk, vagyunk és leszünk még.
Csak a jelen lesz; az a fontosság,
nem a tegnap könnyei,
nem a még nem ismert passzusok.
Csak ez lesz majd: Igazán!
Mit megérez az igaz hittel élő magány.
Az úton; dübörögnek majd mások,
míg én békém keresem.
Tán ez az idő is letűnik egyszer,
s megszépül, hogy jobban szeressem...

********************

Szomjúság

Ha nem vagy itt,
üres minden,
s mint a vak sötét,
úgy kebelez be a bánat,
s e néma csendben is
erős szomjúság gyötör
utánad.
Ilyenkor lélegezni sincs
kedvem, élni annyira se,
de mindig várom,
hogy fényed végre
újra az enyémet köszöntse.
Ha nem vagy itt,
fájó tekintettel nézem a semmit,
ami itt van, ami csak veled szép.
Ha nem vagy itt
e szomjúság tép szanaszét.
Üres poharakban,
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint, ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.
Ha nem vagy itt,
egyszerűen haldokol szívem.
Ha nem vagy itt,
szürke minden, csúf a tér,
a lenti tájak.
Ha nem vagy itt,
erős szomjúság gyötör
utánad...

******************

Íratlan szabály

Íratlan szabály,
ha nem szólsz, én figyelek;
mert többet mondasz te úgy,
s még többet, ha átölellek.
Te rám nevetsz gyengéd mosollyal,
én vissza rád, s szerető sóhajommal.
Így bolondítasz meg, míg én téged
nézve örök emlékké emellek.
Íratlan szabály az esti fényeket
szememből adni szemednek,
miközben ajkad épp csak hozzám ér,
s én akkor csókommal felelek.
Íratlan szabály,
ha a kezed nekem adod,
kell hogy enyéimbe zárjam.
Így tudod magad biztonságban
nálam.
És a végén, mielőtt
álmainkban felébredünk,
íratlan szabály,
hogy előtte ezt a valót
egymást karolva átéljük.

********************

Ha nő vagy...

Ha nő vagy,
legyél nő.
Két kezed
gyengéd tisztaság,
s szíved, a lelked
az égiek is imádják.
Ha nő vagy,
legyél nő.
Legyél tüzes,
az isteni erő.
Szemeid varázsa
süsse be a másik
mindenét.
Ha nő vagy,
te legyél
a legbecsesebb ebéd.
Ha nő vagy,
ereid fénye mozgasson
e létben ezernyi szépet.
Törjön rajtad százszor el
minden kéz,
mi csak bántva értett.
Ha nő vagy,
ha gyengébbnek is tűnsz,
ne hagyd, hogy sértő
sebek mardossanak szanaszét.
Ha nő vagy,
jól válaszd meg
azt, ki örök nyomot
ölel beléd.
Ha nő vagy,
csókod legyen
egy életre szóló mozzanat.
Ne feledjen soha senki,
kinek kicsit is odaadtad
magadat.
Ha nő vagy,
lépéseiddel kelts gyönyört,
ne szólj sokat,
csak fontosat.
Belőled jövő némaság legyen
az értő beszéd.
Ha nő vagy,
sose csaljon el
egy gyanús mosolyú
álmokat szövő,
hamis kép.
Ha nő vagy,
legyél nő.
Illatozz, bújj, ha kell,
de ha ébredsz;
úgy igazán,
vad vágyakkal,
ezernyi sugaraddal jöjj elő...

***********************

Szimmetria

Te adod, én kapom,
majd fordítva,
mint ahogy ez a játék
is meg van írva.
Te kéred én mohón nézek rád,
s feltüzeljük ezt az így is
forró éjszakát.
Én szólok valamit,
te némán hallgatod,
majd hozzám bújsz;
szívemig ellátva
magadhoz húzod
az akaratot.
Te csókolsz, én fogom a kezed,
és minden pillanatban beléd szeretek.
Én érzem, te tudod is,
bár nálunk mind a kettő egyre megy.
Esőben táncolva, szeretve,
napsütésben összeölelkezve
csak így vagyunk mi összetartva.
Eggyek, egyben!
Tegnap, ma, holnap
és végigjárva mindent,
elrakva e cseppek lényegét
élet utánra!

***********************

Nirvána

Úszom az életben; időt nem tudva
nappal és éjszaka,
s hagyom, hogy egy régi Blues
a lelkemet simogassa.
Hullanak a szirmok, szól a zene.
Imádom, hogy hangos, hogy édes,
éles és pontos, mint a tű.
Imádom, ha fáj s ha csókkal éget.
Minden nap itt, ebben a jelenben;
Mindig, mindig! Igen, Igen!
Nem kell semmi plusz, nem kell
olcsó izgalom, se szer,
csak minden pillanat,
ami ezen égetésbe sodor el.
Nem kell ál-boldogság,
se hamis csókok, csak ez;
a pillanat, és az,
ki, míg élek a szerelmével sebez.
Minden nap itt, e jelenben;
Mindig, mindig! Igen, Igen!
Úszom az életben; időt nem tudva
nappal és éjszaka.
s hagyom, hogy egy régi Blues
a lelkemet simogassa.
Megyek előre, semmit se várva,
csak azt, hogy végre abba a vágyott
boldogságba érhessek haza...

*********************************

Ez vagy nekem

Ott van ereid javában,
csókod igazában,
s minden porcikádban,
amitől igaz egy nő.
Ott van szemeidben
a dög, amit hagyok,
hogy széttépjen
kívül-belül,
s ami tudom, legyőz, ha kell
száz ördögöt.
Húsomat rád bízom,
mint a szívem,
melynek lüktetése
minden hevületed része.
Érezd, ahogy veled pulzálok,
ahogy mindenem a te mindened,
s tudd, ha rám tekintesz,
bennem találod meg
örök vesztedet.
Ez vagy nekem mind
vad éjszakákon.
Az édes ébredésben
puha bársony.
Ez vagy nekem mind:
Az életigazságom!

************************

A láz

Szemérem ajkad édessége
lázba hoz, s parazsam fel-fel
éled, hogy imát mondjon ennek
a megbabonázott szenvedélynek.
Melled rózsáját csendben érem,
s csókjaimmal éltetem testedet.
A buja percek dallammal múlnak el,
de úgy őrizzük majd, mint egyszeri emléket.
Nyakad körül szerelmes kezeim
óvva simítják ezen érzékeny részletet.
Most akard azt a harapást belém,
s most ez a gyönyör legyen neked az,
mitől vadállattá vállok én.
Gyengédséged fentről lefelé
adja erejét e szépnek.
Ragadj meg itt, és ott! Ne óckodj,
csak tedd! Érted... tőled égek.
Összekulcsolt kézzel táncolj felettem;
nem akard visszafogni éneked.
Még ne legyen vége, még ne múljon el!
Hajolj fölém, mint égi diadém;
s adj nekem újra életet.
Derekad tartva, feneked simítva
csak csókolj, csak érezd, csak élvezd.
Átélve mindezt reggelig, tudjuk,
hogy ott sincs megállj!
De kell a hiány, a ki nem bírás,
hogy ez az intenzitás már fájó legyen,
és, ha eljön az este újra te és én
legyünk.
Újra eggyek...
Felüvöltve, lélek lelket tüzelve
beszeretkezni egymást a vágyakkal
fűtött, legszebb rengetegbe.

*************************

Úgy vagyok

Tudod, én úgy vagyok;
ha méreggel tölti meg
szívem is a mocsok,
s gyűlölnek az Angyalok,
akkor is - egekre nevetve -
mindent, amit és akit szeretek;
ahhoz egy életen át hű vagyok...

*********************

Ébredj kedvesem!

Komáromi János :

Ébredj kedvesem!
szelíd szóval rebbentem
eszmélő szemedből az álmod
reggel van kedvesem
reggel van, s kedvesen
csókol újra a szám
mosolyommal fejtem fel
fátyolos álmok szövetét
ébredj fel kedvesem
ébredj, s édesen
nevessen két szemed felém
simogató kezem letörli
az álom sápasztó porát
köszöntlek kedvesem
köszöntlek, s kedvesen
köszön vissza a szád
ölelő karom ad biztonságot
az elszálló álmok helyett
szeretlek kedvesem
szeretlek, s szerelmem
minden álmom után rád talál

*************************


/Egymásban/
Vállaidon kezem
édes lepel,
ajkaidon a csókom
egy újabb vallomás;
a tiszta jel,
s egy leheletemben
ott fürdik a te javad,
egy szemem pillantása
lélegzet nélkül
várja szemed,
és minden igazad.
Nem rejtve egymás elől
titkokat, féltett szavakat
egy mosolyunkkal adjuk
egymásba, mi lüktetésben
égi parancsolat,
ami tán ez életünk után
is visszaszáll,
ahogy szívem szívedhez
az örök fonál.
Test a testtel
harcunkban állva
megmarad, mint érzetem
az esti imákban,
s nem vesz tőlem el
semmi, ha
ereivel akarna se,
mert nem tudná szeled igazát,
s lelked dombjain sem időzne
perceknél tovább.
Látom, amit látnom kell,
hogy egy pillanat se legyen
idegen veled.
Érzem, amit kell,
amit már régóta tudok
szemeidben,
s amiért rád ölelek én is
egy ezerszer vöröslőbb szerelmet,
mert kell, hogy te is lásd mindezt;
ahogy egymásban élünk ezer életet,
s a vége csak egy új kezdet,
de egymásnak vagyunk... ez a lényeg.
Így maradva meg a kettőnknek áldott,
múlhatatlan mindenségben.
Papp Ádám
******************************

Ha jönnél most halvány holdsugáron,
hullámzó éjben, ezüst szálakon,
vagy langyos széltől sodrott pókfonálon,
vagy illat könnyű szárnyán szótlanon…
Most: hogy százéves fák alatt várlak árván.
Most: hogy az áradó folyót nézem csendesen.
Most: hogy szívem már teljesen kitártam.
Most: mikor lelked már eggyé vált velem.
Most, ha jönnél, a hullámzó éjben…
Most…
Szótlanul Szeretnélek Szeretni.

**********************

/Szomjúság/
Ha nem vagy itt,
üres minden,
s mint a vak sötét,
úgy kebelez be a bánat,
s e néma csendben is
erős szomjúság gyötör
utánad.
Ilyenkor lélegezni sincs
kedvem, élni annyira se,
de mindig várom,
hogy fényed végre
újra az enyémet köszöntse.
Ha nem vagy itt,
fájó tekintettel nézem a semmit,
ami itt van, ami csak veled szép.
Ha nem vagy itt
e szomjúság tép szanaszét.
Üres poharakban,
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint, ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.
Ha nem vagy itt,
egyszerűen haldokol szívem.
Ha nem vagy itt,
szürke minden, csúf a tér,
a lenti tájak.
Ha nem vagy itt,
erős szomjúság gyötör
utánad...
Papp Ádám

***************************

Váci Mihály: SZEBB ÖRÖM

Szívem alatt ragyogsz.
A csillagok csipkéje remeg az ablakon.
Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még: Ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz.
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.

********************************

Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké ölelni,
Örökké csókolni.
Mit nekem e rövid,
elmulandó élet,
Örökkévalóság-
amit tőled kérek.
Kedvesem, szerelmem,
Az élet mulandó,
Játsszuk ki a halált,
Az örökkévaló.
Ölelj meg, csókolj meg,
S élek beléd halva,
Örökké ölelve,
Örökké csókolva.
/Vajda János/

********************************

Váci Mihály: Minden teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme- pontos összeg csak tevéled
lesz a világ:-tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz- csak addig élek:
benned, veled hiszem szép harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem- s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátorítsz csak, hogy másokért éljek;
így adva- csak tenéked magamat.

************************

Nézem a világot, és téged látlak.
Árnyékban és napsütésben,
csillagok közt, ezüst fényben,
viharban villámok között,
szélfúvásban, gondosan öntözött
virágágyásokban, a ménesek futásában
a méhkasok álmos zsongásában
a kertben, hol a rózsa bókol a szélben
patakparton, sokujjú diólevélen.
Mindig mindenütt kereslek téged,
mert te vagy az édes, keserű élet.
Mert szeretlek, mert kívánlak.

*******************************

Rejtett vágy: mosolyt nézni arcodon,
amint ébredsz sértetlen hajnalon,
együtt látni egyazon színeket,
csend szüretjén érezni testedet,
megtört álmodat csókkal folytatni,
esti hangodat újra hallani,
óvni féltőn, akár a viharban,
s mint megmentőd tartani karomban,
fájdalmadra lenni gyógyító tapasz,
bánatodra - hitet adó vigasz,
úrrá lenni a múló perceken,
hinni abban, hogy időnk végtelen;
S ha boldog nyugvás ismét körbefon,
tovább őrizném mosolyt arcodon.

******************************

"...Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok
és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk.
Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat.
Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény.
Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar.
Kergessen egymáshoz a csend.
Ne engedjük kihűlni magunk.
Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos....." <3 Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához - részlet "Évának, Amerikába, 1975 július" **********************************

A NŐ TEREMTÉSE !

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte: Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt
- Mosható legyen, de ne műanyag, több mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, amelynek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott tértől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel.
Az angyalra mindez mély benyomást tett.
- Két kézzel? Az lehetetlen! És ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra... várj holnapig, és fejezd be akkor!
- Nem - mondá az Úr. - Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.
Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
- De Uram, olyan puhának alkottad őt.
- Igen puha - mondta az Úr. - De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mi mindent elvisel és legyőz.
- Tud gondolkodni? - kérdezte az angyal.
- Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is - válaszolta az Úr.
Az angyal megérintette a nő arcát...
- Uram úgy tűnik, a teremtényed ereszt! Túl sok terhet róttál rá.
- Nem ereszt ... Ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.
- Mik azok a könnyek? És mire valók? - kérdezte az angyal.
És mondá az Úr:
- A könnyek fejezik ki a bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát,
szenvedését és a büszkeségét.
Mindez nagy hatást tett az angyalra.
- Uram, zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos. Olyan erő birtokában van, amelyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét, és véleményét. Mosolyog, amikor sikoltani, szeretne. Dalol, amikor sírni, volna kedve. Sír, amikor boldog, és nevet amikor fél. Harcol, azért amiben hisz. Kiált az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha jobb megoldást tud. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. Szeretete feltétel nélküli. Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak. Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet. Csak egyetlen hibája van:
ELFELEJTI MENNYIRE ÉRTÉKES

A szerelemhez..........

/A szerelemhez/
(A szíved egy város és én örökké elveszni vágyom benne)

Olyan hamar eltelt ez az idő,
s még így sem elég,
hogy elmondjam mennyire szeretlek.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen heves,
ilyen igaz ez az érzés,
amit te csókoltál s csókolsz belém ennyi idő óta.
Tudom, hogy te vagy az otthon... minden egyes része.
Tudom, hogy ez az út, ami hozzád vezet megannyi
akadályt hordoz, de mindenen túl megyek értünk... érted.
Nincs olyan, hogy nem, nincs, hogy elég. Muszáj
ez a telhetetlenség, hisz úgy sem tudnék betelni veled,
mert minden egyes nap csodának látlak. Veled ébredek,
veled alszom el, s minden pillanatnyi rád gondolás
olyan kellemes érzésekkel simogat, arcon csókol,
könnyeket csal a szemembe, mert te vagy az egyetlen.
Talán túlzásnak hangzik, de így érzem. Ha ez mind
bűn, akkor én bizony bűnös vagyok, de még mennyire.
Nem gondoltam volna, nem sejtettem, hogy te jönni fogsz.
Ezzel kapcsolatban már mindent eldobtam, aztán megmentettél.
Megmentettél, előrébb juttattál és odatereltél, ahol
lennem kell, de van még egy fontos rész, ahol te vagy.
Oda igyekszem. Hozzád. Hozzád, hogy végre teljességgel
együtt lehessünk, hogy végre hazaérjek, hogy otthon legyek
és ne kelljen tovább már mennem. Ott van a végcél nálad,
melletted.
Te vagy a minden, az ÉLET! A való! Te vagy az...
A SZERELEM!
Papp Ádám
******************************

Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó , boldogító vágy,
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vígasztaló kéz,
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod,
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl,
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked,
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled.
*****************************

Kányádi Sándor: Tudod..

Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.
*****************************

Jánosi András : Neked

Ha szemedbe nézek látom a világot,
íriszedbe bújtatott képeket látok.
Hogyha kérdezel hangod untalan édes,
ha nem egy zenekar, akkor vonósnégyes.
Markodban rejtőző hatalmas melegség
minden idegemnek ígéri az estét.
Bőröd pórusai hajnalok láváját,
édes illatukat szüntelenül ontják.
Lelkedre, hogy nőjön, ritmusokat lopok:
koppanó lépteid dübörgő nagydobok.
************************

Sohonyai Attila - Máglya

Remegve tőled, s az orgazmustól,
cigiért nyúlok, s a füstből testedre
még egy libabőrt húzok.
Majd elengedem magamat a terülésben,
s újra fantáziálom, milyen volt benned:
Egy perccel ezelőtt láttam a mennyet.
Még egyet belőled!
- gondolom,
s hogy a telepátia mily kacér dolog,
felém ábrázolódik bujaságod.
A cigarettát számból a függönyre ereszted;
miért csak belül lángoljon,
ami mindent felégethet?!
S így morzsolódunk el egymásra olvadva,
míg a tűz felemészt:
Senki se tudja meg rajtunk kívül,
mi az igazi szenvedély!
****************************

... AKAROM.....

...Akarom..

Akarom, hogy ott legyél,
mikor az élet terhe már-már
összenyom.
Akarom, hogy te legyél,
ki egy öleléssel enyhíti
minden tomboló bajom.
Akarom, hogy lélegzeted
egésze bújjon hozzám,
és borítson minden szavad
hogy könnyebb legyen a holnap,
s könnyebb legyen vinnem magam.
Akarom egy tündöklő
pillanatod, miként
arcomra hajol.
Akarom a csókod szüntelen
ízét, túl mindenen;
egy életnyi akaraton.
Akarom, hogy ott legyél,
mikor minden halni látszik,
hogy megmaradj utolsó cseppemként.
Akarom, hogy minden borzalom,
minden kín se szakítson el
tőlem, s hogy kezeidből szíved
ölelését érjem,
mert akarom, hogy a reggel,
azt est teljes legyen veled,
hogy beléd csókolhassam
utolsó hitemet.
Akarom, hogy maradj,
hogy itt legyél, mikor
a boldogság veled
öleli reám magát.
Akarom, hogy te legyél a minden;
az élet és a leggyönyörűbb halál.
Papp Ádam
*********************

Szeretem a hajadat
Mert a Tiéd
Szeretem az ajkadat
Mert a Tiéd
Szeretem a szemedet
Mert a Tiéd
Szeretem a kezedet
Mert a Tiéd
Szeretem a szivedet
Mert az enyém
*************************

Radnóti Miklós : Dicséret

Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
***********************

József Attila :Álomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
*****************************

Szilágyi Domokos :Titok

A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
*********************

Nézem a világot, és téged látlak.
Árnyékban és napsütésben,
csillagok közt, ezüst fényben,
viharban villámok között,
szélfúvásban, gondosan öntözött
virágágyásokban, a ménesek futásában
a méhkasok álmos zsongásában
a kertben, hol a rózsa bókol a szélben
patakparton, sokujjú diólevélen.
Mindig mindenütt kereslek téged,
mert te vagy az édes, keserű élet.
Mert szeretlek, mert kívánlak.
************************

Kutasi László :Neked...

Aranyló, selymes bőröd,
a rózsa illata,
hajad tűzvihara, szívverésed
vad zuhataga,
szemed szivárvány zöldje,
égkő tava
lelkem ezüst éjben táncoló,
lángoló pillangója,
életem emlékképbe vésett,
örök pillanata.
************************

Lénárd József : Mondd,hogy vagy

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.
Ne kételkedj soha,
Nézd ezt a pár hóvirágot.
Áttörte magát a kemény földön,
Kibújt, hogy köszöntsön téged is.
Hirdeti a tavaszt, a szerelmet,
a fény napsugarát.
Kis kalapja alatt,
a vágy sóhajtását.
Kihajt akkor is, ha hideg van,
ha szikrázik a hóban a fehér.
Ha kevés a rög a kövek között,
de látni akar, mint szerelmes legény.
Vele üzenek sokszínű fényt,
mert minden csodás szivárványban
benne van, s keverve fehér
lesz. A titkukat elküldöm én.
*****************************

Baranyi Ferenc :Egyszer majd minden összeköt...

Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.
Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz.Talán csak kívánsz.
Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd.
**********************

...Levetkőzve...

(Levetkőzve egymást,
az ágyba dőlve indulok
útnak rajtad... Te csak annyit
adj nekem, hogy ne dőljön
meg a hatalmad.)
Melledig kúszna ajkam,
majd megpihennék ott, hogy
körbecsókoljam.
Közben heves lélegzeteid
hagynám, hogy belül simogasson;
ébresztve fel bennem a vadat,
hogy ez benned is tőlem
mindent, de mindent akarjon.
Akarom a kezeid, akarom, hogy
a hátamon mard végig a húsom!
Akarom lábaid közt az édent,
szemeimmel is élvezni téged.
Akarlak! Éjszakákon át
és még tovább.
Nyakad vonulatát érni,
friss nedűd magamra csepegtetni
vágyom, ha két édes szorítás közt
egy pillanatnyi csend az élet.
S én úgy meghalnék, ha
nem lenne több ez,
csak egy pillanat veled.
Akarlak! Éjszakákon át
és még tovább.
Akarlak, míg világ a világ!
Végigélni mindened...
s majd a végén egymás karjaiba
bújva, ahol abbahagytuk,
ott kezdjük újra.
Papp Ádám
***************************

Sohonyai Attila - Úgy szeress

Úgy szeress, mint vadludat az ég:
hagyj megpihenni, de messzire engedjél.
Úgy akarj, mint a telek a tavaszt:
szoríts, de engedd, hogy változzak.
Úgy félts, mint utolsó vagyonod:
őrizz, de ha muszáj, pazarolj.
Úgy rohanj elém, mint villám a földre:
tiszta hanggal, őszintén, egyenesen.
S bújj hozzám, hogy majd megöljél,
de úgy szeress, mint vadludat az ég.
***********************************

Valahol messze vérzik egy szív,
Valahol messze valaki sír.
Valahol messze szól egy dal,
Valahol messze egy lélek megfagy.
Valahol egy lélek keresi társát,
Valahol valaki megtalálta párját.
Valahol egy szív nagyon szeret,
Valahol valaki suttogja neved.
Valahol két kéz át akar ölelni,
Valahol valaki meg akar ismerni.
Valahol valaki arcán könnycsepp pereg,
Mert valahol valakinek te vagy az élete.
*******************************

Szeretni valakit, mint soha, senki mást
Fülébe suttogni őszinte vallomást
Vele álmodni meg minden álmodást
Szemében látni a legszebb látomást
Karjai közt találni örök megnyugvást
Nevére könyörögni minden áldomást
Vele vészelni át minden változást
Szeretni valakit, soha senki mást
********************************

Szép Ernő :Add a kezed

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.
********************************

...Szeretem...

Szeretem az ajkadon
pihenő dalokat,
mik bennem zenét szülnek.
Szeretem benső hangjaid,
amik a sötétben is enyéimmel
összeülnek.
Szeretem azt az egészet,
mit mi ketten alkotunk.
Szeretlek téged, s
csak remélni tudom, hogy végleg
így maradunk.
Szeretem az illatod,
a mosolyod, ami élet
nekem a reggeli neszben.
Szeretem a lényed,
s hogy szerethetlek téged.
Szeretem a csended is...
tudom; olykor több nem kell.
Szeretem az ölelésem
rád adni, mert akkor bennem
sincs hideg, se fájdalom,
ha tőled egy pillanatban is
a mindenséget kapom.
Szeretem az életet, ha
veled élem meg.
Szeretlek téged... míg csak élek.
Papp Ádám
*********************

Ha lennél a test én a lélek
Ha lennél a szív remélnélek
Ha lennél az élet éltetnélek
Ha lennél az öröm féltenélek
Ha lennél a mosoly értenélek
Ha lennél a vágy élveznélek
Ha lennél a tűz fűtenélek
Ha lennél az ige hírdetnélek
Ha lennél a dal énekelnélek
Ha lennél a szerelem szeretnélek
Lennénk, akik vagyunk.
Két test, egy lélek.
************************
Robert Burns

Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
*****************************

Tudom, és tudja, hiszen az élet akarta így
Ez a világon semmi sem elviszi tőlem
Tudom, és tudja, hogy a távolság nem létezik
Ez minden nagy szerelem
Csak a nagyon nagy, ha szomorú
Tehát én szerelmem
Ne félj a szenvedés
Hogy minden út utalnak magam neked

Ahogy az óceán
Ez csak szép a holdfényben
Ahogy a dal
Csak jobb, ha énekelni
Mint egy felhő
Csak akkor, ha esik az eső
Ahogy a költő
Csak jó, ha szenved
Csakúgy, mint az élő
Szeretet nélkül nem él
Nem te nélkülem
És én nem létezem nélküled
*****************************

"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
te légy az ágyam , ha elszunnyadok
te légy az árnyék , ha bánt már a fény
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy az írás és te légy a szó
te légy a friss méz és te légy a só
te légy a csónak az idő vizén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a jókedv és te légy a gond
te légy a vessző és te légy a pont
te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a virág , ha elmúlt a nyár
te légy a mécses, ha későre jár
te légy a tűzhely az élet telén
és te légy a sírom, ha meghalok én. "
***************************************

Kerekes László - Vágyvers

Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
Legyek felhő, mely eltakar,
Ha világ sokat akar…
Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb…
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz…
Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek…
*******************************