Hiszed vagy sem !

Hiszed vagy sem

A történet valós, a káprázat gyenge
Kódolt a magány hosszú szárú leple
A csend, minket kínoz, az éj sötét terve
Hogy hagyja az elmét szétoszlani a fejbe
Egy perc, semmi több, míg meglátod
Egy hónap, míg rájössz és megbánod
Egy év, míg iszol és elfelejted
S mindegyik végén újra kijelented
Borzong a test, csak magadra vess
S sírsz, nem kellett volna, hogy megszüless
Irány az ajtó, nyiss is, ne csak törd át
Ha csupán előre nézel, az élet egy körgát
Furcsa, de sose létezett a pénz
Akitől nem várnád, úgy is felgereblyéz
Nincs titok, ami létrejön, az elmegy
Akár 14 lesz, akár hetvenegy
Csinálod vagy nem lesz
Ehetsz vagy edzhetsz
Utálhatod, mert beleszerethetsz
Hiszed vagy sem, üvegből inni
Ugyanaz mintha kis poharakba töltenéd ki

Kőbe vésve!!

Kőbe vésve 


Két barát ment a sivatagban. Előzőleg összevesztek, és egyikük képen törölte a másikat, aki anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!” Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!” A barátja megkérdezte: Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért? 

A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, vessük kőbe, hogy senki se törölhesse el. 

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉIDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!!! 

Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz. Egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet. 

Ragyogás !!

Balogh Kis Ká Ádám

október 26., Budapest környékén

Glamour (ragyogás; a női szépség tudatos hangsúlyozás)

Robotol a vágy, kietlen e két fél
Szerelmi ütköző, spontán az éjfél
Barbár ez a töltet, porból s porrá
Leheletétől válok lojális szoborrá
Ingatag szavai, súgnak a bűnben
Ketten lángolunk a pusztító tűzben
Igaz gyönyört varázsolnak, kezei a mának
A halálból indítanak gyógyulásnak
Léte szintetikus kábszer, szíve beton
Az utolsó vagyok az együttlét peronon
Víg válaszért vágtat, folyton szeme
Hangjától lesz szimpla szövegből zene
Áldás a pokolban, angyal a mennyben
Szorosan ölelt mikor nem volt mit ennem
Éveket adott, könnyeimnek örömöt
A pillanat mámorában mindent köszönök
Megtanultam, hogy az 'örökké szeretlek'
Tört ránt eremnek, ha büszkén temetlek
Mit adtál, nincs erő, soha, mily elveheti
S nincs erő, mely velem elfeledteti
Ha tudom, mikor először megfogod kezem
Először csókot váltasz velem
Akkor is megteszem, akkor is akarom
Ez az igaz szerelem, drága aranyom!

Csikk csekk csak
--
Tedd vagy ne tedd, ez a bátrak planetája
Hiába fut, ki csak a megtett utat látja
A élet szemtelen, keringőre hív
Mindig csak szív a szív, ha passzív
Az érzelmek törnek akár egy váza
Otthona senkinek nincs csupán egy háza
Ez az barátom, a nagybetűs élet
A jó lapok odavesztek de emelik a tétet
Menj az utadon, már a becsület is halott
Ne rohanjon aki nem bírja gyalog
Nevess ha nem megy, a könnycsepp múló
Az őszínteség már csak egy fantáziaszó

A legszebb !

Nincs kiút  okt 10.

Futva, tán állva, millió forintra várva
Kezek tárva, mint egy bábu az ágyra
Aztán hallhatatlan, vagy süketek a fülek
Vagy a fületek a süket, nem tart meg a szünet
A napok felzabálnak, az éjszakák esznek
Mindent a zsebnek, semmit a szemnek
Kihúzzák belőled, nem tetszel a centnek
Még beléd is rúgnak, nem hogy felszednek
Hallod a sikolyt, mit mondj a gyerekednek
„Csak a kenyeret, a csokit nem veheted meg”
Láttál már szebbet, álmodtál jobbat
Vásároltál, de a másikat már loptad
Úgy érzed ez gödör, a rémálom gyötör
A sz*r, téged is az ágy alá söpör
Aztán jön az igazság, a barát mind szellem
Melletted por, a régiek veled szemben
Volt ez már így, és még lesz is úgy
Az idő majd forraszt, nincs kiút

A legszebb  okt. 19.

Csak volt, van, és hogy lesz is e
Mellettem a nők legszebbike
Az örök kérdőjel, eszi az elmét
Mit egy szép mosoly, meg néhány dekoltázs nem ver szét
Futni kéne, de mégis egy az én helyem
Bármennyi a nő, egy az igaz szerelem
Kám-for-you mondhatni I’m for you
Ez több mint az I miss, vagy I Love U
De hát ki figyel a szóra, egy szétszórt naplopóra
Én, a szereplő, Téged kérlek útravalóra
Köpünk a nagy hóra, meg a döglesztő melegre
Szavaidtól folyok szét, vagy eszem degeszre
A szívem, de nagy szerv, láttam is egyszer
Mikor kitépted, eltapostad és azt mondtad kelj fel(…)

Balogh Kis Ká Ádám

október 22.,

(...)Én álltam a bárban s láttam
Hogy sokan egy éjszakát látnak a lányban
Akit folyton a tenyeremen hordok
Nevetgélt egy koktéllal, míg a munkában álltam
Tartottam érte a hátam
S mit tegyek még, hogy végre azt lássam
A válla dörzsöli a vállam
Az éjszaka, menedék neki hogy érinti az állam
Úgy szeretem, hogy eleinte utáltam
Mikor engem akart, az ég tetőn szálltam
Vártam órákat rá, áztam míg cigarettáztam
Ezerszer meg ezerszer hibáztam
Egyedül ő kikezdi minden idegszálam
Most ismerkedni akarok, eddig csak dumáltam
Meglátni akartam, beleástam
Az egom, az elmém s éjsötét árnyam
A hangszála végig folyik a vénámban
Szeretem, nem is mondhatnám bénábban
Ha megbántott a fájdalomtól ziháltam
S most még többet akar mert egyszer megkínáltam
Vigyáztam, de sokszor csúnyán beszélek
A megbecsülés igazán a hiánytan
Nem a testnevelés
Szerinted mi a gáz a világban?(...)

Egyszerű szerelem !

Balogh Kis Ká Ádám

július 20.

Egyszerű szerelem

Kerestem, mióta élek, még nem is tudtam, hogy ez kell
Láttam, de nem hittem, mind a két szememmel
Kapcsolat, mit nekem, mást tartogat nekem a sors
S osztottam az észt, de nem tudtam, hogy rossz
Rossz, mert nélküle, fogalmam nincs mi az élet
Így se, csak legyen velem, amíg élek
Akármennyire kesergek, függök mosolyától
Eddig azt hittem teli van, de végig üres volt a toll
Most megragadom, és neveink karcolom papírra
Néha úgy csinál, hogy szeret, néha mintha nem bírna
Kapkodok végtagjaimmal, hogy odabújjon az ágyban
Eddig alkoholt láttam, most kettőnk arcképét a pohárban
Kitalálom mi fáj, aztán sajnáltatom magam
Közben végig előttem volt, s megadta mit akartam
Azt hittem úr a pénz, csak a gazdag éli túl
De mit? Inkább rá gondolok, ha egy csillag aláhull
S kívánom, miről mind tudjuk, hogy sosem lesz
Fikció, de látták, olyan mint Loch Ness
Listát írtam arról mit kérek karácsonyra
Ha ott van, nem szívesen szenderülök álomra
Tudom, a férfi mindig maradjon kemény
Akárhogy osztok, szorzok, ugyanaz az eredmény
Hogy szebb, mint ez a rideg való
A lány, a nő, a legtöbb mi kapható

Balogh Kis Ká Ádám

június 6.,

Remélem érted, mit jelent, ha már soha nem leszek
Nincs vissza, ha egyszer elfújtak a szelek
Bár a szeretlek gyenge szó, elcsépelt s kevés
Ez az ’örökké szigetre’ egyfajta száműzetés
Az ölelés, a csók, a hang mi belőled árad
Ha eltűnsz, megépítem önnön kálváriámat
Kacsintok egyet, a hold tükrözi majd némán
S viszontlátom könnyed koporsóm árnyékán
Barátból lett szerelem, ritka példány a mi ketten
Arra vágytam, hogy szíved reggel mellettem kelljen
E sivár átok, mit életnek neveznek
Ha nincs társad az úton, tönkretesznek
Élj, amíg vágysz rá, de térj hozzám haza
Te vagy minden kérdésem egyetlen válasza
Ne engedd, hogy elmenjek, s soha ne menj el
Légy partner, s cinkos, ez-úton két szememmel

(...)Megjöttem, kérek 1 gint, kívánok hármat
A szót iszom, s iszonnyal szólítom a szádat
Szép szóhasználat szolgáltat szálat
De láttatja szárnyad, hogy bejárták a szobádat
Bezárta bárkádat a bánat, a bátrat
Engeded, amíg el nem fárad
A cigarettád ad sátrat, ha támad
A látszat, ha játszik, belevágtat a tárad

A balgaság szinháza !

Balogh Kis Ká Ádám

május 20.

A balgaság színháza

Ez a színpad, igaziak, s azt hiszik, hogy játszanak
Feles mimikával, az ártatlannak ártanak
Jelmezes bábok, maskara s mögötte
Kitalált erkölcs, hogy a jó a rosszat megölje
A sivár köz látta, teszi őket alanynak
A páholyból látni, hogy egymásnak falaznak
Koholt képek, tőlük évekre állunk
Ők szólnak, de mi nem kommunikálunk
...
Ahogy előbújik a fény, felrántják a maszkot
Szignót osztanak, zsebre vágják a hasznot
Néhány az utcáról, néhány a rózsadombról
Most egy helyen mindenki távol a gondoktól
Az álmát éli, kényszerből nevet, mert nincs más
Tudja, csak elsöpri, egyszer megszűnik a lángolás
Hazafutna végre, hogy önmaga lehessen
S ne csak őt szeressék, hanem ő is szeressen

Egy napig !!

Egy napig

Mielőtt ítélsz; 
Egy napig légy önmagad
Egy napig légy más
Egy napig ördöglakat
Mit nem fejt csőlátás.
Egy napig légy pilóta
Egy napig légy tanár
Csak egy napig, idióta
Egy percig kártyavár.
Egy napig légy bitó
Egy napig hóhér
Egy napig moszkító
Egy percig játszótér.
Egy napig légy vallás
Egy napig hitetlen
Egy napig légy hallás
Egy tájon, mely kietlen.
...
Egy napig légy hű
Egy napig hűtlen
Egy napig nagybetű
Egy napig népszerűtlen.
Egy napig légy szesz
Egy napig légy múlt
Egy napig légy lesz
Ki holnap majd rágyújt.
...
Egy napig légy tánc
Egy napig légy szokás
Egy napig hűs románc
Egy napig suttogás.
Egy napig légy ég
Egy napig légy gyász
Egy napig légy fék
Egy napig légy gáz.
Egy napig légy szerelem
Egy napig gyűlölet
Egy napig légy szemeken
Egy percnyi bűvölet.
...
Egy napig légy álom
Egy napig légy düh
Egy napig légy szákon
Csak egy napig, légy nedű.

Odakint van, rettegett öklökkel

Sebhelyes arccal, húzott szemöldökkel
Stílusa megszólal, de nem kérdez
Önmagát, önmagától közzétesz
Végig élvezi, bohém egy alkat
Versenyezz vele, bár Ő csalhat
Szabad akarata mosolytól vadabb
Napról napra szótlanabb.
Tudja, érzi, ember Ő, neki is fáj
Egy lét, egy én, a magány szamuráj
Testét fedi, ez a gyilkos vívás
Könnyezik eleget, de az titkos sírás.

Szétszakít !

Szétszakít - 2012 július 6.

Csak dühít az álom, süvít a számon
Állom a páncélt az örök problémákon
Mákom van, mert búcsúzik a rosszlét
Az inger, egymástól, mérföldekre dob szét
Elszakít a nevetés vidám zajától
Zakatol, távol az állomástól 
S a toll, minden mérgem ellenszere
Szeretetre immunis lett hangom néma szeme

Forog a kezem, éhes a szív, döcög a jelen
Az álszentségből lett mára elegem
Néhány galád lett az úr, az igazi a vétek
S a számat szépen elhagyja, egy b*meg
Mint egy zárka, mindenki önmaga az állat
Az egyetlen kitől, gonosszá válhat
Szorít a szitok tűnj el, amíg tartom
Amíg nem alakul ököllé a markom;

2012, augusztus 6.
Lépteim némák, éles a csend
A látvány egyenesen elrettent
Süvít a szél, hozzám beszél
Szedd a lábad, itt úr a veszély
Az idő haldoklik, egy rikító szempár
Végtelen az út, üres a szertár
Tucatnyi emlék, sötétbe borul
Minden éji teremtmény barlangba vonul
Gaztettek ülnek a kormány mögött
Egy lábon állok, a betonok között
Kutatom a kiutat, szólít a fény
Mosolyt ad, hogy a vég eljött elém
Rég nincs én, csak mi voltunk ketten
A nap hiánya rettenthetetlen
Feketébe ölti elmém a szívem
Elszállít a magány messzire innen

2012. szeptember 7., Budapest környékén

Ez a fénykép túl komor;
- kerete sincs
Lángol a mélyben, eme érzelmi bilincs
Rejt az titkot, szitkot, szót, piszkot
Hogyan rántasz pisztolyt, ha isztok
Miként húzol ravaszt, töltényed mit rejt,
Az élet kopár, hamis, s felfele is lejt
Sűvít míg álmodsz, vérfürdőben áztat
Felkarol az gyengét, s megnyúzza a bátrat
Ez a fénykép túl szigorú;
- égetett a széle
Ezer úton mehetsz, de a vége egyféle,
Nem lesz kéz, csak menny s pokol tere
Meg mindennapok kötelező kábítószere
A kényszermosoly, a maszk, a leplezett sirám
Örömhiány;
Néhány kardélre hányt, kegyelmi tessék
Így e fénykép túl szép - csupán lefestették.