A HITEM......... / Papp Ádám verseiből ... /

A hitem

A szerelem az én hitem!
Gyere velem!
Hagyd, hogy elvigyelek
a templomomba,
hol eltűnni vágyom veled
gyönyörű napjainkra.
Tudd meg azt, hogy mennyit,
de mennyit ér ez nekem,
akárcsak az életem,
s engedd, hogy mindezt
veled osszam meg.
A szerelem az én hitem!
Nem akarok harcba szállni,
nem akarom azt a rendes utat járni.
Ebből nem gyógyulhatok ki,
de nem is vágyom rá,
csak rád, hogy itt legyél,
s szemeid igaza merítsen
a mindenek alá.
A szerelem az én hitem!
Ma este elviszlek a templomomba.
Meztelen adom át magam,
és a szabad lelkem nyújtom feléd,
mert létemnek - tiéddel összekötve -
az a legféltetteb darab.
A szerelem az én hitem!
Érted imádkoztam, érted születtem
és megtaláltam azt a darabot,
melyből újra és újra színekben
ragyog az életem.
Megismertelek, itt vagyunk...
Veled teljes ez az egész,
mitől érdemes ez egy földi létem.
Szeretlek,
s ez az szerelem az én hitem!

***********************
A tüzed

Tüzed minden
fontosságában égek,
s hagyom, hogy gyönyöreiddel
fojtogass amitől bennem
az állat is feléled.
Legyél minden heg,
minden nyom a hátamon.
Legyél te magad
az engem marcangoló
legfájóbb nyom.
Édes igazaddal áraszd szét
testem minden részletét,
s közben lásd, mit üzen
a két szemem.
Csak figyeld, ahogy
értünk vérzem.
Érintésed fájása
lelkem hevítő erő,
s már érzed, már tudod,
hogy e meztelen bódulat
egy életünkben csak így,
csakis így törhet elő.
Tüzed minden
fontosságában égek,
ahogy te enyéimben forrsz
fel, mint a szenvedély,
ami együtt, ami bárhol elér.
Tüzed minden
fontosságában égek,
és hagyom, hogy vad
akarattal utolsó
szót se hagyva,
végtelen dobogással
ölj meg!

****************************

Legyen így!

Legyen így!
Menj csak! Menj!
De tudom, hogy
csókjaimért mindig
visszajössz,
s már te sem hiszed el,
hogy „most végre”
elköszönsz.
Legyen így!
Hiába takarod szemeid,
ha belőlük a kis fények
is rám nevetnek.
Ismerlek már, tán még jobban,
ezért tudom azt is, hogy
e félsz benned miként dobban.
Legyen így!
Ha akarod... de nem csapom
be magam, hisz, ha nem
vágynál karjaimban élni,
szó nélkül mennél... mégsem
tudsz csend maradni.
Legyen így!
A könnyeid dala fájó üvöltés.
Szinte bele lehet halni,
de én csak némán szeretlek most,
s kezeimbe csepegtetem e zenét,
hogy elés tartsam, s meglásd ott;
én is sírok, engem is bánt,
mégsem ordítom rád...
Legyen így!
Tudj elmenni...
de ha nem, ne akarj
elköszönni. Így csak neked árt
ez imbolygó tudat, én pedig
érzem, hogy örök maradsz
Őrizni, szeretni együtt, egymást
életünk oltalma alatt.
Legyen így!
Ne add másnak e szavakat...
Én legyek az, ki mindig ért, félt,
ölel, s ezer élet múlva is
remegve beléd halhat.

*******************

Tűnődés

Tán ez az idő is letűnik egyszer,
s tán pont, hogy ebben veszek el,
de míg zakatol e szív itt bent,
mint kései vonat,
addig józan minden képzetem,
s nem feledem a csillagokat.
Az est gyönyörét - mint leplet -
ölelem magamra,
s mintha tudnám; ott örök vigaszt lelek,
reggel is azt vágyom, amikor tovább megyek.
Az úton mindenek pora - mi volt is -
marad, s vele az emlék; száz meg száz árnyék,
melytől mások - nem tudom miért - menekülnek.
Én viszem hamvait is, míg létem darabjai
e különös tündöklésből ki nem kerülnek.
Tán ez az idő is letűnik egyszer;
Nem lesz korholó csók,
s boldog hazugság, csak egyszerűen
a jót jó követ, a rosszat rossz,
s akkor se lesz tudója senki,
hogy a következő perc mit hoz...
Nem kifordulva magából körtáncot jár
majd az élet,
s ki mást hisz akkor, az téved,
mert így jó ez, ez az édes keserűség,
melyben ott voltunk, vagyunk és leszünk még.
Csak a jelen lesz; az a fontosság,
nem a tegnap könnyei,
nem a még nem ismert passzusok.
Csak ez lesz majd: Igazán!
Mit megérez az igaz hittel élő magány.
Az úton; dübörögnek majd mások,
míg én békém keresem.
Tán ez az idő is letűnik egyszer,
s megszépül, hogy jobban szeressem...

********************

Szomjúság

Ha nem vagy itt,
üres minden,
s mint a vak sötét,
úgy kebelez be a bánat,
s e néma csendben is
erős szomjúság gyötör
utánad.
Ilyenkor lélegezni sincs
kedvem, élni annyira se,
de mindig várom,
hogy fényed végre
újra az enyémet köszöntse.
Ha nem vagy itt,
fájó tekintettel nézem a semmit,
ami itt van, ami csak veled szép.
Ha nem vagy itt
e szomjúság tép szanaszét.
Üres poharakban,
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint, ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.
Ha nem vagy itt,
egyszerűen haldokol szívem.
Ha nem vagy itt,
szürke minden, csúf a tér,
a lenti tájak.
Ha nem vagy itt,
erős szomjúság gyötör
utánad...

******************

Íratlan szabály

Íratlan szabály,
ha nem szólsz, én figyelek;
mert többet mondasz te úgy,
s még többet, ha átölellek.
Te rám nevetsz gyengéd mosollyal,
én vissza rád, s szerető sóhajommal.
Így bolondítasz meg, míg én téged
nézve örök emlékké emellek.
Íratlan szabály az esti fényeket
szememből adni szemednek,
miközben ajkad épp csak hozzám ér,
s én akkor csókommal felelek.
Íratlan szabály,
ha a kezed nekem adod,
kell hogy enyéimbe zárjam.
Így tudod magad biztonságban
nálam.
És a végén, mielőtt
álmainkban felébredünk,
íratlan szabály,
hogy előtte ezt a valót
egymást karolva átéljük.

********************

Ha nő vagy...

Ha nő vagy,
legyél nő.
Két kezed
gyengéd tisztaság,
s szíved, a lelked
az égiek is imádják.
Ha nő vagy,
legyél nő.
Legyél tüzes,
az isteni erő.
Szemeid varázsa
süsse be a másik
mindenét.
Ha nő vagy,
te legyél
a legbecsesebb ebéd.
Ha nő vagy,
ereid fénye mozgasson
e létben ezernyi szépet.
Törjön rajtad százszor el
minden kéz,
mi csak bántva értett.
Ha nő vagy,
ha gyengébbnek is tűnsz,
ne hagyd, hogy sértő
sebek mardossanak szanaszét.
Ha nő vagy,
jól válaszd meg
azt, ki örök nyomot
ölel beléd.
Ha nő vagy,
csókod legyen
egy életre szóló mozzanat.
Ne feledjen soha senki,
kinek kicsit is odaadtad
magadat.
Ha nő vagy,
lépéseiddel kelts gyönyört,
ne szólj sokat,
csak fontosat.
Belőled jövő némaság legyen
az értő beszéd.
Ha nő vagy,
sose csaljon el
egy gyanús mosolyú
álmokat szövő,
hamis kép.
Ha nő vagy,
legyél nő.
Illatozz, bújj, ha kell,
de ha ébredsz;
úgy igazán,
vad vágyakkal,
ezernyi sugaraddal jöjj elő...

***********************

Szimmetria

Te adod, én kapom,
majd fordítva,
mint ahogy ez a játék
is meg van írva.
Te kéred én mohón nézek rád,
s feltüzeljük ezt az így is
forró éjszakát.
Én szólok valamit,
te némán hallgatod,
majd hozzám bújsz;
szívemig ellátva
magadhoz húzod
az akaratot.
Te csókolsz, én fogom a kezed,
és minden pillanatban beléd szeretek.
Én érzem, te tudod is,
bár nálunk mind a kettő egyre megy.
Esőben táncolva, szeretve,
napsütésben összeölelkezve
csak így vagyunk mi összetartva.
Eggyek, egyben!
Tegnap, ma, holnap
és végigjárva mindent,
elrakva e cseppek lényegét
élet utánra!

***********************

Nirvána

Úszom az életben; időt nem tudva
nappal és éjszaka,
s hagyom, hogy egy régi Blues
a lelkemet simogassa.
Hullanak a szirmok, szól a zene.
Imádom, hogy hangos, hogy édes,
éles és pontos, mint a tű.
Imádom, ha fáj s ha csókkal éget.
Minden nap itt, ebben a jelenben;
Mindig, mindig! Igen, Igen!
Nem kell semmi plusz, nem kell
olcsó izgalom, se szer,
csak minden pillanat,
ami ezen égetésbe sodor el.
Nem kell ál-boldogság,
se hamis csókok, csak ez;
a pillanat, és az,
ki, míg élek a szerelmével sebez.
Minden nap itt, e jelenben;
Mindig, mindig! Igen, Igen!
Úszom az életben; időt nem tudva
nappal és éjszaka.
s hagyom, hogy egy régi Blues
a lelkemet simogassa.
Megyek előre, semmit se várva,
csak azt, hogy végre abba a vágyott
boldogságba érhessek haza...

*********************************

Ez vagy nekem

Ott van ereid javában,
csókod igazában,
s minden porcikádban,
amitől igaz egy nő.
Ott van szemeidben
a dög, amit hagyok,
hogy széttépjen
kívül-belül,
s ami tudom, legyőz, ha kell
száz ördögöt.
Húsomat rád bízom,
mint a szívem,
melynek lüktetése
minden hevületed része.
Érezd, ahogy veled pulzálok,
ahogy mindenem a te mindened,
s tudd, ha rám tekintesz,
bennem találod meg
örök vesztedet.
Ez vagy nekem mind
vad éjszakákon.
Az édes ébredésben
puha bársony.
Ez vagy nekem mind:
Az életigazságom!

************************

A láz

Szemérem ajkad édessége
lázba hoz, s parazsam fel-fel
éled, hogy imát mondjon ennek
a megbabonázott szenvedélynek.
Melled rózsáját csendben érem,
s csókjaimmal éltetem testedet.
A buja percek dallammal múlnak el,
de úgy őrizzük majd, mint egyszeri emléket.
Nyakad körül szerelmes kezeim
óvva simítják ezen érzékeny részletet.
Most akard azt a harapást belém,
s most ez a gyönyör legyen neked az,
mitől vadállattá vállok én.
Gyengédséged fentről lefelé
adja erejét e szépnek.
Ragadj meg itt, és ott! Ne óckodj,
csak tedd! Érted... tőled égek.
Összekulcsolt kézzel táncolj felettem;
nem akard visszafogni éneked.
Még ne legyen vége, még ne múljon el!
Hajolj fölém, mint égi diadém;
s adj nekem újra életet.
Derekad tartva, feneked simítva
csak csókolj, csak érezd, csak élvezd.
Átélve mindezt reggelig, tudjuk,
hogy ott sincs megállj!
De kell a hiány, a ki nem bírás,
hogy ez az intenzitás már fájó legyen,
és, ha eljön az este újra te és én
legyünk.
Újra eggyek...
Felüvöltve, lélek lelket tüzelve
beszeretkezni egymást a vágyakkal
fűtött, legszebb rengetegbe.

*************************

Úgy vagyok

Tudod, én úgy vagyok;
ha méreggel tölti meg
szívem is a mocsok,
s gyűlölnek az Angyalok,
akkor is - egekre nevetve -
mindent, amit és akit szeretek;
ahhoz egy életen át hű vagyok...

*********************

Ébredj kedvesem!

Komáromi János :

Ébredj kedvesem!
szelíd szóval rebbentem
eszmélő szemedből az álmod
reggel van kedvesem
reggel van, s kedvesen
csókol újra a szám
mosolyommal fejtem fel
fátyolos álmok szövetét
ébredj fel kedvesem
ébredj, s édesen
nevessen két szemed felém
simogató kezem letörli
az álom sápasztó porát
köszöntlek kedvesem
köszöntlek, s kedvesen
köszön vissza a szád
ölelő karom ad biztonságot
az elszálló álmok helyett
szeretlek kedvesem
szeretlek, s szerelmem
minden álmom után rád talál

*************************


/Egymásban/
Vállaidon kezem
édes lepel,
ajkaidon a csókom
egy újabb vallomás;
a tiszta jel,
s egy leheletemben
ott fürdik a te javad,
egy szemem pillantása
lélegzet nélkül
várja szemed,
és minden igazad.
Nem rejtve egymás elől
titkokat, féltett szavakat
egy mosolyunkkal adjuk
egymásba, mi lüktetésben
égi parancsolat,
ami tán ez életünk után
is visszaszáll,
ahogy szívem szívedhez
az örök fonál.
Test a testtel
harcunkban állva
megmarad, mint érzetem
az esti imákban,
s nem vesz tőlem el
semmi, ha
ereivel akarna se,
mert nem tudná szeled igazát,
s lelked dombjain sem időzne
perceknél tovább.
Látom, amit látnom kell,
hogy egy pillanat se legyen
idegen veled.
Érzem, amit kell,
amit már régóta tudok
szemeidben,
s amiért rád ölelek én is
egy ezerszer vöröslőbb szerelmet,
mert kell, hogy te is lásd mindezt;
ahogy egymásban élünk ezer életet,
s a vége csak egy új kezdet,
de egymásnak vagyunk... ez a lényeg.
Így maradva meg a kettőnknek áldott,
múlhatatlan mindenségben.
Papp Ádám
******************************

Ha jönnél most halvány holdsugáron,
hullámzó éjben, ezüst szálakon,
vagy langyos széltől sodrott pókfonálon,
vagy illat könnyű szárnyán szótlanon…
Most: hogy százéves fák alatt várlak árván.
Most: hogy az áradó folyót nézem csendesen.
Most: hogy szívem már teljesen kitártam.
Most: mikor lelked már eggyé vált velem.
Most, ha jönnél, a hullámzó éjben…
Most…
Szótlanul Szeretnélek Szeretni.

**********************

/Szomjúság/
Ha nem vagy itt,
üres minden,
s mint a vak sötét,
úgy kebelez be a bánat,
s e néma csendben is
erős szomjúság gyötör
utánad.
Ilyenkor lélegezni sincs
kedvem, élni annyira se,
de mindig várom,
hogy fényed végre
újra az enyémet köszöntse.
Ha nem vagy itt,
fájó tekintettel nézem a semmit,
ami itt van, ami csak veled szép.
Ha nem vagy itt
e szomjúság tép szanaszét.
Üres poharakban,
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint, ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.
Ha nem vagy itt,
egyszerűen haldokol szívem.
Ha nem vagy itt,
szürke minden, csúf a tér,
a lenti tájak.
Ha nem vagy itt,
erős szomjúság gyötör
utánad...
Papp Ádám

***************************

Váci Mihály: SZEBB ÖRÖM

Szívem alatt ragyogsz.
A csillagok csipkéje remeg az ablakon.
Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még: Ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz.
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.

********************************

Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké ölelni,
Örökké csókolni.
Mit nekem e rövid,
elmulandó élet,
Örökkévalóság-
amit tőled kérek.
Kedvesem, szerelmem,
Az élet mulandó,
Játsszuk ki a halált,
Az örökkévaló.
Ölelj meg, csókolj meg,
S élek beléd halva,
Örökké ölelve,
Örökké csókolva.
/Vajda János/

********************************

Váci Mihály: Minden teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme- pontos összeg csak tevéled
lesz a világ:-tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz- csak addig élek:
benned, veled hiszem szép harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem- s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátorítsz csak, hogy másokért éljek;
így adva- csak tenéked magamat.

************************

Nézem a világot, és téged látlak.
Árnyékban és napsütésben,
csillagok közt, ezüst fényben,
viharban villámok között,
szélfúvásban, gondosan öntözött
virágágyásokban, a ménesek futásában
a méhkasok álmos zsongásában
a kertben, hol a rózsa bókol a szélben
patakparton, sokujjú diólevélen.
Mindig mindenütt kereslek téged,
mert te vagy az édes, keserű élet.
Mert szeretlek, mert kívánlak.

*******************************

Rejtett vágy: mosolyt nézni arcodon,
amint ébredsz sértetlen hajnalon,
együtt látni egyazon színeket,
csend szüretjén érezni testedet,
megtört álmodat csókkal folytatni,
esti hangodat újra hallani,
óvni féltőn, akár a viharban,
s mint megmentőd tartani karomban,
fájdalmadra lenni gyógyító tapasz,
bánatodra - hitet adó vigasz,
úrrá lenni a múló perceken,
hinni abban, hogy időnk végtelen;
S ha boldog nyugvás ismét körbefon,
tovább őrizném mosolyt arcodon.

******************************

"...Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok
és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk.
Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat.
Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény.
Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar.
Kergessen egymáshoz a csend.
Ne engedjük kihűlni magunk.
Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos....." <3 Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához - részlet "Évának, Amerikába, 1975 július" **********************************

A NŐ TEREMTÉSE !

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte: Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt
- Mosható legyen, de ne műanyag, több mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, amelynek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott tértől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel.
Az angyalra mindez mély benyomást tett.
- Két kézzel? Az lehetetlen! És ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra... várj holnapig, és fejezd be akkor!
- Nem - mondá az Úr. - Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.
Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
- De Uram, olyan puhának alkottad őt.
- Igen puha - mondta az Úr. - De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mi mindent elvisel és legyőz.
- Tud gondolkodni? - kérdezte az angyal.
- Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is - válaszolta az Úr.
Az angyal megérintette a nő arcát...
- Uram úgy tűnik, a teremtényed ereszt! Túl sok terhet róttál rá.
- Nem ereszt ... Ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.
- Mik azok a könnyek? És mire valók? - kérdezte az angyal.
És mondá az Úr:
- A könnyek fejezik ki a bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát,
szenvedését és a büszkeségét.
Mindez nagy hatást tett az angyalra.
- Uram, zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos. Olyan erő birtokában van, amelyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét, és véleményét. Mosolyog, amikor sikoltani, szeretne. Dalol, amikor sírni, volna kedve. Sír, amikor boldog, és nevet amikor fél. Harcol, azért amiben hisz. Kiált az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha jobb megoldást tud. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. Szeretete feltétel nélküli. Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak. Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet. Csak egyetlen hibája van:
ELFELEJTI MENNYIRE ÉRTÉKES

A szerelemhez..........

/A szerelemhez/
(A szíved egy város és én örökké elveszni vágyom benne)

Olyan hamar eltelt ez az idő,
s még így sem elég,
hogy elmondjam mennyire szeretlek.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen heves,
ilyen igaz ez az érzés,
amit te csókoltál s csókolsz belém ennyi idő óta.
Tudom, hogy te vagy az otthon... minden egyes része.
Tudom, hogy ez az út, ami hozzád vezet megannyi
akadályt hordoz, de mindenen túl megyek értünk... érted.
Nincs olyan, hogy nem, nincs, hogy elég. Muszáj
ez a telhetetlenség, hisz úgy sem tudnék betelni veled,
mert minden egyes nap csodának látlak. Veled ébredek,
veled alszom el, s minden pillanatnyi rád gondolás
olyan kellemes érzésekkel simogat, arcon csókol,
könnyeket csal a szemembe, mert te vagy az egyetlen.
Talán túlzásnak hangzik, de így érzem. Ha ez mind
bűn, akkor én bizony bűnös vagyok, de még mennyire.
Nem gondoltam volna, nem sejtettem, hogy te jönni fogsz.
Ezzel kapcsolatban már mindent eldobtam, aztán megmentettél.
Megmentettél, előrébb juttattál és odatereltél, ahol
lennem kell, de van még egy fontos rész, ahol te vagy.
Oda igyekszem. Hozzád. Hozzád, hogy végre teljességgel
együtt lehessünk, hogy végre hazaérjek, hogy otthon legyek
és ne kelljen tovább már mennem. Ott van a végcél nálad,
melletted.
Te vagy a minden, az ÉLET! A való! Te vagy az...
A SZERELEM!
Papp Ádám
******************************

Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó , boldogító vágy,
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vígasztaló kéz,
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod,
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl,
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked,
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled.
*****************************

Kányádi Sándor: Tudod..

Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.
*****************************

Jánosi András : Neked

Ha szemedbe nézek látom a világot,
íriszedbe bújtatott képeket látok.
Hogyha kérdezel hangod untalan édes,
ha nem egy zenekar, akkor vonósnégyes.
Markodban rejtőző hatalmas melegség
minden idegemnek ígéri az estét.
Bőröd pórusai hajnalok láváját,
édes illatukat szüntelenül ontják.
Lelkedre, hogy nőjön, ritmusokat lopok:
koppanó lépteid dübörgő nagydobok.
************************

Sohonyai Attila - Máglya

Remegve tőled, s az orgazmustól,
cigiért nyúlok, s a füstből testedre
még egy libabőrt húzok.
Majd elengedem magamat a terülésben,
s újra fantáziálom, milyen volt benned:
Egy perccel ezelőtt láttam a mennyet.
Még egyet belőled!
- gondolom,
s hogy a telepátia mily kacér dolog,
felém ábrázolódik bujaságod.
A cigarettát számból a függönyre ereszted;
miért csak belül lángoljon,
ami mindent felégethet?!
S így morzsolódunk el egymásra olvadva,
míg a tűz felemészt:
Senki se tudja meg rajtunk kívül,
mi az igazi szenvedély!
****************************

... AKAROM.....

...Akarom..

Akarom, hogy ott legyél,
mikor az élet terhe már-már
összenyom.
Akarom, hogy te legyél,
ki egy öleléssel enyhíti
minden tomboló bajom.
Akarom, hogy lélegzeted
egésze bújjon hozzám,
és borítson minden szavad
hogy könnyebb legyen a holnap,
s könnyebb legyen vinnem magam.
Akarom egy tündöklő
pillanatod, miként
arcomra hajol.
Akarom a csókod szüntelen
ízét, túl mindenen;
egy életnyi akaraton.
Akarom, hogy ott legyél,
mikor minden halni látszik,
hogy megmaradj utolsó cseppemként.
Akarom, hogy minden borzalom,
minden kín se szakítson el
tőlem, s hogy kezeidből szíved
ölelését érjem,
mert akarom, hogy a reggel,
azt est teljes legyen veled,
hogy beléd csókolhassam
utolsó hitemet.
Akarom, hogy maradj,
hogy itt legyél, mikor
a boldogság veled
öleli reám magát.
Akarom, hogy te legyél a minden;
az élet és a leggyönyörűbb halál.
Papp Ádam
*********************

Szeretem a hajadat
Mert a Tiéd
Szeretem az ajkadat
Mert a Tiéd
Szeretem a szemedet
Mert a Tiéd
Szeretem a kezedet
Mert a Tiéd
Szeretem a szivedet
Mert az enyém
*************************

Radnóti Miklós : Dicséret

Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
***********************

József Attila :Álomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
*****************************

Szilágyi Domokos :Titok

A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
*********************

Nézem a világot, és téged látlak.
Árnyékban és napsütésben,
csillagok közt, ezüst fényben,
viharban villámok között,
szélfúvásban, gondosan öntözött
virágágyásokban, a ménesek futásában
a méhkasok álmos zsongásában
a kertben, hol a rózsa bókol a szélben
patakparton, sokujjú diólevélen.
Mindig mindenütt kereslek téged,
mert te vagy az édes, keserű élet.
Mert szeretlek, mert kívánlak.
************************

Kutasi László :Neked...

Aranyló, selymes bőröd,
a rózsa illata,
hajad tűzvihara, szívverésed
vad zuhataga,
szemed szivárvány zöldje,
égkő tava
lelkem ezüst éjben táncoló,
lángoló pillangója,
életem emlékképbe vésett,
örök pillanata.
************************

Lénárd József : Mondd,hogy vagy

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.
Ne kételkedj soha,
Nézd ezt a pár hóvirágot.
Áttörte magát a kemény földön,
Kibújt, hogy köszöntsön téged is.
Hirdeti a tavaszt, a szerelmet,
a fény napsugarát.
Kis kalapja alatt,
a vágy sóhajtását.
Kihajt akkor is, ha hideg van,
ha szikrázik a hóban a fehér.
Ha kevés a rög a kövek között,
de látni akar, mint szerelmes legény.
Vele üzenek sokszínű fényt,
mert minden csodás szivárványban
benne van, s keverve fehér
lesz. A titkukat elküldöm én.
*****************************

Baranyi Ferenc :Egyszer majd minden összeköt...

Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.
Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz.Talán csak kívánsz.
Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd.
**********************

...Levetkőzve...

(Levetkőzve egymást,
az ágyba dőlve indulok
útnak rajtad... Te csak annyit
adj nekem, hogy ne dőljön
meg a hatalmad.)
Melledig kúszna ajkam,
majd megpihennék ott, hogy
körbecsókoljam.
Közben heves lélegzeteid
hagynám, hogy belül simogasson;
ébresztve fel bennem a vadat,
hogy ez benned is tőlem
mindent, de mindent akarjon.
Akarom a kezeid, akarom, hogy
a hátamon mard végig a húsom!
Akarom lábaid közt az édent,
szemeimmel is élvezni téged.
Akarlak! Éjszakákon át
és még tovább.
Nyakad vonulatát érni,
friss nedűd magamra csepegtetni
vágyom, ha két édes szorítás közt
egy pillanatnyi csend az élet.
S én úgy meghalnék, ha
nem lenne több ez,
csak egy pillanat veled.
Akarlak! Éjszakákon át
és még tovább.
Akarlak, míg világ a világ!
Végigélni mindened...
s majd a végén egymás karjaiba
bújva, ahol abbahagytuk,
ott kezdjük újra.
Papp Ádám
***************************

Sohonyai Attila - Úgy szeress

Úgy szeress, mint vadludat az ég:
hagyj megpihenni, de messzire engedjél.
Úgy akarj, mint a telek a tavaszt:
szoríts, de engedd, hogy változzak.
Úgy félts, mint utolsó vagyonod:
őrizz, de ha muszáj, pazarolj.
Úgy rohanj elém, mint villám a földre:
tiszta hanggal, őszintén, egyenesen.
S bújj hozzám, hogy majd megöljél,
de úgy szeress, mint vadludat az ég.
***********************************

Valahol messze vérzik egy szív,
Valahol messze valaki sír.
Valahol messze szól egy dal,
Valahol messze egy lélek megfagy.
Valahol egy lélek keresi társát,
Valahol valaki megtalálta párját.
Valahol egy szív nagyon szeret,
Valahol valaki suttogja neved.
Valahol két kéz át akar ölelni,
Valahol valaki meg akar ismerni.
Valahol valaki arcán könnycsepp pereg,
Mert valahol valakinek te vagy az élete.
*******************************

Szeretni valakit, mint soha, senki mást
Fülébe suttogni őszinte vallomást
Vele álmodni meg minden álmodást
Szemében látni a legszebb látomást
Karjai közt találni örök megnyugvást
Nevére könyörögni minden áldomást
Vele vészelni át minden változást
Szeretni valakit, soha senki mást
********************************

Szép Ernő :Add a kezed

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.
********************************

...Szeretem...

Szeretem az ajkadon
pihenő dalokat,
mik bennem zenét szülnek.
Szeretem benső hangjaid,
amik a sötétben is enyéimmel
összeülnek.
Szeretem azt az egészet,
mit mi ketten alkotunk.
Szeretlek téged, s
csak remélni tudom, hogy végleg
így maradunk.
Szeretem az illatod,
a mosolyod, ami élet
nekem a reggeli neszben.
Szeretem a lényed,
s hogy szerethetlek téged.
Szeretem a csended is...
tudom; olykor több nem kell.
Szeretem az ölelésem
rád adni, mert akkor bennem
sincs hideg, se fájdalom,
ha tőled egy pillanatban is
a mindenséget kapom.
Szeretem az életet, ha
veled élem meg.
Szeretlek téged... míg csak élek.
Papp Ádám
*********************

Ha lennél a test én a lélek
Ha lennél a szív remélnélek
Ha lennél az élet éltetnélek
Ha lennél az öröm féltenélek
Ha lennél a mosoly értenélek
Ha lennél a vágy élveznélek
Ha lennél a tűz fűtenélek
Ha lennél az ige hírdetnélek
Ha lennél a dal énekelnélek
Ha lennél a szerelem szeretnélek
Lennénk, akik vagyunk.
Két test, egy lélek.
************************
Robert Burns

Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
*****************************

Tudom, és tudja, hiszen az élet akarta így
Ez a világon semmi sem elviszi tőlem
Tudom, és tudja, hogy a távolság nem létezik
Ez minden nagy szerelem
Csak a nagyon nagy, ha szomorú
Tehát én szerelmem
Ne félj a szenvedés
Hogy minden út utalnak magam neked

Ahogy az óceán
Ez csak szép a holdfényben
Ahogy a dal
Csak jobb, ha énekelni
Mint egy felhő
Csak akkor, ha esik az eső
Ahogy a költő
Csak jó, ha szenved
Csakúgy, mint az élő
Szeretet nélkül nem él
Nem te nélkülem
És én nem létezem nélküled
*****************************

"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
te légy az ágyam , ha elszunnyadok
te légy az árnyék , ha bánt már a fény
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy az írás és te légy a szó
te légy a friss méz és te légy a só
te légy a csónak az idő vizén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a jókedv és te légy a gond
te légy a vessző és te légy a pont
te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a virág , ha elmúlt a nyár
te légy a mécses, ha későre jár
te légy a tűzhely az élet telén
és te légy a sírom, ha meghalok én. "
***************************************

Kerekes László - Vágyvers

Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
Legyek felhő, mely eltakar,
Ha világ sokat akar…
Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb…
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz…
Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek…
*******************************

Mit jelentesz nekem?

Mit jelentesz nekem?

Ha el szeretném mondani,
mi vagy Te nekem,
arra kevés lenne,
az egész életem.
Most megpróbálom egy részét,
szavakba dönteni,
a többit prÓbáld meg Te,
érzéseid szerint eldönteni.
Szikra a sötétben,
álom a mesében,
mese az életben,
válasz a kérdésben.
Zavar a mosolyban,
remegés lábamban,
herceg az álmomban.
Könnycsepp a szememben,
érintés kezemben,
félelem testemben,
fájdalom lelkemben.
Halk csönd a zajban,
segítség a bajban,
megnyugvás egy féltő karban.
Kulcs-mely szívemet nyitja,
név-mely bánatom gyógyírja,
egy ember akiért létezem,
s ki soha nem fogja két kezem.
*********************

Míg érintem a fehér, puha selyemkezed
és a szép íriszed csak nekem mosolyog,
míg ajkadnál a szíved beszédesebb
s a mosolyod körül felcsillan a csókod,
míg így tartasz forrón, szorosan átölelve
s néma éjlepelként borítod be testem,
míg csak körülötted kószál képzeletem
s a ki sem mondott szavad már ajkaidról lesem,
míg benne vagy a versem forró melegében
és visszanyerem általad rég elveszített hitem,
míg falevélként úszom csókod tengerében
hihetetlen boldogság járja át a szívem.
**************************

Légy velem, akkor is

Akkor is legyél velem,
Amikor fáradtan érkezem haza.
Lelkemnek, lelked legyen vigasza.
Akkor is legyél velem,
amikor a világ ellenem fordul,
amikor arcomra ezernyi könny csordul.
Akkor is szeress engem, átkozottul.
Akkor is legyél velem,
Amikor majd nem találom a helyem.
Amikor a boldogságot csak nehezen lelem,
S át akarok kelni a tengeren.
Legyél a gát, mely a mederben marasztal,
s add nekem szerelmed,
amely az egekig magasztal.
Akkor is legyél velem,
amikor hamvas bőrömre kiül a korom,
amikor testem, már nehezen vonszolom.
Vegyél majd karjaidba,
hisz nekem te vagy a menedék.
Nélküled én, hová mehetnék?
Legyél majd velem,
amikor utolsó lélegzetet veszünk.
S ígérd meg,
szerelmünkbe örökre beletemetkezünk.
/Teadélután/
*********************

Mindig megtalálsz....

Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!
********************************

Szeretlek kedvesem,
és hiába űzöm el,
a tétova képzelet
Tehozzád elvezet
Sok kínzó éjjelen
Közötted, s közöttem
vergődik a lelkem,
és úgy kíván,
mint soha, senkit sem
Hogyha itt lehetnél,
és, ha itt lennél énvelem,
Veled megnyugodnék
e lázas éjeken
Lelkem csendesen
Veled megpihenne,
bőrünk összeérne,
a vágytól összeégve.
Szorongó szívünket,
mohó testünket,
-melyik Tiéd, s enyém
többé nem éreznénk,
e tűzben egyek lennénk.
És ha néha föleszmélnénk
e zsibbadt kábulatból,
semmit sem beszélnénk
Csak nézném a szemedet,
az nem csap be engemet,
és csókolnám ajkadat:
Örökre itt maradj!
Örökre itt maradj,
mert Veled lenne még reményem,
Veled lenne még életem,
lenne még perzselő tüzem
Szeretlek Kedvesem
**************************

Bella István : Gyönyörűen

Ölel-ölel Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod.
Felhúzhatod a kezemet
mezítelen bőröd alá
felöltheted életemet
lámpaernyőd leszek akár.
Kinyithatod a vállamat
nyarak lógnak benne, minden ruhád
tüdőm tükrében lásd magad
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld!
Én már semmit se akarok
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott
nyílt szemedben késként forogni. ....
**********************

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.
Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.
Baranyi Ferenc
*******************************

Burns:

Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Weöres Sándor)
****************************

Rebben a függöny, pislákol a fény,
halk zene szól, csak a szívdobbanás mesél.
Bőr a bőrhöz simul, test testnek feszül,
ébredezik a vágy valahol, ott legbelül.
Lüktet a vérem, bújok hozzád Kedves,
simogató kezed kis domboknak kedvez,
barangol lélegzetállító tájakon,
megállítani nem lehet, de nem is akarom.
Ajkad becézi minden porcikám,
így bódult mámort borítasz rám,
összefonódik valóság és képzelet,
szemedből szikrázik felém a szeretet.
Válaszolok rá puha csókkal,
kényeztetlek én is, édes szókkal,
neved suttogom gyönyörben fürödve,
ne engedj el, maradj itt örökre!
Két karom közt legyen édes az élet,
szeress forrón, ahogy én szeretlek Téged
**********************************

Úgy kellesz...

Úgy kellesz, mint
a fűszer, mi izgató,
a gyógyszer, mely lázat csitító,
a bor, mely bódító,
a szó, ami hódító!
Kell még...
néha erő belőled,
olykor gyengédség felőled,
édes csókod, ölelésed,
borzongató érintésed,
kezed minden mozdulata,
szíved összes dobbanása!
Az is, hogy...
felemelj és elringass,
ha széthullok, összerakj!
Együtt...
álmodjunk és ébredjünk,
szárnyaljunk, ne csak vergődjünk!
Hogy együtt...
keressük a végtelent,
újraélesszük a vértelent,
ne parazsat, nagy tüzet,
oldhatatlan szerelmet.
Az is...
hogy életet adj, majd elvedd azt,
szívembe hol telet hozz,
hol tavaszt!
És így is...
cseppenként vagy egészben,
félszegen vagy merészen,
csendesen, szerényen,
vagy szenvedély hevében.
Halkan vagy ordítva,
nevetve vagy zokogva,
fiatalon, erősen,
fáradtan és öregen.
S, ha már nem leszel,
csak némán és csendesen,
veled halok én is, Kedvesem
***************************

EGYMÁS KEZÉT FOGVA

Jó lenne messzire menni,
egymás kezét fogva -
Sokáig - nem kérdezni semmit,
egymás kezét fogva -
S mikor megszólalsz először,
csak a szememet nézd, semmi mást -
én nem kérdem soha tőled:
honnan jöttél,
csak azt, mit kívánsz.
Elmúlnak a szürke napok,
egymás kezét fogva.
Érezzük majd valami történt,
egymás kezét fogva -
Mikor hozzám érsz először
csak a szememet nézd, semmi mást -
és nem lesz fontos semmi,
csak az, csak az
- mit kívánsz.
***********************

MEG AKARLAK TANULNI...

mosolyról mosolyra
leheletről leheletre
ujjbegyről ujjbegyre
szemhéjról szemhéjra
szóról szóra
mint izgága kamasz
szerelmes versét
ha tördelve kezét
elszavalja
meg akarlak tanulni
ha netán álmom
éj zuhatagán
lélegzetet vesz
átfordulva szívemre
az éber percem
is te lakd be
míg vissza osonsz
pőrén
törékeny
szendergésembe
meg akarlak tanulni
ha majd ajkadon
a szó
némán megreked
csókom fejtse meg
és nyelvünk
sámán táncától
kábultan
nyeljem nedvedet
kéjbe rándultan
öleljem
parázs testedet
meg akarlak tanulni
hogy bölcsen szemeidben
elmerülve
megsemmisülhessek.
/LUCSKAI VINCE/
****************************

Szeretlek, mert te vagy a fény a szívem
Szeretlek, mert te vagy az életem, és nem tudok élni nélküled
Szeretlek, mert te vagy a legszebb verset, amit valaha láttam az életemben
Szeretlek, mert te vagy az egyetlen hercegnő szívem
Szeretlek, mert te voltál az egyetlen, amely tényleg engem szerelmes
Szeretlek, mert te vagy a válasz a szívem „mert legyőzve?”
Miért van benne ... én egy nagy szerelem örökre,
Köszönök mindent szerelmem szeretlek.
********************************

Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!
************************************

Mert nagyon szeretlek........

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

*********************************

TE vagy a szív,mely bennem dobog,
TE vagy a vér,mely bennem csorog.
TE vagy az ihlet,mellyel írok,
TE vagy a könny,mellyel sírok...
TE vagy a szem,mellyel látlak,
TE vagy a vágy,mellyel várlak!
TE vagy a lélek,mely engem éltet.
TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!
TE vagy a herceg,aki eljön értem,
TE vagy az,akit az égtől kértem!
TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,
TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!!
**************************

/Katarzis/

Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Ahogy édenünkbe dönt
a csókok háborúja -
kié elixír - élvezem,
s a szemeid...
Vétkünk örök, igaz,
és fékezhetetlen.
A vérem nem tisztább tiednél,
de azzá teszed,
ha szólsz egy jót is, mi
bennem egy kicsit érték.
Visszaviszem neked
e jót, s még a jobbat.
Őrzöm veled.
A végén pedig...
hagyom szárnyalni
kettőnk felett.
Az egész vagy, a világ,
mit végre elértem. Ezért születtem...
Érted.
Az egész vagy, a minden.
Nekem, s csak nekem.
Vágylak, akarlak, s ezerszer
magamnál jobban szeretlek.
Az egész vagy, a világ,
a minden. Nem győzöm
elégszer mondani,
s még annyiszor szívednek adni.
Vénámat is simogató
élvezet, mikor hozzám
közel ajándékozod
a két kezed, s a még
meg nem élt boldog
életünkkel öleled a szívem.
Te jó vagy, a legjobb, mi lehet.
Az egész...
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
A tegnapból jöttél mára,
hogy holnap egymásból
egymásnak
minden boldogabb legyen
(csak veled).
Papp Ádám
*********************************

Leszek nap,
mely megéget.
Leszek szellő,
mely cirógat.
Leszek árnyék,
mely betakar.
Leszek szó,
mely becéz.
Leszek fohász,
mely imád.
Leszek kiáltás,
mely elragad.
Koszorú Gábor
******************************

Hadd legyek a hősöd
Táncolnál velem.
ha erre kérnélek?
vagy elfutnál,
És vissza se néznél soha?
Sírnál-e
ha sírni látnál engem?
Megmentenéd a lelkem ma este?
Reszketnél-e
Ha megérinteném az ajkad?
Nevetnél rajtam?
Kérlek mondd el!
Meghalnál-e
azért akit szeretsz?
Ölelj át ma este
Lehetnék a hősöd baby
Csókjaimmal gyógyítanám fájdalmad
Itt maradok veled örökre
A levegőmet is neked adnám ha kéred
............Enriqe Iglesias-Hero
*************************************

József Attila :Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
**********************************

Grigo Zoltán: Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.
***************************************

Szabó Lőrinc: Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én!… Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
***********************************

Szeretem két kezed, imádom két szemed,
Simítom arcodat, csókolom ajkadat!
Ölelem testedet, az enyém megremeg,
Megőrít illatod, csak a tiéd vegyok!
Fáj nagyon a szívem, mert nem vagy itt velem,
Sötét barlangokban, lelem én a helyem!
Lehet hogy nem igaz, vagy mégis meglehet,
Picinyke szíved, szeret vagy nem szeret!?
*************************************