Csitulj el, szívem,
ne verj össze-vissza,
maradj még velem
a legszebb napokra,
ne gondolj arra,
hogy az élet véges,
maradj csendes társam
ki hozzám hűséges,
bármi veszteség volt
mi ketten keményen álltuk,
hallod-e szívem,
az embereknek
sok a hibájuk,
Csitulj el, szívem,
csendesen dobbanj,
holnap Anyák napja,
s én kinek mondjam,
hogy a tavasz nekik
vidáman dalol
és e belőled kicsordult szavak
mennyire fájnak, halok én
szívem, de csak utánad,
de mégis, lehetne vidám
napunk, te meg én szívem,
lehet megalkuszunk,
mert mondják,
ez az élet rendje,
gyere szívem
dobbanj bennem,
Ő helyette.
Kovács Kókai Kata
Szerzői jogok fenntartva©
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése