A szerelemhez..........

/A szerelemhez/
(A szíved egy város és én örökké elveszni vágyom benne)

Olyan hamar eltelt ez az idő,
s még így sem elég,
hogy elmondjam mennyire szeretlek.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen heves,
ilyen igaz ez az érzés,
amit te csókoltál s csókolsz belém ennyi idő óta.
Tudom, hogy te vagy az otthon... minden egyes része.
Tudom, hogy ez az út, ami hozzád vezet megannyi
akadályt hordoz, de mindenen túl megyek értünk... érted.
Nincs olyan, hogy nem, nincs, hogy elég. Muszáj
ez a telhetetlenség, hisz úgy sem tudnék betelni veled,
mert minden egyes nap csodának látlak. Veled ébredek,
veled alszom el, s minden pillanatnyi rád gondolás
olyan kellemes érzésekkel simogat, arcon csókol,
könnyeket csal a szemembe, mert te vagy az egyetlen.
Talán túlzásnak hangzik, de így érzem. Ha ez mind
bűn, akkor én bizony bűnös vagyok, de még mennyire.
Nem gondoltam volna, nem sejtettem, hogy te jönni fogsz.
Ezzel kapcsolatban már mindent eldobtam, aztán megmentettél.
Megmentettél, előrébb juttattál és odatereltél, ahol
lennem kell, de van még egy fontos rész, ahol te vagy.
Oda igyekszem. Hozzád. Hozzád, hogy végre teljességgel
együtt lehessünk, hogy végre hazaérjek, hogy otthon legyek
és ne kelljen tovább már mennem. Ott van a végcél nálad,
melletted.
Te vagy a minden, az ÉLET! A való! Te vagy az...
A SZERELEM!
Papp Ádám
******************************

Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó , boldogító vágy,
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vígasztaló kéz,
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod,
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl,
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked,
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled.
*****************************

Kányádi Sándor: Tudod..

Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.
*****************************

Jánosi András : Neked

Ha szemedbe nézek látom a világot,
íriszedbe bújtatott képeket látok.
Hogyha kérdezel hangod untalan édes,
ha nem egy zenekar, akkor vonósnégyes.
Markodban rejtőző hatalmas melegség
minden idegemnek ígéri az estét.
Bőröd pórusai hajnalok láváját,
édes illatukat szüntelenül ontják.
Lelkedre, hogy nőjön, ritmusokat lopok:
koppanó lépteid dübörgő nagydobok.
************************

Sohonyai Attila - Máglya

Remegve tőled, s az orgazmustól,
cigiért nyúlok, s a füstből testedre
még egy libabőrt húzok.
Majd elengedem magamat a terülésben,
s újra fantáziálom, milyen volt benned:
Egy perccel ezelőtt láttam a mennyet.
Még egyet belőled!
- gondolom,
s hogy a telepátia mily kacér dolog,
felém ábrázolódik bujaságod.
A cigarettát számból a függönyre ereszted;
miért csak belül lángoljon,
ami mindent felégethet?!
S így morzsolódunk el egymásra olvadva,
míg a tűz felemészt:
Senki se tudja meg rajtunk kívül,
mi az igazi szenvedély!
****************************

... AKAROM.....

...Akarom..

Akarom, hogy ott legyél,
mikor az élet terhe már-már
összenyom.
Akarom, hogy te legyél,
ki egy öleléssel enyhíti
minden tomboló bajom.
Akarom, hogy lélegzeted
egésze bújjon hozzám,
és borítson minden szavad
hogy könnyebb legyen a holnap,
s könnyebb legyen vinnem magam.
Akarom egy tündöklő
pillanatod, miként
arcomra hajol.
Akarom a csókod szüntelen
ízét, túl mindenen;
egy életnyi akaraton.
Akarom, hogy ott legyél,
mikor minden halni látszik,
hogy megmaradj utolsó cseppemként.
Akarom, hogy minden borzalom,
minden kín se szakítson el
tőlem, s hogy kezeidből szíved
ölelését érjem,
mert akarom, hogy a reggel,
azt est teljes legyen veled,
hogy beléd csókolhassam
utolsó hitemet.
Akarom, hogy maradj,
hogy itt legyél, mikor
a boldogság veled
öleli reám magát.
Akarom, hogy te legyél a minden;
az élet és a leggyönyörűbb halál.
Papp Ádam
*********************

Szeretem a hajadat
Mert a Tiéd
Szeretem az ajkadat
Mert a Tiéd
Szeretem a szemedet
Mert a Tiéd
Szeretem a kezedet
Mert a Tiéd
Szeretem a szivedet
Mert az enyém
*************************

Radnóti Miklós : Dicséret

Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
***********************

József Attila :Álomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
*****************************

Szilágyi Domokos :Titok

A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
*********************

Nézem a világot, és téged látlak.
Árnyékban és napsütésben,
csillagok közt, ezüst fényben,
viharban villámok között,
szélfúvásban, gondosan öntözött
virágágyásokban, a ménesek futásában
a méhkasok álmos zsongásában
a kertben, hol a rózsa bókol a szélben
patakparton, sokujjú diólevélen.
Mindig mindenütt kereslek téged,
mert te vagy az édes, keserű élet.
Mert szeretlek, mert kívánlak.
************************

Kutasi László :Neked...

Aranyló, selymes bőröd,
a rózsa illata,
hajad tűzvihara, szívverésed
vad zuhataga,
szemed szivárvány zöldje,
égkő tava
lelkem ezüst éjben táncoló,
lángoló pillangója,
életem emlékképbe vésett,
örök pillanata.
************************

Lénárd József : Mondd,hogy vagy

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.
Ne kételkedj soha,
Nézd ezt a pár hóvirágot.
Áttörte magát a kemény földön,
Kibújt, hogy köszöntsön téged is.
Hirdeti a tavaszt, a szerelmet,
a fény napsugarát.
Kis kalapja alatt,
a vágy sóhajtását.
Kihajt akkor is, ha hideg van,
ha szikrázik a hóban a fehér.
Ha kevés a rög a kövek között,
de látni akar, mint szerelmes legény.
Vele üzenek sokszínű fényt,
mert minden csodás szivárványban
benne van, s keverve fehér
lesz. A titkukat elküldöm én.
*****************************

Baranyi Ferenc :Egyszer majd minden összeköt...

Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.
Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz.Talán csak kívánsz.
Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd.
**********************

...Levetkőzve...

(Levetkőzve egymást,
az ágyba dőlve indulok
útnak rajtad... Te csak annyit
adj nekem, hogy ne dőljön
meg a hatalmad.)
Melledig kúszna ajkam,
majd megpihennék ott, hogy
körbecsókoljam.
Közben heves lélegzeteid
hagynám, hogy belül simogasson;
ébresztve fel bennem a vadat,
hogy ez benned is tőlem
mindent, de mindent akarjon.
Akarom a kezeid, akarom, hogy
a hátamon mard végig a húsom!
Akarom lábaid közt az édent,
szemeimmel is élvezni téged.
Akarlak! Éjszakákon át
és még tovább.
Nyakad vonulatát érni,
friss nedűd magamra csepegtetni
vágyom, ha két édes szorítás közt
egy pillanatnyi csend az élet.
S én úgy meghalnék, ha
nem lenne több ez,
csak egy pillanat veled.
Akarlak! Éjszakákon át
és még tovább.
Akarlak, míg világ a világ!
Végigélni mindened...
s majd a végén egymás karjaiba
bújva, ahol abbahagytuk,
ott kezdjük újra.
Papp Ádám
***************************

Sohonyai Attila - Úgy szeress

Úgy szeress, mint vadludat az ég:
hagyj megpihenni, de messzire engedjél.
Úgy akarj, mint a telek a tavaszt:
szoríts, de engedd, hogy változzak.
Úgy félts, mint utolsó vagyonod:
őrizz, de ha muszáj, pazarolj.
Úgy rohanj elém, mint villám a földre:
tiszta hanggal, őszintén, egyenesen.
S bújj hozzám, hogy majd megöljél,
de úgy szeress, mint vadludat az ég.
***********************************

Valahol messze vérzik egy szív,
Valahol messze valaki sír.
Valahol messze szól egy dal,
Valahol messze egy lélek megfagy.
Valahol egy lélek keresi társát,
Valahol valaki megtalálta párját.
Valahol egy szív nagyon szeret,
Valahol valaki suttogja neved.
Valahol két kéz át akar ölelni,
Valahol valaki meg akar ismerni.
Valahol valaki arcán könnycsepp pereg,
Mert valahol valakinek te vagy az élete.
*******************************

Szeretni valakit, mint soha, senki mást
Fülébe suttogni őszinte vallomást
Vele álmodni meg minden álmodást
Szemében látni a legszebb látomást
Karjai közt találni örök megnyugvást
Nevére könyörögni minden áldomást
Vele vészelni át minden változást
Szeretni valakit, soha senki mást
********************************

Szép Ernő :Add a kezed

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.
********************************

...Szeretem...

Szeretem az ajkadon
pihenő dalokat,
mik bennem zenét szülnek.
Szeretem benső hangjaid,
amik a sötétben is enyéimmel
összeülnek.
Szeretem azt az egészet,
mit mi ketten alkotunk.
Szeretlek téged, s
csak remélni tudom, hogy végleg
így maradunk.
Szeretem az illatod,
a mosolyod, ami élet
nekem a reggeli neszben.
Szeretem a lényed,
s hogy szerethetlek téged.
Szeretem a csended is...
tudom; olykor több nem kell.
Szeretem az ölelésem
rád adni, mert akkor bennem
sincs hideg, se fájdalom,
ha tőled egy pillanatban is
a mindenséget kapom.
Szeretem az életet, ha
veled élem meg.
Szeretlek téged... míg csak élek.
Papp Ádám
*********************

Ha lennél a test én a lélek
Ha lennél a szív remélnélek
Ha lennél az élet éltetnélek
Ha lennél az öröm féltenélek
Ha lennél a mosoly értenélek
Ha lennél a vágy élveznélek
Ha lennél a tűz fűtenélek
Ha lennél az ige hírdetnélek
Ha lennél a dal énekelnélek
Ha lennél a szerelem szeretnélek
Lennénk, akik vagyunk.
Két test, egy lélek.
************************
Robert Burns

Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
*****************************

Tudom, és tudja, hiszen az élet akarta így
Ez a világon semmi sem elviszi tőlem
Tudom, és tudja, hogy a távolság nem létezik
Ez minden nagy szerelem
Csak a nagyon nagy, ha szomorú
Tehát én szerelmem
Ne félj a szenvedés
Hogy minden út utalnak magam neked

Ahogy az óceán
Ez csak szép a holdfényben
Ahogy a dal
Csak jobb, ha énekelni
Mint egy felhő
Csak akkor, ha esik az eső
Ahogy a költő
Csak jó, ha szenved
Csakúgy, mint az élő
Szeretet nélkül nem él
Nem te nélkülem
És én nem létezem nélküled
*****************************

"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
te légy az ágyam , ha elszunnyadok
te légy az árnyék , ha bánt már a fény
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy az írás és te légy a szó
te légy a friss méz és te légy a só
te légy a csónak az idő vizén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a jókedv és te légy a gond
te légy a vessző és te légy a pont
te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a virág , ha elmúlt a nyár
te légy a mécses, ha későre jár
te légy a tűzhely az élet telén
és te légy a sírom, ha meghalok én. "
***************************************

Kerekes László - Vágyvers

Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
Legyek felhő, mely eltakar,
Ha világ sokat akar…
Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb…
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz…
Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek…
*******************************

Mit jelentesz nekem?

Mit jelentesz nekem?

Ha el szeretném mondani,
mi vagy Te nekem,
arra kevés lenne,
az egész életem.
Most megpróbálom egy részét,
szavakba dönteni,
a többit prÓbáld meg Te,
érzéseid szerint eldönteni.
Szikra a sötétben,
álom a mesében,
mese az életben,
válasz a kérdésben.
Zavar a mosolyban,
remegés lábamban,
herceg az álmomban.
Könnycsepp a szememben,
érintés kezemben,
félelem testemben,
fájdalom lelkemben.
Halk csönd a zajban,
segítség a bajban,
megnyugvás egy féltő karban.
Kulcs-mely szívemet nyitja,
név-mely bánatom gyógyírja,
egy ember akiért létezem,
s ki soha nem fogja két kezem.
*********************

Míg érintem a fehér, puha selyemkezed
és a szép íriszed csak nekem mosolyog,
míg ajkadnál a szíved beszédesebb
s a mosolyod körül felcsillan a csókod,
míg így tartasz forrón, szorosan átölelve
s néma éjlepelként borítod be testem,
míg csak körülötted kószál képzeletem
s a ki sem mondott szavad már ajkaidról lesem,
míg benne vagy a versem forró melegében
és visszanyerem általad rég elveszített hitem,
míg falevélként úszom csókod tengerében
hihetetlen boldogság járja át a szívem.
**************************

Légy velem, akkor is

Akkor is legyél velem,
Amikor fáradtan érkezem haza.
Lelkemnek, lelked legyen vigasza.
Akkor is legyél velem,
amikor a világ ellenem fordul,
amikor arcomra ezernyi könny csordul.
Akkor is szeress engem, átkozottul.
Akkor is legyél velem,
Amikor majd nem találom a helyem.
Amikor a boldogságot csak nehezen lelem,
S át akarok kelni a tengeren.
Legyél a gát, mely a mederben marasztal,
s add nekem szerelmed,
amely az egekig magasztal.
Akkor is legyél velem,
amikor hamvas bőrömre kiül a korom,
amikor testem, már nehezen vonszolom.
Vegyél majd karjaidba,
hisz nekem te vagy a menedék.
Nélküled én, hová mehetnék?
Legyél majd velem,
amikor utolsó lélegzetet veszünk.
S ígérd meg,
szerelmünkbe örökre beletemetkezünk.
/Teadélután/
*********************

Mindig megtalálsz....

Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!
********************************

Szeretlek kedvesem,
és hiába űzöm el,
a tétova képzelet
Tehozzád elvezet
Sok kínzó éjjelen
Közötted, s közöttem
vergődik a lelkem,
és úgy kíván,
mint soha, senkit sem
Hogyha itt lehetnél,
és, ha itt lennél énvelem,
Veled megnyugodnék
e lázas éjeken
Lelkem csendesen
Veled megpihenne,
bőrünk összeérne,
a vágytól összeégve.
Szorongó szívünket,
mohó testünket,
-melyik Tiéd, s enyém
többé nem éreznénk,
e tűzben egyek lennénk.
És ha néha föleszmélnénk
e zsibbadt kábulatból,
semmit sem beszélnénk
Csak nézném a szemedet,
az nem csap be engemet,
és csókolnám ajkadat:
Örökre itt maradj!
Örökre itt maradj,
mert Veled lenne még reményem,
Veled lenne még életem,
lenne még perzselő tüzem
Szeretlek Kedvesem
**************************

Bella István : Gyönyörűen

Ölel-ölel Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod.
Felhúzhatod a kezemet
mezítelen bőröd alá
felöltheted életemet
lámpaernyőd leszek akár.
Kinyithatod a vállamat
nyarak lógnak benne, minden ruhád
tüdőm tükrében lásd magad
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld!
Én már semmit se akarok
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott
nyílt szemedben késként forogni. ....
**********************

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.
Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.
Baranyi Ferenc
*******************************

Burns:

Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Weöres Sándor)
****************************

Rebben a függöny, pislákol a fény,
halk zene szól, csak a szívdobbanás mesél.
Bőr a bőrhöz simul, test testnek feszül,
ébredezik a vágy valahol, ott legbelül.
Lüktet a vérem, bújok hozzád Kedves,
simogató kezed kis domboknak kedvez,
barangol lélegzetállító tájakon,
megállítani nem lehet, de nem is akarom.
Ajkad becézi minden porcikám,
így bódult mámort borítasz rám,
összefonódik valóság és képzelet,
szemedből szikrázik felém a szeretet.
Válaszolok rá puha csókkal,
kényeztetlek én is, édes szókkal,
neved suttogom gyönyörben fürödve,
ne engedj el, maradj itt örökre!
Két karom közt legyen édes az élet,
szeress forrón, ahogy én szeretlek Téged
**********************************

Úgy kellesz...

Úgy kellesz, mint
a fűszer, mi izgató,
a gyógyszer, mely lázat csitító,
a bor, mely bódító,
a szó, ami hódító!
Kell még...
néha erő belőled,
olykor gyengédség felőled,
édes csókod, ölelésed,
borzongató érintésed,
kezed minden mozdulata,
szíved összes dobbanása!
Az is, hogy...
felemelj és elringass,
ha széthullok, összerakj!
Együtt...
álmodjunk és ébredjünk,
szárnyaljunk, ne csak vergődjünk!
Hogy együtt...
keressük a végtelent,
újraélesszük a vértelent,
ne parazsat, nagy tüzet,
oldhatatlan szerelmet.
Az is...
hogy életet adj, majd elvedd azt,
szívembe hol telet hozz,
hol tavaszt!
És így is...
cseppenként vagy egészben,
félszegen vagy merészen,
csendesen, szerényen,
vagy szenvedély hevében.
Halkan vagy ordítva,
nevetve vagy zokogva,
fiatalon, erősen,
fáradtan és öregen.
S, ha már nem leszel,
csak némán és csendesen,
veled halok én is, Kedvesem
***************************

EGYMÁS KEZÉT FOGVA

Jó lenne messzire menni,
egymás kezét fogva -
Sokáig - nem kérdezni semmit,
egymás kezét fogva -
S mikor megszólalsz először,
csak a szememet nézd, semmi mást -
én nem kérdem soha tőled:
honnan jöttél,
csak azt, mit kívánsz.
Elmúlnak a szürke napok,
egymás kezét fogva.
Érezzük majd valami történt,
egymás kezét fogva -
Mikor hozzám érsz először
csak a szememet nézd, semmi mást -
és nem lesz fontos semmi,
csak az, csak az
- mit kívánsz.
***********************

MEG AKARLAK TANULNI...

mosolyról mosolyra
leheletről leheletre
ujjbegyről ujjbegyre
szemhéjról szemhéjra
szóról szóra
mint izgága kamasz
szerelmes versét
ha tördelve kezét
elszavalja
meg akarlak tanulni
ha netán álmom
éj zuhatagán
lélegzetet vesz
átfordulva szívemre
az éber percem
is te lakd be
míg vissza osonsz
pőrén
törékeny
szendergésembe
meg akarlak tanulni
ha majd ajkadon
a szó
némán megreked
csókom fejtse meg
és nyelvünk
sámán táncától
kábultan
nyeljem nedvedet
kéjbe rándultan
öleljem
parázs testedet
meg akarlak tanulni
hogy bölcsen szemeidben
elmerülve
megsemmisülhessek.
/LUCSKAI VINCE/
****************************

Szeretlek, mert te vagy a fény a szívem
Szeretlek, mert te vagy az életem, és nem tudok élni nélküled
Szeretlek, mert te vagy a legszebb verset, amit valaha láttam az életemben
Szeretlek, mert te vagy az egyetlen hercegnő szívem
Szeretlek, mert te voltál az egyetlen, amely tényleg engem szerelmes
Szeretlek, mert te vagy a válasz a szívem „mert legyőzve?”
Miért van benne ... én egy nagy szerelem örökre,
Köszönök mindent szerelmem szeretlek.
********************************

Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!
************************************

Mert nagyon szeretlek........

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

*********************************

TE vagy a szív,mely bennem dobog,
TE vagy a vér,mely bennem csorog.
TE vagy az ihlet,mellyel írok,
TE vagy a könny,mellyel sírok...
TE vagy a szem,mellyel látlak,
TE vagy a vágy,mellyel várlak!
TE vagy a lélek,mely engem éltet.
TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!
TE vagy a herceg,aki eljön értem,
TE vagy az,akit az égtől kértem!
TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,
TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!!
**************************

/Katarzis/

Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Ahogy édenünkbe dönt
a csókok háborúja -
kié elixír - élvezem,
s a szemeid...
Vétkünk örök, igaz,
és fékezhetetlen.
A vérem nem tisztább tiednél,
de azzá teszed,
ha szólsz egy jót is, mi
bennem egy kicsit érték.
Visszaviszem neked
e jót, s még a jobbat.
Őrzöm veled.
A végén pedig...
hagyom szárnyalni
kettőnk felett.
Az egész vagy, a világ,
mit végre elértem. Ezért születtem...
Érted.
Az egész vagy, a minden.
Nekem, s csak nekem.
Vágylak, akarlak, s ezerszer
magamnál jobban szeretlek.
Az egész vagy, a világ,
a minden. Nem győzöm
elégszer mondani,
s még annyiszor szívednek adni.
Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Te jó vagy, a legjobb, mi lehet.
Az egész...
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
A tegnapból jöttél mára,
hogy holnap egymásból
egymásnak
minden boldogabb legyen
(csak veled).
Papp Ádám
*********************************

Leszek nap,
mely megéget.
Leszek szellő,
mely cirógat.
Leszek árnyék,
mely betakar.
Leszek szó,
mely becéz.
Leszek fohász,
mely imád.
Leszek kiáltás,
mely elragad.
Koszorú Gábor
******************************

Hadd legyek a hősöd
Táncolnál velem.
ha erre kérnélek?
vagy elfutnál,
És vissza se néznél soha?
Sírnál-e
ha sírni látnál engem?
Megmentenéd a lelkem ma este?
Reszketnél-e
Ha megérinteném az ajkad?
Nevetnél rajtam?
Kérlek mondd el!
Meghalnál-e
azért akit szeretsz?
Ölelj át ma este
Lehetnék a hősöd baby
Csókjaimmal gyógyítanám fájdalmad
Itt maradok veled örökre
A levegőmet is neked adnám ha kéred
............Enriqe Iglesias-Hero
*************************************

József Attila :Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
**********************************

Grigo Zoltán: Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.
***************************************

Szabó Lőrinc: Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én!… Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
***********************************

Szeretem két kezed, imádom két szemed,
Simítom arcodat, csókolom ajkadat!
Ölelem testedet, az enyém megremeg,
Megőrít illatod, csak a tiéd vegyok!
Fáj nagyon a szívem, mert nem vagy itt velem,
Sötét barlangokban, lelem én a helyem!
Lehet hogy nem igaz, vagy mégis meglehet,
Picinyke szíved, szeret vagy nem szeret!?
*************************************

Vallomás !

Vallomás!
Szeretlek égi áhítattal,
Híven örökké igazán:
Oly tiszta,mint a nap szerelmem,
És mély miként az óceán,
Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,
Szebb,mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt megízlelném
Az én szerelmem az élet maga.
Szeretlek forró indulattal,
Lobogva kéjjel, lángolón.
Oly forró ,mint a tűz,szerelmem,
S miként a tűz,oly romboló.
Te vagy a legkívánatosabb nekem
A pazar összesség csodás ölén;
Nem céltalan,nem álom életem,
Ha te hajolsz állítólag én fölém.
Szeretlek rémes szenvedéllyel,
Vihar kél csókjaim nyomán;
Hervasztó,mint a nap,szerelmem,
S háborgó ,mint az óceán.
Önnön világát nem szeretheti
Jobban az Isten,mint én tégedet;
A láng,mely a világot élteti,
Halált is oszt,mert vég nélkül szeret.
Szeretlek titkos rettegéssel,
Marcangol egy sötét talány;
Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,
Te fényes égi látomás?
Hogy üdvömet meg nem sokallja-e
A boldogságra irigy,gúnyos ég?
De hiszen örök lelkünk élete,
Az égbe is utánad szállanék!
Szeretlek mélységes gyönyörrel,
Lelkem csak benned s érted él,
Ember nem vágyhat magasabbra,
Érted szenvedni,sírni,kéj.
Látásod üdvén sápad a merész,
Szívem a kéjtől majdnem meghasad,
Ölelni,bírni téged szinte vész,
Nem bírják el a testi csontfalak.
Szeretlek élő szerelemmel,
Nem múlik el e láng soha,
Hervasztó bár,de hervadatlan,
Örök,mint az Isten maga.
Dicsőbb vagy,mint büszke csillagok,
Nagy szíveden a mennyet élvezem,
Szívünkbe hallhatatlan láng lobog,
Hiszlek,szeretlek,és reméllek én!
István Csanádi
************************
JeepCKing
Te vagy...
Te vagy az ereimben a vér,
te vagy a testemben a kéj…
Te vagy a fülemben a dallam,
te vagy a bőrömön a balzsam…
Te vagy a kezemben az erő,
te vagy a csontomban a velő…
Te vagy az ajkamon a sóhaj
te vagy a hőn áhított óhaj…
Te vagy a szívemben az érzés,
te vagy a lelkemben a féltés…
Te vagy a naptárban a holnap,
te vagy e versemben a mondat…
Te vagy az életben a remény,
te vagy az erkölcsben az erény…
Te vagy a hitben az igazság,
te vagy a búban a vigaszság…
Te vagy a sebekre a gyógyír,
te vagy a mindenkori jó hír…
Te vagy a pillangón a hímpor,
te vagy a szürkében a színfolt…
Te vagy a lágy tavaszi szellő,
te vagy a tengerben a sellő…
Te vagy az ékszerben a gyémánt,
te vagy, akire szívem rég várt…
Te vagy a hajnali pirkadat,
te vagy a rám váró virradat…
Te vagy a nő, aki kell nekem,
te egymagad vagy a mindenem!
Te vagy a réteken a virág,
te vagy a föld… és a világ…
******************************
Őri István : ÜZENŐ

Amikor a fák égig érnek,
és meséket mondanak a tündérek,
akkor gyere...
amikor a hold fényesen világít,
s a bársony-éj utolsókat ásít,
akkor gyere...
amikor a harmatcsepp énekel,
s rá messzi-szellő felel,
akkor gyere...
amikor Isten lejön közénk,
s minden, mit hozott, a miénk,
akkor gyere...
amikor győztél a sötét éveken,
s, ím, valaki Neked üzen,
akkor gyere...
várlak,
Kedvesem...
*************************
FÁY FERENC : Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
******************************

Jönnél-e velem az életem útján?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?
Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?
Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!
S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?
Vagy akár mint soha még nem!?
Engednéd-e, hogy eléd térdelve
öleljem combod, s forró csókot
leheljek rajta végig? És sétáljunk
kéz a kézben, szemlesütve, vagy
éppen egymás szemében égve
belefeledkezzünk a tücsökzenébe?
Vagy hallgatva a csendet, kósza
fellegekbe karolva váljunk eggyé,
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen
maholnap úgyis véget ér minden.
Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen
szappanbuborék. Mondd Kedvesem!
Jönnél-e velem ha kérem?
*********************************
Zorán : Szeretlek

Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Örökös búcsúzóban is
***************************
Victor Hugo : Mivel ajkamhoz ért

Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed,
és sápadt homlokom kezedben nyughatott,
mivel beszívtam és nem egyszer drága lelked
lehelletét, e mélyhomályú illatot,
mivel titokzatos szíved nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,
mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta
örökké fátyolos világú csillagod,
és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,
amelyet életem árja elringatott,
most azt mondhatom az időnek, míg tovább száll:
- Vágtass, ha jól esik! Az én időm örök!
Vidd hervadt csokrodat magaddal: szebb virágszál
nyílik lelkemben, azt soha le nem töröd!
Nem dönthetik fel a friss vízzel teli korsót
Vad szárnycsapásaid. Miden hamud kevés:
Lelkemnek lobogó máglyáját ki nem oltod!
Szerelmes szívemen nem győz a feledés!
*********************************

Kellesz nekem mint víz a növénynek,
Kellesz mint szerelem az embernek,
Mert szerelem nélkül élni nem lehet
S ki nem tudja ezt , az nem volt meg igazán szerelmes,
Nem ismered a csodálatos érzést,
Nem ismeri az élet értelmét,
Oh, Édes szerelem!
Hogyan tudtam eddig élni nélküled?
Elragadtad szivemet,
S most már szabadulni nem lehet
De ki akar? Megválni tőled ilyen hamar???
SOHA amig csak élek. N
Nem akarlak elvesziteni , s kerlek
Segits nekem!Maradj örökre velem!
Nekem ez mindennél jobban számit
Hisz én megtennék érted bármit
De csak egy kis apróságot kérek,
Kérek...de mit is kérjek?
Egy pici csókot vagy egy ölelést?
Vajon beteljesedik-e ez a remeny?
Csak egy álom volt csupán,
Mely ha beteljesedne boldogok lennénk talán.
*******************************
Miklós Pénzár : Éji órán...

Éji órán Rád gondolok
előjönnek gondolatok
Egyre szebbek, élnek
emlékeket felidéznek
Milyen jó is volt Veled
a drága rongyos élet
Nevettünk,gondtalanul
csak a mával törődtünk
Néha szomorú lettem
de szemeidbe néztem
Kivirult újra fájó szívem
égett benne szerelmem
Szép volt Veled az élet
köszönöm szerelmedet
Köszönöm a szereteted
mikor ápoltál, vigyáztál
Két kezeddel simogattál
a naptól széltől megóvtál
Mindenedet nekem adtad
adtam érte szép szavakat
A verseimet Neked írtam
a kezemet megcsókoltad
A könnyeiddel simogattál
néha még rám is szóltál
Hé ne írj már olyan sokat
jobb,ha holnapra is marad
Így évődtünk néha Veled
én szorítottam a kezedet
*********************

"Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már. S im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon:
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?"
Móra Ferenc
******************************
Váci Mihály :Hegedű

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt águ őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved.
Ordítanék utánad,de hiába:
oly néma vagyok béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének
*****************************
Miklós Pénzár: Neked adom...

Neked adom mindenemet,
Mond,akarod az életemet
Ajándékul ez kevés lenne
És nagy szerelmet megérne
Tán,a halálomig tartó lenne
Létezik-e örök boldogság
Ami tarthat, egy életen át
Átevezni közben tengeren
Lebegni fent a kék égben
És így eggyé válni Veled
Ez lenne egy igaz szerelem
Ami nem múlik el sohasem
************************

Szívemben élsz ......

Szívemben élsz

Lehunyom szemem,hogy a tiédet lássam,
hogy a külvilágot kizárjam,
s csak az érzéssel foglalkozzam,
csakis rád összpontosítsak!

Hátha te is rám gondolsz,
talán te is utánam vágyódsz,
várod ,hogy megpillantsál az úton,
s szeretnéd,hogy tekintetünk találkozzon!

Engem marcangol s darabokra szaggat,
hogy nem láthatlak,
s a tudat megsebez,
hogy te könnyedén elfeledsz!

Próbálom rejteni fájdalmamat
de nem bírom sokáig a nélküled töltött napokat!
Remegek a szenvedéstől,
mi tőled származik,csupa létezésedből!

Ha csak kicsit sejtenéd mit érzek,
ha tudnád,mit látok ha szemedbe nézek,
csak halványan is éreznéd milyen erős a szív szava
akkor a lélegzeted is elakadna!!!
****************************

Szerelmes levél

Egymagam írom e sorokat
Magamban szövök álmokat
Vágyam, hogy velem lehess
Egymásnak súgjuk, -szeress-

Hiányzol kincsem, belehalok
Annyira magányosan vagyok
Vajon szíved érzi-e szívemet
Szívemből küldött szerelmet.

Várok rád, bár nem jöhetsz el
De tudd, szívem féltőn átölel
A tér s idő mi elválaszt minket
Tőlem, Téged édes kincsemet.

Két szív egyet akar, de mégis
Az élet szenvedés, érzem én is
Nem lehetsz Velem, belehalok
A lehetetlen, mit Tőled akarok.

Egy érintést, egy lopott csókot
Hogy adhassak milliónyi bókot
A legédesebb ajkadat vágyom
Ölelésed lett legforróbb álmom.

Nem lehetek Veled, kínzó e vágy
Csak egy csók, add kérlek a szád
Nem nyílik egy virág se szebben
Mint ajkad, melynek rabja lettem.

Szerelmes az éjszaka várok rád
Ha kell, hónapokon, s éveken át
Belenéztem én csillogó szemedbe
Onnantól lettem általad szeretve.

Nem lehetsz Velem... szenvedem
Őrült álmaimat, éberen kergetem
Elválaszt pár kilométer, de nekem
Ez egy fél világ, fájón szenvedem.

Édes a fájdalom, mégis belehalok
Hisz, édesen hozzád bújni akarok
Csak együtt lennénk, e csendben
E szédítő, gyönyörű szerelemben.

Nem kell, hogy szólj, szíved dalol
Minden dobbanása testembe hatol
Áramlik a testemben, édes e méreg
Súgom mit érzek, szeretlek Téged!
*****************************************

Szeretlek

Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
?-rülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!
**************************

Egyszer megölelni,

Egyszer megcsókolni,
Örökké ölelni,
Örökké csókolni.
Mit nekem e rövid,
elmulandó élet,
Örökkévalóság-
amit tőled kérek.
Kedvesem, szerelmem,
Az élet mulandó,
Játsszuk ki a halált,
Az örökkévaló.
Ölelj meg, csókolj meg,
S élek beléd halva,
Örökké ölelve,
Örökké csókolva.
/Vajda János/
********************************

Hadd legyek
Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó, boldogító vágy.
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vigasztaló kéz.
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod.
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl.
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked.
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled...
*****************************

Remegő, szelíd, suttogó a hangom,
Beleszól szívdobogásom.
Elmondani azt próbálom,
Mire tán nincs szó, mert nem találom.
Nélküled aszfaltra esett mag vagyok,
Forró aszfalton kiszáradok.
Virág, víz nélkül, elszáradok,
Címnélküli levélként elkallódok.
Könny vagyok nélküled, mi hiába hull,
Szerető gyermek ki elárvul,
Szomorú kisfiú, kit becsaptak rútul,
Falevél, mi örökre besárgul.
Szélre nem lobogó zászló,
Mondat elején zárszó,
Víznélküli hajó,
Halásznélküli háló.
Legyél szél, hajóm vitorláját duzzasztó,
Magtalan kalászom magja mely morzsolható,
Szelíd szavamban a szó, ami jól kihallható,
S arcomon a boldog mosoly, mi maradandó!
***********************************

"El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged."
Őri István
*****************************

Wass Albert : Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
*************************************

Te légy az őrzőm.......

Te légy az őrzőm, Te légy a kincsem,
Te légy a csendem, szó ami nincsen.
Te légy a párom, álmodd az álmom,
Te vezess által az égi varázson.
Szóljon a hangod, törjed a csendem,
vesszen az éjjel szürke szívemben.
Csengjen az ének, járjad a táncod,
lelkembe oltva égjen a lángod.
************************

Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.
Scheffer János
****************

Gámentzy Eduárd: Vers Neked
Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék, mint a nád
A tó vizére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.
Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!
- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, emerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!
********************

Ott leszek mindig mögötted
árnyékodként örökké követlek
s ha utolér egyszer végzeted,
ebből a világból ki kell majd lépned
indulj hát, tündöklő lélek
ne félj, mögötted lépkedek,
szorítom erősen finom kezedet,
mert ha velem vagy, én sem félek
oda is Téged követlek…
s ha netán ott is vár ránk egy új élet
hat újra és újra beléd szerethetek!
*************************

Ne félj - bújj ide hozzám és mesélj
Ha bántanak - ha fáj a szó
Itt vagyok én, - ne félj
Mesélj - Mondd el gondodat, -
Hallom, tudom jól
Mily nehéz teher nyomja válladat, -
Mesélj - ne sírj
Könnyed csókolom arcodról
Tudod jól, a könny nem segít, -
Ne sírj!
Itt vagyok Veled, - örökké fogom a kezed.
*************************

Selymes álomillatodba merülnék,
hol forró ajkad tüzét érezném
és mindaddig ott maradnék,
míg felmelegednék az örömfényénél…
Mezítelen válladra pihenni vágyok,
hogy érezzem a tested melegét
és napsugárszirommal cirógatnálak
majd ismét álomillatodba merülnék…
****************************

Csak akkor hagyj majd magamra,
ha szívem nem dobban már mellkasomban,
ha nem halhatok bele hiányodba,
ha mindegy lesz majd számomra,
hogy ki szeretett, és ki nem szeretett,
s ki volt az, ki utamon elkísért
amikor én, már semmit sem érzek
csak akkor menj, és hagyj magamra végleg.
De addig, maradj! Maradnod kell,
hisz szereteted az, mi éltet engem
nélküled úgyis, lassan elsorvadnék
szenvednék, folyton csak szenvednék
majd hiányodba, kínok között, úgy is belehalnék.
Ne kelljen mindezt megszenvednem
ha szeretsz, megóvsz ettől engem
s míg a szívem dobban, addig maradsz
utána, már magamra hagyhatsz.
****************************