2020. május 2., szombat

❤️ANYÁMRA EMLÉKEZVE❤️

❤️ANYÁMRA EMLÉKEZVE❤️

Elmerengek mostanában, egymagam a félhomályban
Elmúltak a gyermekévek, felnőttem egyedül élek
Anyám oltalmazó keze eltűnt a múltban - Ő vele
De mostanában sokszor, szívemben megszólal egy zokszó

Fülemben hallom, aggódó szavai csengését
Susogó ruhái illatát, járása rezgését
Szigorú tekintete, mely édes mosollyal fűszerezve
Rám tekint, és elkísér a keserű végtelenbe

Most vajon hol lehetsz - és mit csinálsz
Lehet hogy állandóan, elveszett fiadra vársz
A messzeségben, te is kinézel az ablakon
S bármely neszre, a szíved hangosabban zakatol

Egy napon eljön, akire vártál nagyon
Fiad megjelenik, egy vidám hajnalon
Meggyötört arca reád tekint - s mosolyog
Eltűnik szívedből a sok bú, s a gond

Az lesz anyám számodra, a legszebb nap
Amelyen megölelheted szerető, megtévedt fiad
Kisimulnak arcodon a keserűség ráncai
S kinyílnak szívedben - a szeretet virágai.
....................................................................

❤️ANYÁMRÓL❤️

Eszembe jutott, egy régi szép emlék
Amelyre mindig emlékezni szeretnék
Anyám bársonyos keze, és tekintete
Öszülő haja - és féltő szeretete

Szembe jött velem mint egy délibáb
A szívem repesve segítségért kiabált
Megállt mellettem, és lenézett rám
Tudtam nagyon jól - Ő az édesanyám

Megfogta kezem - örültem neki
A szeme pillantása szeretetét felfedi
Megnyugodtam, és rájöttem rögtön
Féltő szeretete, a szívemben dörömböl

Tekintete - selymes és szelíd volt
Szerető szíve a lelkemig áthatolt
Az emlék, és az érzés feledhetetlen
Csodás nyomot hagyott, az én szívemben.

..............................................................
❤️ESTEFELÉ❤️
(régebbi vers)

Anyám - terád gondoltam tegnap este
Mit csinálsz vajon, unalomba esve
Gondolsz e néha rám, mielőtt lefekszel
Vagy az öreg mamával, örökké veszekszel

Gondolsz e arra - a fiad mit csinál mostan
 Evett e már, vagy szenved idegen honban
Bántották e, vagy csak lelkében szenved
Maradt e szívében helye, az érzelemnek

Ha reggel felkel, könnyes e a szeme
Vagy a vizes párnája, az árulkodó jele
Annak hogy szenved, és sokat nélkülőzik
Remélem az Isten - néha megütközik.
                            Szerencsés János
2020. 05.02.(régebbi vers)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése